Vannak lehetőségek, és vannak ajándékok az ember életében

Azon gondolkodtam, hogy vannak esélyek, vannak lehetőségek, és vannak ajándékok az ember életében. Egyetértetek ezzel?

Nem titok, hogy Magyarországon egyelőre még kevés az olyan munkáltató, aki szívesen, ha mondhatok ilyet, örömmel vesz fel megváltozott munkaképességű dolgozót.
Kevesen tudják, így már az elején tisztáznám:
A 2011. évi CXCI. törvény alapján megváltozott munkaképességűnek minősül:
- Akinek egészségi állapota a rehabilitációs hatóság komplex minősítése alapján 60%-os vagy kisebb mértékű
- Aki legalább 40%-os egészségkárosodással rendelkezik;
- Akinek a munkaképesség csökkenése legalább 50%;
- Aki fogyatékossági támogatásban vagy
- Vakok személyi járadékában részesül, és munkaszerződése szerinti napi munkaideje a 4 órát eléri.

Ennyit az unalmas és száraz jogi „érdekességről”. A lényeg a lényeg, megváltozott munkaképességű vagyok, így munkakeresés során simán falakba ütközöm, pedig egyelőre még csak diákmunkát kerestem. De vagy nem volt az épület akadálymentes, vagy nem volt lift, vagy nem volt mozgássérült mosdó… szóval valami gubanc mindig volt.

Ezért találtam rá nagy örömmel a Salva Vita alapítvány által szervezett Neked munka, nekem álom programra. Mielőtt valaki azt hinné (mint egyébként elsőre én is), a program NEM munkát biztosít a jelentkezők számára, hanem a fogyatékos résztvevők néhány óráig együtt dolgozhatnak egy számukra érdekes munkahely munkatársával, egy őket érdeklő munkakörben, és testközelből figyelhetik meg egy munkavállaló mindennapi tevékenységeit.
Hazánkban 2015-ben került ennek az álomnapnak a megrendezésére először sor, akkor még csak Budapesten, tavaly viszont már a fővároson kívül mind a 19 megyében voltak álomnapok.

Most, hogy a részleteket is ledaráltam Nektek, kanyarodjunk egy kicsit vissza oda, hogy rátaláltam erre az egészre. Rátaláltam, leadtam a jelentkezésemet, amikor pedig behívtak egy elbeszélgetésre, megjelöltem három „álommunkahelyet.”

Mivel továbbtanulás előtt állok, ezért olyan irányba gondolkodtam, amiben akár dolgoznék is a jövőben; úgyhogy megjelöltem az újságot, a rádiót, és a felnőtt képzéssel foglalkozó munkakört.

Sajnos az újság bokros teendőire hivatkozva elzárkózott a megkereséstől, így maradt a rádió: itt szerencsére nem ütköztem falakba, a Sunshine Fm nagyon szívesen várt. Bettina, aki a programban a mentorom volt, egyeztetett időpontot, úgyhogy a tegnap délutánom a rádióban telt.

Bettina felvett az órák után, és együtt mentünk a rádió székhelyére. Vannak olyan helyek, ahová az ember belép és már az első perctől kezdve körbeveszi az a nagyon kellemes és barátságos légkör, ami ott uralkodik. Én is így jártam. 

Ahogy megjelentem a szerkesztőségbe, nagyon hamar úgy éreztem, hogy nem szívesen hagynám itt a csapatot. Sípos Mariannal ismerkedtem meg először, aki a rádió hírszerkesztője, de hamar megtaláltam a közös hangot a rádió marketingesével Szimonettával is.

Hatalmas pozitív „csalódás” – ha használhatom ezt a szót – volt számomra az igazgató, Balogh Béla, aki pont úgy, mint a csapat többi tagja, kedvesen és nyíltan fogadott már az első perctől kezdve, és ennek nagyon örültem.

Beleláttam a grafikai munkába, ízelítőt kapta, egy interjú vágásából, (meghallgathattam az eredeti, majd a vágott verziót is) aztán elkészítették velem életem első interjúját is. Vasárnap reggel 8 és 9 között lesz halható a Sunshine FM-en, ha valakit érdekel.

Ami engem igazán, hogy élő adást is készített velem Váczi Zoltán tegnap. Nagyon meglepődtem, de a visszajelzések alapján határozottan nem voltam rossz, ahogy kereszt anyukám mondta: „Semmi ööö-zés, magabiztos a hangod.” Úgy örültem neki. Ezek szerint nem igazán jött át, hogy nagyon izgultam.

Szerencsésnek érzem magam, amiért részt vehettem a programban, és úgy gondolom, ez egy nagyon jó lehetőség. Nem csak azért, mert a fogyatékossággal élő személynek élményben van része, hanem azért is, mert egy kicsit "érzékenyítik" a társadalom nem fogyatékkal élő részét is.
Még mindig szakadék van a két embertípus között, de az ilyen kezdeményezések után elhiszem, hogy képesek vagyunk egy olyan képzeletbeli hidat építeni, ami összeköt. Nem sérültet és egészségest. Hanem embert és embert.

Ti milyen munkát  próbálnátok ki egy napig?

*Hikari