Ha bárhol élhetnétek,
hol élnétek? Vágytatok már valaha egy teljesen más korba? Mi vonz jobban: a
múlt történelemkönyvekből tanult ismerős kora, vagy a jövő ismeretlenje?
Azt hiszem engem inkább az utóbbi.
Azt hiszem engem inkább az utóbbi.
Újabb nap, újabb téma a Bloggerképzőnél nekem meg
kell egy minimális kikapcs, mielőtt újra nekiállok a tanulásnak.
Szóval elgondolkodtam, és írok ma arról, mely’ korban élnék szívesen.
Szóval elgondolkodtam, és írok ma arról, mely’ korban élnék szívesen.
Először arra gondoltam, hogy szívesen visszamennék a ’80-as
vagy még régebbi évekbe, hogy amiről csak könyvekből, vagy épp elbeszélésekből
informálódtam, azt megtapasztalhassam a saját bőrömön. Mert úgy azért mégis
csak más…
Hamar elvetettem az ötletet, és rájöttem, hogy inkább a jövő
felé fordulnék. A meg nem ismert, még fel nem fedezett lehetőségek sokkal
jobban lázba hoznak.
Sőt, azt hiszem, merek nagyot álmodni, és egy számomra is
élhető(bb) világban reménykedni. Egy olyanban, ahol nincs a tizenéveseknek klímapánikjuk, mert szép lassan
tönkretesszük a bolygót, és a médiából is egyre inkább ezt hallani.
Egy olyanban, ahol a huszonévesek mernek gyereket vállalni, van jövőképük, mert van jövőjük.
Egy olyanban, ahol a negyvenesekben nem merül fel a „lesz a nyugdíjam?” kérdés legalább havonta, mert most úgy néz ki, hogy nem lesz… lennie kellene.
Egy olyanban, ahol a huszonévesek mernek gyereket vállalni, van jövőképük, mert van jövőjük.
Egy olyanban, ahol a negyvenesekben nem merül fel a „lesz a nyugdíjam?” kérdés legalább havonta, mert most úgy néz ki, hogy nem lesz… lennie kellene.
Egy olyan világot szeretnék, amiben könnyedén lehet
élményeket szerezni. Ahol nem kell 48 órával korábban szólnom a MÁV-nak, ha én
utazni szeretnék, hanem mint minden normális ember, csak megveszem a jegyet és
használhatom a vasutat.
Olyan világot szeretnék, ahol nem kell rengeteg kört futni amiatt, ha én más típusú kerekesszéket igénylem, nem kérdőjeleznék meg a szavamat. Vagy jobban mondva: nem mások döntenék el, hogy nekem szükségem van-e erre vagy sem.
Olyan világot szeretnék, ahol létezik egy olyan speciális autó, amit könnyedén használ egy kerekesszékes, és nem olyan, mint a mesékben, hogy abban se vagyok biztos, valóság-e.
Olyan világot szeretnék, ahol nem kell rengeteg kört futni amiatt, ha én más típusú kerekesszéket igénylem, nem kérdőjeleznék meg a szavamat. Vagy jobban mondva: nem mások döntenék el, hogy nekem szükségem van-e erre vagy sem.
Olyan világot szeretnék, ahol létezik egy olyan speciális autó, amit könnyedén használ egy kerekesszékes, és nem olyan, mint a mesékben, hogy abban se vagyok biztos, valóság-e.
Olyan világot szeretnék, ahol van elfogadás: nem csupán a
fogyatékkal élők, a más nemi identitásúak, a más vallást követők felé, hanem
mindenki felé. Önmagunk felé is. Ahol képesek vagyunk anélkül segítő kezet
nyújtani, hogy nekünk abból bármiféle hasznunk származna, ahol még tudunk
önzetlenek lenni, őszintén örülni a másik sikerének/boldogságának, anélkül,
hogy irigység lenne a lelkünk mélyén, a mosolymaszkok mögött.
Talán naiv, talán ilyen világ soha nem fog létrejönni, de
reménykedem. Hogy majd egyszer, talán, valamikor, mégis…
Ti melyik korban
élnétek szívesen? Miért?
*Hikari
*Hikari
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése