Hello March! I Hónapnyitás


Elérkezett a már-már tavasznak számítható hónap is, amely azt a furcsaságot hordozza önmagában, hogy bújócskázik velünk, egyszerű emberekkel. Szinte, semmit sem érezni belőle, arra vár ergo, hogy megtaláljuk.



Rettentő retek idő jellemzi még egy ideig ezt a hónapot, ahogy láttam. Persze, a saját szemünknek sem hihetünk, hát majd akkor az előrejelzésnek...
No, nem új dolog, hogy a február hónapot sikeresen elseggeltem, több-rosszabb problémám is volt. Ezekhez csapódott még az olvasási válság is, amin nagyon nehezen tettem magam túl, úgyhogy most kezdek lábadozni. 
Próbáltam úgy összeállítani a listát, hogy teljesíthető legyen, mert nekem is leesett, hogy képtelen vagyok hat-hét könyvnél többet olvasni egy hónapban. Főleg, hogy mentségemre szóljon basszus, a Február igen rövidke volt!
 igazából, azt folytatom, amit elterveztem kicsi változtatással, mert van, amit ki kell nyírjak még idő előtt. No, lássuk hát, mi az, ami remélhetőleg a képességeimhez, és időmhöz mérten menni fog. (Menni fog?!)




Jelenleg az a tematikám, hogy felbontom Nektek hármasával az olvasnivalóimat, így talán én is jobban átlátom. 
Gena Showalter az egyik, ha nem is az első kedvenc írónőm, így amikor hírt kapott az Éjsötét lelkek, majd kiugrottam a bőrömből örömömbe. Nem sokkal utána a folytatás is a tulajdonomba került, alig várom már, hogy Amun története az Éjsötét titkokban is beszippantson. Imádom!
Egy ideje már sajnos nagyon megtört az olvasási kedvem, ég is a pofám, hogy már harmadszorra rakom listára M.G. Brown Rózsaszrimainak folytatását, mert az első rész, tényleg jó regény volt! Úgyhogy, ideje már összeszednem magamat, és elolvasni.
Robert Pobi regénye, tipikusan nem az amit eddig olvastam. Nagyon- nagyon rég óta szemezek egy olyan könyvvel, amely sorozatgyilkosról/okról szól, és bátran merem olvasni, annak ellenére, hogy mennyire beteg. Hát, a Vérember ilyen. Sok kritikát olvastam róla, és ajánlást is kaptam, hogy olvassam. Úgyhogy, vágjunk bele! 


Renée Ahdieh két regénye itt ténfereg a polcomon, egy ideje már nagy késztetést érzek, hogy nekikezdjek. Kíváncsi vagyok.Rettentő kíváncsi. 
Karina Halle-el való viszonyom, hát kissé nehezen indult be, és a Bűnbe született megint a listára került, amiért már tényleg muszáj vagyok nekiállni.
Nagyon sokat hallottam már Laini Taylorról, meg (még egyszer köszönöm; Zsófi, hogy ajánlottad) a fantáziámat amúgyis rendkívül birizgálja mostanában a paranormális irodalom, és nem titok, hogy ifjúságit és YA-t is nagyon szívesen olvasok.  Úgyhogy ennek örömére került be a lattba, a Füst és csont leánya. 


Úgy döntöttem, egy időre maximum egy recenziót fogok vállalni, mert így... ez így, eléggé betódult. Pedig, tényleg csak az olvasás öröme hajt, semmi egyéb. Ezek mind olyan könyvek, amik valamilyen szinten nem hagytak nyugtot. Hát, kiderül, mi lesz a végén. 




Ismét egy olyan, amit már rég meg kellett volna írjak, de egyszerűen sosem volt "kedvem". 
Eléggé leapadt a SE01EP1 cikksorozat, így elég sok tervem megmaradt. Persze, én "zseni", néztem még rengeteg első részt, és az azt követőket is, ha jó volt az adott sorozat. Úgyhogy, írok arról, amire emlékszem, vagy emlékezetes maradt. 
A Kokkoku, tipikusan olyan anime, amit nem lehet felejteni, mert maga a történet is, különleges. Akció, időutazás, feszült figyelem. - nagyjából ezek jellemzik. Ja! Meg a humor. Nagyon tetszett, hogy ennyire jól össze tudták hozni a képi megjelenítést a történettel. Nálam aratott! Úgyhogy, remélem az ajánlómból, Nektek is kedvetek lesz hozzá!
Szerelem, szerelem, szerelem. Nem tudom, mi van velem, de egyre jobban kapok rá az ilyen, s ehhez hasonló sztorikra. A Koi wa Ameagari no You ni is egy ilyen. Szerelem ez, csak nagy korkülönbséggel. Engem első pillanatban megvett! 

A végére pedig, tervezek egy olyat, amit összvissz két napomba került ledarálni, ez a Rick és Morty. Basszus, esküszöm, hogy az első pár rész után rosszul voltam, "hogy mégis mi a frányaság ez?!" s biztos voltam abban, hogy nem nézem tovább. AHA! Szépen bebuktam! Három évad, úgy csúszott le, hogy nem is vettem észre. Minden baromságától, undormányosságától egy jó sorozat volt! Csomó dologra rávilágít, ha az ember jól megfigyeli. (S, nem, nem arra gondolok, hogy ki- micsodát dugjon, és hová.)


Ez az eslő alkalom, hogy sikerül elcsúsznom szinte úgy mindennel, hogy az interjúim is elszállnak.
Annak ellenére, hogy csomó dolgot terveztem, hát eléggé megrekedtem. 
Amit mindenképp, ígéretemhez híven teljesítek, azaz interjú. Tomcsik Nórával.
Azt, hogy mit hoz még a sors, a fene se tudja, de igyekszem ezt is megtartani. 
Tervezek egy cikket írni arról, amelyben kiadókat faggatok a könyvkiadásról, elbírálásról, s arról, mennyi  munkálatot rejt egy ilyen művelet. - ez is remélhetőleg összejön. 
Továbbá hajtom magam ezerrel, mert a márciusom kemény lesz! 






Megjegyzés küldése

My Instagram

(c) 2018 - Írásaim Tárháza | OddThemes