Anime Nostalgic: Openings II.

Folytatódik, az Anime Nostalgic, ahol, mint a neve is mutatja ; rövid nosztalgiára hívlak titeket. 

Górcső alá kerülnek az elmúlt évek legkiemelkedőbb openingjei, endingjei. Nagyon szeretem az OST-ket is, úgyhogy azokat is bátran osztom meg veletek.

Elérkeztünk a 2017-es évhez (amely ugye a tavalyi, itt rengeteg jó animével találkoztam, néhánnyal még most sem végeztem igazán, de valami örökre a tudatomba égett.) 

A tavalyi év topjába nálam egyértelműen helyet foglalt a Kakegurui, mert összesen 10 perc kellett, hogy beleszeressek. Elmebeteg, komolytalan, olykor pedig, véresen komolyan mutatja be a csúf valóságot. Miközben pedig, az orrod alá dugja a nem épp rejtett ecchit is (amit, nézni sem bírok, itt viszont hozzászoktam.). Az opening a kezdetektől fogva imádom, tökéletesen tükrözi azt a hangulatot, amit az anime végig garantál a nézőnek. 

A Deal with the Devil, pedig egyértelműen felkerült a listámra. Tia hangja, amennyire furcsa elsőre, úgy kúszik be az agyadba másodpercről- másodpercre. 

Most sokakat meg fogok lepni, de mikor elsőnek játszottam a Dragonball Super-el még...hű, nem a napokban, akkor eldöntöttem, hogy az animét is szeretném látni, hátha. Nagyon rég még követtem, azonban mostanság annyi jót dob ki az ipar, hogy a régi klasszikusok mellett elsiklik az ember.

Nos, nem bántam meg, ahogy döntöttem! Nagyon hamar ledaráltam, és bátran ajánlom azoknak, akik ódzkodnak a Dragonballtól is. A második opening közben, valahogy elfogott a kényszer, hogy rákeressek milyen teljes egészében, azóta pedig, rá vagyok kattanva. A Genkai Toppa x Survivol is megérdemli teljes nyugalommal a helyét.

Másik hatalmas kedvencemmé vált a Youjo Senki anime, elsőnek nem igazán fogott meg, aztán fokozatosan szoktattam magam ahhoz, hogy egy pokolian jó, ámde pofátlanul elmebeteg sorozatot nézek. Szerintem nem új, hogy a Jingo Jungle-t imádom. Myth & Roid, pedig szintúgy elsők között van az előadói sorban.

Az év második favorizáltja a Shingeki no Bahamut volt. A korábbi évadokat is szerettem, úgyhogy hamar belopta magát a szívembe, ( s, nem csak Azazel miatt) ez az opening meg. Korlátlan mennyiségben képes vagyok hallgatni! Fantasztikusan jó!

Nagyon bánom, de a Vatican Kiseki Chousakan végére még nem értem, úgy idő meg kedv végett, viszont, amit eddig láttam, az nagyon meggyőző, a Mysterium, pedig nagyon vonzza a nézőt. Nem mellesleg illik is a sorozathoz. Tökéletes opening! A fullt meg csak itt hagyom :D

Biztos voltam benne, hogy belekerül a felsorolásba a Shingeki no Kyojin második évadjának első openingje a Shizo wo Sasageyo!, ugyanis... nem, nem kell magyarázkodjak!

Szerintetek? Én a Linked HOrizonban nem csalódtam eddig.

A Shokoku o Altair sorozatot nagyon megszerettem, és ugyan, ha az első openingje nem is volt a kedvencem, a másodikra már egész más szemmel néztem. Szerintetek?



Az Ousama Game: The animation elég nagy port kavart maga után, úgyhogy első körben lettem szerelmes az openingbe, még ha vannak kivetnivalók is benne. Ez a zene, gyermekek! Azta!

nano neve, s hangja számomra már a kezdeti animés korszakomkor ismerősen csengett-bongott, így ahányszor hallom, (hál' istennek, egyre többször) mindig megmelengeti a szívem. Olyan különleges a hangszíne, ráadásul nagyon fülbemászóak az eddig megjelent számai. A Chain Cronicle openingje is elég pörgősre sikeredett.

Ide, az olyanok kerülnek, amik azért nem akkora durr-bele-bumm jellegűek, de azért valamely formában tetszettek. Ellenvélemény, vagy bármilyen jellegű hozzászólás jöhet! :)

Már korábban említettem, hogy mennyire szerettem a Shingeki no Bahamut: Virgin Soul animéjét, úgyhogy dukál, hogy a második openinget is elhozzam, mert egyszerűen, nem tudom csak úgy kihagyni! Nem akkora dolog, de akik szerették az animét, nem tudtak első körben túlpörgetni rajta.



A Ballroom e Youkoso tipikusan olyan kis táncikolós anime volt, aminél éreztem azt a gyenge, " na mikor vág át Yuri on Iceba a történés?" kísértést, persze az említett szezonos opening téren is elég jó volt, szinte mindenhonnan az folyt, akarva-akaratlanul is hallottuk.
Ez az opening ugyan nem krémje a többinek, viszont a sokadik rész után észre se veszed, hogy dudorászod típusú.  Nem?

Az idei téli szezon nagyon meglepett a Jigoku Shoujo folytatásával, ugyanis régóta vágyakozom már utána, főleg, hogy fiatalon nagyon szerettem, és a Yoi no Togiban így a harmadik rész után nem csalódtam. Elég beteg, brutális és kegyetlen is egyben. Az opening pont az ellentéte, de valahogy a finomsága fogott meg.

A tavalyi év nagy dobbantása azt hiszem, a Kuzu no Honkai volt, nekem nagyon ott volt. Írtam is róla cikket, mert meglepett, hogy minden várakozásomat felülmúlta, annak ellenére, hogy egy felnőtteknek szóló kis minisorozat volt. Hú, basszus! Az opening az elég béna, de szerintem az anime megérdemel annyit, hogy (a befejezése ellenére) kint legyen.