Könyvfesztivál és Ashley. - No, mi lesz?


A tavalyi ízélmény után, valahogy erre az évre is meggyőzködtem magam, hogy kilátogatok. Természetesen, Hikarival az oldalamon, vagy...előttem, vagy...na, mindegy. Értitek.
Úgy száz "potomnyi" százalékban elhatároztam, hogy nem veszek semmit, mert igen szűköske a büdzsém, de a kiadók...a drága, üntyi-püntyi kiadók...

Nos, igen. A legtöbb könyvmoly, blogger, vagy csak szimplán könyvszerető egyén szerintem, tág pupillákkal fújtatva figyelte a fesztiválra tervezett új megjelenéseket. 

Az első reakcióm egy szép és összeszedett, ámde finoman halk káromkodás volt. 
A másodikban inkább a depresszív részét éltem még, még a harmadikban...hát, azt inkább hagyjuk. Lényeg, hogy számomra is, mint minden moly életében ott van "MÉGMÉGMÉG" koncepció. Esküszöm, nem tudom kontrollálni! Jön, és érzem, egyre erősebb. Ha figyelmen kívül hagyom, csak még elviselhetetlenebb. 
Viszont, mindenért kárpótol az érzés, amikor ránézek a szekrényemre. Olykor csak ideges leszek tőle, mert látom, hogy mennyi olvasnivalóm akad. 
Ezt, mint blogger az esetleges recenziók miatt, rendesen majdnem minden alkalommal be szoktam szívni. Nem vagyok egy könyvtarha- már, ha a recenziókról van szó- de általában az időm végett úgy felgyülemlik, hogy alig bírok vele. 
No,de! Ez a bejegyzés a Könyvfesztivált, s környékét címezte meg. 
Akkor beszéljük is arról! Az eddigi tapasztalataim, hogy nagyon sokan vannak. Tényleg! Engem ez egy részről frusztrál (ugyanis, nem igazán szeretem a kevés és szűknek szimuláló tereket), másrészről viszont boldog voltam, hogy ennyi hasonló érdeklődésű ember van. Csodálatos! 
Különösképp jó érzés a dolog, hogyha társasággal mész! 
Annyi meg annyi különböző személy van, akikkel csak a neten keresztül tudsz beszélni, mert nem egy városban éltek, mert nincs időtök, vagy a fene se tudja. Ez viszont egy olyan alkalom, (akár csak a Könyvhét) amikor szabad a vásár, és akivel csak tudsz, találkozol. 
Számomra hatalmas élmény volt, mikor így elsőnek futottam össze például a Fumaxosokkal, rengeteg barátságom a moly platformjáról rázódott össze, és bitang hálás vagyok azért, hogy ezek az emberek, mind- és mind az életem részei. 
Szó se essék arról, hogy hány számomra kedves íróval, személlyel, vagy csak szimplán ismerőssel szándékszom a fesztivál ideje alatt találkozni, mert néha már én sem bírom számon tartani. 
(OFF: erre csináltam egy molyos eseményt, hogy legalább ott észben tartsa valaki helyettem. )

A társaság ellenére miért érdemes még kilátogatni? 
Természetesen, a könyvek és a programok miatt! Akciók vannak, javarészt az összes standnál, nagyon készségesek a pult mögötti emberek is. Abban vannak segítségedre, amiben csak tudnak. 


Melyik kiadóhoz is tervezek menni, s melyik könyvre fenem a fogam?
A legtöbb időt tavaly is, a Fumaxnál töltöttem, mert egyszerűen fergeteges a hangulat. Pörgés van, nevetés, ökörködés. A.M. Aranth amellett, hogy majd dedikál is, folyton megtalálható a standnál, két puszira meg egy ölelésre. 
Ne féljetek tőle, bátran mindenki traktálja! 
Sokan is szoktak lenni egyébként, annak okán, hogy a fantasy és a sci-fi rajongók fellegvára a kiadó. Én eddig, s remélhetőleg még jó sokáig nem csalódtam a könyveikben, minőségiek, gyönyörű borítókkal, és tartalmas sztorikkal. 
Általában a nagy részük, mind féltégla, úgyhogy az élmény az nem marad el. Mind tesznek valamit az életedhez, ha mást nem fizikai fájdalmat és zúzódást.
Beszerzési listát (sajnos) össze kellett írjak, ugyanis kiakasztott mikor egyik nap szembe jött velem egy molyos karcban a tervezett lista az új könyvekről. Elsírtam egy tengernyi könnyet, mire megbeszéltem magammal, hogy semmi vész! Legközelebb sikerül. 


Seanan McGuire regénye a  Minden szív kaput nyit egyből felkeltette és megbirizgálta a kíváncsiságomat, mert rengeteg díjat nyert műről van szó, én pedig hiszek azoknak az embereknek, akik kiadják. A fülszöveg hatásos, kényszerít, hogy megvedd, még annak ellenére is, hogy alig van 160 oldal. A cím kellően szemet gyönyörködtető, és a borító is különösen sejtelmes. Hű a címhez, és a tartalomhoz is. Nagyon várom már, hogy olvashassam. 

A kezdetektől árgus szemekkel figyelem Vellitt Boe-t és az ő álom-utazását. Kij Johnson neve sokszor szembefutott már a szemfülesebb molyokkal, ugyanis összesen a tavalyi évben hat díjra jelölt történet lett, és csak úgy muriból odacsapták neki a World Fantasy díjat is. Elsőként, mikor láttam, hogy mennyire istentelenül csodálatos a borító parancsoltam a szívemnek, hogy nem szabad, mert rengeteg olvasatlan könyvem van, de hát a butus csak nem hallgatott rám. 
Mikor a kiadó elkezdte csepegtetni az idézeteket a molyos platformon még inkább beleszerelmesedtem. Csodálatos történet lesz! 
V.E. Schwab elsőként olvasott regénye nálam, mily meglepő, hogy az Egy sötétebb mágia volt, ott dobtam egy szaltót, hogy hogyan képes egy írónő ilyen formán világot teremteni. A gyülekező árnyak még vár a polcomon, mert időm az...hát, nincs. Viszont a Fumax ismét hatalmas meglepetésekkel kecsegteti a rajongóit, ugyanis a Viszály is meg fog jelenni csakhamar. :) Meg kell említsem, hogy itt is a borító, ami tarolt. Mesteri! 
Továbbá, amelyik regény még érdekel, de nem tudom magamban hová rakni az Martha Wells regénye a Kritikus rendszerhiba. Próbálok mindig új műfajokba belenyúlni, mert elég sokáig egyre szocializáltam magam, úgyhogy ennek a regénynek a sorsa, majd ott válik el. Kicsit bizakodva állok a dolgokhoz. Kiderül. 



A másik ilyen stand, amelynél ezeregyszáz százalék, hogy ott leszek a Kossuth Kiadó. Szintén egy nem olyan friss ismeretség a mienk, és eddig egyáltalán nem csalódtam a könyveikben. Mindig találok olyat, amely kedvemre való, vagy épp a lelki állapotomon javít. Minőségi, épp úgy, mint a Fumax esetében is, ráadásul itt nagyon mélyre nyúlik az a műfaji paletta, szinte minden megtalálható, sokszínű. 
Itt leginkább a dedikálások végett leszek jelen, főleg Ambrus Attila miatt,  illetve feltartani drága Zsófiámat a munka alól. Ami nem szép dolog tőlem, de ő ezt még nem tudja! 

