Rachel Cohn – David Levithan: Dash és Lily – Kihívások könyve (Dash és Lily 1.)

"- Azt hiszed, a tündérmese csak lányoknak való?"

Kiadó: Tilos az Á könyvek
Kiadás éve: 2015
Oldalszám: 280
Fülszöveg:
Kétféle ember létezik: aki imádja a karácsonyt, és aki szívből gyűlöli. Dash az utóbbi csoporthoz tartozik. Ám úgy tűnik, ez a karácsony más lesz, mint a többi: egy könyvesboltban – kedvenc írója műveinek szomszédságában – egy piros noteszt talál. A füzetke eredeti gazdája, Lily, aki rajong a karácsony minden szépségéért, különös rejtvényeket agyalt ki a szerencsés megtalálónak. Dash úgy dönt, belemegy a játékba. Elkezdik egymásnak küldözgetni a piros noteszt különböző kihívásokkal, mégpedig csodabogár rokonok és barátok segítségével. Hiszen idén úgyis mindketten szülők nélkül maradtak karácsonykor: az övék az élet és New York! És hogy Lily és Dash végül összetalálkoznak-e? És elég az a szerelemhez, ha két vadidegen – egy mogorva és egy széplélek – egy füzet lapjain levelezget egymással? Aki tudni szeretné a választ, olvassa el, milyen kihívásoknak kell megfelelniük, hogy erre egyáltalán esélyük legyen, és közben merüljön el a városok városának ünnepi forgatagában!


Igazából nyakamon a karácsony, de a hangulatom ezt valahogy nem akarja tudomásul venni.
Sajnos ez a regény se hozta meg az ünnepi érzést, ennek ellenére jól szórakoztam.

A regény egy bizonyos piros notesszel kezdődik, amit egyik főhősünk meg is talál.
Benne különleges feladatok indítják el azt a bizonyos ismeretséget, amely izgalmas kalanddá változik a karácsonyi ünnep küszöbén.

A könyv eredetileg 14+ korosztálynak szól, emiatt kissé féltem, hogy kinőttem már belőle. De hamar élvezni kezdtem, érdekelt, hogy akkor mi fog történni, mi lesz a következő üzenet/feladat.
Jókat mosolyogtam egy-egy feladaton (a mikulásos határozottan kedvencem lett), jó érzés volt bolyongani a városban, várni, hogy akkor találkoznak-e valaha, vagy maradnak örökké ismeretlen ismerősök.
Igazából az utolsó oldalig csupán reménykedtem a happy endben.

A szereplők se voltak rosszak, igazából olyan mindennapiak, akikről az ember szívesen olvas, akár háromszáz oldalon keresztül, miközben kint nekiáll szakadni a hó.
Dash-t néha érettebbnek ereztem a koránál, ugyanakkor tetszettek ezek a gondolai.
Lily valóban egy aranyos, kissé talán bohó és olykor túlpörgött lány, de ez a viselkedés nem csapódott le negatívan
Tényleg olyanok voltak, mint egy mágnes két ellentétes pólusa, vagy egy kirakós két darabja. Vonzottak és ki is egészítettek a másikat.
Bumit szerettem leginkább a mellékszereplők közül. Jó kis küldönc és barát volt egyben, akire számíthat az ember.

Az írópárostól még nem olvastam, csak David Levithan nevét ismerem egy másik, önálló regénye kapcsán. Azt hiszem ezután el szeretném olvasni azt is, valamint ennek a könyvnek is érdekel a folytatása, hogyan fog alakulni a karakterek sorsa.

Kellemes kikapcsolódás így a szünet előtti utolsó finish-hez, nem váltja meg a világot, de mégis leköti az olvasó figyelmét.
Mindent egybevetve azt hiszem határozottan pozitív csalódás lett a könyv.
Láttam már, hogy megjött a folytatás, de megnyugtatok mindenkit, nem marad itt se semmi félbe, szóval bátran bele lehet kezdeni. Igazi karácsonyi tündérmese.


Megjegyzés küldése

My Instagram

(c) 2018 - Írásaim Tárháza | OddThemes