J. K. Smith: Ismert ismeretlen {+ Interjú}

„– Nem tudhatod, mennyire vagy erős, ha nem tapasztalod meg, milyen felkapaszkodni a gödör fenekéről.”

Kiadó: Álomgyár
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 384
Fülszöveg:
Albertfi ​Lívia élete tökéletesnek tűnik. Fiatal kora ellenére egy jól menő étterem tulajdonosa, látszólag mindene megvan: szerető család, egy férfi, akivel éjjelente megosztja az ágyát, nagyszerű alkalmazottak, akik olyanok számára, mintha a második családja lennének. De egyik napról a másikra minden összeomlani látszik körülötte. Líviát megcsalják, szülei házasságában több évtizedes titok bukkan a felszínre, nővére és gyerekei élete pedig veszélybe kerül. Egyetlen dolog tartja a felszínen a lányt, a mások által furcsának talált megrögzöttsége, a sportfüggőség. Beragadt élethelyzetéből egy Ausztrália melletti varázslatos kis szigetre szóló meglepetésút zökkenti ki, ahol egy váratlan találkozás gyökeresen megváltoztatja az életét.
Thomas Kallio híres színész. Nők ezrei rajonganak érte, az egész világon ismerik. Mennyasszonya egy gyönyörű, fiatal modell, a férfi mégis másra vágyik. Egy hirtelen döntés és egy merénylet miatti kényszerpihenő hatására az ő élete is fenekestül felfordul.
Ez a két ember a legnagyobb zűrzavar közepette talál egymásra, majd váratlanul elveszítik egymást, és még csak nem is sejtik, milyen láthatatlan szálak kötik őket össze.
A sors útjai kifürkészhetetlenek, de vajon az ő esetükben kegyes lesz a sors? Viszontlátják még egymást az életben? Összeegyeztethető egy amerikai filmszínész és egy magyar étteremtulajdonos lány hétköznapjai? A szerelem minden akadályt legyőz?

J. K. Smith Szerelem hirdetésre című regényét nagyon kedveltem, humoros volt, újszerű. Épp emiatt nagyon vártam, hogy az írónő új könyvét is minél hamarabb olvashassam. Ezúton is köszönöm az írónőnek, és a kiadónak, hogy kaphattam recenziós példányt.

Történetünk hősnője a huszonhat éves étteremvezető Albertfi Lívia, aki mindig pontosan és rendezetten szereti az életét. Az életét, amit sorra csapások érnek, és minden elkezd széthullani körülötte, ami eddig fix volt, Ám, amikor a kollégái befizetik egy ausztráliai útra, ő pedig nem tud mást tenni, mint elmenni.
Ő maga sem gondolja, de a néhány nap nyaralás és pihenés gyökeresen változtatja meg az egész addigi életét.

Az első, ami rögtön feltűnt a könyv kapcsán, hogy E/3-ban íródott, és talán emiatt is volt az, hogy nehezen rázódtam bele a történetbe, hiszen nagyon ritkán veszek ilyen narrációban írt könyvet a kezembe.
Ráadásul sűrű is volt a hetem, egyszerűen nem volt túl sok időm és energiám olvasni, így talán ennek a két tényezőnek is betudható az, hogy sokáig kóstolgattuk egymást a könyvvel, nagyon sokáig nem éreztem azt a bizonyos áttörést, ami után jön a szokásos „Olvasni akarom minden percben érzés”.
Megesik az ilyen, és ez nem a könyv hibája, mert érdekes módon, ahogy ki tudtam pihenni magamat és volt néhány szabad órám az utolsó száz ötven oldalt egy ültő helyemben ledaráltam.

És tudjátok mi volt a helyzet? Hogy nagyon élveztem ezt a hollywood-i varázst, amit megteremtett az írónő. Fiatalabb koromban rajongtam a Randiztam egy sztárral című filmért, J. K. Smith pedig fogta, és megírta ezt a történetet idősebb, ám még mindig álmodozó olvasóknak.

Saját kép

Még ha csak néhány oldalra is volt erőm hét közben, az is teljesen kikapcsolta az agyamat, legalább is arra a kis időre, amíg képes voltam koncentrálni.  Egy idő után pedig már nem zavart a másfajta írásmód sem, de az biztos, hogy rettentően elszoktam attól, hogy ilyen narrációt olvassak. Több hasonló könyvet kell a kezembe vennem a jövőben, köszönöm J. K. Smith, hogy emlékeztettél erre.

Van az írónőnek egy másik nagy erőssége azon kívül, hogy rettentő jó stílusban ír: méghozzá az, hogy talpraesett, határozott, és erős női karaktert írt ezúttal is. Ahogy a könyvben elhangzik (lehet, hogy nem pontosan, mert most nincs nálam a regény), ha Líviát megcsókolná a herceg, elgondolkodna, maradjon-e még halott, elvégre ki tudja ő köpni az almát, ha a fene fenét eszik is.
Nagyon tetszett ez a függetlenség, még akkor is, ha néha kicsit túlzásnak éreztem. Ami viszont felettébb furcsa volt, az a nemlétező technológia tudása. Könyörgöm, a 21. században élünk…Nehogy már valaki ne tudja, hogy mi az Messenger.

