Charles Dickens: Karácsonyi ének
"- Óh, hogy szívembe zárom majd a karácsony-ünnepet; megtartom szent tanulságait egész éven át! A multban, jelenben és jövőben akarok élni, úgy ahogy te és társaid erre tanítottatok!"
Kiadó: Helikon
Kiadás éve: 2015
Oldalszám: 116
Fülszöveg:
AJÁNLÁS
Ebben a kísérteties könyvecskében olyan eszme kísértetét próbáltam felidézni, amely olvasóimban semmiféle rossz érzést nem ébreszt – sem önmaguk, sem mások, sem az ünnep, sem pedig jómagam iránt. Kísértsen ez eszme kellemes otthonukban, és senki elűzni ne kívánja!
Tisztelő barátjuk és hívük
1843 decemberében C. D.
Charles Dickens története...egy olyan történet, amit már sokan, sokféle módon feldolgoztak az évek folyamán, mégis a legfontosabb mondanivaló megmaradt. Eme szent ünnep fontossága. Talán ezért is olvasom el minden évben Karácsony előtt.
Főszereplőnk a mogorva, kissé talán zsugirnak is mondható Scrooge úr, aki társa halála után tovább vezeti egyedül a cégét.
Ám a cégtárs halálának hetedik évfordulójának karácsonyán megjelenik az a bizonyos elhunyt barát, és közli a halálra rémült Scrooge úrral, hogy sok mindent másképp tett volna. Kevesebb kötelességgel, és több segítséggel élte volna az életét.
Mivel nem akarja, hogy barátja is olyan hosszú, nehéz, levehetetlen láncot kapjon halálakor mint ő, segít neki. Elküld hozzá három szellemet:
A múlt, a jelen, és a jövő karácsonyainak kísérteteit.
Szép sorban meg is érkeznek ahogy illik, és onnantól jövök rá arra, hogy miért olvasom el minden évben újra és újra a regényt.
Mert egyszerűen olyan gondolatokat közöl, és ír le, amik mindig igazak, ha elég idős ahhoz az ember, hogy megértse őket.
Hiszen ha végiggondoljuk: hányan és hányszor akartunk visszamenni a múltba, újra átélni az akkori ünnepek különleges varázsát, gondtalan, mégis izgalommal teli várakozását, reménykedve nézve a nagy, dicsőséges, fenyőfára, ami alatt ott rejtőztek rég vágyott játékaink?
Hányszor várjuk úgy a jelen ünnepeit, hogy már eltűnt belőlük a gyermekkorban jellemző reménykedés, csilllogó szempár, boldog mosoly, és átvette helyét az idegesség, a stessz, a muszájmertígyszokás-érzés. Vissza kellene csempészni a varázst.
Hogy a jövő karácsonyai ne sivárak, sötétek, és magányosak legyenek. Hogy ne legyen Dickensnek igaza, neki, aki úgy ábrázolta az ünnepet, ahol már nincs boldog gyermekzsivaj, csak az önmagunk marcangolása, visszagondolása egy fényesebb, boldogabb, múltbéli karácsonyra.
Beszélnék még, de akkor elmondanék mindent, olyanokat is, amiket nem szeretnék. Mert azt már elmeséli ezt a könyv. Majd továbbítja szépen a szellemek tanácsát, mint egy szép csomagolásba rejtett értékes ajándékot.
Ez a regény olyan kincs, amit előbb-utóbb mindannyian megkapunk. Amikor megérünk rá, hogy birtokoljuk.
Lénárd Ágnes szavait idézném zárásként.
Mit szeretnék karácsonyra?/ Visszakapni az ünnepet magát/újra élni a fénylő csodát./Ámuló szemmel nézni a karácsonyfát,/beszívni erdő-üzente illatát./Érezni a szeretettől meleg szobát,/tudni odakint december havát./Hallani a csengettyű hangját,/édesanyám kedves hívó szavát./Állni megilletődötten, némán,/mint gyermekkorok karácsonyán./Hinni ajándékhozó Jézuskát,/és sírni, kisírni évek bánatát.
