Bárcsak úgy írnék, mint ők...

Az embereknek szerintem szükségük van példaképekre. Olyan személyekre, akikre felnézhetnek, mert valamilyen módon motivációt kapnak tőlük.  Ez lehet média személyiség, családtag, de akár egy barát is.
Nekem például sok író van, akikhez egyszer fel szeretnék majd érni és úgy írni, mint ők.

Évek óta koptatom már a billentyűzetet, kisebb nagyobb kihagyásokkal (ez egy másik téma, már írtam róla ITT és ITT ha valakit érdekel), és amellett, hogy saját magamon látom az évek múltával a fejlődés, tagadhatatlanul vannak szerzők, akik sokat tettek azért, hogy én ma (még mindig) írjak.

Még ha nekik erről halvány fogalmuk sincs.

Jojo Moyes

„Tényleg történnek jó dolgok. Néha olyankor, amikor a legkevésbé várná az ember.” (Páros páratlan)

Úgy terveztem, nem rangsorolom majd a szerzőket, mégsem teljesen véletlen, hogy ő került az első helyre. Teljesen véletlenül ismerkedtem meg a munkásságával olyan öt-hat évvel ezelőtt, és egyszerűen… szerelem lett. Azóta időről-időre visszatérek a regényei olvasásához, már csak amiatt is, mert életszagúan, hihetően ír, és az ember önkéntelenül is élvezi a karakterei kapcsolatrendszerének megismerését.
Hogy mit tanultam tőle? Ha te szereted a regényed karaktereit, az olvasók is fogják.

On Sai:

„Sosem leszel olyan, mint a többiek. Ne szégyelld! Merd inkább megmutatni azt, aki vagy.”(Scar)

Ismerős az a helyzet, amikor van egy műfaj, amit kerülgetsz, mert azt hiszed, nem a te világod… aztán találsz egy szerzőt, aki bebizonyítja, hogy de, ha a megfelelő ember tollából olvasod, még szeretheted is? Pont így jártam én is a sci-fivel.
On Sai humora egyedi, a könyveit se szeretheti mindenki, de még így is megtalálta/megtalálja a maga olvasóközönségét.
Hogy mit tanultam tőle? Nem írhatsz olyat, ami mindenkinek tetszik, és ezt jobb elfogadni.

Brittainy C. Cherry

„Ahhoz, hogy az ember erősnek érezhesse magát, előbb meg kell tapasztalnia a gyengeséget.”  (Lebegés)

Nem mondtam még ilyet, de Brittainy egyszerűen úgy játszik az ember lelkének húrjain, mint a legnagyobb virtuózok. A könyveit olvasva egyszer ömlenek a könnyek a szememből, máskor meg tiszta szívből nevetek. Az érzelmek széles skáláján mozognak a történetei, ezáltal pedig az olvasó se ússza meg, hogy felüljön egy érzelmi hullámvasútra. De minden perce megéri.

Hogy mit tanultam tőle? Tedd bele a történetedbe szíved-lelked, mert ez el fog érni az olvasóidhoz is.

Róbert Katalin

„Senki nem tud elfogadni, amíg meg nem békélsz magaddal. És ezt sem én, sem más nem teheti meg helyetted. Úgyhogy törődj végre bele, és utána a többi majd jön magától.” (Szívből, színből, igazán)

Élvezek Róbert Katalin regényt olvasni, azon egyszerű okból, mert mer olyan mindennapi dolgokat papírra vetni, amiről még beszélni is tabu, nemhogy belevinni a kortárs irodalomba.

Pedig önmagunk keresése, az értékünk már a mindennapjaink része; csupán az ezekkel kapcsolatos kérdésekre nagyon kevesen ismerik a (jónak gondolt) választ, így inkább fel sem teszik a kérdést.

Hogy mit tanultam tőle? Merj beszélni a tabu témákról, az emberek egyre nyitottabbak. Ne félj megtörni a csendet!

Jessica Koch

„Az embereknek gyakran vannak megérzéseik. Csak nem vesznek róluk tudomást, mert hülyeségekkel vannak elfoglalva.” (Közel a horizonthoz)

Az írónő munkásságát idén ismertem meg, de… úristen! Rég hatott rám szerző már ennyire elemi erővel. Hatalmasat robbantott számomra a regény, rengeteg mindenen elgondolkodtam. Igazából még napokig rágódtam a leírtakon, képtelen voltam elengedni a történetet. Még most, hónapokkal később is nehezen találok szavakat, csak hálát érzek. Mérhetetlen nagy hálát.

Hogy mit tanultam tőle? Az írás segíteni fog feldolgozni a traumákat, segíteni fog begyógyítani a sebeket. Az írás a legjobb terápia.

Hosszú út áll még előttem, és lehet, soha nem fogom elérni a kiemelt szerzők szintjét, de a cél adott. A szint, amit el szeretnék érni, adott.
Innentől csak rajtam áll, mennyi munkát, energiát fektetek bele.
Ki tudja? Lehet egyszer valaki számára én is példakép leszek.

Ki az, akire te felnézel? 

Mit tanított neked?

*Hikari