Levél a tíz évvel idősebb énemnek

Sziasztok!
Újabb poszt születik a Bloggerképző napi feladata miatt. Bevallom, reggel mikor felkeltem, halvány fogalmam se volt arról, hogyha meg is írom, mi fog születni belőle.
Aztán véletlenül találtam egy oldalt, amivel levelet lehet küldeni a jövőbe, (te állítod be a dátumot, szóval elküldheted ezt a levelet akár ötven évvel később is.)
Nem tudom, hogy tíz év múlva élni fog-e még a blog, szóval a biztonság kedvéért elküldtem magamnak a jövőbe, de azért álljon most itt is.

Kedves tíz évvel idősebb Hikari!

Amikor nekiálltál ennek a levélnek, csak a válladat rángattad közben. Csak amolyan „végül is megírhatom” hozzáállással pötyögted be.

Tuti, hogy már el is felejtkeztél róla, az ilyen dolgokról mindig megfeledkezel. Vagy esetleg változtatott rajtad az elmúlt egy évtized, és végig ott motoszkált az agyad egy titkos zugában egy levél, amit a jövőbe írtál?

Akárhogy is van, remélem végre igazán boldog vagy, és végre leszoktál a saját magadban való kételkedésről. Igazán megnyugtatna, ha tudnám, hogy a tíz évvel későbbi énem már nem akar mindig olvasni a sorok között, hanem elhiszi, hogyha valaki mellette van, és szereti, azt nem kell ám túlkombinálni, csak el kell fogadni, és élvezni minden pillanatát. Hagyd magad végre igazán szeretni, már nagyon itt az ideje.

Remélem, hogy végre ott és olyan lakásban/házban élsz, ahová egész tinédzserkorodban/húszas éveid elején húzott a szíved. Miről is álmodoztál húszon pár évesen? Ja igen, valamilyen egyszerű lakásról, amiben van lift vagy még jobb egy kertes ház. Nem kellett neked nagy, csak tusolója legyen, széles folyosói, barátságos nappalija, meghitt szobái. Szeretném azt hinni, hogy elég volt tíz év ahhoz, hogy ezt megvalósítsd, vagy legalább elindulj a megvalósítás felé vezető úton.

Megszerezted a diplomát, „meglett a papír”? Megelégedtél ennyivel? Vagy inkább „megszerezted a papírt”, és aztán vállaltad a kalandot, és tanultál valamit, ami valóban érdekel? Fityiszt mutattál az összes olyan embernek, aki azt mondta, hogy nem vagy rá képes, és dolgozol? Nagyon szeretném, ha olyan helyet találtál volna, ahová élvezel bejárni, és ahol a munkatársaid többet látnak belőled, mint a lányt a kerekesszékben.

Akárhogy döntöttél is, remélem az írás és az irodalom még jelen van az életedben. Tehetséges voltál már húsz évesen is - még ha te ebben kételkedtél is -, kár lett volna a virágot, ami épp’ csak kezdett sarjadni, hagyni elrohadni.
Nagyon hangoztattad magadnak tíz éve, hogy azért írsz (legyen az értékelés, interjú, vagy cikk), mert élvezetet okoz. Nos, bízom benne, hogy még mindig így van, és továbbra is koptatod a klaviatúrát. Nem az elismerést, nem a sikerért, hanem az alkotás öröméért. Ha még írsz, de már nem okoz örömöt, állj meg, és gondold végig mi változott, de azt is, mikor okozott utoljára boldogságot; igyekezz visszatérni ahhoz az állapothoz.

Nézz rá a virtuális postaládádra, már meg kellett érkeznie ennek a levélnek. Ne felejtsd el elolvasni! Nos, mennyit változtál?

Szeretettel:
A húsz éves éned

Ti mit üzennétek magatoknak?

*Hikari