Simone Elkeles: Láncreakció (Tökéletes kémia 3.)

Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2013
Oldalszám: 335
Fülszöveg:
Luis Fuentest mindig távol tartották a bandaháborúk erőszakos világától, amely a bátyjai életét megmérgezte. Luis így máshol kockáztatja az életét – hol hegyet mászik a Sziklás-hegységben, hol űrhajózásról álmodik. Mindegy, csak jöjjön az adrenalinlöket.
Nikki Cruz három szabályhoz tartja magát: minden fiú hazudik, hogy megkapja, amit akar, ne bízz olyan fiúban, aki azt mondja, hogy szeret, és soha, de soha ne randizz Fairfield déli részén élő fiúval. A szülei ugyan Mexikóból származnak, de orvosgyerekként inkább tartozik az előkelő északiakhoz, így az iskolában nem vállal közösséget a Latin Vér tagjaival. Aztán amikor Alex esküvőjén összefut Luis Fuentesszel, hirtelen kedve támad megszegni a maga által felállított szabályokat.
Luis számára először az jelenti a legnagyobb kihívást, hogy elérje, Nikki újra esélyt adjon egy déli oldalon élő srácnak, de aztán felbukkan az életében Chuy Soto is, a Latin Vér új vezetője. Chuy egy igen kínos titkot tár fel Luis előtt a Fuentes családról, így a fiú kételkedni kezd mindenben, amit valaha hallott, tanult. A Nikki iránt érzett szerelme elég lesz-e ahhoz, hogy távol maradjon attól a sötét és kegyetlen világtól, amelynek a peremén pengeélen táncol?



A bátyáinak a történetén már túl voltam, szóval egyértelmű volt, hogy a legfiatalabb Fuentest testvér se maradhat ki a sorból. Azt kell mondjam, hogy továbbra is imádom mind a három srácot.
A történet első mozgatórugóját a legidősebb testvér, Alex esküvőjét jelenti, amikor is elkezdenek összefutni a szálak....illetve futnának, ha erre Nikki vevő lenne. Ám a lány épp akkor zárt le egy hosszú kapcsolatot, és a legutolsó dolog, amire akar, egy Fuentesr flörtölése. Igazából az esküvőn is csak muszájból van ott.
Ám ezt Carlos nem tudja, sőt különösebben nem is érdekli. Mindenféle lelkiismeret nélkül csapni kezdi a lánynak a szelet, még annak ellenére is, hogy ennek végül elég rossz vége lesz...
Szóval erős és egyértelmű kosárral kezdődik a történet. De hát melyik Fuentest-nek volt egyszerű dolga a kiszemeltjével? (gondoljunk vissza bátyuskák kalandjaira...) Na ugye. :)

Aztán történik egy váltás, és hirtelen két évvel később találjuk magunkat.
Luis közel sem olyan bad boy, mint a testvérei, de a vérét ő sem tagadhatja le. Tudja magáról, hogy jól néz ki, ezt az adottságát pedig nem fél bevetni. Szereti a veszélyt, ösztökéli az adrenalin, és persze kacsingat felé a banda sötét fellege is. Viszont ő nem olyan "alapjáratonrosszvagyok"-típus, mint a két idősebb. Luis továbbra is jól tanul, céljai vannak, és természetesen bármit megtenne a családjáért.
Ha már a férfi főszereplőt kielemeztem kicsit bővebben, a nőiről is illene pár szót mondanom, nemde?
Nikki az előző két lánnyal ellentétben már nem "érzelemszűz". Egyszer már odaadta a testét és a lelkét és egy fiúnak. Ez a fiú pedig kihasználta, aztán eldobta, mint egy megunt játékot. A lány megkeményedett. Bizalmatlan lett, és eldöntötte, hogy nincs több déli fiú. Így Luis-t is úgy kerüli, mint macska a vizet.
Viszont akik között működik a kémia, ott elég egyetlen találkozás, egyetlen szó, és visszavonhatatlanul beindul a láncreakció.
Már csak az a kérdés, hogy ez vajon tragédiához vezet-e.
Igen, igen szerettem, és gyorsan is olvastam ezt a kötetet is, de valahogy Alex-et és Carlos-t nem tudta letaszítani.
Hiszen amíg nekik valóban nem volt választásuk, Luis dönthetett volna. Mondjuk a céljai mellett. Az adrenalinfüggőség egy dolog, de mint mondtam, ő sose volt annyira rossz fiú.
Mégis Marcoval kezdett lógni, akiről szerintem fixen tudta, hogy milyen szerepe van, és hol. Hiába ott a titka, neki nem lett volna kötelessége belépni a Vérbe, nem kellett volna követnie a fivérei útját, mégis így tesz. Nagyon szurkoltam, hogy időben kapjon észbe, és ne tegyen mindent kockára. Persze Fuentes-t lévén nem tudtam nem szeretni, neki is voltak olyan megszólalásai, momentumai, amik mosolyt csaltak az arcomra.

Nikki-nél hasonló a helyzet. Ő nem olyan volt, mint Brittany vagy Kiara, hiszen ahogy korábban mondtam, már csalódott. Megértettem a bizalmatlanságot és a félelmet a tetteiben, ugyanakkor egy idő után bosszantott egy kicsit, hogy nem hitte el azt, hogy nem csak Marco-k vannak a világon. Aztán mikor mégis felfogta, kissé gyorsnak éreztem a váltást.
Ám az írónő nagyon tudhatja a siker receptjét, hiszen az apró hibák ellenére még mindig élveztem a történetet. Úgy az egészet. Volt itt minden: esküvő, eljegyzés, titkok, árulás, bizalmatlanság, akció, és kellő dráma is.
Imádtam, hogy kapunk visszatekintést az előző részekre, mint például az ékszerdoboz. Vagyhogy Pacot még kis srácként ismerjük meg, nem gimisként, mint a Tökéletes kémia epilógusában. A Fuentes hagyomány olvasása pedig igazi, üdítő színfolt volt.
Akik olvasták a többi kötetet, azok már ezt se hagyják ki. Gyanítom, hogy elolvasom még én is párszor az egész trilógiát, hisz' titkon minden lány Fuentes tesókra vágyik, nem?
Igazi kikapcsolódás minden kötet. Megmutatja, hogy ha tökéletes a kémia, akkor vonzáshoz nincs szükség szabályokra, magától is beindul a láncreakció.