Ashley interjúalanyai: Rona Fire


Az igazat megvallva, már a Switch olvasása után megérett bennem pár kérdés, de akkor valamiért nem sikerült feltenni őket. Úgyhogy, most fogadjátok szeretettel:





Rona Fire korunk egyik legmegosztóbb témáját boncolgatja könyveiben. Elsőként megjelent BDSM  tartalmú, valós események ihlette regénye a Switch (Értékelés: ITT) nem rejti véka alá az írónő valódi személyiségét. Az újonnan megjelent regénye, a Vörös Glória kapcsán hosszas kifakadásomat ITT olvashatjátok.
S,aki esetleg félreismerte volna Őt, mindössze a regényei alapján, hát...azoknak itt egy kis fejtágító.



Mivel nem igazán vagyok jóban a keresztnevemmel, így egy kicsit átrendeztem a betűit és választottam magamnak egy saját nevet, ez lett a Rona. A legtöbben nem csak a virtuális, de a valódi világban is így ismernek, szólítanak és amikor arról volt szó, hogy írói álnevet válasszak magamnak egyértelmű volt, hogy Rona leszek.  



Falusi lányként nőttem fel, kezdettől fogva volt cicánk, kutyánk, tyúkok, nyulak, disznók. Egyfelől a játékot, a szórakozást jelentették, másfelől pedig az ebédet az asztalon, így minden állatot megtanultam tisztelni, szeretni.
Leginkább azonban a cicákhoz vonzódom, én magam is egy kicsit cicalélek vagyok, szabad, független, öntörvényű.Talán pont emiatt van, hogy a saját 7 cicámmal nagyon különleges a kapcsolat, nem csak én szeretem őket feltétel nélkül, de ők is engem. Rengeteg vicces történet van velük kapcsolatban, még ennyi eltöltött idő után is minden nap megnevettetnek valamivel.  

Szeretek újrahasznosítással foglalkozni, második életet adni látszólag haszontalan dolgoknak. Nagyjából fél évvel ezelőtt láttam egy videót, amiben műanyag palackból és papírmaséból épített valaki tündérházikókat. Nagyon megtetszett, aztán, amikor először kipróbáltam, akkor kiderült, hogy érzékem is van hozzá, így most ez lett a kedvenc hobbim. Itthon készítem hozzá az alapanyagot is, régi újságokból. Mivel maga a készítési folyamat elég változatos, így nem unom meg, ráadásul csodás, színes a végeredmény, ami akár lámpásnak is használható.  
Rona csodálatos tündérházikói :) forrás: Ronától személyesen
Erről egy igazán vicces részlet jut eszembe. Sokáig, ha nem tudtam elaludni, akkor Youtube-on tenger mormolását hallgattam, de mióta két hetet eltöltöttem Görögországban, 20 méterre a tengertől, amiéjjel-nappal „morgott”, azóta már ezt is túl hangosnak találom.
Leginkább a csendet szeretem, nagyon megnyugtat, ha nincs semmilyen zaj körülöttem.
A Balaton, ahol élek, is egy örök szerelem és mivel nem közvetlenül a parton lakom, így a mai napig csak ámulok és bámulok, mikor meglátom.Nagyon inspiráló számomra a szépsége, többször adott már ihletet, amikor elakadtam az írásban.
Legvégül pedig a cicabunda illata az, ami a számomra a legmegnyugtatóbb szag. Mélyen beletemetem az arcom a bundájukba, beszívom tiszta, finom illatukatés rögtön elszáll minden bajom. Főleg, ha közben még elkezdenek dorombolni is, akkor bármilyen szomorúságból rögtön felvidulok.  
Ez kicsit olyan, mint a köszönőbeszéd egy díj átvételekor, vagy a könyv végén. Elsősorban a szerkesztőmnek, Kalocsai Juditnak vagyok hálás, hogy elvisel, nem akar megváltoztatni és hogy olyan könnyű vele együtt dolgozni egy-egy regényen.
A kiadómnak, az Álomgyárnak is sokat köszönhetek, hiszen ők valósították meg az álmomat, vagyis, hogy az írásból élhessek. Emellett sok olyan dolgot levesznek a vállamról, ami hozzátartozik a könyvkiadáshoz, de nekem nincs hozzá affinitásom.
Végül pedig egy elég népes kis csoport is támogat, vegyes összetételben. A 3 legjobb barátom, akik bár sosem olvasnak könyvet, mégis hisznek bennem, a helybeliek a faluban, akik lelkesen olvasnak, kézről kézre adják a könyvtárból kikölcsönözhető regényeimet, illetve azok, akik felvesznek, amikor stoppolok és egy jó beszélgetéssel elérik, hogy valamikor, valahol egy tökéletes regénybéli karakter részesei lehetnek.

