Oh August! Pls, give me some strength.


Sziasztok!
Hát, eljött ez is. Vitathatatlanul. Augusztus, ki ne érezné már, (mondjuk én egyáltalán nem, dolgozó ember lévén) hogy közeledik az iskola.
Tekintsünk el attól, hogy bizonyos tekintetben, számomra is közeledik az a bizonyos szeptember, csak nem okoz akkora fájdalmat.
Szóval, miért is vagyok itt?
Egyszerű. Egy ideje nem hallani felőlem semmit, nagyon el vagyok havazva, sok a munka és egyebek. De, mit kell ezt magyarázzam, hisz aki javarészt át tudja érezni milyen ez, az pontosan felsóhajt ilyenkor. Beleléptünk a nyár végébe, nekem pedig össze kell szedni magam ahhoz, hogy a továbbiakban is azt tudjam nyújtani Nektek, olvasóimnak, amit eddig. (Nem, nem a hosszas csendszünetre gondolok.)
Rengeteg tervem volt, hogy őszinte legyek. Tényleg, számos.
Ezek valahogy úgy mind kudarcba fulladtak, lévén, hogy minden időmet felzabálta a...- na jó, elég.
Augusztusra tervezek egy kisebb dobbantást, hogy kiszakadjak ebből az állapotból, s Ti meg ne csak azt lássátok, hogy Hikari posztol itt egyedül, mert akármennyire nem kedveltek, vagy igen, vagy mit tudom én már, hát néha illene írnom pár sort.
Ez is egy ilyen bejegyzés lesz, azt hiszem.

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Nem nagy tervek ezek, amikkel majd megváltom a blogger-univerzumot, egyszerűen csak pár apró dolog, ami lehet sikerül, azonban akad olyan opció is, hogy nem. Mindenesetre megpróbálom, aztán az idő meg eldönti.
Olvasás terén sajnos nagyon megfeneklettem egy időre, aztán egy, lassan két hete kezdem látni a zöld lámpát magam előtt. Nem tudom pontosan mi okozta, egy időben azt gondoltam, hogy biztosan kiégtem, mert sok volt egyszerre, de nem erről van szó. Ráuntam. Kampó.
Volt ez már így, nem csak ilyen témában, ilyenkor semmi sem érdekel... és áh, minek is mondom? Hisz, Ti is átestetek ilyesmin, gondolom én. (?!)
Mostanra ez annyiban változott, hogy nekikezdek valamilyen olvasmánynak és a fele után feladom, mert nem köt le. Érzem, hogy nincs rá ingerem, se türelmem.
No,de!

Jött a sorsfordulat. Én sem gondoltam, hogy megtörténik.
Egy ideje ott porosodik a polcomon Ryan Gattis elképesztően impulzív regénye , a Közel a tűzhöz.
Péteremtől kaptam (puurr érte!) , valami olyasmi felszólalással, hogy :
"Jáj, Ashie olvasd má' el, mert tuti tetszeni fog. Ez itt teljesen a Te stílusod."Igen, ez ennyiben is maradt. Valahogy sikerült a borító alapján megítélnem az egészet, úgyhogy cirka másfél év után végre,  egy nagytakarítás- és könyves szekrények rendezésekkor alkalmam nyílt közelebbről is megolvasni. Nagyjából húsz másodperc alatt beleszerettem. Majd kinyitottam. PAFF neki.
Gyerekek, ÉN ILYEN JÓ KÖNYVET, MÉG ÉLETEMBEN NEM OLVASTAM/OLVASOK jelenleg is. - reklám és fangörcs end.

Szóval eddig rekordidőmet megszégyenítve faltam a lapokat, az oldalakat a fejezeteket és nem bírtam letenni. Számomra ilyen egy jó könyv, nem vitás.
Többet nem szeretnék elárulni, mert ez az egyik augusztusi tervem. Na, igen, höh. Marha nagy terv, hogy értékelést/ömlengést írok, viszont számomra az.
Komolyan.
Mindig úgy alakult a dolog, hogy a hónapnyitási listám felét elbuktam, mert egyszerűen túl sokat akartam, még magamtól is, nem csak szegény könyvektől.
Úgyhogy, nyugisra veszem, nincs hova sietni, nem kerget senki sem.
Lássunk akkor egy kifejtett tervezetet, bár már így is túl hosszú ez a rohadt bejegyzés. Sebaj! Olvassatok!