Kiadás éve: 2015
Oldalszám: 116
Fülszöveg:
AJÁNLÁS
Ebben a kísérteties könyvecskében olyan eszme kísértetét próbáltam felidézni, amely olvasóimban semmiféle rossz érzést nem ébreszt – sem önmaguk, sem mások, sem az ünnep, sem pedig jómagam iránt. Kísértsen ez eszme kellemes otthonukban, és senki elűzni ne kívánja!
Tisztelő barátjuk és hívük
1843 decemberében C. D.
Charles Dickens története...egy olyan történet, amit már sokan, sokféle módon feldolgoztak az évek folyamán, mégis a legfontosabb mondanivaló megmaradt. Eme szent ünnep fontossága. Talán ezért is olvasom el minden évben Karácsony előtt.
Főszereplőnk a mogorva, kissé talán zsugirnak is mondható Scrooge úr, aki társa halála után tovább vezeti egyedül a cégét.
Ám a cégtárs halálának hetedik évfordulójának karácsonyán megjelenik az a bizonyos elhunyt barát, és közli a halálra rémült Scrooge úrral, hogy sok mindent másképp tett volna. Kevesebb kötelességgel, és több segítséggel élte volna az életét.
Mivel nem akarja, hogy barátja is olyan hosszú, nehéz, levehetetlen láncot kapjon halálakor mint ő, segít neki. Elküld hozzá három szellemet:
A múlt, a jelen, és a jövő karácsonyainak kísérteteit.
Szép sorban meg is érkeznek ahogy illik, és onnantól jövök rá arra, hogy miért olvasom el minden évben újra és újra a regényt.
Mert egyszerűen olyan gondolatokat közöl, és ír le, amik mindig igazak, ha elég idős ahhoz az ember, hogy megértse őket.
Hiszen ha végiggondoljuk: hányan és hányszor akartunk visszamenni a múltba, újra átélni az akkori ünnepek különleges varázsát, gondtalan, mégis izgalommal teli várakozását, reménykedve nézve a nagy, dicsőséges, fenyőfára, ami alatt ott rejtőztek rég vágyott játékaink?
Hányszor várjuk úgy a jelen ünnepeit, hogy már eltűnt belőlük a gyermekkorban jellemző reménykedés, csilllogó szempár, boldog mosoly, és átvette helyét az idegesség, a stessz, a muszájmertígyszokás-érzés. Vissza kellene csempészni a varázst.
Hogy a jövő karácsonyai ne sivárak, sötétek, és magányosak legyenek. Hogy ne legyen Dickensnek igaza, neki, aki úgy ábrázolta az ünnepet, ahol már nincs boldog gyermekzsivaj, csak az önmagunk marcangolása, visszagondolása egy fényesebb, boldogabb, múltbéli karácsonyra.
Beszélnék még, de akkor elmondanék mindent, olyanokat is, amiket nem szeretnék. Mert azt már elmeséli ezt a könyv. Majd továbbítja szépen a szellemek tanácsát, mint egy szép csomagolásba rejtett értékes ajándékot.
Ez a regény olyan kincs, amit előbb-utóbb mindannyian megkapunk. Amikor megérünk rá, hogy birtokoljuk.
Lénárd Ágnes szavait idézném zárásként.
Mit szeretnék karácsonyra?/ Visszakapni az ünnepet magát/újra élni a fénylő csodát./Ámuló szemmel nézni a karácsonyfát,/beszívni erdő-üzente illatát./Érezni a szeretettől meleg szobát,/tudni odakint december havát./Hallani a csengettyű hangját,/édesanyám kedves hívó szavát./Állni megilletődötten, némán,/mint gyermekkorok karácsonyán./Hinni ajándékhozó Jézuskát,/és sírni, kisírni évek bánatát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése