Hermann Irén: Dévény Anna {+ Extrával}


„…az ember háromféle: amilyennek látja magát; amilyennek mások látják; és amilyen valójában.”

Kiadó: XXI. század
Kiadás éve: 2017
Oldalszám: 300
Fülszöveg:
Két ​éve találkoztam először Dévény Annával, 2016 tavaszán bólintott rá, hogy könyvet írjak róla. Egy éven keresztül beszélgettem vele, mint később kiderült, ez volt élete utolsó éve.
Ösztönös újító volt, akit a gyógyítás és olykor a sors komisz akaratával szembeni ellenállás hajtott. Eleinte ő maga sem tudta, mitől működik az a módszer, amelyre ráérzett. Mégis ezreket, kisebb és nagyobb gyerekeket, táncosokat, felnőtteket állított talpra. Olyanokat, akikről talán senki sem hitte, hogy esélyük lehet a teljes életre, vagy folytatódhat derékba tört pályájuk. Isteni kegyelemnek tartotta, amit kapott, ehhez mérten ragaszkodott annak tisztaságához.
Nem értette, miért kellene róla könyvet írnia bárkinek. Ő csak tette a dolgát, gyógyított, segített.
Szerény ember volt, de módszerének elismeréséért megküzdött a bürokráciával, a kétellyel és a gyógytornász szakmával is, amelynek élete végére legelismertebb művelője lett. Kemény harcos volt, talán túl kemény is.
Ő már nem érhette meg, hogy ez a könyv elkészüljön, de nekem mindent elmesélt. Én pedig leírtam.





Nagyon különleges módon indult a kapcsolatom ezzel a könyvvel. Egyik ismerősöm olvasta, aztán szemezgettem vele körülbelül két napig, amikor is összeszedtem a bátorságom és írtam a 21. század kiadónak.
Nem kell sokat várnom, hogy a kiadónak hála a kezembe kerüljön a könyv. Itt is köszönöm, biztos, hogy többször fogom levenni a polcról.

A Dévény-módszer talán nem mindenki számára idegen, ez a csodás asszonyt, aki viszont mögötte van, már inkább titok lengi körül. Panni néni nagyon ritkán szerepelt a médiában, családja nem volt; számára a módszer, a babák jelentették az életet, a hajtóerőt.
Egy csodálatos, mély érzésű asszony volt, és nagyon hálás vagyok Hermann Irénnek, amiért megírta ezt a könyvet, minden csendes ellenkezés ellenére.

Igyekszem mindig objektív maradni az értékeléseknél, nem átvinni egy személyeskedő, ömlengő stílusba a bejegyzést, de mikor már olvastam a könyvet, tudtam, hogy ez felejtős lesz.
Nem tudok szubjektív maradni, amikor érintett vagyok.

Igen, érintett, ugyanis kilenc hónapos koromtól egészen alsó osztályig rendszeresen kaptam dévény-masszást, egészen kicsiként Dévény Annánál is jártunk, de sajnos ő nem tudott kezelni, így maradtunk helyben.
Saját magam is tanúsítom, hogy a módszer hatásos; fájdalmas? Nos, ha azt mondom, hogy találtam magamról olyan videókat, hogy üvöltök, mint a sakál, akkor ezzel mindent elmondtam.
Viszont tényleg jó. Meglazítja a feszes, letapadt izmokat, valóban úgy érzi utána az ember, - még ha néhány könnycsepp árán is -, de újjászületett.
És igen, határozottan egyetértek azzal, hogy minden újszülöttnek kezelést kellene kapnia, születési körülményektől függetlenül.

Most, hogy túl vagyok a személyes részen, visszakanyarodok ahhoz, akiről ez a könyv valójában szólt: Panni nénihez.
Amit ő csinált, az valóban harc: harc az orvosokkal, konduktorokkal, a neurológusokkal, azokkal, akik azt hitték, ők mindent jobban tudnak.
Csak azért, mert ez a kedves, idős hölgy, aki még álmában is gyógyított, nem (akart) mutatott fel statisztikákat, nem sztárolta magát, nem mondta, hogy ő bizony feltalálta a spanyolviaszt.

És ezt érezte mindenki: Hermann Irén, aki elkészítette vele ezt a könyvet, Volt Katalin, Kossuth Díjas balettművész, Várjon Dénes zongoraművész, Sümegi Eszter opera-énekesnő. És természetesen az a sok-sok szülő és csecsemő, akivel Panni néni az évek alatt kapcsolatba került, és dolgozott.
Döbbenet, hogy több kis betegének évekig követte az életútját, és hogy mennyire fájt a szíve azokért, akiket nem tudott idejében/elég sikeresen „kezelni”

Furán érzem magamat. Nem bántam meg ugyan az olvasást, de valamit mégis hiányoltam. Még én magam se tudom megnevezni, micsodát, de valamit.
Az biztos, hogy hálás vagyok. Hálás Dévény Annának, hogy ilyen csodálatos, példaértékű és elhivatott gyógytornász volt élete végéig.
Hálás Hermann Irénnek, amiért merte vállalni, hogy könyvet ír a hölgyről, az ő – most már – egyre elfogadottabb módszeréről.
Dévény-módszer: remény a szülőknek, remény a gyerekeknek.
Több Panni néni kellene a mai világba.


Bejegyzés EXTA
- Riport Dévény Annával -

Dévény Anna nagyon ritkán vállalt médiaszereplést, olyat pedig pláne, amihez az arcát adta (Képet is csak úgy lehetett róla készíteni, ha baba volt a kezében)
De az Internet bugyraiban lehet olyasmit is találni, amit az ember nem is gondolna.
Így találtam rá én is egy 30 perces riportra, ezzel a csodálatos hétköznapi hőssel. Hallgassátok szívből.




Megjegyzés küldése

My Instagram

(c) 2018 - Írásaim Tárháza | OddThemes