Amit olvasni készülök, vagy épp már azt teszem: 



✖️ Ryan Gattis: Közel a tűzhöz 
Előrejelezhető időpontot most nem tudok megadni, de lassan a négyszáz oldal végére érek.
Eddig nagyon király, úgy forog velem néha az egész érzelmileg, hogy tökéletes Saw remake lenne.

✖️ Ker Dukey- K. Webster: Pretty Stolen Dolls- Ellopott babácskák 
Aki ismer, tudja mennyire csorogtam ezért a könyvért. Korábban már felfigyeltem rá, aztán apró mosolyszerű képződmény egyik betegesebb alfaja költözött a szám sarkába, amikor kiderült a Könyvmolyképző Kiadó előszeretettel adja ki magyar nyelven. HÁ.
Eljutottam jóformán a feléig, de nem akarok sokat mondani. Sajnos Ő sínylette meg leginkább, hogy sokszor nincs időm/ se kedvem olvasni. Azért nem adom fel, mert egy nagyszerű és teljesen elmebeteg történet, ami várja, hogy befejezzem. Oh, Benny. - igen a végére muszáj.

✖️Tillie Cole: Ezer csók 
Sokat hallottam már erről a könyvről, azt is, hogy nyálas, azt is, hogy sok és azt is, hogy... sírós.
Valahogy számomra az utolsó könyv, amin tényleg eszeveszett tempóban sírtam, mert tökéletesen tudtam, hogy a szereplők min mennek keresztül,  Brittainy C. Cherry Lebegése volt.  S, persze Ryan Gattis szereplőgyilkolása. - a szívem még mindig szorul össze, mikor arra gondolok hány szeretett szereplőm purcantotta meg. Baszki.
Az Ezer csók kap egy esélyt, már csak annyi a kérdés, hogy tud-e olyat nyújtani, amitől azt mondom: "Na igen!"

✖️ Irvine Welsh: Trainspotting
No! Újraolvasás, bizony!
Hikarival úgy döntöttünk, hogy mindenképp újra szeretnénk olvasni, mert hát basszus! Számomra ez volt az a regény, s bár nem a sorozat első része, ami hatalmas dobbantó volt. Bár a folytatás nekem nem jött be,  a Trainspotting maga egy hihetetlen regény! Lehet a Skagboyst is el kéne már olvassam, mert így olyan...fura az egész.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------


Nincs Ashley "anime sarok" nélkül,
meg fordítva, úgyhogy, megint sikerült belekezdenem párba, meg pár okádékba is, amiről szívesen írnék, ha van rá igény. 


Többek között: 


✖️ Satsuriku no Tenshi, avagy az Angels of Death
Visual novel játékból induló anime adaptáció, amiben Zack seiyuuja minden alkalommal túltolja a szerepét, és a tizenhárom esztendős Rachel pedig keresi a kiutat a hat emeletes épületből, mert meg akar halni. Néhányszor eszembe jutott, hogy tiszta Battle Royale az egész, mert hát javarészt mindennek a gyilkolás a lényege. Egyébként imádom. Tíz pontos. Az-az ENDING MEG, AHW.

✖️ BananaFish. Igen. Banánhal.
Őszintén megmondom, én nem akartam belekezdeni, valahol a második epizódnál abba is hagytam, mert nem kötött le annyira, meg húztam a szám a néhai abszurd shounen-ai valamire is.
Lehet, hogy kap még egy esélyt, mert egyébként az alapsztorival semmi baj nincs. Sőt, még sokat is ki lehetne hozni.

✖️Phantom in the Twilight - már a címválasztáson is kiégtem.
A sztori ettől eltekintve egész jó lenne, ha nem a tömegcikk alapján készült volna. Bár, erre van igény az utóbbi időben úgy tűnik. Vámpírokra, vérfarkasokra, meg fura figurákra, akik egy csajon élvezkednek. Khm, elnézést.




Egyelőre úgy ennyi az, amiről mindenképp tervezek írni a hónapban, aztán majd elválik.
Több horror játékkal is játszom, illetve játszottam az elmúlt időben, ha bárki érdekel a kifakadásom/ajánlásom, akkor azt a kommentáré szekcióban tudja nekem jelezni.
Próbálgatom a szárnyaimat, na.
Puszilok mindenkit, és köszönöm, hogy olvastok annak ellenére, hogy sza...
Na, mindegy!










Megjegyzés küldése

My Instagram

(c) 2018 - Írásaim Tárháza | OddThemes