Következő helyszín, ahol brutál sok időt fogok eltölteni az Imádom a Könyveket standja. Hű, számos olyan magyar író van, akikkel barátságot ápolok, sokat köszönhetek nekik, egyszóval: Eljött a nagy nap, amikor végre tudunk is találkozni. (off: bocs, napok.)
Nagyon örültem neki, hogy az IK megszervezett egy ilyen lehetőséget is, mert rengeteg az olyan nem felkapott, illetve ismert író, akik bizony, hogy megérdemelnék a figyelmet. Az Ik-ről annyit, hogy egy nagyon összetartó társaság, csupa rendes és figyelmes emberrel, akik olyanok akár egy hatalmas család. 
No,de lássuk kikkel is tervezek dedikáltatni, ölelésre összefutni, vagy épp egy jót beszélgetni:
Mimi Taylor dedikál egytől egy órán át, aminek baromira örülök. Számomra hatalmas dolog, hogy én tervezhettem az új regényének a Bosszú árának a borítóját, ráadásul a kapcsolatunk sem épp rossz, úgyhogy ha lesz egy kis ideje a hosszúságos sor mellett, akkor megölelgetem, mert irtó büszke vagyok rá! 
Ugyanitt; öt órától dedikál majd szeretett Tomcsik Nórám, és M.G. Brown-om is. 
Velük nem elsőre és nem is utoljára találkozom, szerintem mindent elmondd a fentebbi. 
Rögtön utána hatkor már Gombos Tünde dedikál, meglátom még mekkora sor lesz hozzá, mert így is valagnyi könyvvel fogok távozni. 

Tíztől Francesca H. Nielk dedikál, akihez már illendő lenne eljutnom, mert szegénynek mindig ígérgetem, hogy majd egyszer, majd egyszer, aztán a sors meg az időm egy szép huszárvágással keresztbe szeli.
Egytől Krencz Nórán a sor, akivel már nagyon viszketősen kéne találkozzak, mert így az online oldalról egy végtelen drága léleknek tűnik. Tűnik, aztán lehet széttép. 

Kettőtől L.J. Wesley firkálja a Brooke-ot, amiről már annyit olvastam, hogy már lassan én szégyenlem, hogy miért nem kerítettem eddig sort rá. Sebaj. Jövök, Laci!
Háromnegyed háromkor Gabriella Eld habcukrom dedikálja az új Jordant, ha minden jól megy, ráadásul hirtelen ért szívrohamomként a Talpig Feketébent is. IGOR! Ahw. Vele tavaly óta ült be a barátságunk, már ha lehet annak nevezni, irtó hálás is vagyok neki mindenért. 
Anne Priest új regénye kapcsán már ment molyon nálam a nyávogás, ugyanis műfajilag nagyon az esetem a regény, a borító pedig egyáltalán nem könnyíti meg a dolgomat. Nagyon megnyerő, így lehet teszek egy próbát. 

Öttől ugrok Robin O'Wrightly nyakába.A szívem csücske. Komolyan. Életvidám, abszolút szerethető, olyan energiája van, hogy beszarsz. A regényeiben ez mind visszajön. Képes a humort és a véresen komolyat is elkülöníteni egymástól. No, meg egyben is letálalni az olvasónak. 

Plusz egy drágalátos Szaszkó Gabriella dedikálás is útbaesik. 
A kinti maxim standon :) 

Ahol még megtalálható leszek az a KMK standja, mert muszáj. Értitek? Egyszerűen muszáj ott állnom és nézni, ahogy a sok szép új megjelenés teljesen kisemmiz majd. Tudom, igen.  
Nem tudom mennyi esély lesz rá, hogy időben érkezem a három nap alatt, de mindenképp szeretném majd: 
(bővebb infokért, katt a regény nevére, oszt dzsa' molyos adatlap)

Ebből az első három az, ami számomra elengedhetetlen. Olyan szinten vágyódom utánuk, hogy már szégyenletes. 

Tervezem még egy kukkantásra a Twister Media kiadót is meglátogatni, ugyanis a Vörös betűkkel után, ezen az eseményen startol a folytatás is: A holló a hollónak. A cím tarolt, annyira figyelemfelkeltő, hogy epekedek utána. 
Meglátjuk. 

Mindezek mellett rengeteg spontán találkozót szeretnék még, és ha láttok, már ha láttok, nyugodtan gyertek oda. Lökjétek a molyos neveteket, nem harapok. Ha engem nem, Hikarit biztosan felismeritek :) Lesznek rajtunk, mint tavaly is apró névtáblák feltűzve, úgyhogy legyetek szemfülesek! 


Ti terveztek valamit? Beszerzések? Pénztárcasiratás? Remélem, nem csak én vagyok ennyire szar helyzetben... Nyugtassatok meg! 















Megjegyzés küldése

My Instagram

(c) 2018 - Írásaim Tárháza | OddThemes