A történet nagyon régen kezdődött, valamikor 2005 környékén, amikor itthon még csak tanultuk, mi az a blogolás. Akkor a Nők Lapja Café oldalántaláltam egy hirdetést, bloggereket kerestek. Jelentkeztem, mert úgy éreztem, így megoszthatom a gondolataimat, a velem történt eseményeket másokkal és talán visszajelzést is kaphatok arról, érdemes-e írnom.
Később aztánannyira sokan lettünk, hogy levált az NLC-ről és önálló oldalként megalakult a Cafeblog.
Ekkoriban kezdtem el aSorskerék blogomat, mert örömlányként dolgoztam és egy kicsit bosszantott, hogy a vendégek írhatnak rólam értékelést, de én nem pontozhatom őket, hogy mint vendég hányast kaptak. A blog felületén azonban elmondhattam a kalandjaimat, a tapasztalataimat, aminek nagyon hamar komoly olvasótábora lett.
Ez már hozta magával, hogy a bennem dúló erotikus történetek is helyet kapjanak, illetve bármilyen téma, ami épp foglalkoztat.
Végül ennek ablognak a sikere hozta meg számomra, hogy szerződéses bloggerként is megélhessek az írásból, nem csak regényíróként.
Mostanában pletykarovatot vezetek és a nagyvilág színes híreiről írok, azonban emellett nemrégiben felmerült bennem, hogy jó lenne megint egy olyan felület, ami csak az enyém, a saját gondolataimat fogalmazhatom meg úgy, ahogy nekem tetszik.
Így hoztam létre a Hedonista blogot, ahová a privát bejegyzéseim kerülnek, mindenféle kötöttség nélkül, szabadon. 
Nagyon kevesen tudják rólam, hogy tanárnőnek készültem, Zalaegerszegre jártam, a Deák Ferenc SZKI pedagógia szakára. Itt, harmadik évtől, a szokásos tantárgyak helyett mi pedagógiát és pszichológiát tanultunk.
Nagyon megérintett akkor a lélek tudománya, mert sok, bennem tomboló kérdésre választ kaptam. Később, bárhol és bármit is dolgoztam, a pszichológiának mindig hasznát vettem. Megtanultam bánni az emberekkel, alig néhány perc alatt meghatározni személyiségük legfőbb motívumait.
Szerencsére nem súlyos szinten, de én magam is küzdök mániás depresszióval, valamint agorafóbiával, így mindig is nagyon érdekeltek a pszichikai betegségek. Azoknak a leküzdése, kiváltó okai, az esetleges gyógymódok. Érdekesnek találom, hogy egyes betegségek milyen tettekben kerülnek felszínre.
A regényeimben is törekszem arra, hogy mindig legyen egy felfelé emelkedő görbe, hogy a főszereplő egy alacsonyabb szintről eljusson egy magasztosabb felé, mert hiszek abban, hogy mindannyiunkban ott van a küzdés képessége, a céltudatosság, pontosan tudjuk, mit akarunk, csak kevesen merik meg is tenni.
Mivel tömérdek a szabadidőm, így elmélkedésre is sok jut, szeretek filozofálgatni mindenféle kérdésekről és azt hiszem, ez az egyik oka annak, hogy a szereplőim mindig több rétegűek és valóságosak. Mert sokat töröm rajt a fejem, milyenek is legyenek.  
Az a helyzet, hogy igyekszem olyan embereket magam köré gyűjteni, akik ezt el bírják viselni. Ha valakit érdekel a személyiségem, ha barátkozni szeretne velem, akkor ez az, amit mindig leszögezek, hogy ki fogom mondani az igazat, általában elég nyers stílusban, még akkor is, ha fáj. Ez van, akiket elijeszt, megrettent, hisz manapság mindenhol hazugságra kényszerül az ember, de aztán rájönnek, hogy ez milyen felszabadító.
Hiszen nem kell azon töprengeni, volt-e hátsó szándékom, most akkor ezzel mit akartam mondani és mi az, amit elhallgatok? Így egy idő után könnyebb velem beszélgetni és ez pozitív a körülöttem lévő emberek számára.
De, azt is meg kell mondjam, a hétköznapi emberek ehhez tényleg nincsenek hozzászokva, ezért mindenhol egy kicsit fura figuraként kezelnek. Nem mintha bánnám…
Forrás: Rona facebook oldala