 Az még oké, hogy nincs fent Facebookon, de hogy legalább ne legyen tisztában bizonyos fogalmakkal. Még a nagymamája is ügyesebb volt, ami azért nagy szó. Ha már a nagyit szóba hoztam: Nanát nagyon kedveltem. Modern nagymama, aki gyakorolja az e-mail írást, meg a fiatok szlengjét, és nagyon jóban van hősnőnkkel.

A másik főszereplő, Tom Kallio, aki ugyan híres színész, mégse száll az agyába a hírnév, ennek ellenére egy nagyon kedves,  figyelmes és romantikus férfi, olyan…emberi, nem tudok rá jobb szót.
Bár tény, hogy vele is voltak problémáim: egyrészt, nekem fura volt ez az instant vágyakozás, még annak is, hogy utána hónapig kerülgették egymást a hősnővel. Másrészt, újra jövök azzal, hogy a 21. században élünk: ha tudja egy nő nevét, és tudja, hogy a nő éttermevezet, miért nem lehet beírni a gugliba ezt a néhány adatot, és körülbelül két perc után jut A-ból B-be. Nem, ő magánnyomozót fogad…no, mindegy.

Saját kép

Szerettem, hogy minden szereplőnek külön személyisége volt, nem csak valami sablonbanda, hanem az írónő valóban vette arra a fáradtságot, hogy kidolgozza őket. Marcsit, Károly, Kornélt, Melindát, Bálintot egyaránt. Mindenkinek van saját személyisége, és biztos vagyok benne, hogyha egyszer valóban létezne a Liv’s és ezek a karakterek, szívesen eltölteném velük az időmet.

J. K. Smith ezúttal se okozott csalódást, ha a romantikát és a humort veszem alapul. Ha kicsit több időm lett volna, biztosan gyorsabban haladok vele, így viszont legalább hosszabban élvezhettem ezt a romantikus lelkemnek jól eső hollywood-i, álomszerű tündérmesét.
Tipikusan nyaralós könyvnek nevezném, amivel kifekszik az ember egy kellemes homokos tengerpartra, és teljesen kizárja a külvilágot.

Bejegyzés EXTRA

- Interjú J. K. Smith-szel -

  

Hikari: Ez a második megjelent regényed, de nem a Szerelem hirdetésre folytatása. Nem gondolkodtál azon, hogy írsz második részt Kori és Cristopher történetének?

J. K. Smith: A Szerelem hirdetésre folytatása a kiadónál van kiadásra készen. Nem tipikus folytatás. Úgy írtam meg, mint egy különálló regényt, hogy azok is értsék, akik az elsőt nem olvasták. A címe: Káosz a köbön.

H.: Úgy vettem észre, szeretsz magyar hősnők mellé külföldi férfi főszereplőt rendelni. Van ennek valami oka?

J. K. S.: Nincs különösebb ok, pusztán valamiért így jelennek meg a karakterek a fejemben.

H.: Miben volt más, és miben volt hasonló a két kézirat munkafolyamata?

J. K. S.:  Az első könyv volt az első találkozásom az íràssal. Biztosan elkövettem sok hibát. A második gördülékenyebben ment, és tudtam, mi az, amire figyelni kell.

H.: Volt olyan jelenet/rész az Ismert ismeretlenben, amit szerkesztésnél ki kellett húzni/át kellett írni?

J. K. S.:  Minimális átírás mindig van, amit előre megbeszélünk a szerkesztővel, de ezek inkább szavak, mintsem hosszú részek.

H.: A regény fordulópontja egy ausztráliai nyaralás. Saját élmények alapján íródott, vagy szabadjára engedted a fantáziádat?

J. K. S.: Bárcsak saját élmény lenne. *vigyorog* Sajnos csak a fantáziám visz el ilyen helyekre.

H.: Ha valaki befizetne egy álomutazásra, hova mennél szívesen, és mennyi időt töltenél ott?

J. K. S.: Elmennék arra a szigetre, mert az egy létező hely. Viszont ha két utat is választhatnék, akkor egyértelműen Skócia a második.

H.: Lívia mennyire hasonlít rád? Vagy inkább az előző regényed hősnőjétől „loptál” személyiségjegyeket? Korit én is kedveltem sok más olvasóddal együtt.

J. K. S.: Kori és Lívia sokban különböznek. Lívia tökös nő. Vannak jegyeim, amiket a főhőseimre aggatok, de csak szeretnék olyan sportos, örökmozgó lenni, mint Liv.

H.: Thomas álompasi, de nem a szokásos módon, annál hétköznapibb. Hogy reagálnál, ha hirtelen találkoznál egy hírességgel egy csendes szigeten?

J. K. S.: Nem vagyok az a sikítozós, rajongó típus, így gondolom, úgy kezelném, mint bárki mást. Ő is csak ember.

H.: Minden karakter önálló személyiség, stílus. Kivel találkoznál legszívesebben a csapatból?

J. K. S.: Alex-szel.

H.: Tegyük fel, hogy vászonra viszik az Ismert ismeretlen-t. Mely színészeket tudnád elképzelni a fontosabb szerepek betöltésére?

J. K. S.: Gal Gadot, Chris Hemsworth... A többieken sosem gondolkoztam.

H.: Már készül a harmadik regényed, ami a Káosz a köbön címet kapta. Elárulhatsz már valamit a könyvről, vagy egyelőre minden titok?

J. K. S.: Annyit elárulok, hogy a Szerelem hirdetésre folytatása, és Andi a főhős. *kacsint*

Köszönöm az interjút!