Ashley interjúalanyai: Solymár András

Sziasztok!

A mai napon megismerhetitek még ha csak pár kérdésen keresztül is, de valamelyest Solymár András feltörekvő hazai írónkat. Bevallom én legelsőnek a Vörösmarty téren találkoztam vele, mint író és ember is, s meg kell mondjam nagyon kellemes társaság volt. A Halhatatlanok c. Antológiában publikát művét a Fehér Kancát, Hunyadi Mátyás ihlette, és megannyi problémával, kérdéssel állítja szembe az olvasót. 

A történelmi novellát ötvözte a fantasy elemekkel, így egy igencsak meseszerű, ámde véresen komoly, izgalommal teli írást tudhatunk magunkévá. 

András egyébként, Kolozsváron él, nem nagy titok, hogy terapeutaként dolgozik.

Bátran ajánlom, hogy nézzétek a

oldalát és csemegézzetek a

 platformján is nyugodtan, mert egyszerűen fantasztikus írásai vannak. 

És akkor íme, az a bizonyos interjú :)

 Minden mire a mancsom rá tudtam tenni. Az volt az az időszak, mikor másfél hét alatt végeztem ki a Gyűrűk urát és 2 nap alatt aFélvér herceget. Nehéz dolga volt a szüleimnek, ezért is köszönet nekik. Ott a polcomon a Twilight, mellette Hemmingway, tehát nem mondhatni, hogy bármiféle irányelvet követtem volna.
Kérem, itt valami tévedés történt. Én előbb éreztem késztetést az írásra, egész pontosan 12 évesen és valahol 14 éves koromba tett az olvasás függőjévé Rejtő. Az írás abbahagyása úgy történt, hogy miután 3 év munka után befejeztem az első 700 oldalt számláló regényemet, onnantól egyetlen történetet sem tudtam befejezni. Tucatszám hevertek a megkezdett regények némelyik 10 oldallal, másik 200 oldallal. Nem tudtam befejezni semmit. Így fanyalodtam novellákra és versekre, amik nem elégítettek ki. Végül teljesen abbahagytam. Aztán alapképzés után kivettem egy év szabadot, hogy gatyába rázzam magam. Megtanultam lovagolni és írtam 2 regényt. Borzasztóak. De be voltak fejezve és újra visszaálltam az írói pályára. Remélem további letérők nem lesznek.  

 Bár érdeklődöm a történelem iránt, az enyhe túlzás, hogy erősen. Csak amennyire véleményem szerint mindenkinek kellene, hogy ismerje önmagát. Az erdélyi fókusz inkább a könnyebb út. Itt éltem világ életemben, ezeket a történeteket hallottam, ezt a világot ismerem. Bizonyára a Felvidék történelme is legalább ennyire érdekes, de a nap nekem is huszonnégy órából áll. Egyelőre ennyire futotta. 

 Számomra Hunyadi Mátyás, de nem kevésbé a Hunyadi ág, hogy egy divatos kifejezéssel éljek a történelem faszagyereke. Nem idealizálom őket, de hányan védenék meg Nándorfehérvárat a háromszoros túlerővel szemben? Vagy ki mutathat fel Kinizsihez hasonló veretlenséget? Mátyás politikai bravúrjai országokat mozgattak. Ezek olyan emberek voltak kik bár felégettek néhány falut, kivégeztettek néhány embert, dühüket olykor rossz helyre zúdították, de letettek valamit az asztalra. Ez szerintem emlékezésre méltó. 

Most hogy mondod…. Amúgy a leírt jelet a rovás H betűjére gondoltam, de nem tartottam volna korabelinek, ha ezt így írom le. A két egymásba fúródó háromszög amellett , hogy H mint Hadúr, az egymásba feszülő két ellentétes irányt is jelképezi, akonfliktust, mi a háború alapja. Inkább ez a vonal mentén agyaltam ki a jelképet.  

Szerintem annyira, mint bárkinek. Hallok valamit, azt feldolgozom és szintetizálva lapra okádom. Mi írók már csak ilyenek vagyunk. Viszonylag elég kevés tudatosság van a stílusomban és történetvezetésemben, mondhatni az ösztönösen írók csoportjába tartozom, a fantazmagóra nemébe, a kávéfogyasztók ágába. Természetesen, Szapolyai Istvánról van szó, a király halála után megveszekedett birtokharácsolásba kezdett és könyökig belemászott a politikába. Innen jött az ötlet, hogy vajon miért? Mint jelkép? A csóró akit feláldoznak a szent cél érdekében, a mártír, a fogaskerék, ki nélkül leáll a szerkezet. Általában ez az az ember, aki nem kap koszorút, vagy elismerést, ahogy a lehulló fejek sem, kik elpucolták a hódító elől az utat.Amolyan névtelen katona.

  Két dolog, amit szeretek. Valahogy, mint a csokis puding és a piskóta.  

  Én ezt úgy szoktam mondani, hogy a test-szellem-lélek szentháromság mentén élek. A szellem képviseli az értelmet, melyet a szakmám által pallérozom, gyakorolok. Tudniillik terapeutaként dolgozom. A lélek a művészet, melyet íróként integrálok, mely által megvédem önmagam a világgal szemben. Nem utolsó sorban pedig a test, mert nem akarok egy fej lenni, amit a tettre képtelen végtagjai szállítanak A-ból B-be. Ezért foglalkoztam és foglalkozom harcművészetekkel ( jelenleg barantaedzőként vagyok jelen), illetve, hogy el ne tunyuljak Crossfittezem.  

 Jelen pillanatban ez abból áll, hogy befejezem a regényt. Aztán a másikat. Majd a harmadikat és a negyediket. Illetve bármit, ami szembejön velem. Nem zárkózom el semmi elől. Végre sikerült meggördítenem ezt a mázsányi tömböt, eszem ágában sincs elengedni, hogy ismét a tehetetlenségi erővel keljen birkózzak.