Ez talán eddig a legnehezebb kérdés, mert én csak addig emlékszem a szereplőimre, míg befejezem velük a történetet. Utána bekerülnek agyam megfelelő fiókjába, elengedem őket és nem gondolkodom felőlük többet, a következő történetre koncentrálok.
Szóval, azt hiszem ezt a labdát visszadobom a kedves olvasóknak és kíváncsian várom, előttük milyen állat jelenik meg, ha Ronára, Piarra, Hazelre, Szabinára, Brigire, Szilveszterre gondolnak?  
Annyi talán igen, hogy a regényeimben igyekszem komolyabb témákat felvállalni, olyan történeteket elmesélni, amire a többség kíváncsi, de nem volt módjában eddig bárkit is megkérdezni róla.
Akár a BDSM világa, akár az örömlányoké olyasmi, ami mindig is izgatta az emberek fantáziáját, de viszonylag kevés, hiteles forrás érhető el a témában. Én mindkét regényben a saját tapasztalataimat osztottam meg az olvasókkal, a szereplőkön keresztül, megmutatva, hogy itthon ez hogy működik, közelebb hozva ezáltal a valóságot. 

Igen. A legtöbb velem esett meg, hisz kicsi korom óta valahogy különcnek számítok és nagyon sok minden miatt ítélnek meg/el az emberek. Ezek jó részét ma már egy vállrándítással lerázom magamról, de a korábbiak emléke azért még kísért, az írás pedig segít a feldolgozásban.  

Ahogy korábban említettem, nagyon érdekesnek találom az emberi cselekedetek mozgatórugóit, a sorozatgyilkosokat, sokat töprengek azon, mi visz rá valakit arra, hogy ennyire szélsőséges dolgokat tegyen.
Ezért szívesen kóstolnék bele a thriller műfajába, megmutatva, hogy a nők sem mindig szenvedélyből ölnek, lehetnek hátborzongatóan aprólékosak és kimértek is, ha kell.  
Érdekes a szóhasználat, mert én inkább az ellentétét érzem. Hatalmas nyugalom vesz körül és jó úgy ébredni minden reggel, hogy révbe értem. Sokáig voltam türelmetlen a jövőmet illetően, mindig hajtottam magam, hogy kialakuljon az az élet, amit elképzeltem, hogy abban boldog lehetnék. Emiatt sokszor pánikoltam azon, hogy te jó ég, milyen gyorsan múlik az idő.
Most viszont kiegyensúlyozott vagyok és minden nap azt érzem, szeretnék jó sok évet eltölteni abban az állapotban, ami most van. Már kisimult belőlem az állandó nyughatatlanság, megtaláltam a helyem.
Egy sorozattal szeretnék előrukkolni, amiben boncasztalra kerül majd a házasság. Miért marad együtt két ember és mi történik, amikor beüt a ménkű? Hogyan lehet túlélni egy évtizedek óta tartó kapcsolat kudarcát?
Olyan problémákkal szembesülnek a szereplőim, amivel szinte mindenki, aki házasságban él.
Vajon elég lehet egy életen át a langyos víz, a társadalom szemében látszólag tökéletes kapcsolat, vagy mindenkinek joga van a szerelemhez, a jó szexhez, akárhonnan is jön?
A 3. rész végére remélhetőleg mindez kiderül, bár nem ígérhetek semmit, hisz a szereplőim néha önálló életre kelnek és megváltoztatják afejemben jól felépített cselekményfonalat.
Abban azonban biztos vagyok, hogy izgalmakban és erotikus jelenetekben nem lesz hiány.  



Megjegyzés küldése

My Instagram

(c) 2018 - Írásaim Tárháza | OddThemes