Indokok, amiket nem egyszer hallottam már, amikor megkérdeztem, hogy miért nem olvas az ember ahelyett, hogy... mondjuk céltalanul böngészi a közösségi médiát. Meguntam a kifogásokat, szóval jöjjön néhány könyvötlet, amire simán lehet(ne) fordítani naponta harminc percet az életünkből
Amióta egyetemista vagyok (pláne, hogy egyre sűrűsödnek a beadandók és a zárthelyi dolgozatok), be kell ismernem magam előtt főleg: nem úgy van időm, illetve türelmem se olvasni. Dragomán György azonban tökéletes megfogalmazza a mai poszt lényegét: "Nem lehet olyan életünk, hogy ne legyen napi fél óránk olvasni."
Ma kikaptam a Szociálpedagógia zh-mat + sikeresen túlestem a beadandón is, szintén ezt a tárgyat érintve. Az utóbbi néhány napban nem sokat olvastam szakirodalmon kívül (egyszerűen nem volt rá agyam), de néhány novella például belefért. Általában tényleg csak 30 percet szántam a szórakoztató irodalomra, és azt is főleg reggel, felkeltem korábban. Csakhogy jól induljon a nap.
Érints meg! novelláskötet
Na, most épp ezt olvasom, lassan már tíz napja, de nem bánom. Jó megállni egyik-másik történet elolvasása után, elgondolkodni azon, nekem mit adott a történet. Olyan kötet lesz, amiben számomra vegyesen vannak írások: olyan novellát is tudok, amit többször elolvastam, de olyat is, amivel elég nyögvenyelősen haladtam.
Kavagucsi Tosikadzu: Mielőtt a kávé kihűl
Ennek a könyvnek kétszer álltam neki, mert tény, kell hozzá egy hangulat. Elég lassú folyású, ha valaki mondjuk a pörgős fantasy történetekhez szokott. Ez nem olyan. Viszont van benne négy, egymástól különálló történet, amik a végére azért összefutnak, szóval megéri elolvasni. Blogbejegyzés is született.
Stephanie Perkins (szerk.): Ajándékba adlak
Lassan december, szóval én már elkezdtem gyűjtögetni melyek azok a könyvek, amiket el fogok olvasni (újra), hogy hangolódjak az ünnepekre. Ez a novellagyűjtemény is egy ilyen. Tizenhét szerző, tizenhét története kap benne helyet, volt ami jobban, más kevésbé varázsolt el, de van valami, ami mindegyik írásban közös: a decemberi/téli/karácsonyi hangulat. Blogbejegyzés is született.
Örkény István: Egypercesek
Bevallom, ez a könyv egy kicsit csalás, mert többször is elkezdtem olvasni, de még sosem értem a végére. Ugyanakkor a címből is kiderül, hogy egyperces írásokról van szó. Ha valaki bírja a groteszk stílust, ami néha már szinte abszurd, érdemes elolvasni. Még annak ellenére is, hogy ajtókitámasztónak sem utolsó a maga féltégla méretével a könyv.
Ti szoktatok rövidebb regényeket, novellásköteteket olvasni?
Melyik a kedvencetek?
Melyik a kedvencetek?
*Hikari
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése