tag:blogger.com,1999:blog-28693406069652376242024-03-29T04:28:54.562+01:00Írásaim TárházaK. A. Hikarihttp://www.blogger.com/profile/07143700590150879710noreply@blogger.comBlogger1331125tag:blogger.com,1999:blog-2869340606965237624.post-55480225429419343302024-03-03T21:32:00.005+01:002024-03-14T20:52:48.263+01:00On Sai: Titkok és intrikák (Vágymágusok 3,5.) {+ Interjú}<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; line-height: 150%;"></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;"><span style="line-height: 150%;"><span style="font-family: times;"></span></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="font-family: times;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjdn5dyPmrXDTlXDePbdnFeQUY2xqW_757hFJy3C6yJvdNYndjDuMl-ikt2Uonq0Um7XSTzcNaeuSXZxlemlJ6xWyjRK_nHahbg7jTQ-N0OJ96s39OPD7KXF5k7xRzRR6BZQ54ersbLctXhyphenhyphenXwwIrpjlAW8xRgP6icpPs4NvNNkmAWRfduwzvgopxec_e8/s1015/vm3,5.png" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="695" data-original-width="1015" height="219" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjdn5dyPmrXDTlXDePbdnFeQUY2xqW_757hFJy3C6yJvdNYndjDuMl-ikt2Uonq0Um7XSTzcNaeuSXZxlemlJ6xWyjRK_nHahbg7jTQ-N0OJ96s39OPD7KXF5k7xRzRR6BZQ54ersbLctXhyphenhyphenXwwIrpjlAW8xRgP6icpPs4NvNNkmAWRfduwzvgopxec_e8/s320/vm3,5.png" width="320" /></a></span></div><span style="font-family: times;"><br /></span><p></p><blockquote><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;"><span style="line-height: 150%;"><span style="font-family: times;">A
bátorság halálhoz vezet, a túlélése mindig az eszén múlt.<o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;"></p></blockquote><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;"><span style="line-height: 150%;"><span style="font-family: times;"><br /></span></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;"><i><span style="line-height: 150%;"><span style="font-family: times;">Kiadó:
Könyvmolyképző<br /></span></span><span style="font-family: times;">Kiadás
éve: 2023.<br /></span><span style="font-family: times;">Oldalszám:
360<br /></span><span style="font-family: times;">Fülszöveg:<br /></span></i></p><div style="text-align: justify;"><i><span style="font-family: times;"><span style="background-color: white; color: #1f1f1f; text-align: left;">Megfogadtam, </span><span style="background-color: white; color: #1f1f1f; text-align: left;"></span><span style="background-color: white; color: #1f1f1f; text-align: left;">hogy nem j</span><span style="background-color: white; color: #1f1f1f; text-align: left;">á</span><span style="background-color: white; color: #1f1f1f; text-align: left;">tszol t</span><span style="background-color: white; color: #1f1f1f; text-align: left;">ö</span><span style="background-color: white; color: #1f1f1f; text-align: left;">bb</span><span style="background-color: white; color: #1f1f1f; text-align: left;">é</span><span style="background-color: white; color: #1f1f1f; text-align: left;"> a szívemmel.<br /></span><span style="background-color: white; color: #1f1f1f; text-align: left;">Mit érzett Lidérc, amikor először találkozott Riannával? Miért áldozta fel
hollószínű haját? Kicsoda is valójában Roan, és milyen titkos utakon járt a
Néma várban? Hogyan csattant el az a három csók, amit kapott?<br /></span><span style="background-color: white; color: #1f1f1f; text-align: left;">Izgalmas betekintés a Vágymágusok régmúltjába és a jelen titkos eseményeibe.<br /></span><span style="background-color: white; color: #1f1f1f; text-align: left;">A kisregény bemutatja, milyen halálos versenyfutás zajlott a Folyóünnep alatt.
Amíg gyönyörű ruhák villantak a bálteremben, és közrendűek ropták a táncot a
téli fagyban az utcákon, addig Delon és Roan egy másfajta, sokkal veszélyesebb
keringőt űzött. Végül azt is megtudjuk, hogy sikerült-e ellopni a királyné
babáját.<br /></span><span style="background-color: white; color: #1f1f1f; text-align: left;">A novellákból megismerjük Rianna anyukáját, a félénk szipolyt, aki nem volt
hajlandó nevetésével elcsábítani Alean grófot. Láthatjuk a Gyilkos-völgy fenyegető
arcát, a kis Roan rettegését a szélszörnytől és a tűzkígyó tombolását a kastély
északi szárnyában.<br /></span><span style="background-color: white; color: #1f1f1f; text-align: left;">Fény derül a háború korai időszakára, a Végvár mozgalmas életére és arra, mitől
vált döbbenetes módon hófehérré Delon haja.<br /></span><span style="background-color: white; color: #1f1f1f; text-align: left;">Az év legkülönlegesebb fantasyműve a természetről és vágyról.<br /></span><span style="background-color: white; color: #1f1f1f; text-align: left;">Éld át az izgalmas és mágikusan érzéki kalandokat!</span></span></i></div><div style="text-align: justify;"><i><span><a name='more'></a></span><span style="background-color: white; color: #1f1f1f; text-align: left;"><br /></span></i></div><p></p><p><span style="font-family: times;"><br /></span></p><p><span style="font-family: times;">Oké, szóval a helyzet a következő: négy éve teljesen és végérvényesen magába szippantott a <i>Vágymágusok</i> világa, onnantól várom mindig tűkön ülve az újabb és újabb köteteket. Így nem is volt kérdés, hogy bizony, nekem a novelláskötetet is olvasnom kell!</span></p><p><span style="font-family: times;"><br /></span></p><p><span style="font-family: times;">Igazából amikor jött a hír, hogy a 4. kötetre még ugyan várni kell, de cserébe érkezik egy novelláskötetet olyan extra cselekményszálakkal, amikre mindig is kíváncsi voltam, és nagyon jól ki is egészítik a sorozatot, én kifejezetten boldog voltam, és izgatottan kezdtem neki az olvasásnak.</span></p><p><span style="font-family: times;">És igen, ez a kötet legalább olyan szuper színvonalú, mint a fő sorozat, és azt hiszem, meghozta a kedvemet ahhoz is, hogy újraolvassam az egész sorozatot idén!</span></p><p><span style="font-family: times;">Na de, jöjjön is a lényeg: hogy tetszettek az egyes novellák? Érkezzenek is a nagyon rövid, zanzásított vélemények mindegyikről, meg a kedvenc idézetem az adott írásból:</span></p><p><span style="font-family: times;"><br /></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0cm;"><b><span style="font-family: times; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Alean gróf festménye</span></b></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-family: times;"><span style="mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"><o:p> </o:p></span>Rianna anyukájáról a <i>Vágymágusok</i>
sorozatban már elvétve megtudhattunk információkat, de nagyon örülök, hogy
kapott egy önálló történetet még azelőttről, hogy a gyermekei megszülettek volna.
Jó volt látni őt és a Szépvölgy urát is fiatalként látni, a közös jeleneteik
pedig igazán szívetmelengetőek voltak.</span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEih4AEPFTbjsrYPXyAgIL1Y5F6gqoK_LyjkquWdG20QJUbZ440AS3d9WNAs7rq6OwsVsH2WugnQUg4vmswcZGNYrFJ69PtyNfvI9oF_PZeUhdm9Qkgv3jIJAqU8tnj4kN2pNpHhDZI4Az5B4vI0rIrQy7bYv0pXwYC0oqCHQX1kUIqXoWO6_3lDliC3aH8/s1080/Beige%20Modern%20Inspirational%20Quote%20Instagram%20Post.png" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><span style="font-family: times;"><img border="0" data-original-height="1080" data-original-width="1080" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEih4AEPFTbjsrYPXyAgIL1Y5F6gqoK_LyjkquWdG20QJUbZ440AS3d9WNAs7rq6OwsVsH2WugnQUg4vmswcZGNYrFJ69PtyNfvI9oF_PZeUhdm9Qkgv3jIJAqU8tnj4kN2pNpHhDZI4Az5B4vI0rIrQy7bYv0pXwYC0oqCHQX1kUIqXoWO6_3lDliC3aH8/s320/Beige%20Modern%20Inspirational%20Quote%20Instagram%20Post.png" width="320" /></span></a></div><span style="font-family: times;"><br /></span><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-family: times;"><br /><br /></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0cm;"><b><span style="font-family: times; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"><o:p> </o:p></span></b></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0cm;"><b><span style="font-family: times; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Az ikrek titka<o:p></o:p></span></b></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-family: times;"><b><span style="mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"><o:p> </o:p></span></b>De érdekes volt ez a novella. A
tűzre emlékeztem, de igazán újdonság volt az egészet Alean szemszögéből látni.
Meg a gyerekekhez fűződő viszonyát is: hihetetlen, mennyit tud változni egy
karakter néhány oldal alatt. Zseniális!</span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0cm;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgNn_nJqZx__c152Pm3ba46LD9KIgqSTLf3Sjpw5DyL1CbhUsXFIydOzjHMlcBe1LeuVTZHeJcVE0N1eDYM_Ubm0XrqulhGkMdLdp3USvkCUah2dsSKUS6aoBHTUe0sD_27PYqYZUAkIxSsxmDlJHr-FcWF-in4llwotM0cnp8dRyg1EBApcvPD7_qLyw4/s1080/vm3,5%20(2).png" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><span style="font-family: times;"><img border="0" data-original-height="1080" data-original-width="1080" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgNn_nJqZx__c152Pm3ba46LD9KIgqSTLf3Sjpw5DyL1CbhUsXFIydOzjHMlcBe1LeuVTZHeJcVE0N1eDYM_Ubm0XrqulhGkMdLdp3USvkCUah2dsSKUS6aoBHTUe0sD_27PYqYZUAkIxSsxmDlJHr-FcWF-in4llwotM0cnp8dRyg1EBApcvPD7_qLyw4/s320/vm3,5%20(2).png" width="320" /></span></a></div><span style="font-family: times;"><br /><span style="mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"><br /></span></span><p></p><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-family: times; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"><br /></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-family: times; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"><br /></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-family: times; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"><o:p> </o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0cm;"><b><span style="font-family: times; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Roan és a szélszörny<o:p></o:p></span></b></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-family: times;">Roannal eddig olyan volt a
kapcsolatom, hogy nem igazán tudtam hová tenni szegényt. Kellemes karakter, de
annyira háttérbe húzódott Rianna mellett, hogy túl mély benyomást nem tett rám.
Szóval a Tűzistenre mondom, fantasztikus ötlet volt egy novella vele. Rengeteget
mélyített a karakterén, sokkal jobban beleláttunk így a lelkivilágába,
gondolataiba. Az eddig is egyértelmű volt, hogy nem kifejezetten kedvelte a
völgyet, de azt nem hittem volna, hogy <i>ennyire</i> nem. A hűség és a
szeretet pedig, ami a testvéréhez köti, számomra példaértékű és gyönyörű
kapcsolat.</span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0cm;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgJrvjr_hHrmDjG6B7w_1a4Sxib6w6Luye-xyri3wPJyIynUlc9bJrerSk4vMQtqtksrixwTVIw2aAXv3zuqj72UqmiwKJBtFI5FebyLLZReScpggEsLoA47D8nGN8JtpI-4Warg0tZtrWyMlEoATAnXdJU6vUElGAl5LoeYyHK0VJSDkyU1rOHKVSLaec/s1080/vm3,5%20(3).png" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><span style="font-family: times;"><img border="0" data-original-height="1080" data-original-width="1080" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgJrvjr_hHrmDjG6B7w_1a4Sxib6w6Luye-xyri3wPJyIynUlc9bJrerSk4vMQtqtksrixwTVIw2aAXv3zuqj72UqmiwKJBtFI5FebyLLZReScpggEsLoA47D8nGN8JtpI-4Warg0tZtrWyMlEoATAnXdJU6vUElGAl5LoeYyHK0VJSDkyU1rOHKVSLaec/s320/vm3,5%20(3).png" width="320" /></span></a></div><span style="font-family: times;"><br /><br /></span><p></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0cm;"><b><span style="font-family: times; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"><o:p> </o:p></span></b></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0cm;"><b><span style="font-family: times; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Az első találkozás</span></b></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-family: times; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"><o:p> </o:p></span><span style="font-family: times;">Minden. Kívánságom. Így. Váljon. Valóra!
Azóta akarom olvasni ezt a részt Lidérc szemszögéből, amióta először a kezembe
vettem a </span><i style="font-family: times;">Vágymágusok</i><span style="font-family: times;">at. Kész, végem, nem tudom, lehet-e ezt a herceget
ennél is jobban szeretni. Végigvigyorogtam az egészet, határozottan ez az egyik kedvenc novellám a kötetből!</span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0cm;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh9xwVxNI5wvXNK4XR5wZINNHj6YlHoXPA-ZKPEN3YA1tH7_DU-pBoNQkrj3ynB-FLuY_J_MU74NIH6N1MHl_ZUGIbXdwYhN_NO50NNq7YJDjUQt5hMgbmZVK3cKUJfFVYJ71K4iSZOTPzMjJZcI_0hKckptna-Hnq9QZ9Q2DvSxq1R1797G3XH2u2xALE/s1080/vm3,5%20(4).png" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><span style="font-family: times;"><img border="0" data-original-height="1080" data-original-width="1080" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh9xwVxNI5wvXNK4XR5wZINNHj6YlHoXPA-ZKPEN3YA1tH7_DU-pBoNQkrj3ynB-FLuY_J_MU74NIH6N1MHl_ZUGIbXdwYhN_NO50NNq7YJDjUQt5hMgbmZVK3cKUJfFVYJ71K4iSZOTPzMjJZcI_0hKckptna-Hnq9QZ9Q2DvSxq1R1797G3XH2u2xALE/s320/vm3,5%20(4).png" width="320" /></span></a></div><span style="font-family: times;"><br /><span style="mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"><br /></span></span><p></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-family: times; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"><o:p> </o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0cm;"><b><span style="font-family: times; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Zaher és az utolsó lövés</span></b></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-family: times;"><span style="mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"><o:p> </o:p></span>Zaher még mindig annyira édes! A vágyakozása,
az érzései megdobogtatják az ember szívét és komolyan azt kívánom, hogy kapja
meg végre azt a boldogságot és szeretetet amit annyira megérdemel.</span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0cm;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhqXAIqmKd6ljyzVzrb8Hr00x7_Qbhyo91pJ_6xVGR5d8yXhv0sedK_Jl75aF06Zvmelgk_P8iEA6LPMnK4Ou5jMfCETqSHZfx1vTQi8nP4sD-F45fYYCO2JfjKMKMAGt30ttszJArkPgWvnLkOfeljYFP5YSRta-uEDWzF2dzs24zTwjfxfwshgSt8cCc/s1080/vm3,5%20(5).png" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><span style="font-family: times;"><img border="0" data-original-height="1080" data-original-width="1080" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhqXAIqmKd6ljyzVzrb8Hr00x7_Qbhyo91pJ_6xVGR5d8yXhv0sedK_Jl75aF06Zvmelgk_P8iEA6LPMnK4Ou5jMfCETqSHZfx1vTQi8nP4sD-F45fYYCO2JfjKMKMAGt30ttszJArkPgWvnLkOfeljYFP5YSRta-uEDWzF2dzs24zTwjfxfwshgSt8cCc/s320/vm3,5%20(5).png" width="320" /></span></a></div><span style="font-family: times;"><br /><br /></span><p></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-family: times; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"><o:p> </o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0cm;"><b><span style="font-family: times; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Napfény</span></b></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: normal; mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;"><span style="font-family: times; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Szerintem
minden olvasó kíváncsi arra, mégis mi történt a várban, amikor Roan valóban
Roan volt, nem pedig Rianna álruhában. Nos, ez a novella sokatok kíváncsiságát
ki fogja elégíteni, olyan érzés volt olvasni, mintha megtaláltam volna egy
puzzle hiányzó darabját. Amúgy meg ezek a Lidérc novellák megunhatatlanok.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-family: times; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">A novella ami konkretizálja a
gyógyítás hogyanját és Lidérc totálisan kiakad rajta.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0cm;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi9RpNyP_hynZL9wSiXiy2R4yh63Vwo7EpNQ5A2OrEkO3cjvWnzRNMJv0B3mhzF3dYTixEI-9aszSs_5ttEaXA7J-X0F40zcTahFv82uZ1KJIKGCcSbohx1hOXH-iEm8cew5-jHWk8RcjIkWiWheKJi1PtzHCDSR5-iPXssWycE0qHkE5TFChp5n0QTopA/s1080/vm3,5%20(6).png" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><span style="font-family: times;"><img border="0" data-original-height="1080" data-original-width="1080" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi9RpNyP_hynZL9wSiXiy2R4yh63Vwo7EpNQ5A2OrEkO3cjvWnzRNMJv0B3mhzF3dYTixEI-9aszSs_5ttEaXA7J-X0F40zcTahFv82uZ1KJIKGCcSbohx1hOXH-iEm8cew5-jHWk8RcjIkWiWheKJi1PtzHCDSR5-iPXssWycE0qHkE5TFChp5n0QTopA/s320/vm3,5%20(6).png" width="320" /></span></a></div><span style="font-family: times;"><br /><span style="mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"><br /></span></span><p></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-family: times; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"><o:p> </o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0cm;"><b><span style="font-family: times; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Mint a hó<o:p></o:p></span></b></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-family: times;">Delon gyógyító
az a karakter volt az összes kötetben, akit egyszerűen képtelen voltam
megszeretni. Erre jött ez a novella, és emékeztett rá, hogy nem minden fekete
és fehér. Olyan szemszögből ismerhettem meg a gyógyítót, amit egyszerűen nem is
hittem volna róla. A hűsége és a benne kibontakozó érzelmek szinte megrendítők.</span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhZJwmJcvsQHqliR5axy33aWGwQm26_DoWRFwyzJq-DU1miHBNEsEsU-AFmU73gC3U89-XaZaMp4paYI9Fwl1mO8x3ifiH0_s-uW2rMaW3z525y2ZvJfM-3xv6-JegipDmmgpiZ_lhjPSef9Hr4Y1xcXxmoL3F3ofxTzem40Ur-ONafGIc3z7g9uQxqIVE/s1080/vm3,5%20(8).png" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><span style="font-family: times;"><img border="0" data-original-height="1080" data-original-width="1080" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhZJwmJcvsQHqliR5axy33aWGwQm26_DoWRFwyzJq-DU1miHBNEsEsU-AFmU73gC3U89-XaZaMp4paYI9Fwl1mO8x3ifiH0_s-uW2rMaW3z525y2ZvJfM-3xv6-JegipDmmgpiZ_lhjPSef9Hr4Y1xcXxmoL3F3ofxTzem40Ur-ONafGIc3z7g9uQxqIVE/s320/vm3,5%20(8).png" width="320" /></span></a></div><span style="font-family: times;"><br /></span><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-family: times;"><br /></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-family: times;"><br /></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0cm;"><b><span style="font-family: times;">A folyóünnep</span></b></p><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-family: times;">Oké, ez talán nem meglepő senkinek, aki hozzám hasonlóan olvas On Sai írásokat, de akkor is kijelentem: Le. Vagyok. Nyűgözve. Ez az a novella, amit már a <i>Két herceg</i> kötet óta vártam, de nagyon, és ennek értelmében imádtam az egészet, azt, hogy Delon és Roan szemén keresztül is követhettük az eseményeket, ahogy még nyilvánvalóbbá vált, hogy mindketten ZSENIK.<i> </i>Komolyan mondom, zsenik. Belőlük, kettőjük párosából nem volt elég ennyi. Regényt nekik!</span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEigs2qESFL8oSc4C7ngvAknGVuHhcrGalxfDDuhxZKjs5tU6KiLxpbIHHgkezAdnrKIP0LxgNAjryh4Xdv7GT7ArdK1VQMTDfUXxuKavlERHY3-7Deq9ONWMcxP9qcXhN17HOhxI_wGUZh2CjqEp0vazNXTSaZPb5ytRdBnNP8GP4PK108cdERK87O9Hyc/s1080/vm3,5.png" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><span style="font-family: times;"><img border="0" data-original-height="1080" data-original-width="1080" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEigs2qESFL8oSc4C7ngvAknGVuHhcrGalxfDDuhxZKjs5tU6KiLxpbIHHgkezAdnrKIP0LxgNAjryh4Xdv7GT7ArdK1VQMTDfUXxuKavlERHY3-7Deq9ONWMcxP9qcXhN17HOhxI_wGUZh2CjqEp0vazNXTSaZPb5ytRdBnNP8GP4PK108cdERK87O9Hyc/s320/vm3,5.png" width="320" /></span></a></div><p></p><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-family: times;"><br /></span></p><span style="font-family: times;"><br /></span><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-family: times;"><br /></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0cm;"><b><span style="font-family: times;">Csere</span></b></p><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-family: times;">Igen, lehet még emelni a tétet és a kötet színvonalát ezzel a novellával. Nem tudtam, hogy Roan hová tudja még tolni a tetszési skáláját nálam, de bizony, sikerült neki. Hogy lehet ez a srác ennyire agyafúrt, óvatos, szeretetteljes, és nagy koponya egyszerre? És hogy lehet, hogy eddig Rianna mellett nem kapta meg azt a figyelmet, amit pedig igenis megérdemelt?!</span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-family: times;">Kegyetlenség egy ilyen írással zárni a kötetet, az tuti. De ezek után csak még jobban várom a sorozat folytatását, szóval végülis ügyes húzás.</span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg2X_vxucK1udxKNudMAvvOOeQ3KuPiahw1XfFWOwTOy-BPa8Se5XqBLPd5orkUvblxfe04PfZYCwvVUAsVLkJJgMbk50h5UBLWkBnNTpBYuSj5spdPR0DrkugngZJDAPdhK0bK-iio7WfzrgG0m11jv4jLRA9zcYwqOUy7XTEciqoWtjS59LecjiN64Dc/s1080/vm3,5%20(1).png" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><span style="font-family: times;"><img border="0" data-original-height="1080" data-original-width="1080" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg2X_vxucK1udxKNudMAvvOOeQ3KuPiahw1XfFWOwTOy-BPa8Se5XqBLPd5orkUvblxfe04PfZYCwvVUAsVLkJJgMbk50h5UBLWkBnNTpBYuSj5spdPR0DrkugngZJDAPdhK0bK-iio7WfzrgG0m11jv4jLRA9zcYwqOUy7XTEciqoWtjS59LecjiN64Dc/s320/vm3,5%20(1).png" width="320" /></span></a></div><span style="font-family: times;"><br /></span><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-family: times;"><br /></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;"><span style="line-height: 150%;"><span style="font-family: times;">Visszatér
Rianna, Roan, Lidérc, Zaher, Delon és Erdon herceg, hogy az olvasó még jobban
megkedvelje őket, lásson fontos eseményeket más szemszögből. Nagyon profin
kiegészíti a sorozatot, élveztem minden oldalát, a helyére kerültek bennem
kirakós hiányzó darabjai is.<o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0cm;">
</p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;"><span style="line-height: 150%;"><span style="font-family: times;">Vágymágusok
olvasók, imádni fogjátok ezt a novelláskötetet!<o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;"><span style="line-height: 150%;"><span style="font-family: times;"><br /></span></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: center;"><span style="background-color: white; color: #222222; font-family: "Open Sans", sans-serif;"><span style="font-size: medium;">♦♦♦</span></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;"><span style="line-height: 150%;"><span style="font-family: times;"><br /></span></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;"><span style="line-height: 150%;"><span style="font-family: times;"></span></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="font-family: times;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg1z9ndVkY5C_Tkn5UYKhb2VTsBOTtvKLCB-POL0xtmJbOwCR4WkQAx8Sd4ySjmHfzCJVQOMJWCQz5rkh3w1nAu9MU-d6iMSaTof7mvTKY5rW0Xc638wqU0LHqPNv6P48AN_S3HHvEuK7jfm61EtW_YvycHOFkc812EJB0RHOYeZfXgAVjSa3er2vkCckA/s440/000.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="440" data-original-width="300" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg1z9ndVkY5C_Tkn5UYKhb2VTsBOTtvKLCB-POL0xtmJbOwCR4WkQAx8Sd4ySjmHfzCJVQOMJWCQz5rkh3w1nAu9MU-d6iMSaTof7mvTKY5rW0Xc638wqU0LHqPNv6P48AN_S3HHvEuK7jfm61EtW_YvycHOFkc812EJB0RHOYeZfXgAVjSa3er2vkCckA/w136-h200/000.jpg" width="136" /></a></span></div><span style="font-family: times;"><br />Bejegyzés<b> EXTRA</b></span><p></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;"><span style="line-height: 150%;"><span style="font-family: times;"><b><i>- Interjú On Sai-jal -</i></b></span></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;"><b><i><span style="line-height: 150%;"><span style="font-family: times;">Hikari: Tervben volt egy ilyen 0,5. kötet egyébként is, vagy a sorozat
sikere adta az ötletet? </span></span></i></b></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;"><span style="line-height: 150%;"><span style="font-family: times;">On
Sai: Egyik sem, ez másképp alakult. A Vágymágusok története E/1-ben halad, ez
az első ilyen sorozatom. Alapvetően több szereplős E/3-at szoktam írni. Fejben
most sem csak egy szereplő szemszögét látom, így akaratlanul is mesélek az író-olvasó
találkozókon a többi szereplő hátteréről. Így alakult ki az az olvasói igény,
hogy mélyebben belelássanak a többiek küzdelmeibe, szerelmi életébe. Meg hát az
is izgalmas, hogy a főszereplő srác hogyan éli meg az első találkozást, vagy
azt, amikor az ikertestvérek ruhát cserélnek. A patreon.com/onsai oldalamra már
több ilyen novella felkerült menet közben, és amikor összejött egy kötet, akkor
megkapta nyomtatva a szélesebb olvasóréteg is. <o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;"><span style="line-height: 150%;"><span style="font-family: times;"><br /></span></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;"><b><i><span style="line-height: 150%;"><span style="font-family: times;">H.:
Okozott nehézséget a kötet címadása? Volt olyan, ami ugyan elsőre jól hangzott,
aztán mégis elvetetted?<o:p></o:p></span></span></i></b></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;"><span style="line-height: 150%;"><span style="font-family: times;">O.
S.: <i>Novellák</i> címen adtam le az írást,
aztán a kiadóvezető szólt nem sokkal a nyomdába küldés előtt, hogy kellene
helyette valami rendesebb cím. Küldtem öt címötletet és ezek közül a <i>Titkok és intrikák</i> lett. Ez elég
pontosan lefedi, hiszen a legtöbb szereplő hallgat, és a lelke legmélyén éli
meg a sorsfordító eseményeket. A Folyóünnep kisregényben pedig a palotai
intrikákból kapunk ízelítőt. <o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;"><span style="line-height: 150%;"><span style="font-family: times;"><br /></span></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;"><b><span style="line-height: 150%;"><span style="font-family: times;">H.:
A kötetben szereplő nyolc novella és egy kisregény közül melyik írását élvezted
a legjobban? Miért?<o:p></o:p></span></span></b></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;"><span style="line-height: 150%;"><span style="font-family: times;">O.
S.: A <i>Folyóünnep</i> kisregényt, ahol
egyszerre zajlanak palotai susmusok a mágiavita körül, és Delon és Roan egy
célért küzd, de közben a háttérben meg más ügyben egymás ellen harcolnak.
Rendkívül szórakoztató volt, ahogy hol segíti, hol egymást hátráltatja a két
hasonló, csavaros eszű bajkeverő.<o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;"><span style="line-height: 150%;"><span style="font-family: times;"><br /></span></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;"><b><span style="line-height: 150%;"><span style="font-family: times;">H.:
Volt olyan novella, amelynek a megírása nehézséget okozott? Miért?<o:p></o:p></span></span></b></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;"><span style="line-height: 150%;"><span style="font-family: times;">O.
S.: Szintén a <i>Folyóünnep</i> volt ez,
hiszen nagyon sok dologra kellett egyszerre figyelnem. Az egyik, hogy hitelesek
legyenek a szereplők, és az interakciójuk. Meg mindez beleférjen a 16+ kötetbe.
Roant csak elrejtett utalásokban építem a sorozatban, így sokaknak angy
meglepetés lehetett ő. Nagyon pontosan tudnom kellett azt is, hogy időben mikor
vagyunk a főszálhoz képest, és hogy ki milyen információkkal rendelkezik. <o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;"><span style="line-height: 150%;"><span style="font-family: times;"><br /></span></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;"><b><span style="line-height: 150%;"><span style="font-family: times;">H.:
Melyik a kedvenc történeted a kötetben? (És miért az?)<o:p></o:p></span></span></b></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;"><span style="font-family: times;"><span style="line-height: 150%;">O.
S.:</span> <span style="line-height: 150%;">A
<i>Mint a hó</i> novella nagyon közel állt
hozzám, szerettem Delon kitartását és kilátástalanságát. Két nagyon más
természetű fiatal férfi útja kereszteződik, és ebből egy meglepő barátság
születik. Delon és Erdon herceg itt még fiatal, és bizonytalan önmagában.
Később, a sorozatban már mindkettőt vezetőként látjuk. Öröm volt írni róluk,
kettőjük sokrétű köteléke a sorozatban csak felvillan, de ez a legárnyaltabb
szereplődinamika a Vágymágusokban. <o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;"><span style="font-family: times;"><span style="line-height: 150%;"><br /></span></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;"><b><span style="line-height: 150%;"><span style="font-family: times;">H.:
Ha valaki nem olvasta a sorozat többi kötetét, élvezhető/olvasható a
novelláskötet?<o:p></o:p></span></span></b></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;"><span style="line-height: 150%;"><span style="font-family: times;">
<span style="line-height: 107%;">O. S.: Az első egy-két
novella igen, de a nagyját alapvetően a harmadik kötet után érdemes elolvasni,
mert apróbb spoilerek vannak benne, meg akkor már jobban ismerjük a szereplőket. </span></span></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0cm;"><br /></p><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0cm; text-align: right;">Köszönöm az újabb szuper interjút!</p><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0cm; text-align: right;"><span style="font-family: georgia;">*Hikari</span></p>K. A. Hikarihttp://www.blogger.com/profile/07143700590150879710noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2869340606965237624.post-63164131340198147742024-02-23T17:41:00.006+01:002024-02-23T18:01:50.745+01:00Heteira: Tündéralku {+ Interjú}<p><span style="background: white; line-height: 107%;"><span style="font-family: times;"></span></span></p><div class="separator" style="clear: both; color: #1f1f1f; text-align: center;"><span style="font-family: times;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhB3Zm5ct6QngdLD0dwGyROtx_ZhMEh5yNFp8uR54ZGMTURLbG_C5Yvry9aOUWgObgECYv1luZweZnW6dRhqBuB2HCJ3QKk02gUCxfNU16NkqKCFJDoEy6joonipqEYzXAmm-2SJx-FqkuCDY732zG-DdITH_97EHLxNjwHJcS8lJLpQBojrWyICq0f5uo/s1015/t%C3%BCnd%C3%A9ralku2.jpeg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="695" data-original-width="1015" height="219" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhB3Zm5ct6QngdLD0dwGyROtx_ZhMEh5yNFp8uR54ZGMTURLbG_C5Yvry9aOUWgObgECYv1luZweZnW6dRhqBuB2HCJ3QKk02gUCxfNU16NkqKCFJDoEy6joonipqEYzXAmm-2SJx-FqkuCDY732zG-DdITH_97EHLxNjwHJcS8lJLpQBojrWyICq0f5uo/s320/t%C3%BCnd%C3%A9ralku2.jpeg" width="320" /></a></span></div><span style="font-family: times;"><br /><span style="color: #1f1f1f;"><blockquote>Aki hibázott, bocsánatot kér. És akit szeretünk,
annak megbocsájtunk.</blockquote></span></span><p></p><p><span style="background: white; line-height: 107%;"><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;"><br /></span></span></p><p><span style="background: white; line-height: 107%;"><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;"><i>Kiadó: Könyvmolyképző</i></span></span></p><p><span style="background: white; line-height: 107%;"><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;"><i>Kiadás éve: 2023</i></span></span></p><p><span style="background: white; line-height: 107%;"><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;"><i>Oldalszám: 312</i></span></span></p><p><span style="background: white; line-height: 107%;"><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;"><i>Fülszöveg: </i></span></span></p><p><span style="background-color: white; color: #1f1f1f; font-family: times;"><i>A tündér alkukra éhes, a farkas tündérekre – beteljesülhet a szerelmük?</i></span></p><p><span style="background-color: white; color: #1f1f1f; font-family: times;"><i>Delvin a tizennyolcadik születésnapján szembesül azzal, hogy tündérereje van. Az első sokk után egy új világ tárul fel előtte: képtelen hazug szavakat kimondani, de cserébe képes varázsolni, és alkut kötni az emberekkel, azaz bűbájjal segíteni őket, ha megfizetik az árát. Minden csodás lehetne, csak éppen a férfi, akire régóta vágyik, ódzkodik a tündérektől…</i></span></p><p><span style="background-color: white; color: #1f1f1f; font-family: times;"><i>Rikke farkas alakváltó, aki egyszer már megégette magát, amikor alkut kötött egy tündérrel. Titkon jó ideje vonzza Delvin, várja az első átalakulását, a nagykorúságát, hátha a fiú oldja végre a magányát. Azonban kiderül, hogy Delvin is tündér. Vajon a vonzalom erősebb, mint a félelem? És ha ad egy esélyt a fiatal tündérnek, ő nem fog visszaélni a bizalmával? Delvin és Rikke akarja egymást. De csak akkor tudják megadni a másiknak a boldogságot, ha megértik saját magukat, beismerik a vágyaikat, és megtörnek egy múltbéli, kegyetlen alkut. Meg lehet bocsátani a hibákat? Létezik új esély? A szerelem mindent legyőz?</i></span></p><p style="background-color: white; line-height: 1.5em; margin: 10px 0px;"><span></span></p><a name='more'></a><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;"><br /></span><p></p><p style="background-color: white; line-height: 1.5em; margin: 10px 0px;"><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;"><br /></span></p><p><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;"><br /></span></p><p><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;">A helyzet a következő: igenis van olyan, amikor meglátod a borítót, és tudod, hogy neked ez a könyv kell. Pontosan így jártam a <i>Tündéralku</i>val. Itt is nagyon szépen köszönöm a Könyvmolyképző kiadónak, amiért recenziós példányt kaphattam a regényből.</span></p><p><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;"><br /></span></p><p><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;">A könyv alapszituációja szerint itt minden szereplőnek van egy másalakja, amiről a tizennyolcadik szülinapját követően elérkező Pillanat rántja le a leplet: van, aki róka, más vadmacska, megint más farkas.</span></p><p><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;">Delvin izgatottan várja a maga pillanatát, készül rá, olvas utána, azonban amikor a másalakja nem a vágyott farkas, hanem tündér lesz, kétségbeesik. Hogyan fog így közel kerülni ahhoz a farkas alakváltóhoz, akire hosszú évek óta vágyik?</span></p><p><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;">A természetanya útjai azonban kacskaringósak és olykor kifürkészhetetlenek: és erre hamar rájön a fiú is. Vajon mi az az alku, ami felér a szerelemmel?</span></p><p><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;"><br /></span></p><p><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;"><br /></span></p><p><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;">Nem ez az első olvasmányélményem a szerzőtől, <i><a href="https://irasaimtarhaza.blogspot.com/2023/05/heteira-hold-vonzasa-interju.html" target="_blank">A hold vonzása</a></i> című novelláskötete is tetszett, ugyanakkor szeretem a realisztikus, elgondolkodtató könyveit is, mint amilyen például a <i><a href="https://irasaimtarhaza.blogspot.com/2016/09/robert-katalin-kezdjetek-el-elni-interju.html" target="_blank">Kezdjetek el élni!</a> </i>Talán ezért is voltam kíváncsi arra, milyen történet kerekedik ki fantasy műfajban.</span></p><p><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;">Nálam már az alapból pluszpont, ha egy könyv váltott szemszögből íródott, ha pedig a váltott szemszög még ráadásul férfiszemszög is, kifejezetten boldogan kezdek bele a történetbe.</span></p><p><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;">Itt is elég volt néhány oldal ahhoz, hogy nagyon megkedveljem a történetet magát, még annak ellenére is, hogy jó ideig nem tudtam megjegyezni, melyik név kihez tartozik (értsd: Rikkére tündérként, Delvinre meg farkasként gondoltam.) Aztán ez végül is letisztázódott bennem, szóval onnantól képes voltam igazán a történetre figyelni.</span></p><p><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;">Szerintem kifejezetten keratív és újszerű ötlet az, hogy minden szereplőnek megvan a másalakja felnőtt korában, és ez a másalak hatással van a személyiségükre is, ugyanakkor mégis emberek maradnak, emberi viselkedésük, szokásaik vannak.</span></p><p><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;">Az énjük másik - nem emberi - oldala inkább csak kiegészíti azt, kik is ők valójában.</span></p><p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgrBXEHbeshtRXZA0j5MryHBDR0kdDfpAVGCY2FSmA4eSZERgALKZlUSaR7fYf7AVzZNu-MGJvJtpZeWI656LOKR56vLv_4gX7N8PTqUeivhzI3jqvUcv7agBojQjVAemcsQoXXSWndFMb6zld_b2pzy75nwUGR36nuQ2eP_DTIsL_wo-kvg6DXykt1uro/s1080/T%C3%BCnd%C3%A9ralku1.png" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1080" data-original-width="1080" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgrBXEHbeshtRXZA0j5MryHBDR0kdDfpAVGCY2FSmA4eSZERgALKZlUSaR7fYf7AVzZNu-MGJvJtpZeWI656LOKR56vLv_4gX7N8PTqUeivhzI3jqvUcv7agBojQjVAemcsQoXXSWndFMb6zld_b2pzy75nwUGR36nuQ2eP_DTIsL_wo-kvg6DXykt1uro/s320/T%C3%BCnd%C3%A9ralku1.png" width="320" /></a></div><br /><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;"><br /></span><p></p><p><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;">És pont ez az ember vs. másalak hoz be a történetbe egy csomó dilemmát, amin nem csupán a karakterek, de az olvasó is gondolkodik: vajon hasonló tényleg a hasonlót vonzza? Vagy pont, hogy a különbségeink tesznek minket tökéletessé a másik számára?</span></p><p><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;">Jó egy döntés attól, hogy én jónak érzem, a másik viszont nem?</span></p><p><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;">Mentálisan visszaélni a hatalmammal helyes akkor, ha egy nagyobb jó érdekében történik, vagy nincs erre elég jó magyarázat?</span></p><p><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;">Mindig, minden esetben meg kell tudni bocsánatani?</span></p><p><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;">Mikor szeretem jól a másik embert?</span></p><p><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;">Gondolhatjátok azt, hogy alig négyszáz oldalba ennyi mindent besűríteni kicsit túl sok, és talán igazatok is lehet, de: ezek nem csupán azok a kérdések, amiket körbejár a regény, hanem azok is, amik nekem jutottak eszembe, miközben együtt barangoltam ebben a különleges, varázslatos világban egy tündérrel és egy farkassal. Mert az, hogy beszippantott a világuk, teljesen egyértelmű. És tudjátok, jól is esett most ez. Kíváncsi voltam, hogy Rikke megkapja-e azt a feloldozást, amire mindennél jobban vágyik, Delvin képes lesz-e úgy használni az erejét, ahogy szeretné, meg egyébként is: jár-e két, ennyire különböző, mégis egymáshoz passzoló embernek az a happy end, amit igenis megérdemelnek?!</span></p><p><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;"><br /></span></p><p><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;"></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgfO1nIkMThVeB15t58Y8Tu1UhCf6oxIqntP63OY1jYCsAac4I8-LKORezlDHBOv-Cfc5LCwGfeRVE-MBpTr4IZbTTrGF_gIy24pTXEA5stiytfgVvlYvRHCq69fJIXMpGpG9jGTfcRbQ600Jvs4aPgbIKHHIOJc8Sn2Hk2PxgVGbJ3w2ISMBOIn7D0TvI/s1080/T%C3%BCnd%C3%A9ralku3%20(1).png" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1080" data-original-width="1080" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgfO1nIkMThVeB15t58Y8Tu1UhCf6oxIqntP63OY1jYCsAac4I8-LKORezlDHBOv-Cfc5LCwGfeRVE-MBpTr4IZbTTrGF_gIy24pTXEA5stiytfgVvlYvRHCq69fJIXMpGpG9jGTfcRbQ600Jvs4aPgbIKHHIOJc8Sn2Hk2PxgVGbJ3w2ISMBOIn7D0TvI/s320/T%C3%BCnd%C3%A9ralku3%20(1).png" width="320" /></a></span></div><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;">Ó, és ha már szereplőket említek:<br />Delvin ugye a tündérünk, aki az elején egyáltalán nem akarta ezt az egészet, pechjére viszont a másalak nem egy választható valami. Úgyhogy megtanult alkalmazkodni, és úgy használni a természetanyától kapott hatalmát, amivel sokakat meglepett. Tetszett, hogy buzog benne a tudásvágy, az, hogy minél több, minél pontosabb információkra tegyen szert, de bárcsak többet kommunikált volna! Eszes srác, azt gondolja, majd ő megoldja, de valójában jó néhány összezördülés megelőzhető lett volna ha megfelelő időben kimondja a megfelelő szavakat.</span><p></p><p><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;">Aztán ott van Rikke, akit egy ideig sajnáltam, de minél jobban megismertem, minél több minden derült ki róla és a helyzetéről, a sajnálatomat felváltotta az értetlenség. Ráadásul ő pont úgy nem volt képes bizonyos helyzeteket jól kezelni a Devlinnel való kapcsolatában, mint a másik férfi. Néha emlékeztetnem kellett magamat, hogy ő idősebb néhány évvel a tündérnél, mert a viselkedéséből nem ezt éreztem.</span></p><p><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;">Viszont mindkét férfi családját nagyon kedveltem, hiába teljesen mások egyvalami közös volt bennük: mindannyian a legjobban akarták Rikkének és Delvinnek egyaránt.</span></p><p><span style="font-family: times;">Linea, Sig, és Trude karaktere is mind olyan, akik tökéletesen kiegészítik a két főszereplőt, simán olvasnék róluk külön-külön is akár egy önálló novellát.</span><br /><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;"><br /></span></p><p><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;"><br /></span></p><p><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;">Azzal az érzéssel csuktam be a könyvet, hogy <i>azta, de jó volt ez!</i> És igen rég éreztem ezt utoljára fantasy történetnél.</span></p><p><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;">Szerettem ezt a különleges világot, a szereplőivel együtt: akik nem voltak tökéletesek, követtek el hibákat, és épp emiatt lettek kedvelhetőek számomra.</span></p><p><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;">Ha olyan történetet keresel, ami tele van klisével, szokásos szerelemmel, és már az első oldalon biztos vagy a happy endben, akkor sajnos nem ez lesz a te regényed.</span></p><p><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;">Ha viszont valami olyasmire vágysz, ami különleges, érzelmes, és az utolsó oldalig reménykedsz a boldog befejezésben, hajrá, ez a történet neked íródott.</span></p><p><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;">Szeressétek a srácokat ti is, igazán megérdemlik!</span></p><p style="text-align: center;"><span style="color: #1f1f1f; font-family: times; font-size: large;">***</span></p><p style="text-align: center;"><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;"><br /></span></p><p style="text-align: left;"><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;"></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg1aq3ST6xBHmRHWyKa6d8GENoJl0x3mNVc22HcV0TWD7fQ7qMRcSQtHfhMZ0uDF7Ss3p2vXIGwxkeOVuzH-VTGyHLsyHxZNLqid9X9CD6pR5pjYUfa6j7O2Px5cEcu41b3VenxqitiwdCWBEy32TU7E7v0aO2uCbwJtTXMcmkkzwbJsOoqkimd8PSU5e0/s960/000.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="960" data-original-width="960" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg1aq3ST6xBHmRHWyKa6d8GENoJl0x3mNVc22HcV0TWD7fQ7qMRcSQtHfhMZ0uDF7Ss3p2vXIGwxkeOVuzH-VTGyHLsyHxZNLqid9X9CD6pR5pjYUfa6j7O2Px5cEcu41b3VenxqitiwdCWBEy32TU7E7v0aO2uCbwJtTXMcmkkzwbJsOoqkimd8PSU5e0/w200-h200/000.jpg" width="200" /></a></span></div><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;"><br />Bejegyzés <i><b>EXTRA</b></i></span><p></p><p style="text-align: left;"><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;"><i><b>- Interjú Heteirával -</b></i></span></p><p><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;"><br /></span></p><p><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;"><i style="font-weight: bold;">Hikari: </i><i><b>Kérlek, segíts azoknak, akik hozzám hasonlóan elvesztek a könyveid közt: hányadik regényed is a Tündéralku? Írtál korábban más fantasyt, ha a novelláskötetet nem számoljuk?</b></i></span></p><p><span style="font-family: times;"><span style="color: #1f1f1f;">Heteira: E</span><span>z tényleg nem olyan egyszerű. Fizikailag
van tíz különböző kinézetű és című könyv, amiket írtam. Tartalmában ez kilenc
különböző kötet, hiszen a Válassz engem! az első felnőtteknek szóló regényem, a
Szívből, színből, igazán újrakiadása volt. Heteira szerzői néven pedig ez a
második kötetem (az előtte lévők Róbert Katalin könyvek).</span></span></p>
<p><span style="font-family: times;">De nem az első fantasy. A Nalávia
titka egy meseregény, de az sem volt realista, egy felhőn lévő országban
járunk, állatokkal és növényekkel beszélünk, stb. Emellett pedig a
Lélekfény-sorozat (aminek lesz folytatása, de tényleg) is egy fantasy, ebben
egy olyan szigeten járunk, ahol mindenkinek van lelki társa.<o:p></o:p></span></p><p><span style="font-family: times;"><br /></span></p><p><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;"><i style="font-weight: bold;">H.: </i><b style="font-style: italic;">Tavaly </b>A hold vonzása<b><i> kötet kapcsán beszéltünk már a vérfarkasaidról, akkor mondtad egy válaszban, hogy bizony, van tündéres történet is :) Gondolom ez lenne az. Honnan jött az alapötlet?</i></b></span></p><p><span style="font-family: times;"><span style="color: #1f1f1f;">H.: </span><span>Igen, a Tündéralkura céloztam
abban a válaszban =) Ennek az ötletnek az alapja egyfelől az angolszász világ
tündér-értelmezése, ahol ezek a lények csak igazat mondhatnak, de ettől még a
képedbe hazudnak, tudnak varázsolni, de nem ez nem biztos, hogy jó neked, és
lehet velük alkut kötni, de tuti te jársz pórul.</span></span></p>
<p><span style="font-family: times;">Ez volt az, ahonnan a tündérlétet
indítottam. Ugyanakkor nem akartam csak tündéreket és embereket, mert nagyon
szeretem az alakváltókat, és izgalmasnak tűnt a gondolat, hogy a személyiség és
az, amivé változik az adott ember, összekapcsolódik. A farkasok falkaléte, mint
a család szimbóluma egy érdekes téma nekem, úgyhogy alakult ki a két főhős figurája,
és ebből következhetett az ő konfliktusuk.<o:p></o:p></span></p><p><span style="font-family: times;"><br /></span></p><p><b><i><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;">H.: Számodra miben más fantasyt, mint realisztikus regényt írni? Mennyivel több idő pl. a világfelépítés?</span></i></b></p><p><span style="font-family: times;"><span style="color: #1f1f1f;">H.: </span><span>A realista történetek környezetét is átgondolom, odafigyelek a hitelességre. Például a 6 hét a világ előtt
alaposan átbeszéltük a színházi dramaturg nővéremmel a színházak működését,
próbafolyamatok felépítését, utánaolvastam a háttérszakmáknak. A Halld a szív
szavát esetében pedig beszélgettem valóságshow-rendezővel, és el is mentem egy
felvételt megnézni „hátulról”. De nyilván egy iskolában, vagy budapesti, dolgozó
felnőttek életében nem kell annyit sakkozni, mert az alapkörnyezet ismert.</span></span></p>
<p><span style="font-family: times;">Egy fantasy világában sok mindent
át kell gondolni, de én nem vagyok az a típus, aki leül csak világot tervezni.
Én a történetírás során bontom ki magam számára a világot, figyelem, mennyi
dolgot akarok ebből behozni és megmutatni magában a regényben, mit használok,
minek van jelentősége. Így pl. a Tündéralkuban is felvillannak ünnepek, vagy
egy kevés arról, hogyan hat mondjuk a környezetvédelemre ebben a világban az
állati alak – de ez nem jelentős, mert nekem a romantika volt a jelentős.<o:p></o:p></span></p><p><span style="font-family: times;"><br /></span></p><p><b><i><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;">H.: Ha egyetlen dalt kapcsolhatnál Rikkéhez, és Delvinhez, mi lenne az?</span></i></b></p><p><span style="font-family: times;"><span style="color: #1f1f1f;">H.: </span><span>Meglepően nehéz volt nekem most
ez a kérdés, pedig sokszor keresek zenét regényekhez. Mindenesetre Rikke
esetében eléggé passzol az </span><span><i>All
by Myself</i></span><span>, és szintén
nagyon passzol a </span><span>Wicked Game</span><span> (aminek direkt ezt a Tom Ellis énekelte verzióját hozom most).</span></span></p><p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="font-family: times;"><iframe allowfullscreen="" class="BLOG_video_class" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/iN9CjAfo5n0" width="320" youtube-src-id="iN9CjAfo5n0"></iframe></span></div><span style="font-family: times;"><br /></span><p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="font-family: times;"><iframe allowfullscreen="" class="BLOG_video_class" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/iLm7UvBffG0" width="320" youtube-src-id="iLm7UvBffG0"></iframe></span></div><span style="font-family: times;"><br /></span><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="font-family: times;"><br /></span></div><p><span style="font-family: times;"><span>Ezzel szemben Delvinhez egy
sokkal játékosabb zenét kapcsolnék még akkor is, hogyha ő is átél kemény
pillanatokat a történetben. Ez pedig legyen a Desireless </span><span>Voyage
Voyage</span><span> című francia
száma, ami ugyan a mi Földünk helyszíneit énekli meg, de mutatja Delvin
szabadságvágyát.<o:p></o:p></span></span></p><p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="font-family: times;"><iframe allowfullscreen="" class="BLOG_video_class" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/YXF3HgtIY1c" width="320" youtube-src-id="YXF3HgtIY1c"></iframe></span></div><span style="font-family: times;"><br /><span><br /></span></span><p></p><p><b><i><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;">H.: Egyébként imádom a srácok neveit. Milyen könnyen/nehezen kereszteled el a karaktereidet?</span></i></b></p><p><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;">H.: </span><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;">Rikkét nagyon könnyen, hamar jött ez a hangalak, később pedig utánanéztem, és kiderült, hogy létezik ez az észak-európai név, és azt jelenti, hogy magányos. Nos, ez nagyon pontos.</span></p><p><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;">Delvin esete más volt, mert neki más volt először a neve, de ezen változtatnom kellett. Több lehetőség közül választottam, de nála már direkt keresőztem a nevet.</span></p><p><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;">Mindenki másnak létező norvég alapú neve van a történetben.</span></p><div><span style="font-family: times;"><br /></span></div><p><b><i><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;">H.: Van olyan másalak, amit elfogadnál magadnak?</span></i></b></p><p><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;">H.: Persze, imádnék valami macskaféle lenni! És nyilván izgalmas lenne tündérnek lenni, de nem érzem azért teljesen ezt magamban…</span></p><p><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;"><br /></span></p><p><b><i><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;">H.: Szerinted mitől lesz jó egy alku, mire kell figyelni? Te kötnél alkut?</span></i></b></p><p><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;">H.: </span><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;">Biztosan kötnék, ha abban a világban élnék, mert ott az alkuk egy része kábé olyan, mint biztosítást kötni vagy kulcsra zárni az ajtódat. Nagyobb, komolyabb alku, az már más kérdés… De lehet, hogy abba is belevágnék.</span></p><p><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;">A jó alku mindkét félnek jó: a varázstalan személy éppen annyit fizet érte, amennyit megér neki az, amit kap. Csak éppen akkora hatalom a varázserő, hogy nyilván a tündérek hajlamosak elkezdeni visszaélni ezzel… Azt hiszem, a jó alku olyan személyek között köttetik, akik egyformán intelligensek, és értik a szavakat, amit a tündér kimond.</span></p><div><span style="font-family: times;"><br /></span></div><p><b><i><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;">H.: Rikke és Delvin nem csupán másalakjukban, de személyiségükben is különböznek. Kinek a szemszögét szeretted jobban írni, és ki az, aki kihívást okozott?</span></i></b></p><p><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;">H.: Delvin talán kicsit könnyebben pörgött, de igazából én Rikke részeit is nagyon éreztem. Sőt, lehet, hogy néha jobban is, és könnyebben maradtam vele kapcsolatban a saját fejemben. Ezt abból gondolom, mert van olyan olvasó, aki nehezebben, lassabban értette meg, hogy őt mi mozgatja.</span></p><p><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;"><br /></span></p><p><b><i><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;">H.: Neked, mint író, mit adott ez a történet?</span></i></b></p><p><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;">H.: </span><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;">Egyfelől önfeledt kikapcsolódást. Másfelől egy történetet arról, hogy nem elég szeretni, jól kell szeretni. Szerintem ez egy nagyon fontos téma, és nagyon sok (pár)kapcsolat csúszik el ezen. Nagyon jó volt erről beszélni, ezeket a pontokat megfogalmazni, megmutatni.</span></p><p><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;">Nekem nagyon jó az a tudat, hogy a Tündéralku egyszerre egy könnyed kikapcsolódás, és egy mélyebb üzenet. Kinek mire van éppen kedves, mennyit akar belőle átérezni, annyira engedi mélyre.</span></p><div><span style="font-family: times;"><br /></span></div><p><b><i><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;">H.: Milyen terveid vannak a jövőre? Újabb fantasy, esetleg visszatérsz a realisztikus vonalra?</span></i></b></p><p><span style="font-family: times;"><span style="color: #1f1f1f;">H.: </span>Jelen pillanatban egy új
Heteira-regényen dolgozom, azaz ez is fantasy, van benne alakváltó (és
boszorkány), szexi és a könnyedség mellett megjelenik majd egy fontos, mély
téma.</span></p>
<span style="line-height: 107%;"><span style="font-family: times;">Ugyanakkor a rövidtávú tervek között a Lélekfény
második részének befejezése áll, és van egy új romantikus realista retelling tervem
is, olyasmi amilyen a Szelídíts meg! is volt. Ez utóbbi már egészen biztosan
nem esélyes idén, de addig érlelődik bennem.</span></span><div><span style="line-height: 107%;"><span style="font-family: times;"><br /></span></span></div><div><span style="line-height: 107%;"><span style="font-family: times;"><br /></span></span></div><div style="text-align: right;"><span style="line-height: 107%;"><b><span style="font-family: times;">Nagyon szépen köszönöm az újabb szuper interjút!</span></b></span></div><div style="text-align: right;"><span style="font-family: times;"><span style="line-height: 107%;">*Hikari</span><span style="line-height: 107%;"> </span></span></div>K. A. Hikarihttp://www.blogger.com/profile/07143700590150879710noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2869340606965237624.post-19460360024027642972024-02-16T18:00:00.001+01:002024-02-17T12:08:12.859+01:00Poet péntek<p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEifuEfPl8WhENoI7OIqzOk-9Mi7U0xO7nfu4GR0GKFaG_SnqFbF8rhjPfiueyppJ3cA-nVagfhFc_u6szO-SPzf9fCKvXuRdXBFqYDsn-5oODalZwz_QXnSyJyzoj_3Z2kL4zgq_fJw4hlokbd2rnilgJifQmKh-LYwafE-Y-ndCDx7SvmbxiW541aIQI4/s753/0.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="441" data-original-width="753" height="187" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEifuEfPl8WhENoI7OIqzOk-9Mi7U0xO7nfu4GR0GKFaG_SnqFbF8rhjPfiueyppJ3cA-nVagfhFc_u6szO-SPzf9fCKvXuRdXBFqYDsn-5oODalZwz_QXnSyJyzoj_3Z2kL4zgq_fJw4hlokbd2rnilgJifQmKh-LYwafE-Y-ndCDx7SvmbxiW541aIQI4/s320/0.jpg" width="320" /></a></div><br />Mivel nagyon szeretem a verseket, gondoltam létrehozok egy ilyen rovatot. Péntekenként közzéteszek vagy egy saját magam vagy pedig egy már befutott költő által írt verset. Igyekszem változatos költeményeket hozni, és elkerülni a duplázást, de ennek ellenére megtörténhet, hogy véletlenül kétszer hozok egyet.<p></p><span><a name='more'></a></span><p><br /></p><p>A Kossuth téren megrendezésre kerülő, békés tüntetetés margójára.</p><p><br /></p><p>Baranyi Ferenc: Porvers</p><p><br /></p><p>Akit egyszer porig aláztak:</p><p>porig kell azért lehajolni,</p><p>a méltósága-vesztett sorshoz</p><p>méltósága-vesztve igazodni.</p><p><br /></p><p>Előtted ember ráng a porban?</p><p>Megértem, belerúgni könnyebb.</p><p>Még emberibb átlépni rajta</p><p>könnyed sikkjével a közönynek.</p><p><br /></p><p>Mentséged is van, ha a lelked</p><p>bátortalan feddése rád vall?</p><p>másokért őrzött tisztaságod</p><p>nem szennyezheted más porával.</p><p><br /></p><p>Ha lehajolsz, még orra bukhatsz,</p><p>és hát derekad roppanó is,</p><p>ápolt tüdődet is belepné</p><p>a talajmenti szilikózis,</p><p>hát nem hajolsz porig, ha porból</p><p>akármi hív: kincs, ócska holmi...</p><p><br /></p><p>Pedig akit porig aláztak -</p><p>porig kell azért lehajolni.</p>K. A. Hikarihttp://www.blogger.com/profile/07143700590150879710noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2869340606965237624.post-48379272170709808612024-02-14T21:45:00.001+01:002024-02-15T06:42:10.351+01:00Szabó Krisztina: Ezüsterdő {+ Interjú}<p class="MsoNormal"><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;"><span style="background: white; line-height: 107%;"></span></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjjwic0bEqCKGJRkbbcEAa0ESlGVUc6wrraYwtn5IVIaTLyKLKDJMnwgsyRQzhOwRjZIoMmscnf60UF_vnl55fQevv1M7S1wllxA_bXAZs7xA_DNfNI05yIaDk0DGOAcSuKM4xeW2QyLJG6naMwDnv3AcV2eNsUOtz8ADccfrlklfmHMsSTQOeGzton-eM/s1015/ez%C3%BCsterd%C5%91.png" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="695" data-original-width="1015" height="219" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjjwic0bEqCKGJRkbbcEAa0ESlGVUc6wrraYwtn5IVIaTLyKLKDJMnwgsyRQzhOwRjZIoMmscnf60UF_vnl55fQevv1M7S1wllxA_bXAZs7xA_DNfNI05yIaDk0DGOAcSuKM4xeW2QyLJG6naMwDnv3AcV2eNsUOtz8ADccfrlklfmHMsSTQOeGzton-eM/s320/ez%C3%BCsterd%C5%91.png" width="320" /></a></span></div><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;"><br /><blockquote>Néha túl
kell lépnünk a saját határainkon ahhoz, hogy valóban rátaláljunk önmagunkra.</blockquote><o:p></o:p></span><p></p><p class="MsoNormal"><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;"><br /></span></p><p class="MsoNormal"><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;"><i>Kiadó: Könyvmolyképző</i></span></p><p class="MsoNormal"><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;"><i>Kiadás éve: 2023</i></span></p><p class="MsoNormal"><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;"><i>Oldalszám: 368</i></span></p><p class="MsoNormal"><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;"><i>Fülszöveg:</i></span></p><p style="background-color: white; line-height: 1.5em; margin: 10px 0px;"><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;"><i>Egymásba szerethet a farkas és a vadász?</i></span></p><p style="background-color: white; line-height: 1.5em; margin: 10px 0px;"><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;"><i>A mágikus képességekkel bíró Grosvenor-ház a kezdetektől fogva védelmezi az Ezüstvidéket és a környező országokat a farkas alakváltóktól. Ám az egykor nagy hatalmú családból napjainkra csupán ketten maradtak: Calluna és a nagymamája. Nem sokat tehetnek az ifjú Faelan király ellen, aki a trónra kerülését követően merész hódító hadjáratba kezdett. A farkasok jelentette fenyegetés nőttön-nő.</i></span></p><p style="background-color: white; line-height: 1.5em; margin: 10px 0px;"><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;"><i>Amikor a farkaskirály házassági szövetséget ajánl, Calluna az otthona<br />és a szerettei védelmében kénytelen igent mondani. Előítéletekkel felvértezve száll le a repülőről a Lykon Birodalomban. Csakhogy Faelan egészen másnak bizonyul, mint hitte, és egyre nehezebb összeegyeztetni a kegyetlen uralkodó képét azzal a férfival, akit megismer.</i></span></p><p style="background-color: white; line-height: 1.5em; margin: 10px 0px;"><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;"><i>Ráadásul nem elég, hogy vonzalom ébred benne az ellensége iránt, megdöbbentő családi titokra is bukkan Lykaiában. Mégis mi köze az ősének a farkasokhoz? És mi az a különös mágia, ami összeköti őt Faelannel?</i></span></p><p style="background-color: white; line-height: 1.5em; margin: 10px 0px;"><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;"><i>Calluna kénytelen helytállni a veszedelmekkel teli, ellenséges udvarban, és fényt deríteni az igazságra, mielőtt minden, amit szeret, menthetetlenül odavész.</i></span></p><p style="background-color: white; line-height: 1.5em; margin: 10px 0px;"><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;"><i>Merülj el ebben a szerelemmel, titkokkal és mágiával teli modern mesében!</i></span></p><p style="background-color: white; line-height: 1.5em; margin: 10px 0px;"><span></span></p><a name='more'></a><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;"><br /></span><p></p><p style="background-color: white; line-height: 1.5em; margin: 10px 0px;"><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;"><br /></span></p><p><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;">Ahogy megláttam a nagyon szép és különleges hangulatú borítót, tudtam, hogy nekem ez a könyv polcra kell. Itt is nagyon szépen köszönöm a Könyvmolyképző kiadónak, hogy kaphattam recenziós példányt.</span></p><p><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;"><br /></span></p><p><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;">Calluna szinte az utolsó, aki megvédheti a különleges mágiával rendelkező Ezüsterdőt. Az egyetlen helyet, ami az alakváltók ellen hatásos ezüstöt be lehet szerezni.</span></p><p><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;">Amikor azonban házassági ajánlat érkezik számára a Farkaskirálytól, úgy kerül választás elé, hogy igazából nincsen választása: vagy igent mondd a friggyre, vagy elvísziti az erdőt, és minden számára fontos embert.</span></p><p><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;">Ősi ellenségek... megbékélhetnek-e valaha?</span></p><p><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;"><br /></span></p><p><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;">Az ellopott kívánság című könyvet nagyon szerettem, így kíváncsian vártam, hogy ez a történet vajon mit fog tartogatni. Ameddig előbbi egy Aladdin retelling, ez a mostani a Piroska és a farkas meséjét veszi alapul. De tényleg csak alapul, ugyanis szinte alig ismertem fel benne az eredeti történetet. Fantasy történet különleges mágiával, de a mai korban játszódik, annak minden pozitív találmányával együtt: utaznak a szereplőink repülőn, simán kommunikálnak egymással telefonon.</span></p><p><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;">Bevallom, nekem egy kicsit furcsa, sőt talán felesleges is volt ennyire maivá tenné a környezetet. De talán pont ezért értem ezt, mert személy szerint ilyen műfajú könyvek esetén szeretek teljesen kiszakadni a mindennapokból, a valóságból, itt pedig hiába volt egy különleges alakváltókkal teli birodalom, mégis meglepően realistának éreztem. </span></p><p><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;">Örültem volna, ha többet olvashatok a birodalmon belüli hierarchiáról, vagy épp arról, hogy a nép hogy fogadja újdonsült királynőjüket, miképp éreznek a királyukkal szemben. Önmagában Calluna kutatása a múltjával kapcsolatosan, és a király titka is érdekes volt, de azért némi hiányérzetem maradt, olvastam volna részletesebben, néhány oldallal meghosszabbítva ezzel a könyv hosszát.</span></p><p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEizJbOpw-WrbOgYl2f0UrSGx5zNTuKgvEue-y540LCmalWAW6LskggsudeUAgdqqJChgE9TdxC2w_q5kP9wjSvciobL9yksHK4o40Of3VnLkZgL_J_b-iTta_eTCCwVpRY_8MsaLD5Xovv8l04Qkv2Ss3HBKL2rShtelLnfUfHDlvqmjmrLNCVyPvVDNOQ/s1920/magic%20forest%20aesthetic%20green%20desktop%20wallpaper.png" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1080" data-original-width="1920" height="180" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEizJbOpw-WrbOgYl2f0UrSGx5zNTuKgvEue-y540LCmalWAW6LskggsudeUAgdqqJChgE9TdxC2w_q5kP9wjSvciobL9yksHK4o40Of3VnLkZgL_J_b-iTta_eTCCwVpRY_8MsaLD5Xovv8l04Qkv2Ss3HBKL2rShtelLnfUfHDlvqmjmrLNCVyPvVDNOQ/s320/magic%20forest%20aesthetic%20green%20desktop%20wallpaper.png" width="320" /></a></div><br /><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;"><br /></span><p></p><p><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;">Egyébként ha már szereplők: elismerésem, kifejezetten különlegesen neveket adott számukra a szerző, illettek ebbe a különleges világba. Még úgy is, hogy az elején beletört a nyelvem szinte és jó néhány fejezetnek el kellett telnie ahhoz, hogy helyretegyem magamban, ki kicsoda és milyen kapcsolati rendszerben működnek egymással.</span></p><p><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;">Calluna női főhőshöz képest egész jól sikerült. Voltak azért húzásai, meg felesleges drámázásai, de összességében nem akartam farkasok közé vetni, és azt hiszem ez félsiker. Kíváncsivá tett, vele együtt izgultam a kutatás kapcsán is.</span></p><p><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;">Faelan sem volt rossz karakter, de bárcsak kicsit többet kaphattunk volna belőle. Igazán örültem volna, ha legalább néhány fejezet erejéig beleláthattam volna a fejébe, a gondolataiba! Vagy esetleg kicsit többet lett volna jelen Calluna mellett farkas alakban (tényleg, akkor abban az alakban nem is kommunikálnak emberi módon? Ez nem a Wolf's rain?)</span></p><p><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;">A többi szereplő közül azt hiszem Reikát kedveltem meg a legjobban, igazán sokrétű szereplő lett.</span></p><p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjdVfqOkIbF1n84Q1Byqu0-JSfCvJH10VZmJUCo5mDII97Eojstnz928IEbq9crpBhvP5eyCpiPNfanYcHq0TyfCYsD6ynEYjbD05JUxNuNtOelTMYNUOokR57YyolfUa8heUL3LGVTflEyTP-BH_81b1gGa3Fxp7uyUDuJWxMhzqvOxyRN80m8ZhP1ol0/s1400/Black%20Cool%20Alpha%20Wolf%20Photo%20Album%20Cover.png" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1400" data-original-width="1400" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjdVfqOkIbF1n84Q1Byqu0-JSfCvJH10VZmJUCo5mDII97Eojstnz928IEbq9crpBhvP5eyCpiPNfanYcHq0TyfCYsD6ynEYjbD05JUxNuNtOelTMYNUOokR57YyolfUa8heUL3LGVTflEyTP-BH_81b1gGa3Fxp7uyUDuJWxMhzqvOxyRN80m8ZhP1ol0/s320/Black%20Cool%20Alpha%20Wolf%20Photo%20Album%20Cover.png" width="320" /></a></div><br /><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;"><br /></span><p></p><p><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;">Mit kell feláldozni azért, hogy megvédhesd azt, ami számodra a legfontosabb? Calluna és Faelan története bebizonyítja számodra, hogy az ellenségekből válnak a legjobb szövetségesek. </span></p><p><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;">Olyan könyvet keresel, ami gyorsan olvasható és szórakoztató?</span></p><p><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;">Szereted az alakváltókat és a mágiát?</span></p><p><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;">Élvezed, ha egy főszereplőpáros közti romantika nem túl csöpögős, de jól működő?</span></p><p><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;">Szeretnél megfejteni néhány ősi titkot?</span></p><p><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;">Ha bármelyikre igen a válaszod: jó szívvel ajánlom olvasásra az Ezüsterdőt. </span></p><p style="text-align: center;"><span style="color: #1f1f1f; font-family: times; font-size: large;">***</span></p><p><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;"><br /></span></p><p><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;"></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjFN1WF_lF__GH57BMSeMP6AehxVgYycT5HUbG7GojljUkFukqrBRGmCbslQN061RtTdgeEyOMvWBtrVG_WIOREKWjRaN2JV3nnMSby6LdeAABmb-6iEIH4RQ2WJDIRcnTKRW7FcEakMn70LJLnxqmgY2gyR2JnZe7yuNzxDg4FtVjInTJPIPTgolcY-dI/s1560/337656014_902238874342248_102875604867811788_n.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1560" data-original-width="1170" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjFN1WF_lF__GH57BMSeMP6AehxVgYycT5HUbG7GojljUkFukqrBRGmCbslQN061RtTdgeEyOMvWBtrVG_WIOREKWjRaN2JV3nnMSby6LdeAABmb-6iEIH4RQ2WJDIRcnTKRW7FcEakMn70LJLnxqmgY2gyR2JnZe7yuNzxDg4FtVjInTJPIPTgolcY-dI/w150-h200/337656014_902238874342248_102875604867811788_n.jpg" width="150" /></a></span></div><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;"><br />Bejegyzés <i><b>EXTRA </b></i></span><p></p><p><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;"><i><b>- Interjú Szabó Krisztinával -</b></i></span></p><p><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;"><br /></span></p><p></p><p class="MsoNormal"><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;"><b><i><span style="line-height: 107%;">Hikari: Összességében milyen fogadtatást
kapott az első könyved, az </span></i></b><i><span style="line-height: 107%;">Ellopott kívánság<b>?<o:p></o:p></b></span></i></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="line-height: 107%;"><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;">Szabó Krisztina: Elképesztően sok szeretettel és
lelkesedéssel fogadták az olvasók, és úgy érzem, ahhoz képest, hogy első
regényről van szó, kifejezetten jól teljesít. Ami azt illeti, épp a napokban
jelezte a kiadó, hogy hamarosan utánnyomják (alig több mint egy év telt el a
megjelenés óta!), ami hatalmas öröm, és roppant hálás vagyok mindenkinek, aki
bizalmat szavazott a kötetnek.<o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal"><span style="line-height: 107%;"><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;"><br /></span></span></p>
<p class="MsoNormal"><b><i><span style="line-height: 107%;"><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;">H.: Honnan jött az Ezüsterdő történetének
ötlete? Van kedvenc retelling történeted?<o:p></o:p></span></span></i></b></p>
<p class="MsoNormal"><span style="line-height: 107%;"><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;">Sz. K.: Nem emlékszem pontosan, honnan jött az ötlet,
de azt tudtam, hogy szeretnék még retellinget írni, és imádom azokat a
történeteket, ahol politikai okból kötnek házasságot a szereplők, akik eleinte
nem kedvelik, sőt, akár egyenesen utálják egymást, de idővel szerelem szövődik
közöttük. Ez a kettő találkozott, és a Piroska és a farkas remek alapot
szolgáltatott a történethez. Onnan már adta magát, hogy a fiú lehetne a farkas,
a lány egy személyben Piroska és a vadász, szóval jöttek az alakváltók, a
mágia, az erdő… És végül megszületett az Ezüsterdő.<o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="line-height: 107%;"><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;">A Holdbéli krónikák a kedvencem, fantasztikus, ahogyan
Marissa Meyer egyetlen hatalmas történetbe szövi a sok-sok különböző mesét, és
nagyon szeretem a young adult sci-fiket is, szóval telitalálat nálam a sorozat.<o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal"><span style="line-height: 107%;"><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;"><br /></span></span></p>
<p class="MsoNormal"><b><i><span style="line-height: 107%;"><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;">H.: És ha már itt tartunk: szerinted mitől
jó egy retelling?</span></span></i></b></p>
<p class="MsoNormal"><span style="line-height: 107%;"><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;">Sz. K.: Azokat szeretem leginkább, ahol szerző csak
ihletforrásként használja az eredeti mesét és átvesz bizonyos elemeket a saját
történetébe, így egyszerre van meg a már jól ismert bája és az újdonság
varázsa. Számomra ezek a legjobb retellingek.<o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal"><span style="line-height: 107%;"><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;"><br /></span></span></p>
<p class="MsoNormal"><b><i><span style="line-height: 107%;"><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;">H.: Készült borítóterv is a regényhez,
nekem személy szerint tetszik a végeredmény. Te hogy vagy ezzel, ilyesmit
szerettél volna?<o:p></o:p></span></span></i></b></p>
<p class="MsoNormal"><span style="line-height: 107%;"><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;">Sz. K.: Sokféle borítótípust szeretek, így sok
mindennel elégedett lettem volna. Bár nem volt kifejezett preferenciám, mindenképpen
olyasmit szerettem volna, ami amellett, hogy jól illik a történethez, egyedi és
látványos – ez mind igaz arra a borítóra, amivel a regény végül megjelent, és a
visszajelzések alapján sokaknak megragadta a figyelmét. Örülök, hogy segített
ennyi emberhez eljuttatni a történetet, abszolút teljesítette a feladatát.<o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal"><span style="line-height: 107%;"><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;"><br /></span></span></p>
<p class="MsoNormal"><b><i><span style="line-height: 107%;"><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;">H.: <span style="background: white; border: 1pt none windowtext; padding: 0cm;">Ardahan különleges sivatagi város, a </span><span style="background: white;">Lykon Birodalomban viszont pont annyira
magától értetődően használnak például repülőgépet vagy telefont? Miért
döntöttél úgy, hogy napjainkhoz hasonló modern világba helyezed a történetet?<o:p></o:p></span></span></span></i></b></p>
<p class="MsoNormal"><span style="background: white; line-height: 107%;"><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;">Sz. K.: Eleinte
középkori ihletésű fantasyvilágot szerettem volna, de amikor elkezdtem írni,
elég hamar rájöttem, hogy valami nem az igazi, és mivel szeretem a fantasztikus
elemek és a modern világ találkozását, rögtön fellelkesültem a gondolatra, hogy
egy ilyen modern, mégis mágikus világban kalandozhatok. Nagyon izgalmas volt
ilyet írni.<o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal"><span style="background: white; line-height: 107%;"><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;"><br /></span></span></p>
<p class="MsoNormal"><b><i><span style="background: white; line-height: 107%;"><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;">H.: Egyébként
ha választhatnál az Ezüsterdő őre lennél, vagy inkább alakváltó?<o:p></o:p></span></span></i></b></p>
<p class="MsoNormal"><span style="background: white; line-height: 107%;"><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;">Sz. K.: Mindkettő
vonzó, de talán inkább az Ezüsterdő őre, nagyon irigylem Calluna és az erdő
kapcsolatát. Fantasztikus lehet. :)<o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal"><span style="background: white; line-height: 107%;"><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;"><br /></span></span></p>
<p class="MsoNormal"><b><i><span style="background: white; line-height: 107%;"><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;">H.: Ha jól
értelmeztem, Calunna és Faelan is rendelkezik mágiával, de nem teljesen
azonossal. Miben más, illetve miben hasonló az ő erejük?<o:p></o:p></span></span></i></b></p>
<p class="MsoNormal"><span style="background: white; line-height: 107%;"><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;">Sz. K.: Igen,
mindkettejüknek van mágiája, de Callunáé egy irányíthatóbb természetmágia, az
akarata alá tudja vonni az elemeket, míg Faelanben egy nyersebb, zabolátlanabb
erő lakozik, a természet reagál az erőteljes érzelmeire.<o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal"><span style="background: white; line-height: 107%;"><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;"><br /></span></span></p>
<p class="MsoNormal"><b><i><span style="background: white; line-height: 107%;"><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;">H.:
Egyébként a farkaskirállyal ugyanúgy vagyok, mint az előző főhősöddel, Asmarral:
úgy olvastam volna az ő szemszögéből! Van rá esély, hogy valamikor kapnak az
olvasóid egy kis Faelan szemszögű novellát?<o:p></o:p></span></span></i></b></p>
<p class="MsoNormal"><span style="background: white; line-height: 107%;"><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;">Sz. K.: Határozottan
van rá esély. Már régóta tervezem, hogy ha mást nem, legalább egy-két jelenetet
megírnék Faelan szemszögéből is, például az első találkozását Callunával a
palotában, de még nem tudom, mikor lesz ebből valami. :)<o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal"><span style="background: white; line-height: 107%;"><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;"><br /></span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;"><b><i><span style="line-height: 107%;">H.:</span></i></b><span style="line-height: 107%;"> <b><i>Milyen
terveid vannak a jövőre nézve? Újabb regény, vagy ’24-ben inkább a fordításé
lesz a főszerep?<o:p></o:p></i></b></span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="line-height: 107%;"><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;">Sz. K.: Bár persze továbbra is fordítok, most
szeretnék egy kicsit többet foglalkozni az írással, mint eddig. Már dolgozom a
következő regényemen, amiről egyelőre annyit árulhatok el, hogy az egyik, ha
nem <i>a</i> legnépszerűbb mese retellingje lesz, és többen is írták már, hogy
örülnének egy ilyen feldolgozásnak. ;)<o:p></o:p></span></span></p><br /><p></p><div style="text-align: right;">Köszönöm a szuper interjút, és alig várom a következő regényedet!</div><div style="text-align: right;">*Hikari</div>K. A. Hikarihttp://www.blogger.com/profile/07143700590150879710noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2869340606965237624.post-40714892906854543032024-02-03T17:11:00.001+01:002024-02-03T17:11:37.522+01:00Rachael English Papír karkötő<p><span style="font-family: times;"></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="font-family: times;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgvuOv9Z-SwqLv7RJ_IWSYf81OOIRZKikW4zlfcg8pj8KutiZpN4y_pK58r-9qQ36O4sD2ZkhRKNKD1IaeAlV8N1Rtrs1kldDmUiCjOp7dvVtd1csxIBUJ-8B2FVkXdDb12MDXYYfQlE7rodaogT7w2H0bekI-lTsQ7Yb1h_G7uKJW5yhqXF0DgMoQ854g/s1015/l%C3%A1pkir%C3%A1ly.jpeg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="695" data-original-width="1015" height="219" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgvuOv9Z-SwqLv7RJ_IWSYf81OOIRZKikW4zlfcg8pj8KutiZpN4y_pK58r-9qQ36O4sD2ZkhRKNKD1IaeAlV8N1Rtrs1kldDmUiCjOp7dvVtd1csxIBUJ-8B2FVkXdDb12MDXYYfQlE7rodaogT7w2H0bekI-lTsQ7Yb1h_G7uKJW5yhqXF0DgMoQ854g/s320/l%C3%A1pkir%C3%A1ly.jpeg" width="320" /></a></span></div><span style="font-family: times;"><br /><blockquote>Furcsa, hogy mennyivel nehezebb megbocsátani önmagunknak, mint másoknak.</blockquote></span><p></p><p><span style="font-family: times;"><i><br /></i></span></p><p><span style="font-family: times;"><i>Kiadó: Next21</i></span></p><p><span style="font-family: times;"><i>Kiadás éve: 2022</i></span></p><p><span style="font-family: times;"><i>Oldalszám: 464</i></span></p><p><span style="font-family: times;"><i>Fülszöveg:</i></span></p><p><span style="font-family: times;"><i><span style="background-color: white; color: #1f1f1f;">Minden csecsemő papírkarkötőjében ott rejlik az anya titka…</span><br style="background-color: white; color: #1f1f1f;" /><span style="background-color: white; color: #1f1f1f;">Katie Carroll csaknem ötven éven át eldugva tartott egy dobozt a szekrényében. Az 1970-es évekből való, amikor Katie ápolónőként dolgozott Írország nyugati részében, egy leányanya-otthonban. A doboz egy jegyzetfüzetet rejt, a csecsemők és anyák adataival, akik annak idején az intézmény lakói voltak. A dobozban ott lapul még sok-sok papírkarkötő, amelyeken a csecsemők személyazonosságát rögzítették.</span><br style="background-color: white; color: #1f1f1f;" /><span style="background-color: white; color: #1f1f1f;">Férje halála után Katie elhatározásra jut. A birtokában levő információk révén az örökbefogadottak megkereshetik vér szerinti anyjukat, ezért Katie feltesz egy üzenetet egy internetes fórumra. Sorra érkeznek a válaszok, és miközben Katie egymás után adja vissza a papírkarkötőket eredeti tulajdonosaiknak, fájdalmas és örömteli pillanatoknak egyaránt tanúja lesz.</span><br style="background-color: white; color: #1f1f1f;" /><span style="background-color: white; color: #1f1f1f;">De vajon készen áll-e arra, hogy saját életének titkairól is lehulljon a lepel?</span></i></span></p><p><span></span></p><a name='more'></a><span style="background-color: white; color: #1f1f1f; font-family: Georgia, serif; font-size: 16px;"><br /></span><p></p><p><span style="background-color: white; color: #1f1f1f; font-family: Georgia, serif; font-size: 16px;"><br /></span></p><p>Nem is tudom mi okból tettem várólistára már egy ideje, de a NEXT21-es kiadású könyvek még sosem okoztak csalódást, így sorra került ez is. </p><p><br /></p><p>Katie a férje halála után elmerül egy olyan múltban, amire igazán emĺékezni sem akar: nővér volt egy lányanyákat elrejtő es dolgoztató otthonban. A született csecsemők azonosító karkötőit megőrizte, hiába volt szabályellenes.</p><p>Most pedig úgy döntött, megpróbálja felkutatni a karkötők tulajdonosait, hátha szeretnék ismerni a gyökereiket.</p><p>Arra azonban ő sem számít, hogy miközben mások múltját adja vissza, ő maga is gyógyul, évtizedes sebekből.</p><p><br /></p><p><i>Az igaz történet alapján</i> felirat a borítón sokat tett hozzá ahhoz, hogy olvasni akarjam a könyvet, még úgy is, hogy a '70-es évek Írországa egyáltalán nem az olvasmányaimban megszokott helyszín- vagy idősík. De időről-időre kifejezetten élvezek valami olyat olvasni, amit nem szoktam és épp ezért még a komfortzónámon is kívül esik.</p><p>Elég volt csupán néhány fejezet ahhoz, hogy teljesen magával rántson a könyv, és ledöbbenjek és megbotránkozzak azon, hogy milyen elképesztően szörnyű, embertelen, és bármiféle méltóságot nélkülöző rendszer működött abban az időben a katolikus országban,<br />Elgondolkodtató, hogy az ember mennyi mindenre feljogosítva érzi magát, amögé bújtatva, hogy <i>Isten nevében cselekszik/Isten akaratának engedelmesedik.</i></p><p>Ugyanakkor, miközben olvastam, az fordult meg a fejemben, hogy azok az apácák, akik visszaéltek a hatalmukkal, csak azért, mert megtehették, hogy tudtak tükörbe nézni? Vagy ők tényleg elhitték, hogy amit tesznek az jó? Szerintük valóban helyes döntés megalázni olyan várandós anyukát, akik igazából maguk is gyerekek? <br /></p><p>Egyik döbbenetből estem a másikra, főleg azért, mert nem tudom, hogy ez a történet tényleg, 100-ban a valóságból merít, vagy azért van benne némi fikció, írói szabadság is? Mert ha az előbbi, az több, mint szomorú és egyszerűen leírhatatlanul dühössé tesz. Jó lenne, ha sokkal nagyobb olvasótáborra alakulna Rachel English regényének, mert erről a történetről beszélni kell! Eszmecserét folytatni, nézőpontokat cserélni. Hiszen mennyire ledöbbentő például az-az adat is, ami 1967-ből származik: "A házasságon kívül született gyermekek 97%-át örökbe adták." Mindezt úgy, hogy a születési adataik nem voltak valóság. Még a megszületett csecsemőről nevéről sem dönthetett a szülőanya...</p><p><br /></p><p><br /></p><p>Talán a téma komolysága és komorsága miatt írok nehezen a szereplőkről, és azt hiszem, hiba is lenne őket egyenként kielemezni. Úgyhogy inkább nem is teszem, csak annyit írok róluk: mindannyian különlegesek, és egyediek, a maguk erősségeivel, és gyengeségeivel. Olykor megkérdőjelezhető helyességű döntéseket hoznak, máskor viszont olvasóként is szerettem volna melléjük állni, és azt mondani: igazad van! </p><p><br /></p><p>Nem számítottam rá, hogy a Papír karkötő ennyire elgondolkodtató regény lesz számomra, de így lett. Ez egy olyan történet, aminek olvasása közben az érzelmek széles skáláját éled át: leszel szomorú, dühös, megkönnyebbült, hálás.</p><p>Minden gyermek papírkarkötőjében ott rejlik egy anya titka. A múlt titka. Egy olyan titok, ami, ha napvilágot lát, életeket változtathat meg.</p><p>Ha úgy érzed, hogy készen állsz arra, hogy megismerd az igazságot, mindenképp olvasd el ezt a könyvet!</p><p><br /></p><p style="text-align: right;"><span style="font-family: georgia;">*Hikari</span></p>K. A. Hikarihttp://www.blogger.com/profile/07143700590150879710noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2869340606965237624.post-88913126761952234402024-01-07T17:37:00.003+01:002024-01-07T17:37:40.606+01:00Karen Dionne: A lápkirály lánya <p class="MsoNormal"><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;"><span style="background: white; line-height: 107%;"></span></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg9R49tm1snd3iqG0Ar_3z7kRzOSA6x6px_zqWQEi7yVNnn2AbTMkVSBQkzZAoVTys7iqlNNa_9kS1waDFIDi5Ezq1woI93wQhWuvHXYR53YSMfwo5lskq5BMsTT5BcSn0Y8kU2qz303XKb9dRvYksziNrdaELESMEHhzct346u9AWsHd3lXfjFtbgXkCY/s1015/l%C3%A1pkir%C3%A1ly.jpeg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="695" data-original-width="1015" height="219" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg9R49tm1snd3iqG0Ar_3z7kRzOSA6x6px_zqWQEi7yVNnn2AbTMkVSBQkzZAoVTys7iqlNNa_9kS1waDFIDi5Ezq1woI93wQhWuvHXYR53YSMfwo5lskq5BMsTT5BcSn0Y8kU2qz303XKb9dRvYksziNrdaELESMEHhzct346u9AWsHd3lXfjFtbgXkCY/s320/l%C3%A1pkir%C3%A1ly.jpeg" width="320" /></a></span></div><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;"><br /><blockquote>Nem hiányozhatott az, amit
soha nem ismertem.</blockquote><o:p></o:p></span><p></p><p class="MsoNormal"><span style="background: white; line-height: 107%;"><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;"><br /></span></span></p><p class="MsoNormal"><span style="background: white; line-height: 107%;"><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;"><i>Kiadó: Agave<o:p></o:p></i></span></span></p><p class="MsoNormal"><span style="background: white; line-height: 107%;"><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;"><i>Kiadás éve: 2023<o:p></o:p></i></span></span></p><p class="MsoNormal"><span style="background: white; line-height: 107%;"><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;"><i>Oldalszám: 272<o:p></o:p></i></span></span></p><p>
</p><p style="background: white; line-height: 18.0pt; margin-bottom: 7.5pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 7.5pt;"><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;"><i><span style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial;">Fülszöveg:<br />
</span>Helena Pelletier végre olyan életet él, amilyet megérdemel. Egy szerető férj és két csodálatos kislány veszi körül, vállalkozása kitölti a napjait. Aztán a rádióadást megszakító rendkívüli hírek után rádöbben arra, hogy ostoba dolog
volt azt hinni, hogy valaha is maga mögött hagyhatja élete legborzalmasabb
időszakát.<br />
Helena ugyanis súlyos titkot rejteget: egy emberrablás eredményeként született
meg. Anyját serdülőkorában rabolta el az apja, majd a michigani Felső-félsziget
lápvidékén, egy isten háta mögötti kunyhóban tartotta fogságban, ahol nem volt
áram, fűtés, folyó víz, sőt hármukon kívül egy teremtett lélek sem. Helena az
elrablás utáni második évben született meg, és szeretett a természetben élni,
ahol halakat fogott, vadászott, és tudta olvasni az állatok nyomait. Noha apját
kiszámíthatatlan vérmérséklet és olykor kegyetlen viselkedés jellemezte, Helena
még őt is szerette… amíg meg nem tanulta, pontosan meddig terjed az apja
brutalitása.<br />
Több mint húsz évvel később Helena már olyan mélyre temette a múltját, hogy még
a férje sem tudja az igazságot. Azonban az apja most megölt két őrt, megszökött
a börtönből, és eltűnt a lápvidéken, amelyet mindenki másnál jobban ismer. A
rendőrség hajtóvadászatot indít ellene, de Helena tudja, hogy esélyük sincs az
apjával szemben. Tudja, hogy mindössze egyetlen ember van az egész világon, aki
képes megtalálni a Lápkirálynak nevezett túlélőt, mert ő csak egy emberrel
osztotta meg a tudását: a saját lányával.</i><o:p></o:p></span></p><p style="background: white; line-height: 18.0pt; margin-bottom: 7.5pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 7.5pt;"><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;"><span></span></span></p><a name='more'></a><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;"><i><br /></i></span><p></p><p><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;"><br /></span></p><p><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;">Amikor láttam, hogy jön belőle a film, előrébb hoztam a várólistámon a könyvet. Igen, nekem van egy ilyen furcsa <i>könyvmoly szokásom</i>, hogy először elolvasom a regényt, aztán utána esetleg megnézem a filmet.</span></p><p><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;">Ahhoz képest, hogy ritkán olvasok thrillert, ez igazán pozitív csalódás lett.</span></p><p><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;"><br /></span></p><p><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;">Helena egy elrabolt lány és a fogvatartója gyermeke. Több, mint egy évtizeden át élnek a világtól elzártan, azonban sikerül megszökniük, hősnőnk apját pedig börtönbe zárják. Amikor azonban egy nap a rádió bemondja, hogy a lápkirály megszökött a börtönből, és megölt két őrt, Helenának nincs más választása: újra azzá a vadásszá kell válnia, akit apja nevelt belőle.</span></p><p><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;">És vissza kell juttassa a rácsok mögé.</span></p><p><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;"><br /></span></p><p><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;">Bevallom, izgatottan kezdtem bele a regénybe, hiszen nem nagyon tudtam, mire számíthatok, és nagyon hamar be rántott a történet.<br />Ami számomra meglepő volt, a minimális mennyiségű párbeszéd, az egész inkább hasonlít egy monológhoz, meséléshez. És ez hiába volt így, mégsem éreztem, hogy leülne, inkább vitt magával a szöveg a szöveg lendülete.<br />A történetek két idősíkon játszódnak: a jelenben, amikor Helena mindent megtesz azért, hogy megtalálja az apját, illetve a múltban, ahol megismerhetjük azt, milyen volt a gyerekkora és hogy jutottunk el ideig. Talán valamivel jobban tetszettek a múltbeli jelenetek, bár abban sem vagyok biztos, hogy ezen történet kapcsán helytálló-e úgy fogalmaznom, hogy tetszett.</span></p><p><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;">Az biztos, hogy kifejezetten természetközeliek voltak az azok a részek, amik a gyermekkort mutatták be, és ez engem őszintén lenyűgözött: az biztos, hogy egy teljesen más világ mint az, amihez a mai modern gyerek/ember szokva van. Az ő családjában bizony nem volt olyan, hogy pocsékolás: amit levadásztak, annak minden részét fel is használtak: a szőrből ruha lett, a húsból pedig étel. Amit mégsem tudtak felhasználni, azt pedig a természetben hagyták a dögevők számára. <br />Olvasás közben megfordult a fejemben, hogy bizonyos szempontból talán brutális ez a fajta gyermeknevelés, másrészről viszont azta! Azért amikor egy alig hatéves gyerek kezébe puskát adunk, hogy tessék, akkor puffantsd le a mai vacsorát, az a gyerek biztosan fel fogja találni magát az életben.</span></p><p><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;"><br /></span></p><p><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;">Helena karaktere sokszor tárgyilagos, szinte érzelemmentes, de azt hiszem, neki ilyennek is kell lennie. Hiszen ott van ugyan a kislány, aki szinte bálványozza az apját, és olyanná akar válni, amilyen ő, azóta azonban rengeteg év telt el, és most már ő is tudja, hogy az apja tettei nem érdemelnek megbocsájtást. Ha ezeket a gondolatokat egy túlságosan emocionális szereplő fogalmazza meg, a történetnek ez a jóleső, hátborzongató mélysége veszett volna el.<br />Ha már az apa karaktere: a Lápkirály egy zseni. Nárcisztikus, de tagadhatatlanul zseni. Mert oké, függő helyzetbe hozta Helenát és az anyját is, az ő szava volt a szent, ugyanakkor elteltek úgy évek, hogy senki rájuk nem talált. És tudjátok, az a legelgondolkodtatóbb, hogy Jacob tulajdonképpen szerette a lányát és kötődött is hozzá.</span></p><p><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;">Helena anyját pedig lehetne ugyan hibáztatni, hogy miért nem próbált jobban ellenkezni, igyekezni segítséget találni, vagy menekülési tervet készíteni, de őszintén: nem lep meg, hogy nem így tett. Fiatal volt, mikor elrabolták, mostanra a fogvatartójától függött, és a lányáért is felelősséggel tartozott. Úgy gondolom, a csendes belenyugvás egy érthető túléli mechanizmus volt a részéről.</span></p><p><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;"><br /></span></p><p><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;">Ez egy igazán sodró lendületű, feszültséggel teli történet, ami nem hagy unatkozni. Igazán lebilincselő és elgondolkodtató pszicho-thriller.<br />Ha elég bátor vagy, hogy Karen Dionne vezetésével bemerészkedj a láp elhagyatott, nyomasztó területére, biztos vagyok benne, hogy nem fogod megbánni.</span></p><p><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;"><br /></span></p><p style="text-align: right;"><span style="color: #1f1f1f; font-family: georgia;"><i>*Hikari</i></span></p>K. A. Hikarihttp://www.blogger.com/profile/07143700590150879710noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2869340606965237624.post-56419490598136342792024-01-06T22:52:00.010+01:002024-01-06T22:53:38.443+01:00Hello 2024, mit tartogatsz? Készen állok!<p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj5arddNIYQWvJ4rmSljV-psGW8UzDZ7rfFU7Zd6UjFCxClgexCapmSwLBuSPTVdvAEIeo6N3VDMDL2RUcIus2wUhhxlgfgGdTEisDRLwC77tO4jLJML5RJ3MA8SytC_H1Mz6UJGNeHhDzXzupqi4Vuhd7cxiFP8P1HZZ8sKi_PKzYkPz5Mj9jeCYwVcDU/s390/PicsArt_12-31-01.24.02.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="246" data-original-width="390" height="202" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj5arddNIYQWvJ4rmSljV-psGW8UzDZ7rfFU7Zd6UjFCxClgexCapmSwLBuSPTVdvAEIeo6N3VDMDL2RUcIus2wUhhxlgfgGdTEisDRLwC77tO4jLJML5RJ3MA8SytC_H1Mz6UJGNeHhDzXzupqi4Vuhd7cxiFP8P1HZZ8sKi_PKzYkPz5Mj9jeCYwVcDU/s320/PicsArt_12-31-01.24.02.jpg" width="320" /></a></div><br /><span style="font-family: times;">Ezennel átléptünk a következő évbe. Szó szerint, egyik percről a másikra, de nekem ilyenkor mindig kell legalább egy-két hét, mire megszokom, hogy új évszámot kell írni. Fogadalmakat nem szoktam tenni, de terveim mindig vannak. Idén is. </span><p></p><p><span style="font-family: times;">Lássunk neki az Évnyitásnak. </span></p><span style="font-family: times;"><a name='more'></a></span><p><span style="font-family: times;"><br /></span></p><p><span style="font-family: times;">Hihetetlen belegondolni abba, hogy az <i>Írásaim tárháza </i>idén már 10. évfordulóját fogja ünnepelni. Van, amikor nem annyira rendszeresen, talán nem is akkora lelkesedéssel, de a blog még mindig él, és ha összességében nézem, erre igazán büszke vagyok.<br />Idén főleg a nyelvtanulásra és az írásra szeretném a hangsúlyt fektetni, és kíváncsian várom, hogy majd amikor decemberben visszanézek, mit fogok látni. De pozitív érzéseim vannak, szerintem szuper év vár rám!</span></p><p><span style="font-family: times;">Az olvasással kapcsolatos terveimet pedig jól segít rendszerezni ez a book tag.</span></p><p><span style="font-family: times;"><br /></span></p><p><span style="font-family: times;"> </span></p><p style="text-align: center;"><b><i><span style="font-family: times;">Egy író, akitől szeretnél olvasni idén, de eddig még semmit nem olvastál tőle:</span></i></b></p><p class="MsoNormal"><span style="font-family: times;">Jón Kalman Stefánsson neve időről-időre szembejön velem, úgyhogy úgy döntöttem, idén felírom a nevét a tervezett írók közé. Aztán majd meglátjuk, hogy alakul.<o:p></o:p></span></p><p><span style="font-family: times;"><br /></span></p><p><span style="font-family: times;"><br /></span></p><p style="text-align: center;"><b><i><span style="font-family: times;">Egy könyv, amit mindenképpen szeretnél elolvasni:</span></i></b></p><p><span style="font-family: times;">Szabó Krisztina: Ezüsterdő című regényét biztosan el fogok olvasni az év első felében. Az ellopott kívánság nagyon tetszett tavaly, így alig várom, hogy sort keríthessek erre a Piroska és a farkas retellingre is.</span></p><p><span style="font-family: times;"><br /></span></p><p style="text-align: center;"><b><i><span style="font-family: times;">Egy klasszikus, amit szeretnél elolvasni:</span></i></b></p><p><span style="font-family: times;">Kertész Imre: Sorstalanság című regényét írtam fel az éves tervembe, meglátjuk... Az biztos, hogy ezzel a könyvvel jó néhány éve adós vagyok a magam számára.</span></p><p><span style="font-family: times;"><br /></span></p><p style="text-align: center;"><b><i><span style="font-family: times;">Egy könyv, amit szeretnél újraolvasni:</span></i></b></p><p><span style="font-family: times;">Néhány évvel a blog kezdete előtt olvastam Rebeca Donovan: Elakadó lélegzetét. A trilógiát akkor nem folytattam, de eszembe jutott, hogy talán újraolvashatnám, és írhatnék róla bejegyzést is.</span></p><p><span style="font-family: times;"><br /></span></p><p style="text-align: center;"><b><i><span style="font-family: times;">Egy könyv, ami ezer éve várólistás és idén el akarod olvasni végre:</span></i></b></p><p><span style="font-family: times;">Karen Dionne: A lápkirály lánya. Most, amikor láttam, hogy lett film belőle, újra eszembe jutott, úgyhogy a januári TBR listán gyorsan helyett is csináltam neki.</span></p><p><span style="font-family: times;"><br /></span></p><p style="text-align: center;"><b><i><span style="font-family: times;">Egy jó vastag könyv, amit beterveztél:</span></i></b></p><p><span style="font-family: times;">Két kaptam szülinapomra Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka című könyvet, de egyelőre csak feltettem a polcra.Azóta már költöztöttem is, szóval tényleg ideje lenne esélyt adnom, és nem folyamatosan elriadnom attól, hogy egy féltégla.</span></p><p><span style="font-family: times;"><br /></span></p><p style="text-align: center;"><b><i><span style="font-family: times;">Egy író, akitől már olvastál és idén is szeretnél:</span></i></b></p><p><span style="font-family: times;">Christina Lauren és Kasie West ilyen szerzők, ha külföld. Ha magyar, akkor egyértelműen On Sai és Róbert Katalin.</span></p><p><span style="font-family: times;"><br /></span></p><p style="text-align: center;"><b><i><span style="font-family: times;">Karácsonyra kapott könyv, amit el fogsz olvasni idén:</span></i></b></p><p style="text-align: center;"><span style="font-family: times;"><br /></span></p><p><span style="font-family: times;">Nem kaptam könyvet karácsonyra.</span></p><p><span style="font-family: times;"><br /></span></p><p style="text-align: center;"><b><i><span style="font-family: times;">Egy sorozat, amit elkezdeni és befejezni is 2024-ben fogsz:</span></i></b></p><p><span style="font-family: times;">Talán a fentebb említett Rebeca Donovan trilógiát tudnám ide írni.</span></p><p><span style="font-family: times;"><br /></span></p><p><span style="font-family: times;"><br /></span></p><p style="text-align: center;"><b><i><span style="font-family: times;">Van valami olvasási terved? Ha igen, hány könyvet tervezel idén elolvasni?</span></i></b></p><p><span style="font-family: times;">82 könyvet tervezek, de igazából csak random belőttem egy számot. Nem fog számítani az sem, ha nem lesz ennyi.</span></p><p><br /></p><p style="text-align: right;"><br /></p><p style="text-align: right;">*Hikari</p>K. A. Hikarihttp://www.blogger.com/profile/07143700590150879710noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2869340606965237624.post-71528024975381139722023-12-29T18:43:00.002+01:002023-12-29T18:43:35.857+01:00Kedves 2023: köszönöm az új utakat<p><span style="font-family: times;"><b><i></i></b></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="font-family: times;"><b><i><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiCpjYdwxVPDPl8CjppkU27_DXpBn2gFh23TVZv-vRb_Qdo1JxWwM6nt4CRqWWyueT_phYmpO_T-1I-WUUAKcXHwC26wswU-6OXyPmJ-emyD2BgeiBzAQqx70XBfzaTSkC0F2AYj7hyphenhyphenCBNAmU3fOjGxyF0vx1ASpaXDDr6LVA9M5eLAaTtVoHpP5GJSilk/s940/Kedves%202023.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="788" data-original-width="940" height="268" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiCpjYdwxVPDPl8CjppkU27_DXpBn2gFh23TVZv-vRb_Qdo1JxWwM6nt4CRqWWyueT_phYmpO_T-1I-WUUAKcXHwC26wswU-6OXyPmJ-emyD2BgeiBzAQqx70XBfzaTSkC0F2AYj7hyphenhyphenCBNAmU3fOjGxyF0vx1ASpaXDDr6LVA9M5eLAaTtVoHpP5GJSilk/s320/Kedves%202023.png" width="320" /></a></i></b></span></div><span style="font-family: times;"><b><i><br />Ugyan még van néhány nap az évből, de most van igazán időm,
úgyhogy hozom is Nektek a 2023. utolsó bejegyzését, az évértékelőt.</i></b></span><p></p><p class="MsoNormal"><span style="font-family: times;"><o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><o:p><span style="font-family: times;"> <span></span></span></o:p></p><a name='more'></a><p></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: times;">Ez az év számomra az (újra)tervezésről szólt. Lediplomáztam
év elején, de utána munkát is kellett találnom. Aggódtam a szeretteimért, költözködtem,
szereztem új ismereteket.<br />
Közben pedig írtam, és idén bekerültem a Lélekmenhely és A tél ölelésében
antológiákba egy-egy novellámmal. Közben pedig összejött egy újabb kötetre való
versem is.<br />
Most tényleg azt érzem, amit már hosszú ideje nem: a helyemen vagyok.<br style="mso-special-character: line-break;" />
<!--[if !supportLineBreakNewLine]--><br style="mso-special-character: line-break;" />
<!--[endif]--><o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: times;">És hogy mi a helyzet a bloggal? Töretlenül működik sok-sok
éve, úgyhogy hozom is az idei statisztikát, meg néhány „leglegleg”et.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><o:p><span style="font-family: times;"> </span></o:p></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: times;">A blogra kikerült bejegyzések száma: 63<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><o:p><span style="font-family: times;"> </span></o:p><span style="font-family: times;">A blogra kikerült
értékelések száma: 42</span></p>
<p class="MsoNormal"><o:p><span style="font-family: times;"> </span></o:p><span style="font-family: times;">Elolvasott könyveim száma 2023-ban: 72</span></p>
<p class="MsoNormal"><o:p><span style="font-family: times;"> </span></o:p><span style="font-family: times;">Elolvasott oldalaim
száma 20223-ban: 24634 oldal</span></p>
<p class="MsoNormal"><o:p><span style="font-family: times;"> </span></o:p><span style="font-family: times;">Magyar szerző által
írt regény száma: 14</span></p>
<p class="MsoNormal"><o:p><span style="font-family: times;"> </span></o:p><span style="font-family: times;">Az évben olvasott
leghosszabb könyv: 654 oldal</span></p>
<p class="MsoNormal"><o:p><span style="font-family: times;"> </span></o:p><span style="font-family: times;">Az évben olvasott
legrövidebb könyv: 46 oldal</span></p>
<p class="MsoNormal"><o:p><span style="font-family: times;"> </span></o:p></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: times;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span></span><span style="font-family: times;"> </span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: center;"><span style="font-family: times;"><b>Top3 könyv amit 20223-ban olvastam</b></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-family: times;">Tavaly is került be a top3-ba Eszes Rita könyv, és bizony
idén is fog: méghozzá a legújabb regénye, a </span><i style="font-family: times;"><a href="https://irasaimtarhaza.blogspot.com/2023/10/eszes-rita-tukor-felhokon-tulra-interju.html" target="_blank">Tükör a felhőkön túlra</a></i><span style="font-family: times;">. Azt
hiszem, ez is egy olyan regény lesz, amit időről-időre újra fogok olvasni.</span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-family: times;">
De határozottan a toplistán van <a href="https://irasaimtarhaza.blogspot.com/2023/06/axie-oh-lany-aki-tenger-ala-esett.html" target="_blank">Axie Oh: A lány, aki a tenger alá esett</a> és J<a href="https://moly.hu/konyvek/judy-i-lin-mereggel-atitatott-varazslat/en-es-a-konyv/k-a-hikari" target="_blank">udyI. Lin: Méreggel átitatott varázslat</a> című története is.<br />
Örülök, hogy csupa szuper, különleges és egyedi történet került idén is a
kezembe.</span></p>
<p class="MsoNormal"><o:p><span style="font-family: times;"> </span></o:p></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: center;"><span style="font-family: times;"><b>Legjobb folytatás, amit 2023-ban olvastam</b><o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><o:p><span style="font-family: times;"> </span></o:p><span style="font-family: times;">Lassan már nincs olyan évem, hogy ne lenne az
olvasmánylistámon, meg aztán az évösszegző bejegyzésemben valamilyen On Sai
regény, de azt hiszem, ez így van jól. Ezúttal <a href="https://moly.hu/konyvek/on-sai-a-gyogyitok/en-es-a-konyv/k-a-hikari" target="_blank">A gyógyítók</a> című Vágymágusok
folytatás került fel a listára.</span></p>
<p class="MsoNormal"><o:p><span style="font-family: times;"> </span></o:p></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: center;"><span style="font-family: times;"><b> Legnagyobb csalódásom
2023-ban</b><o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><o:p><span style="font-family: times;"> </span></o:p><span style="font-family: times;">Ebből azért volt néhány, de mivel „leg”ekről van szó, legyen<a href="https://irasaimtarhaza.blogspot.com/2023/03/jennifer-l-armentrout-megveszekedett.html" target="_blank">Jennifer L. Armentrout: Megveszekedett</a> című könyve. Szeretem az írónő
regényeit, így vállalom azt is, hogy nekem nagy csalódás volt ez a történet.
Mintha nem is ugyanaz az ember írta volna, mint aki más, általam szeretett
regényeket.</span></p>
<p class="MsoNormal"><o:p><span style="font-family: times;"> </span></o:p></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: center;"><span style="font-family: times;"><b>Legnagyobb meglepetést okozta 2023-ban</b><o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><o:p><span style="font-family: times;"> </span></o:p><span style="font-family: times;"><a href="https://irasaimtarhaza.blogspot.com/2023/07/cselenyak-imre-tiszta-szivvel.html" target="_blank">Cselenyák Imre: Tiszta szívvel</a>. Olvastam már a szerzőtől,
úgyhogy inkább olyan értelemben volt meglepetés, hogy milyen alapos
kutatómunkával milyen olvasmányos könyv született. Ez tényleg egy olyan nívós
kötet, ami segít, hogy megismerhesd az embert a költő mögött.</span></p>
<p class="MsoNormal"><o:p><span style="font-family: times;"> </span></o:p></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: center;"><b><span style="font-family: times;"> </span><span style="font-family: times;">Kedvenc új, debütáló, esetleg eddig nem ismert szerző</span></b></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: times;">Még, még, még Elizabeth Lim regényeket kérek! Hat bíborszín
darumadár folytatást, előzménytörténetet, mindent!<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><o:p><span style="font-family: times;"> </span></o:p></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: center;"><b><span style="font-family: times;"> </span><span style="font-family: times;">Legújabb kedvenc
karakterem:</span></b></p>
<p class="MsoNormal"><o:p><span style="font-family: times;"> </span></o:p><span style="font-family: times;">Remmu, Remmu, Remmu! Igen, megint </span><i style="font-family: times;">Tükör. </i><span style="font-family: times;">Nem tehetek róla,
első és második olvasásra is imádtam a pasit.</span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-family: times;">
De hogy ne csak róla áradozzak ideírom még Deshmondot az Éjszaka királyát is.
Sőt, Sharalyn is <i>A vihar ígérete</i> című könyv hősnőjét. Látjátok, mondom
én, hogy létezik számomra más is idén Remmun kívül.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><o:p><span style="font-family: times;"> </span></o:p></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: center;"><span style="font-family: times;"><b><i>Egy könyv, amin sírtam:</i></b></span></p>
<p class="MsoNormal"><o:p><span style="font-family: times;"> </span></o:p><span style="font-family: times;">Idén (szerencsére?) elkerültek az igazán érzelmes, sírós
könyvek.</span></p>
<p class="MsoNormal"><o:p><span style="font-family: times;"> </span></o:p></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: center;"><span style="font-family: times;"><b><i>Egy könyv, ami boldoggá tett:</i></b></span></p>
<p class="MsoNormal"><o:p><span style="font-family: times;"> </span></o:p><span style="font-family: times;">Marie Pavlenko: Akár egy kismadár. Bárcsak-bárcsak több
ilyen könyv lenne a könyvpiacon!</span></p>
<p class="MsoNormal"><o:p><span style="font-family: times;"> </span></o:p></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: center;"><b><i><span style="font-family: times;">Kedvenc filmadaptáció, amit idén láttam</span></i></b></p>
<p class="MsoNormal"><o:p><span style="font-family: times;"> </span></o:p><span style="font-family: times;">Kihúzom, szerintem idén nem néztem adaptációt.</span></p>
<p class="MsoNormal"><o:p><span style="font-family: times;"> </span></o:p></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: center;"><span style="font-family: times;"><b>A legszebb könyv (borító alapján), amit idén vásároltam</b></span></p>
<p class="MsoNormal"><o:p><span style="font-family: times;"> </span></o:p><span style="font-family: times;">Hikari 2022-ben: Nekem nem lesznek élfestett könyveim,
szép-szép, de igazából semmi értelmük nincs.</span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-family: times;">Hikari 2023-ban: Ú, de gyönyörű a Méreggel átitatott varázslat és a Hat
bíborszín darumadár élfestése… KELL!!!!</span></p>
<p class="MsoNormal"><o:p><span style="font-family: times;"> </span></o:p></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: center;"><span style="font-family: times;"><i><b>Ezt a könyvet szeretném elolvasni újévig</b></i></span></p>
<p class="MsoNormal"><o:p><span style="font-family: times;"> </span></o:p><span style="font-family: times;">Már nem kezdek
semmibe év végéig.</span></p>
<p class="MsoNormal"><o:p><span style="font-family: times;"> </span></o:p></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: center;"><span style="font-family: times;"><b>Új megjelenés, amit még nem olvastam, de jó volna:</b></span></p>
<p class="MsoNormal"><o:p><span style="font-family: times;"> </span></o:p><span style="font-family: times;"> </span><span style="font-family: times;">Azt hiszem, mindent
olvastam, amit szerettem volna.</span></p>
<p class="MsoNormal"><o:p><span style="font-family: times;"> </span></o:p></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: center;"><b><span style="font-family: times;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span></span><span style="font-family: times;">Legjobban várt új
könyv megjelenése a 2024-es évre</span></b></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: times;">Nem igazán szoktam
előre kinézni jövő évi megjelenéseket, majd lesz, ami lesz. Bármi is fog
megjelenni, nagyon fogok örülni neki.</span></p>
<p class="MsoNormal"><o:p><span style="font-family: times;"> </span></o:p></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: times;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span><o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: times;">Köszönöm mindazoknak, akik eljutottak idáig, és
végigolvasták, valamint velem voltak egész évben.</span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-family: times;">Minden Olvasómnak kívánok boldog új napokat, vágyakat,
utakat, álmokat, őszinte mosolyokat, jó könyveket és még jobb barátokat.</span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-family: times;">2024-ben is remélem ugyanitt, veletek.</span></p>
<p class="MsoNormal"><o:p><span style="font-family: times;"> </span></o:p></p><p class="MsoNormal" style="text-align: right;"><o:p><span style="font-family: times;">*Hikari</span></o:p></p>K. A. Hikarihttp://www.blogger.com/profile/07143700590150879710noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2869340606965237624.post-46926198867886965262023-12-04T15:21:00.000+01:002023-12-04T15:21:04.527+01:00Tracy Wolff: Sóvárgás (Sóvárgás 1.)<p><span style="font-family: times;"><span style="background-color: white; color: #1f1f1f;"></span></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="font-family: times;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh70y3R1f6GNC8zhDfajjQpU9gPyw3ihe_kZNWfeBNaA6KwS2fqqqMwA3_OfIMqhQRtl0LyOu0JnaKiRCEzLaAFwOuOUbufW0YxvzslFJG8xnv9WdqpJHqzc5mFqMRHhNSCIYri23cnT_w0PgfDY2U8TOUBfOqAEF5RNceZAWWC9IjRuJcWUGKGQKjzJZ0/s1015/pexels-photo-3694362.jpeg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="692" data-original-width="1015" height="218" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh70y3R1f6GNC8zhDfajjQpU9gPyw3ihe_kZNWfeBNaA6KwS2fqqqMwA3_OfIMqhQRtl0LyOu0JnaKiRCEzLaAFwOuOUbufW0YxvzslFJG8xnv9WdqpJHqzc5mFqMRHhNSCIYri23cnT_w0PgfDY2U8TOUBfOqAEF5RNceZAWWC9IjRuJcWUGKGQKjzJZ0/s320/pexels-photo-3694362.jpeg" width="320" /></a></span></div><span style="font-family: times;"><br /><blockquote>Elfogadjuk egymás
szenvedését, mert a sajátunkat képtelenek vagyunk.</blockquote></span><p></p><p class="MsoNormal"><span style="font-family: times;"><o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="background: white; line-height: 107%;"><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;"><i><br /></i></span></span></p><p class="MsoNormal"><span style="background: white; line-height: 107%;"><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;"><i>Kiadó: Cartaphilus<o:p></o:p></i></span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="background: white; line-height: 107%;"><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;"><i>Kiadás éve: 2021<o:p></o:p></i></span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="background: white; line-height: 107%;"><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;"><i>Oldalszám: 654<o:p></o:p></i></span></span></p>
<p style="background: white; line-height: 18.0pt; margin-bottom: 7.5pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 7.5pt;"><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;"><i><span style="background: white;">Fülszöveg:<br />
</span>A világtól
elzárt Katmere Akadémia nem mondható átlagos középiskolának. Az exkluzív
bentlakásos iskola folyosóit alakváltók, boszorkányok és vámpírok járják, a
szülei tragikus halála után idekerülő Grace pedig egyetlen dolgot tud biztosan:
egyedüli halandóként egyáltalán nem tartozik ide. Az iskola színfalai mögött
kíméletlen küzdelem dúl, és Grace egyenesen a viszályok közepébe keveredik,
amikor találkozik a Katmere egyik legveszélyesebb lakójával, Jaxon Vegával. A
vámpír emberöltők óta senkit sem engedett közel magához, ám most valami
ellenállhatatlan erő vonzza őt és a lányt egymáshoz – valami, ami mindkettőjük
végzetét jelentheti.<o:p></o:p></i></span></p>
<p style="-webkit-text-stroke-width: 0px; background: white; font-variant-caps: normal; font-variant-ligatures: normal; line-height: 18.0pt; margin-bottom: 7.5pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 7.5pt; orphans: 2; text-align: start; text-decoration-color: initial; text-decoration-style: initial; text-decoration-thickness: initial; widows: 2; word-spacing: 0px;"><span style="font-family: times;"><span style="color: #1f1f1f;"><i>Jaxon
magánya mögött ugyanis életveszélyes titkok rejlenek, Grace pedig egyre inkább
biztos abban, hogy nem véletlenül került a Katmere Akadémiára… hanem csalinak
egy halálos játszmában.</i><o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal"><o:p><span style="font-family: times;"> <span></span></span></o:p></p><a name='more'></a><p></p>
<p class="MsoNormal"><o:p><span style="font-family: times;"> </span></o:p></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: times;">Idén egész évben ez a könyv jött szembe velem, szerintem nem
telt el úgy hónap, hogy valamelyik közösségi média felületen ne láttam volna a
borítóját. Szóval úgy döntöttem, hiába egy féltégla, most már tudni akarom, mi
ez a nagy hype körülötte.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><o:p><span style="font-family: times;"> </span></o:p></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: times;">Grace a szülei halála után kerül a nagybátyja által vezetett
Katmere Akadémiára, Alaszkába. A fiatal lánynak nem csupán a gyász sötétségével
és az alaszkai csontig hatoló hideggel kell megbirkóznia, hanem a folyamatosan
őt érő furcsa balesetekkel is.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: times;">Ráadásul miért mondja mindenki, hogy Jaxon Vega veszélyes,
és tartsa ,magát távol tőle? Talán hallgatnia kellene a belső hangra és olyan messze
és olyan gyorsan futni innen, amennyire csak tud?<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><o:p><span style="font-family: times;"> </span></o:p></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: times;">Őszinte leszek: nagyon minimális ismeretem volt a könyvvel
kapcsolatban. Valahol ugyan azt olvastam, hogy „felnőtteknek szóló Alkonyat”,
de mivel én azon nagyon-nagyon kevés ember közé tartozom, aki nem olvasta a
Twiligtot, sőt a filmekből is szerintem össz-vissz láttam fél órát, így
számomra ez nem volt egy olyan információ, ami kapcsán esetleges elvárásokat
állítottam volna fel.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: times;">Az viszont hamar egyértelművé vált, hogy ez a könyv miért
600+ oldalszámú: Tracy Woolf ugyanis igazán részletekbe menően leírft mindent.
Az utolsó – olykor talán jelentéktelen, csak szócséplésre jó – momentet is.
Magamról tudom a legjobban. hogy mennyire nehéz nem leírni minden részletet, de
most, hogy a gyakorlatban olvastam, értem, hogy miért nincs erre szükség:
amikor a történet fele után is ugyanolyan részletességgel számolt be Gracie
legapróbb cselekményeiről, mint a legelején, akkor azt éreztem, hogy de jó
lenne, ha száz oldallal kevesebb lenne ez a könyv.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><o:p><span style="font-family: times;"> </span></o:p></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: times;">Főleg. hogy a fantasy rész a féltégla hosszhoz képest nem
annyira kidolgozottnak, mint amit egy ilyen regény esetén elvárok. Szívesebben
olvastam volna többet a különböző fajok közötti hierarchia rendszerről, vagy
éppen a fajokon belüli dominanciáról. Mert például Flint vagy Jaxon szerepe
tiszta volt, de mi van a többiekkel? Mi a véleményük a helyzetről? Gracie-ről?
Milyen motiváció húzódik meg a karmok, agyarok, megvillanó vadállati tekintetek
mögött? Bár, mivel a sorozat 5 kötetes, lehet, hogy ezekre a dolgokra nagyobb
hangsúly fog helyeződni a későbbiekben. Már csak ezért is folytatni fogom a
jövőben, hiába kötetről kötetre több az oldalszám.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><o:p><span style="font-family: times;"> </span></o:p></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: times;">Gracie néha annyira buta és nauv volt, hogy a szememet
forgattam; máskor meg annyira természetesnek vett nem feltétlenül mindennapi
dolgokat, hogy képtelen voltam megérteni a karakterét. Talán nem is volt olyan
igazán kiborulós pillanata a történet során, aminek pedig bőven lett volna
létjogosultsága, figyelembe véve, hogy az írónő teljesen tudatlanként alkotta
meg. De neeem, semmi ilyesmi, mert a gondolatait teljes mértékben kitöltötte
Jaxon. Nem maradt ideje kiakadni, na.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: times;">Ha már Jaxont szóba hoztam: nem lett ugyan a kedvenc férfi
könyves szereplőm, de még bőven van potenciál benne. Egész sokrétű, szóval őt
vagy nagyon jól felépíti a szerző a folytatásokban, vagy rettentően el fogja
rontani. Nagyon két kimenetelű lehetőség rejtőzik benne, az tuti.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: times;">Flint viszont érdekes. Alkotott róla az írónő egy képet,
amit aztán fogott, és száznyolcvan fokban teljesen a feje teejére állított.
Kedves olvasó, kialakult a srácról egyfajta véleményed? Na, akkor most fogom,
és teszek róla, hogy ne legyen ilyened. Pont, ahogy Gracie, én is bajban
voltam: mindkét srác érdekes, mindkettőjükről szeretnék többet tudni, de
Flinttel kapcsolatban bizonytalanná váltam.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: times;">May az a tipikus támogató barátnő, aki nélkül hősnőnk
biztosan unatkozna, de Mekhi karaktere is felkeltette az érdeklődésemet.
Hudsonról vagy éppen Liáról nem is szólva… minek az embernek barát, ha ilyen
ellenségei vannak, ugyebár?<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><o:p><span style="font-family: times;"> </span></o:p></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: times;">Most már én is azok táborába tartozom, akik beléptek Tracy
Wolf különleges Akadémiájának kapuján, ahol senki nem az, aminek látszik, és
muszáj megtanulnod jól hazudni, de minimum pókerarcot vágni, ha életben akarsz
maradni.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: times;">Ahol, ha kiszagolják, hogy védtelen vagy, véged van.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: times;">Ahol egyedül saját magadban bízz, mindenki mást kezelj
fenntartásokkal.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: times;">Ha a paranormális-romantika a te világod, akkor engedj a <i>V</i>onzódásnak.
</span><o:p></o:p></p><p class="MsoNormal"><span style="font-family: times;"><br /></span></p><p class="MsoNormal" style="text-align: right;"><i><span style="font-family: georgia;">*Hikari</span></i></p>K. A. Hikarihttp://www.blogger.com/profile/07143700590150879710noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2869340606965237624.post-5027073721146269502023-11-29T22:53:00.003+01:002023-11-29T22:53:32.827+01:00Kasie West: Helyek, ahol még sosem jártunk<p></p><p class="MsoNormal"><span style="font-family: times;"></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="font-family: times;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgOl-1yWPD-pj5_NKtJuZwPZOc1CUgljXtK7OiKOJCV6OpLdBrAzeovGogfakUNVrWDi0XcOdMGx9RiLo8FPAPQFO0aqs1TV7munMYcj63nnBQQI_hS5UO48HbmzIk8YQRFyGzb8X6BeY1CAJI209jxUlz_ka51tsAcnOHxzbjZ0q1HpEqWvtsYdgPrPQ0/s1015/pexels-photo-3694362.jpeg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="695" data-original-width="1015" height="219" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgOl-1yWPD-pj5_NKtJuZwPZOc1CUgljXtK7OiKOJCV6OpLdBrAzeovGogfakUNVrWDi0XcOdMGx9RiLo8FPAPQFO0aqs1TV7munMYcj63nnBQQI_hS5UO48HbmzIk8YQRFyGzb8X6BeY1CAJI209jxUlz_ka51tsAcnOHxzbjZ0q1HpEqWvtsYdgPrPQ0/s320/pexels-photo-3694362.jpeg" width="320" /></a></span></div><span style="font-family: times;"><br /><blockquote>Tartozni szeretnék valahova, érezni, hogy beilleszkedem. Nem
mindenki ezt akarja?</blockquote><o:p></o:p></span><p></p>
<p class="MsoNormal"><o:p><span style="font-family: times;"> </span></o:p></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: times;"><i>Kiadó: Menő könyvek<o:p></o:p></i></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: times;"><i>Kiadás éve: 2022<o:p></o:p></i></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: times;"><i>Oldalszám: 336<o:p></o:p></i></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: times;"><i>Fülszöveg:<o:p></o:p></i></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: times;"><span style="background: white; color: #1f1f1f;"><i>Norah évek óta nem látta gyerekkori barátját, Skylert. Amikor
a fiú elköltözött, sokat beszélgettek, de az utóbbi időben kapcsolatuk arra
korlátozódott, hogy lájkolják egymás Instagram-posztjait. Norah éppen ezért
alig várja a családjuk nyárra tervezett közös lakóautó-útját. De amikor Skyler
végre megérkezik, úgy tűnik… mintha szívesebben lenne bárhol máshol. Norah
megbántottan és zavarodottan reagál. A gyerekkori barátságuk mintha a semmibe
tűnt volna. Egy váratlan, országszerte autózással töltött nyár új utakra és új
felfedezésekre vezeti Norah-t és Skylert. Nemsokára ismét más megvilágításban
látják egymást. Változhat-e a barátságból fakadó rivalizálásuk valami többé?</i></span><o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><o:p><span style="font-family: times;"> <span></span></span></o:p></p><a name='more'></a><p></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: times;">Kasie West regényeivel két éve ismerkedtem meg, és azóta is
amolyan komfort regény, ha valami aranyosat, könnyedet, romantikusat szeretnék
olvasni. Megörültem, amikor teljesen véletlenül, de találtam tőle olyan
könyvre, amit korábban nem olvastam.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><o:p><span style="font-family: times;"> </span></o:p></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: times;">Hősnőnk Norah élete felvételijére készül, abba a művészeti
iskolába, ahová évek óta szeretne bekerülni. Amikor édesanyja bejelenti, hogy
elmennek egy lakóautós, több hetes utazásra, gyerekkori legjobb barátjával és
annak családjával akiket négy éve nem látott már.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: times;">Azonban az utazás<span style="mso-spacerun: yes;">
</span>során rá kell jönnie, hogy valami súlyos titok nehezíti el a levegőt
közöttük, és a félreértések hálója lassan kibogozhatatlan.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><o:p><span style="font-family: times;"> </span></o:p></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: times;">Nagyon kíváncsi voltam, hogy ezúttal milyen történetet
alkotott az írónő, ugyanis a korábbi regényeiben egyáltalán nem csalódtam,
kifejezetten tetszett mind a három könyve.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: times;">Itt azonban nehezen rázódtam bele a történetbe, valahogy nem
éreztem azt a bájat, ami a korábbi regények sajátossága volt. Kellett jó néhány
oldal, és az utazás valódi megkezdése ahhoz, hogy érdekelni kezdjen a
cselekmény, és az, hogy milyen kapcsolati háló fog kialakulni valójában
szereplőink között.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: times;">Egyébként az ehhez hasonló „road reading” könyveket
kifejezetten szeretem olvasni, sokszor én is utazáshoz választok hasonló
történeteket. Kasie Westtől jó ötletnek éreztem, hogy több városban is
megálltak a szereplők, és mindegyikben történt valami különleges és emlékezetes
pillanat, amivel az olvasót is sikeresen<span style="mso-spacerun: yes;">
</span>bevonzotta a történet, ha korábban esetleg nem történt volna meg…<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><o:p><span style="font-family: times;"> </span></o:p></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: times;">Norah számomra eléggé ambivalens szereplő lett. Voltak jó
jelenetei, de összességében inkább jellemezte a túlgondolás. Ha sokkal hamarabb
kommunikált volna, vagy épp fogalmazta volna meg a problémáit, akkor ez az
egész huza-vona se vitte volna el a történet elejét, beszélhettünk volna inkább
újrakezdésről, vagy jövőbeni reményekről, szóval igazából bármi másról, ami nem
az elmúlt négy év csendessége miatti sértettség.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: times;">A férfi főszereplőnk is hasonló Norahoz. Nem kommunikál,
pátyolgatja a sértettségét is, aztán fogja magát, és három mondattal megoldja
azokata<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>problémákat, amin előtte sok-sok
oldalon keresztül problémáztak.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: times;">A húga, Paisy viszont aranyos volt. Kicsit néha mindenében
kanál, egyszerűen túlsok, de egyébként meg feldobja a tzöbbiewk néha komor
hangulatát. Ezra és Austinról túl sok minden nem derül ki, ahogy Norah
barátnőjéről, Willowról sem tudok igazán véleményt formálni, mert túlságosan
részletesen egyiküket sem ismerhettem meg.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: times;">A két anyuka menti a helyzetet valamennyire, de velük is az
volt a bajom, mint a többieekkel: nem éreztem indokoltnak ezt a fene nagy titkolózást.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><o:p><span style="font-family: times;"> </span></o:p></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: times;">Összességében valamennyivel gyengébbnek tartom ezt a könyvét
a többihez képest, de azért messze van attól, hogy rossznak tartsam, vagy
bánjam, hogy elolvastam.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: times;">Egyszerolvasósnak érzem inkább, ami például egy vonatúton
tökéletesen jól megállja a helyét, ha az ember csak valami romantikusra vágyik.<o:p></o:p></span></p><br /><p></p>K. A. Hikarihttp://www.blogger.com/profile/07143700590150879710noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2869340606965237624.post-50353651028453210402023-11-24T19:19:00.003+01:002023-11-25T19:20:48.435+01:00Hikari ajánlásával: könyvet a karácsonyfa alá? IGEN!<p><span style="font-family: times;"> </span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="font-family: times;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg3YV7VKCbHB2ggLDF5Xh8_H_fZBeOJPn3oWdrv5139SCBIknDsSda0byaATw-FjSuuWp_7B1TmXYnUcmDlbefQzvNIvBrtMWv3dbyaOgyQU2qWQn8C6qWKX5pnUPZGk6ALwm_V70Ktv2aebj9d1HEHlCgsWvtzFQr8PmzQdnC9zB9QtGKit4JPd5jLvjE/s499/PicsArt_05-17-08.42.01.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="429" data-original-width="499" height="275" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg3YV7VKCbHB2ggLDF5Xh8_H_fZBeOJPn3oWdrv5139SCBIknDsSda0byaATw-FjSuuWp_7B1TmXYnUcmDlbefQzvNIvBrtMWv3dbyaOgyQU2qWQn8C6qWKX5pnUPZGk6ALwm_V70Ktv2aebj9d1HEHlCgsWvtzFQr8PmzQdnC9zB9QtGKit4JPd5jLvjE/s320/PicsArt_05-17-08.42.01.jpg" width="320" /></a></span></div><span style="font-family: times;"><br />Sziasztok!</span><p></p><p><span style="font-family: times;">Egy ideje már gondolkodok egy ilyen rovaton, most lett elég időm és kitartásom, hogy nekiálljak és elkészítsem.</span></p><p><span style="font-family: times;">A „Hikari ajánlásával” terveim szerint állandó rovat lesz, amit igyekszem rendszeresen hozni.</span></p><p><span style="font-family: times;">Különböző szempontok szerint válogatok majd össze három-öt könyv.</span></p><p><span></span></p><a name='more'></a><span style="font-family: times;"><br /></span><p></p><p><span style="font-family: times;"><br /></span></p><p><span style="font-family: times;">Mivel pontosan egy hónap, és karácsony, úgy döntöttem, ajánlok néhány olyan könyvet, ami szuperül megállja a helyét, mint karácsonyi ajándék. Igyekeztem sokfélét összeválogatni, hogy mindenki találjon számára tetsző olvasnivalót.</span></p><p><span style="font-family: times;"><br /></span></p><p style="text-align: center;"><span style="font-family: times;"><b><i>Matt Haigh: A fiú, akit karácsonynak hívnak</i></b></span></p><p><span style="font-family: times;">Ha csupán egyetlen könyvsorozatot mondhatnék, amit minden évben előveszek, ez lenne az. Az első kötet a kedvencem, de tény: az első áll a legközelebb a szívemhez. <span style="background-color: white; color: #1f1f1f;">Egy különleges történet egy különleges fiúról. Olyan könyv, amit kortól és nemtől függetlenül bárkinek ajánlom, Karácsonyimádóknak és Grincseknek egyaránt.</span></span></p><span style="background-color: white; color: #1f1f1f;"><span style="font-family: times;">Maga a nagybetűs (karácsonyi) CSODA. Újraolvasós lett.</span></span><div><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;">Bővebben >> <a href="https://irasaimtarhaza.blogspot.com/2017/12/matt-haig-fiu-akit-karacsonynak-hivnak.html" target="_blank">ITT</a> << írtam a kötetről.<br /></span><div><span style="background-color: white; color: #1f1f1f;"><span style="font-family: times;"><br /></span></span><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div></div><div style="text-align: center;"><span style="background-color: white; color: #1f1f1f;"><span style="font-family: times;"><br /></span></span></div><div style="text-align: center;"><span style="background-color: white; color: #1f1f1f;"><span style="font-family: times;"><i style="font-weight: bold;">Eszes Rita: Északról fúj a szél </i>és/vagy<i style="font-weight: bold;"> Tükör a felhőkön túlra</i></span></span></div><div><span style="background-color: white; color: #1f1f1f;"><span style="font-family: times;"><br /></span></span></div><div><span style="background-color: white; color: #1f1f1f;"><span style="font-family: times;">Igen, tényleg behozom ide mind a két téli könyvét az írónőnek, mert egyszerűen nem tudok dönteni melyiket ajánljam, túlságosan szeretem a Manuela x Kai és a Szorana x Renmu párost egyaránt.</span></span></div><div><span style="font-family: times;"><span style="background-color: white; color: #1f1f1f;">Az Északról fúj a szél a helyszínével is nagyon elvarázsolt: </span><span style="background-color: white; color: #1f1f1f;"> a </span><span style="background-color: white; color: #1f1f1f;">gyönyörű havas Hokkaidó! Legnagyobb örömömre Kai sokfelé elviszi a hősnőt, így szinte megelevenedik a táj olvasás közben.</span></span></div><div><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;"><span style="background-color: white;">Ha érdekel, mit írtam bővebben a könyvről >> <a href="https://irasaimtarhaza.blogspot.com/2022/12/eszes-rita-eszakrol-fuj-szel-interju.html" target="_blank">ITT</a> << olvashatod.</span></span></div><div><span style="font-family: times;"><span style="background-color: white; color: #1f1f1f;"><br /></span></span></div><div><span style="background-color: white; color: #1f1f1f;"><span style="font-family: times;">A Tükör a felhőkön túlra szintén télen sok-sok hófödte helyen játszódik, de ennek a történetnek a fantasy vonal ad egy extra pluszt. Az pedig, ahogy Renmu sokszor gondoskodik és Szoronáról... hát szerintem minden női könyvmoly szíve megdobban majd!</span></span></div><div><span style="background-color: white; color: #1f1f1f;"><span style="font-family: times;">A bővebb blogos vélemény >> <a href="https://irasaimtarhaza.blogspot.com/2023/10/eszes-rita-tukor-felhokon-tulra-interju.html" target="_blank">ITT</a> << elérhető.</span></span></div><div style="text-align: center;"><span style="background-color: white; color: #1f1f1f;"><span style="font-family: times;"><br /></span></span></div><div style="text-align: center;"><span style="background-color: white; color: #1f1f1f;"><span style="font-family: times;"><i><b>Rachel Cohn - David Levithan: Dash és Lily </b></i></span></span></div><div><span style="background-color: white; color: #1f1f1f;"><span style="font-family: times;"><br /></span></span></div><div><span style="background-color: white; color: #1f1f1f;"><span style="font-family: times;">A Dash és Lily duológiának egyelőre az első részét, a <i>Kihívások könyvé</i>t olvastam, de azt kifejezetten élveztem (Ritka, hogy ilyet mondok, de a film is cuki lett, szerintem azt is nézzétek meg.) Szóval ha karácsonykor játszódó cuki romantikus ifjúságit kerestek, ezt ajánlom.</span></span></div><div><span style="background-color: white; color: #1f1f1f;"><span style="font-family: times;">Blogposzt >> <a href="https://irasaimtarhaza.blogspot.com/2017/12/rachel-cohn-david-levithan-dash-es-lily_9.html" target="_blank">ITT</a> << olvasható</span></span></div><div><span style="background-color: white; color: #1f1f1f;"><span style="font-family: times;"><b><i><br /></i></b></span></span></div><div style="text-align: center;"><span style="background-color: white; color: #1f1f1f;"><span style="font-family: times;"><b><i>A tél ölelésében antológia</i></b></span></span></div><div style="text-align: center;"><span style="background-color: white; color: #1f1f1f;"><span style="font-family: times;"><br /></span></span></div><div style="text-align: left;"><span style="background-color: white; color: #1f1f1f;"><span style="font-family: times;">Ez a kötet mondhatni kakukktojás (hiszen még nem olvastam) de nem tudtam kihagyni a listából: sok-sok téli/karácsonyi témájú vers, illetve novella olvasható benne: köztük az én írásom is, <i>Mi a szeretet?</i> címmel. A borítója is nagyon szép, úgyhogy szerintem simán megállja a helyét, mint karácsonyi ajándék.</span></span></div><div><span style="background-color: white; color: #1f1f1f;"><span style="font-family: times;"><br /></span></span></div></div><div><span style="background-color: white; color: #1f1f1f;"><span style="font-family: times;"><br /></span></span></div><div style="text-align: right;"><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;"><span style="background-color: white;">Ha van valamilyen jó </span></span></div><div style="text-align: right;"><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;"><span style="background-color: white;">téli/karácsonyi könyvtipped, </span></span></div><div style="text-align: right;"><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;"><span style="background-color: white;">írd meg kommentben.</span></span></div><div style="text-align: right;"><span style="color: #1f1f1f; font-family: times;"><span style="background-color: white;">*Hikari</span></span></div>K. A. Hikarihttp://www.blogger.com/profile/07143700590150879710noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2869340606965237624.post-73139779810645274342023-11-17T19:00:00.028+01:002023-11-17T19:00:00.135+01:00Borítómustra: hamarosan érkezik a Vágymágusok novelláskötet<p><span style="background-color: white;"><span style="font-family: times;"></span></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="font-family: times;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiR8s5ZJt5VT5zMWBP6fRtraPpMDiQUcWWRajQPS2eqvoArBw7FhmhLw_CLqJ1_vw0bMnPtOouyxhjMrOP-NrXfHqKLIXuWlwU3HUYquz_U_cAGmrn5yVsLDg8l-LmHoRAkYR70lIwY0fzALEX4-2FpSpCLf79S-iyBtj38-nS83muIu71u_bVXPcRf650/s900/20160730_203011.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="825" data-original-width="900" height="293" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiR8s5ZJt5VT5zMWBP6fRtraPpMDiQUcWWRajQPS2eqvoArBw7FhmhLw_CLqJ1_vw0bMnPtOouyxhjMrOP-NrXfHqKLIXuWlwU3HUYquz_U_cAGmrn5yVsLDg8l-LmHoRAkYR70lIwY0fzALEX4-2FpSpCLf79S-iyBtj38-nS83muIu71u_bVXPcRf650/s320/20160730_203011.jpg" width="320" /></a></span></div><span style="font-family: times;"><br />Halihó!</span><p></p><p style="background: 0px 0px rgb(255, 255, 255); border: 0px; margin: 0px; outline: 0px; padding: 0px; transition: all 0.3s ease 0s; vertical-align: baseline;"></p><p style="background: 0px 0px rgb(255, 255, 255); border: 0px; margin: 0px; outline: 0px; padding: 0px; transition: all 0.3s ease 0s; vertical-align: baseline;"><span style="color: black; font-family: times; font-size: small;">Tudjátok, hogy nem vagyok valami nagy könyvboritómániás. Persze, nálam is vannak esetek, amikor kifejezetten a borítóba szeretek bele, de ha a történet nem fog meg, akkor csak külcsín miatt nem is olvasom el.</span></p><p style="background: 0px 0px rgb(255, 255, 255); border: 0px; margin: 0px; outline: 0px; padding: 0px; transition: all 0.3s ease 0s; vertical-align: baseline;"><span style="color: black; font-family: times; font-size: small;">Ebben a rovatban borítókat mutatok Nektek, amik valamiért megfogtak.</span></p><span><span style="font-family: times;"><a name='more'></a></span></span><p style="background: 0px 0px rgb(255, 255, 255); border: 0px; margin: 0px; outline: 0px; padding: 0px; transition: all 0.3s ease 0s; vertical-align: baseline;"><span style="color: black; font-family: times; font-size: small;"><br /></span></p><p style="background: 0px 0px rgb(255, 255, 255); border: 0px; margin: 0px; outline: 0px; padding: 0px; transition: all 0.3s ease 0s; vertical-align: baseline;"><span style="color: black; font-family: times; font-size: small;"><br /></span></p><p style="background: 0px 0px rgb(255, 255, 255); border: 0px; margin: 0px; outline: 0px; padding: 0px; transition: all 0.3s ease 0s; vertical-align: baseline;"><span style="color: black; font-family: times; font-size: small;">Aki követi a blogot, annak nem lesz új az infó: én nagyon szeretem On Sai Vágymágusok című sorozatát </span><span style="color: black; font-family: times; font-size: x-small;">(<a href="https://irasaimtarhaza.blogspot.com/2020/01/on-sai-alruhaban-vagymagusok-1-interju.html">itt</a>, <a href="https://irasaimtarhaza.blogspot.com/2021/01/on-sai-a-ket-herceg-ertekeles-interju.html" target="_blank">itt</a>, és <a href="https://irasaimtarhaza.blogspot.com/2023/02/on-sai-gyogyitok-vagymagusok-ertekeles-interju.html" target="_blank">itt</a> írtam a korábbi kötetekről)</span><span style="color: black; font-family: times; font-size: small;">, épp ezért nagyon örültem, amikor kiderült, hogy érkezni fog egy novelláskötet, ami kiegészíti a világot, megismerjük benne olyan szereplők motivációt, vagy éppen belső harcait is: erre ugye ilyen mélységben a VM kötetekben egyszerűen nincs hely. </span></p><p style="background: 0px 0px rgb(255, 255, 255); border: 0px; margin: 0px; outline: 0px; padding: 0px; transition: all 0.3s ease 0s; vertical-align: baseline;"><span style="color: black; font-family: times; font-size: small;">Mutatom a szuper borítót, a megjelenést pedig alig várom!</span></p><p style="background: 0px 0px rgb(255, 255, 255); border: 0px; margin: 0px; outline: 0px; padding: 0px; transition: all 0.3s ease 0s; vertical-align: baseline;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhE4oyTwHRyQ3oSfJ2yIiiF-R21JMkFdQ5YiaZBbLXUlzTSHokS8Mer36TtWn6sHQFdKcM0AetfjIN8DAuZ2DEZFHI2b6kK-Hpx5vbOwod2J0yoE9kXYQlQzCvutgz6fBxRFpyKWMA1IQ8XEA-UfT3ZmoeS3iAOfvX7WQaILTC40IJ85kDzaA7t2jroVeM/s1050/387610616_171297016030611_7399916631087054307_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1050" data-original-width="700" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhE4oyTwHRyQ3oSfJ2yIiiF-R21JMkFdQ5YiaZBbLXUlzTSHokS8Mer36TtWn6sHQFdKcM0AetfjIN8DAuZ2DEZFHI2b6kK-Hpx5vbOwod2J0yoE9kXYQlQzCvutgz6fBxRFpyKWMA1IQ8XEA-UfT3ZmoeS3iAOfvX7WQaILTC40IJ85kDzaA7t2jroVeM/s320/387610616_171297016030611_7399916631087054307_n.jpg" width="213" /></a></div><br /><div style="text-align: right;"><span style="font-family: times;">Nektek hogy tetszik a borító?<br />*Hikari</span></div><p></p>K. A. Hikarihttp://www.blogger.com/profile/07143700590150879710noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2869340606965237624.post-31942352702866134312023-11-17T10:06:00.005+01:002023-11-17T10:43:23.999+01:00Novellázzunk: Harcolj, kisember!<p><span style="font-family: times;"><b><i><span style="background-color: white;"></span></i></b></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="font-family: times;"><b><i><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgtklxRoU9ZJ2fFndghEc6LnMAsIMmYzRiloRb601ynTSJsLqOGd1MMNh2ADDKoluoTd3hyphenhyphengJjMQZa1AfQgmbWNWcNuuYSrH9nswuKB9DPIpHVU9HCkmLsOH2RB_tRmxe0WD6VT7sm_Q0L9_T5rFClqR9CCRYDKbv7yb5IvrjpV6LNexGc9FCcDxA8iJss/s1200/IMG_8261.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="675" data-original-width="1200" height="180" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgtklxRoU9ZJ2fFndghEc6LnMAsIMmYzRiloRb601ynTSJsLqOGd1MMNh2ADDKoluoTd3hyphenhyphengJjMQZa1AfQgmbWNWcNuuYSrH9nswuKB9DPIpHVU9HCkmLsOH2RB_tRmxe0WD6VT7sm_Q0L9_T5rFClqR9CCRYDKbv7yb5IvrjpV6LNexGc9FCcDxA8iJss/s320/IMG_8261.jpg" width="320" /></a></i></b></span></div><span style="font-family: times;"><b><i><br />A koraszülöttek világnapját ünnepeljük 2011 óta november 17-én, felhívva ezzel a figyelmet azokra a gyermekekre, akik <span style="background-color: white;">a 37. terhességi hét előtt jönnek a világra, illetve súlyuk nem éri el a 2500 grammot.</span></i></b></span><p></p><p><span style="font-family: times;"><span style="background-color: white;"><b><i>Fogadjátok szeretettel az alábbi rövid írást, amit a mai nap ihletett.</i></b></span></span></p><p><span style="font-family: times;"><span></span></span></p><a name='more'></a><span style="font-family: times;"><span style="background-color: white;"><br /></span></span><p></p><p><span style="font-family: times;"><br /></span></p><h3 style="text-align: center;"><span style="font-family: times;">K. A. Hikari: Harcolj, kisember!</span></h3><p><span style="font-family: times;">Belépek, az orromba kúszik a fertőtlenítő szaga, a fülemet megtöltik a különböző gépek csipogásai.</span></p><p><span style="font-family: times;">Nővérek rohannak el mellettem, talán épp vészhelyzet van.</span></p><p><span style="font-family: times;">Egy apuka az ablakból nézi az inkubátorban fekvő gyermekét… nem jön be hozzá, valószínűleg nincs ideje már beöltözni, szólítja a munka, a kötelesség.</span></p><p><span style="font-family: times;">Megállok egy másik inkubátor előtt.</span></p><p><span style="font-family: times;">A picit, aki benne van, csövek tartják életben, gépek figyelik a különböző életfunkcióit. Pont úgy, mint az itt lévő többi babának.</span></p><p><span style="font-family: times;">Akkora az egész lányka, mint egy vonalzó, a súlya se több, egy kiló kenyérnél.</span></p><p><span style="font-family: times;">A mellkasa emelkedik és süllyed.</span></p><p><span style="font-family: times;">Ver a szíve.</span></p><p><span style="font-family: times;">Most született, de már harcolnia kell.</span></p><p><span style="font-family: times;">Még mennyi, de mennyi harc vár rá az életben.</span></p><p><span style="font-family: times;">Ha tudná…</span></p><p><span style="font-family: times;">Akkor is így küzdene, kapaszkodna az életbe?</span></p><p><span style="font-family: times;">Elfáradtam. Az aggodalom, a stressz, a félelem, mint három hárpia, kiszipolyozza az erőmet. Pedig nekem is erősnek kell lennem. A gyermekem küzd, mintha nem is hallotta volna a negatív jóslatokat, nem is venne tudomást az „első 24 óra kritikus. Aztán a következő három hét. Várunk. Mást nem tehetünk” kijelentések sötét felhőiről.</span></p><p><span style="font-family: times;">Leülök, csak egy egészen kicsit szeretnék megpihenni, csupán egy két-percre lehunyni a szememet.</span></p><p><span style="font-family: times;">Látom az előttünk álló éveket, miközben körülöttem csipognak gépek: a szívmonitor, a lélegeztető gép, ezer és egy cső, ami összeköti a testét a technikával, hogy megkaphassa az esélyt az életre.</span></p><p><span style="font-family: times;">Látom, hogy a harcnak meg koránt sincsen vége, ahogy a fájdalomnak vagy a műteti hegeknek se.</span></p><p><span style="font-family: times;">Látom, a sokkot a saját és a férjem arcán, amikor majd több hónappal később megtudjuk a diagnózist. Hogy a korebabaság még csak a kezdet volt egy hosszú, nehéz, várakozással, vérrel és verejtékkel kikövezett életúton.</span></p><p><span style="font-family: times;">Látom, hogy a lányomat ez nem töri le inkább még erősebb és életvidámabb.</span></p><p><span style="font-family: times;">Látom, hogy mindenből kihozza a maximumot, küzd és törtet előre.</span></p><p><span style="font-family: times;">Látom az ábrándos tekintetet az első szerelemnél és a könnyeket az első csalódásnál.</span></p><p><span style="font-family: times;">Latom, ahogy mások is büszkék a gyermekem kitartására. Olyanok, akik a kezdetektől hittek benne. és olyanok is, akiknél időközben vívta ki a tiszteletet.</span></p><p><span style="font-family: times;">Látom, ahogy összeszorított foggal küzdi le a nehézségeket, mert a „feladni” szó soha nem szerepelt a szótárában.</span></p><p><span style="font-family: times;">Látom csillogó szemmel készülődni a felsőoktatásra, látom elköltözni, majd később hazatérni.</span></p><p><span style="font-family: times;">Akárhová sodorja az élet, mindig hazatér.</span></p><p><span style="font-family: times;">Látom boldognak, szomorúnak, szerelmesnek, csalódottnak, kalandvágyónak, reményvesztettnek, sikeresnek, a nevetéstől sírni, vagy kacagással álcázni a könnyeket.</span></p><p><span style="font-family: times;">Látom élni.</span></p><p><span style="font-family: times;">Ám amikor kinyitom a szememet, rá kell jönnöm, hogy ezek még csak víziók, ábrándképek. Egyelőre a lányom nem az életben, hanem az életéért küzd.</span></p><p><span style="font-family: times;">Odamegyek az inkubátorhoz és az üvegre teszem a kezem.</span></p><p><span style="font-family: times;">- Minden rajtad múlik most. A te döntésed harcolsz-e - suttogom a mellkasát figyelve. - De egyvalamit sose felejts: korán érkeztél, kis súllyal, de ember vagy. Különleges és egyedi ember.</span></p><div><br /></div>K. A. Hikarihttp://www.blogger.com/profile/07143700590150879710noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2869340606965237624.post-640505360239690452023-11-16T19:00:00.003+01:002023-11-16T19:42:08.117+01:00Borítómustra: egy kényszerű szövetség, egy ősi titok<p> </p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi1tXzB8d_Hb-rVpY_TCDifUlmxk3KKIY9YWmk90ArYssQLj38TjY4TW0KcQftgFAftw-HHYuoochuBrZMJQXXagwCYwrPvmgmqQmd1y_h__BPIooboLzoSVuxbi7_bOLspn14_b0JK2kfmZapBCOSiOe7eXvNogIg3hmBy9M6LNct__zFWlzCChr0NWf4/s900/20160730_203011.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="825" data-original-width="900" height="293" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi1tXzB8d_Hb-rVpY_TCDifUlmxk3KKIY9YWmk90ArYssQLj38TjY4TW0KcQftgFAftw-HHYuoochuBrZMJQXXagwCYwrPvmgmqQmd1y_h__BPIooboLzoSVuxbi7_bOLspn14_b0JK2kfmZapBCOSiOe7eXvNogIg3hmBy9M6LNct__zFWlzCChr0NWf4/s320/20160730_203011.jpg" width="320" /></a></div><br />Halihó!<p></p><p>Tudjátok, hogy nem vagyok valami nagy könyvboritómániás. Persze, nálam is vannak esetek, amikor kifejezetten a borítóba szeretek bele, de ha a történet nem fog meg, akkor csak külcsín miatt nem is olvasom el.</p><p>Ebben a rovatban borítókat mutatok Nektek, amik valamiért megfogtak.</p><span><a name='more'></a></span><p><br /></p><p>Az idei évem egyik kedvenc újonnan felfedezett szerzője határozottan Szabó Krisztina. <a href="https://irasaimtarhaza.blogspot.com/2023/05/szabo-krisztina-az-ellopott-kivansag.html" target="_blank">Az ellopott kívánság</a> című történetét nagyon szerettem, úgyhogy megörültem a hírnek, hogy újabb regény érkezik tőle.</p><p>Ez a borító! Imádom, tutira polcra kell majd! Annyira egyben van és olyan hangulatos az egész, gratula a tervezőnek.</p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEheHsmWHnu5_OHtKVVL-KSc9Hqk6QSRGXmYgHdztcGQPyXffjY1doy1xyvah5r2K5QjBQ1yh_kvm8gvI9vyoI38L23HHEw3w5CtFQk1skhM7pMIp_XQpj63Lp44mj-0FQkZ5a-wlQ9eCKEraS0ZZj5fr0pQ74pILSIhAaseqkmL6eAl9UyXuAZpVF96A7U/s1050/IMG_8261.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1050" data-original-width="700" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEheHsmWHnu5_OHtKVVL-KSc9Hqk6QSRGXmYgHdztcGQPyXffjY1doy1xyvah5r2K5QjBQ1yh_kvm8gvI9vyoI38L23HHEw3w5CtFQk1skhM7pMIp_XQpj63Lp44mj-0FQkZ5a-wlQ9eCKEraS0ZZj5fr0pQ74pILSIhAaseqkmL6eAl9UyXuAZpVF96A7U/s320/IMG_8261.jpg" width="213" /></a></div><br /><p style="text-align: right;">Nektek hogy tetszik?</p><p style="text-align: right;">*Hikari</p>K. A. Hikarihttp://www.blogger.com/profile/07143700590150879710noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2869340606965237624.post-69077044259041152002023-11-16T13:04:00.004+01:002023-11-16T13:04:17.983+01:00Hayden Moore Csendkirály<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; tab-stops: center 8.0cm;"><span style="font-family: times;"><span style="background: white; color: #1f1f1f; line-height: 150%;"></span></span></p><blockquote><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="font-family: times;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjwpFhGP9RTi2EK66mHZRFOkbGHzpjYbgxM1R2KEN2fFHAIBJgQKZdtPx1bZxyhSdBwLgh9Q78TmvCJmCbkiBsQjdVcVBIrNvOq1a7Q-jqeJCvn_pRU1sYg51zNWk-l4cxQPkt331l-4Dp3mWFu0IlQyArW6NDSnLAvfweErIOnmAf6-_YYsswoZDA6Kf8/s1015/pexels-photo-2088205.jpeg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="695" data-original-width="1015" height="219" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjwpFhGP9RTi2EK66mHZRFOkbGHzpjYbgxM1R2KEN2fFHAIBJgQKZdtPx1bZxyhSdBwLgh9Q78TmvCJmCbkiBsQjdVcVBIrNvOq1a7Q-jqeJCvn_pRU1sYg51zNWk-l4cxQPkt331l-4Dp3mWFu0IlQyArW6NDSnLAvfweErIOnmAf6-_YYsswoZDA6Kf8/s320/pexels-photo-2088205.jpeg" width="320" /></a></span></div><span style="font-family: times;"><br />Életemben
először a szerelmet akartam lekottázni.</span></blockquote><span style="font-family: times;"><o:p></o:p></span><p></p><p>
</p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; tab-stops: center 8.0cm;"><span style="font-family: times;"><i><span style="color: #1f1f1f;"><span style="background: white; line-height: 150%;">Kiadó: newkids<br />
Kiadás éve: 2016<br />
Oldalszám: 416<br />
Fülszöveg:<br />
</span><span style="background: white;">Alex
</span><span style="background: white;"></span><span style="background: white;">Seeley sikeres fot</span><span style="background: white;">ó</span><span style="background: white;">s, aki m</span><span style="background: white;">á</span><span style="background: white;">r r</span><span style="background: white;">é</span><span style="background: white;">gen r</span><span style="background: white;">á</span><span style="background: white;">j</span><span style="background: white;">ö</span><span style="background: white;">tt, hogy a p</span><span style="background: white;">é</span><span style="background: white;">nz nem teszi
boldogg</span><span style="background: white;">á</span><span style="background: white;">. Keresi a kih</span><span style="background: white;">í</span><span style="background: white;">v</span><span style="background: white;">á</span><span style="background: white;">sokat, </span><span style="background: white;">é</span><span style="background: white;">s </span><span style="background: white;">á</span><span style="background: white;">lland</span><span style="background: white;">ó</span><span style="background: white;">an </span><span style="background: white;">ú</span><span style="background: white;">ton van. De nem csak a kalandv</span><span style="background: white;">á</span><span style="background: white;">gy hajtja,
sokkal ink</span><span style="background: white;">á</span><span style="background: white;">bb menek</span><span style="background: white;">ü</span><span style="background: white;">l a m</span><span style="background: white;">ú</span><span style="background: white;">lt </span><span style="background: white;">á</span><span style="background: white;">rnyai el</span><span style="background: white;">ő</span><span style="background: white;">l. </span><span style="background: white;">É</span><span style="background: white;">desanyja hal</span><span style="background: white;">á</span><span style="background: white;">l</span><span style="background: white;">á</span><span style="background: white;">t sosem tudta feldolgozni, ez</span><span style="background: white;">é</span><span style="background: white;">rt ink</span><span style="background: white;">á</span><span style="background: white;">bb messzire
elkerül mindent, ami felidézheti az emlékeket.</span><br />
<span style="background: white;">Jamie Cameron nem teheti meg, hogy elmenekül a
démonjai elől. Ő a saját elméje foglya, ahol a belső hangokon kívül soha, semmi
sem töri meg a csendet.</span><br />
<span style="background: white;">Autóbaleset következtében vesztette el a hallását,
és azzal együtt a korábbi életét is.</span><br />
<span style="background: white;">Nincs zene, nincsenek kedves szavak, csak az örök
némaság.</span><br />
<span style="background: white;">Ebbe a hangtalan magányba robban bele Alex, és bár
a kapcsolat hatalmas zökkenőkkel indul, fáradhatatlanul küzd kettejükért.</span><br />
<span style="background: white;">Csakhogy Jamie nem elégszik meg a szerelemmel. Ő
vissza akarja kapni a hallását, és véget akar vetni a fájdalmas némaságnak.</span><br />
<span style="background: white;">Kockázatos beavatkozásra szánja el magát, amiért
akár az életével is fizethet.</span><br />
<span style="background: white;">Vajon mit választ? A lemondással teli, mégis
boldog életet, vagy mindent egy lapra tesz fel?</span></span></i><span style="line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; tab-stops: center 8.0cm;"><span style="font-family: times;"><i><span style="color: #1f1f1f;"><span></span></span></i></span></p><a name='more'></a><span style="font-family: times;"><i><span style="color: #1f1f1f;"><span style="background: white;"><br /></span></span></i></span><p></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; tab-stops: center 8.0cm;"><span style="font-family: times;"><i><span style="color: #1f1f1f;"><span style="background: white;"><br /></span></span></i></span></p><p><span style="font-family: times;">Ezer éve várólistámon van ez a regény, most Ashley volt olyan jó fej, hogy kölcsönadja. Hát... elöljáróban annyit, hogy örülök, hogy csak kölcsönkönyvként volt nálam.</span></p><p><span style="font-family: times;"><br /></span></p><p><span style="font-family: times;">Jamie egy baleset miatt öt évvel ezelőtt elveszítette a hallását, és azóta önként vállalt némaságba is vonult. Csak írásban hajlandó komunikálni a szeretteivel, és ugyan <i>képes</i> beszélni, nem <i>akar</i>.</span></p><p><span style="font-family: times;">Ebbe a némaságba robban be Alex, akit nem ijeszt el a fiú sündisznó természete, inkább úgy dönt, meg akarja ismerni.</span></p><p><span style="font-family: times;">A két srác egyre közelebb kerül egymáshoz, a kapcsolatuk pedig egyre inkább elmélyül. Vajon a Csendkirály feladja a játékot, ha a szíve a tét?</span></p><p><span style="font-family: times;"><br /></span></p><p><span style="font-family: times;">A cím és a borítója fogott meg még évekkel ezelőtt, magáról a könyvről nem tudtam semmit, pláne nem olvastam véleményeket. Pedig... talán kellett volna.</span></p><p><span style="font-family: times;">Az alaptörténet a siket sráccal a főszerepben egyébként kifejezetten felkeltette az érdeklődésemet, főleg azért mert szerintem az egyetlen könyv, amiben hallássérült a főszereplő és én olvastam, az <i><a href="https://irasaimtarhaza.blogspot.com/2017/11/colleen-hoover-egy-nap-talan-egy-nap.html" target="_blank">Colleen Hoover </a></i>regénye. Az egyébként tetszett, szóval kíváncsi voltam, Hayden Moore mit alkot ilyen főszereplővel.<br />Hamar világossá vált, hogy ez a regény nem fogja megugrani az elvárásaimat: Jamie öt éve él a fogyatékosságával, de azt éreztem, hogy a hallásának elgyászolása megragadt valahol a tagadás fázisban. Legalább is nem tudok arra más okot mondani, hogy miért nem szólal meg. Ő maga indokolja ugyan két mondatban a döntést, de ez annyira bagatell, és gyenge lábakon áll, hogy nem tudtam elfogadni. Még úgy sem, hogy tisztában voltam azzal: ha a fiú hamarabb megszólal, akkor nem lett volna miről írni több száz oldalt.<br />Így viszont a szöveg engem nem tudott behúzni, a naplóbejegyzések olvashatatlanul kicsik voltak, a telefonon kommunikáció esetén meg egyszerűen nem tudtam követni, hogy kinek a gondolatait is olvasom.</span></p><p><span style="font-family: times;">Lehetett volna egy egész jó regény, ami érzékenyít, vagy éppen bemutatja, hogy milyen hallássérültként élni a mindennapokat... ehelyett lett belőle egy élvezhetetlen ponyvapornó.</span></p><p><span style="font-family: times;"><br /></span></p><p><span style="font-family: times;">Jamie hihetetlenül éretlenül viselkedett az egész regény során: nem úgy, mint egy huszonéves felnőtt férfi, hanem inkább mint egy tizenéves dacos kamasz. Mindenki, de tényleg mindenki segíteni akart neki, ő pedig egyszerűen elengedte a füle mellett és csak magával foglalkozott. Idegesített.</span></p><p><span style="font-family: times;">Alex meg a párja. hiába idősebb, nem sokkal viselkedett érettebben. Valahogy nem láttam a logikát a tetteiben, de kivonni magát, amolyan <i>eznemazénproblémám</i> módon nagyon profin tudta...</span></p><p><span style="font-family: times;">Anélkül a túlzottan részletes erotika nélkül ami a szereplők között volt, szinte néhány oldalas gyakorisággal, pedig határozottan meglettem volna. Indokolatlannak éreztem, hogy annyi szex van benne, amennyi csata az Egri csillagokban, és az érzelmeket is hamisnak, túlságosan instalove típusúnak éreztem.</span></p><p><span style="font-family: times;">A pszichológus szakmaiatlanságáról és a mellékszereplők felejthetőségéről pedig inkább ne beszéljünk. Egyedül talán Jamie családja volt valamennyire szerethető.</span></p><p><span style="font-family: times;"><br /></span></p><p><span style="font-family: times;">Jogos lenne a kérdés, hogyha ennyire nem tetszett, akkor miért olvastam végig, és őszintén? Én sem tudom. Az egyértelmű, hogy számomra ez a regény a nagyon könnyen felejthető kategóriába került.</span></p><p><span style="font-family: times;">Megesik, hogy néha beválasztok, és nem feltétlenül pozitív értelemben. Ez most így alakult, és nagy eséllyel nem fogom keresni a többi Hayden Moore regényt sem.</span></p><p><br /></p><p style="text-align: right;"><span style="font-family: georgia;"><i>*Hikari</i></span></p>K. A. Hikarihttp://www.blogger.com/profile/07143700590150879710noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2869340606965237624.post-20561205258501917142023-11-12T13:05:00.005+01:002023-11-12T13:12:08.924+01:00Elizabeth Lim: Hat bíborszín darumadár (Hat bíborszín darumadár 1.)<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; tab-stops: center 8.0cm;"><span style="font-family: times;"><em><span style="background: white; color: #1f1f1f; font-style: normal; line-height: 150%;"></span></em></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="font-family: times;"><em><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj7PnaWbo_Le0xfLl8xnIPZ9CgKwrBw5qBRr4ti8XaXP-e_1r0VmSArzrkJQVXIYqFX5sQIijZRUdrxgyiXDgikZ4-KZXHT2erO1cSgwUwNd7085h32QkwydOCb__6Fos2G6kvuV0WbLmKm3C5cRrvqIFuyvMJiI7PkrPkx3-0vUitczQsOojceNef3C_U/s1015/pexels-photo-907485.webp" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="695" data-original-width="1015" height="219" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj7PnaWbo_Le0xfLl8xnIPZ9CgKwrBw5qBRr4ti8XaXP-e_1r0VmSArzrkJQVXIYqFX5sQIijZRUdrxgyiXDgikZ4-KZXHT2erO1cSgwUwNd7085h32QkwydOCb__6Fos2G6kvuV0WbLmKm3C5cRrvqIFuyvMJiI7PkrPkx3-0vUitczQsOojceNef3C_U/s320/pexels-photo-907485.webp" width="320" /></a></em></span></div><span style="font-family: times;"><em><br /></em><blockquote><em><span style="background: white; color: #1f1f1f; line-height: 150%;">A fájdalom nem csökken</span></em><span style="background: white; color: #1f1f1f; line-height: 150%;">, emlékeztettem magam, amikor visszarettentem a feladattól<span style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; line-height: 150%;">. </span></span><em><span style="background: white; color: #1f1f1f; line-height: 150%;">Neked kell erősebbé válnod.</span></em></blockquote><em><span style="background: white; color: #1f1f1f; line-height: 150%;"></span></em><i><span style="background: white; color: #1f1f1f; line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></i></span><p></p><p><span style="font-family: times;"><i>Kiadó: Menő könyvek</i></span></p><p><span style="font-family: times;"><i>Kiadás éve: 2023</i></span></p><p><span style="font-family: times;"><i>Oldalszám: 534</i></span></p><p><span style="font-family: times;"><i>Fülszöveg:</i></span></p><p><span style="font-family: times;"><i><span style="background-color: white; color: #1f1f1f;">Shiori'anma, Kiata hercegnője titkot őriz. Tiltott varázserőt birtokol. Rejtett képességére az eljegyzési ünnepség reggelén derül fény, mikor elveszíti az uralmát felette. Eleinte úgy tűnik, a véletlen a kezére játszik, hiszen lemondják az esküvőt, amit sosem akart, ám egyúttal magára vonja mostohaanyja, Raikama figyelmét is.</span><br style="background-color: white; color: #1f1f1f;" /><span style="background-color: white; color: #1f1f1f;">Raikama, aki ugyancsak varázserővel bír, Shiroi bátyjait darumadárrá változtatja, s megtiltja a lánynak, hogy bárkinek is szóljon erről; ha csak egy szó is elhagyja a száját, egy testvére meghal.</span><br style="background-color: white; color: #1f1f1f;" /><span style="background-color: white; color: #1f1f1f;">Shiroi magára maradva, némán és nincstelenül bátyjai felkutatására indul, s eközben fényt derít az összeesküvésre, amely a trónt fenyegeti. Csakis ő mentheti meg a királyságot, ám ehhez meg kell ajándékoznia bizalmával egy papírmadarat, egy szeszélyes sárkányt és a fiút, akivel frigyre kellett volna lépnie. És ez még nem elég: varázserejét, amelyet egész életében titkolt, fel kell szítania, bármibe is kerül…</span></i></span></p><p><span></span></p><a name='more'></a><span style="font-family: times;"><br /></span><p></p><p><span style="font-family: times;"><br /></span></p><p><span style="font-family: times;">Amikor megláttam, hogy érkezik magyarul, ráadásul <i>élfestett</i> verzióban, eldöntöttem, hogy nekem ez kell. Pedig mostanában ilyen árak mellett többszörösen átgondolom, mi az a könyv, ami polclakó lesz.. de ez megszólított. Nem bántam meg az impulzívvásárlást.</span></p><p><span style="font-family: times;"><br /></span></p><p><span style="font-family: times;"><span><span style="background-color: white; box-sizing: border-box; color: #1e1915; vertical-align: inherit;"><span style="box-sizing: border-box; vertical-align: inherit;">Shiori Kiata hercegnője, a hetedik és egyetlen lánygyermek, akiit eljegyeztek a barbár Észak hercegével, Takkannal. A lány azonban nem </span></span><span style="background-color: white; box-sizing: border-box; color: #1e1915; vertical-align: inherit;"><span style="box-sizing: border-box; vertical-align: inherit;">akar férjhez menni, és nem akar többet tudni leendő férjéről. Ráadásul egy olyan királyságban, ahol a mágia bármilyen formája tiltott, neki magának van varázsereje, ami mostohaanyja figyelmét is felkelti.<br />A Névtelen Királynő a hercegeket daruvá változtatja, Shiorit pedig némaságra ítéli. <br />A lánynak helyt kell állnia, az élet azonban olyan olyan szövetségeseket sodor az útjába, akikre nem is számított. Vajon képes lesz megtörni az átkot, mielőtt túl késő lesz?</span></span></span></span></p><p><span style="font-family: times;"><span><span style="background-color: white; box-sizing: border-box; color: #1e1915; vertical-align: inherit;"><span style="box-sizing: border-box; vertical-align: inherit;"><br /></span></span></span></span></p><p><span style="color: #1e1915; font-family: times;"><span style="background-color: white;">Ebben az évben jobbnál-jobb szerzők könyvei kerültek a kezembe, elég csak a <a href="https://irasaimtarhaza.blogspot.com/2023/08/judy-i-lin-mereggel-atitatott-varazslat.html" target="_blank">XXI. Század kiadására</a>, vagy a <a href="https://irasaimtarhaza.blogspot.com/2023/06/axie-oh-lany-aki-tenger-ala-esett.html" target="_blank">Könyvmolyképző különlegességére</a> gondolnom, szóval nagyon-nagyon kíváncsi voltam újabb kedvencet avatok-e.</span></span></p><p><span style="color: #1e1915; font-family: times;"><span style="background-color: white;">Ti ismeritek a <i>Hat hattyú</i> című Grimm történetet? És szeretitek? Ha igen, akkor jó hírem van, ez a regény azt veszi alapul, csak éppen valahogy még jobbá teszi: ad neki egy különleges atmoszférát, egy pluszt. Hamar beszippantott a történet hangulata.<br />Mostanában olvastam elég jó könyveket, de azért kiemelkedőnek egyiket sem éreztem. És ezek után a kezembe került <i>Elizabeth Lim</i> regénye amit befejezte az volt az első gondolatom, hogy ez mennyire jó volt, és mennyire kellett a lelkemnek is most ez az élmény!<br /></span></span></p><p><span style="color: #1e1915; font-family: times;"><span style="background-color: white;">Nem, hibátlan: néha azért éreztem logikai bukfencet. Vagy nem is ez a jó szó... inkább azt mondanám, hogy olyan érzésem volt, hogy anélkül jöttünk rá az okra, hogy az okozat valójában le lett volna vezetve. De az is lehet, hogyha más élethelyzetben, más hangulatban újraolvasom majd, egyáltalán nem fogom ezt érezni. Az pedig egészen biztos, hogy újraolvasásra érdemes! Ez a regény minden hipotézisemet megcáfolta. Érdekes volt nagyon a varázslat része a dolognak, de a hegybe zárt démonok, és a sárkányok is felkeltették a kíváncsiságomat, úgyhogy biztos vagyok benne, hogy a második rész is tartogat még kalandokat bőven.</span></span></p><p><span style="color: #1e1915; font-family: times;"><span style="background-color: white;"><br /></span></span></p><p><span style="color: #1e1915; font-family: times;"><span style="background-color: white;">Shiorira, mint főszereplőre az elején kicsit húztam a számat: tökéletesen hozta az elkényeztetett hercegnőcskét, akit mindenki szeret és mindenki keresi a kegyeit. Talán nemet sem mondott neki soha senki, azonban túl sok befolyása nincs az udvarban: elengedik a fülük mellett a szavait, még akkor is, amikor fontos lett volna, hogy meghallgassák. Ugyanakkor a történet során végbemenő jellemfejlődése nagyon szépen és hihetően van ábrázolva, és jó volt olvasni, hogyan változik a viselkedése azáltal, amilyen tapasztalatokat szerez. Szép lassan kinő a gyermeki naivitás korából,és sokkal talpraesettebbé és felelősségteljesebbé válik. Kifejezetten élveztem olvasni, ahogy alkalmazkodott a körülményekhez, ahogy összerakta magában az információkat.</span></span></p><p><span style="color: #1e1915; font-family: times;"><span style="background-color: white;">A bátyjai is érdekes személyiségek voltak, bár túl sok információ nem derült ki róluk, remélem ez a folytatásban változni fog.</span></span></p><p><span style="color: #1e1915; font-family: times;"><span style="background-color: white;">Takkan és Seryu voltak azok a karakterek, akiket nagyon megszerettem, és szívesen olvasnék még róluk sokkal többet. Mindketten nagyon lojálisak, racionálisak, talán Seryu a ravaszabb, vele lehet, hogy nem árt óvatosnak lenni a cselekedetei ellenére is.</span></span></p><p><span style="color: #1e1915; font-family: times;"><span style="background-color: white;">Raikimararól egészen a történet legvégéig nem tudtam mit gondoljak; és róla nem is mondanék igazából semmit, inkább olvassátok el a könyvet és írjátok meg kommentben, mit gondoltatok a Névtelen Királynőről. Kíváncsi vagyok.</span></span></p><p><span style="background-color: white; color: #1e1915; font-family: times;">Nem akarod magára hagyni a szereplőket, mert megszereted mindegyiküket, izgulsz értük, és reménykedsz a sikerben.</span></p><p><span style="color: #1e1915; font-family: times;"><span style="background-color: white;"><br /></span></span></p><p><span style="color: #1e1915; font-family: times;"><span style="background-color: white;">Ázsia ihletésű fantasyt olvasnál? Ne keresd tovább, megtaláltad! Elrepít egy másik világba, amiből - hiába gonosz és félelmetes olykor -, egyszerűen nem akarsz távozni. <br />Ha szeretnéd, hogy magával ragadjon egy olyan történet, amelyben a testvérek bármit megtennének egymásért, egy előre elrendezett házasság okoz félreértéseket, sárkányok, átkok és ezernyi küldetés pedig bővelkedik izgalmakban, akkor olvasd el ezt a könyvet, nem fogod megbánni!</span></span></p><p><span style="color: #1e1915; font-family: times;"><span style="background-color: white;"><br /></span></span></p><p style="text-align: right;"><span style="color: #1e1915;"><span style="background-color: white; font-family: georgia;"><i>*Hikari</i></span></span></p>K. A. Hikarihttp://www.blogger.com/profile/07143700590150879710noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2869340606965237624.post-87006084686070005712023-10-27T22:30:00.006+02:002023-10-27T22:31:08.577+02:00Wendy Holden: Haatchi és Kicsi Pé {Extrával}<p><span style="background: white; color: #1f1f1f; line-height: 107%;"></span></p><div class="separator" style="clear: both; font-family: Arial, sans-serif; font-size: 11.5pt; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiBpAjxB66YCdJl4LapqO8kmAUSa6lsNUbMw3i3i-JldJdrnlg7yt5Pa_wDV1Xg6SFzHBIzgU_FEGGPCgRrRZhuPaCpIiPLwO5t9nCcyf8ORmBvQpIeig-eD5CJM5g7toLevOsSFv1Ut5BNL68zFl9bOZb2jB8Tayv0wYJ99_yVucijSF_67hsZPkeXAD8/s1015/haatchi.jpeg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="695" data-original-width="1015" height="219" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiBpAjxB66YCdJl4LapqO8kmAUSa6lsNUbMw3i3i-JldJdrnlg7yt5Pa_wDV1Xg6SFzHBIzgU_FEGGPCgRrRZhuPaCpIiPLwO5t9nCcyf8ORmBvQpIeig-eD5CJM5g7toLevOsSFv1Ut5BNL68zFl9bOZb2jB8Tayv0wYJ99_yVucijSF_67hsZPkeXAD8/s320/haatchi.jpeg" width="320" /></a></div><br /><span style="font-family: times;"><blockquote>Összedugták a fejüket, és nagy szeretettel
bámultak egymás szemébe.</blockquote></span><p></p><p><span style="font-family: times;"><br /></span></p><p><span style="font-family: times;"><i>Kiadó: Európa</i></span></p><p><span style="font-family: times;"><i>Kiadás éve: 2015</i></span></p><p><span style="font-family: times;"><i>Oldalszám: 222</i></span></p><p><span style="font-family: times;"><i>Fülszöveg:</i></span></p><p><span style="font-family: times;"><i><span style="background-color: white; color: #1f1f1f;">Egy bámulatos kisfiúnak, egy egészen különleges kutyának és kettejük eltéphetetlen barátságának igaz története. Megváltástörténet arról, hogy mire képes a feltétel nélküli szeretet, a bizalom és a megbocsátás.</span><br style="background-color: white; color: #1f1f1f;" /><span style="background-color: white; color: #1f1f1f;">2012 januárjának egy hideg éjszakáján valaki fejbe vert egy kölyökkutyát, és a vasúti sínre fektette. A mozdonyvezető látta a bűbájos, öt hónapos anatóliai juhászkutyát, de a vonatot megállítani már nem tudta. Nem sokkal ezután egy másik szerelvény is elrobogott fölötte. A kutya, mely később a Haatchi nevet kapta, csodával határos módon túlélte a gázolást, csak az egyik hátsó lábát és a farkát kellett amputálni. Megmentői, egy állatmentő szervezet tagjai a Facebookon kerestek neki otthont, itt talált rá a fényképére egy kutyaszerető pár. Belenéztek a szemébe, és rögtön tudták, hogy nekik kell ez a kölyök, ők ugyanis egy nem hétköznapi kisfiú mellé kerestek társat. A nyolcéves Owen, akit a családban csak Kicsi Pének, Kispajtásnak szólítanak, ritka, veleszületett betegségben szenved, amely szinte állandóan kerekes székbe kényszeríti. Korábban emiatt szorongás gyötörte, nehezen barátkozott, de mióta a sors összehozta Haatchival, mindkettejük élete mindörökre megváltozott.</span><br style="background-color: white; color: #1f1f1f;" /><span style="background-color: white; color: #1f1f1f;">Ez a megható könyv e barátság kialakulásának és nehézségeinek igaz történetét meséli el.</span></i></span></p><p><span style="font-family: times;"><span></span></span></p><a name='more'></a><span style="font-family: times;"><span style="background-color: white; color: #1f1f1f;"><br /></span></span><p></p><p><span style="font-family: times;"><br /></span></p><p><span style="font-family: times;">Ami kutyás könyv azt általában felteszem a végeláthatatlanul hosszú várólistámra. Ezzel a könyvvel is ez volt a helyzet; de úgy döntöttem, ideje elolvasni több év várakozás után.</span></p><p><span style="font-family: times;"><br /></span></p><p><span style="font-family: times;">Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy öt hónapos anatólia juhászkutya kölyök, akit a a vasúti sínekhez kötöttek, hogy ott lelje halálát. Haatchi viszont túlélte.</span></p><p><span style="font-family: times;">És ott volt egy kisfiú is, aki egészségesen született ugyan, de a tökéletesen boldog csecsemőkort beárnyékolta egy sötét diagnózis: Schwartz-Jampel szindróma. Owen viszont úgy döntött, harcolni fog.</span></p><p><span style="font-family: times;">Két különleges lélek egymásra találásának és gyógyulásának története.</span></p><p><span style="font-family: times;"><br /></span></p><p><span style="font-family: times;">Időről-időre szoktam igaz történeteken alapuló könyveket olvasni, és az igazság az, hogy ritkán fogok mellé. Ott van a <i><a href="https://irasaimtarhaza.blogspot.com/2018/01/anne-dauphine-julliand-ket-kis-labnyom.html" target="_blank">Két kis lábnyom a homokban</a></i>, vagy az <i><a href="https://irasaimtarhaza.blogspot.com/2019/03/ronhall-denvermoore-lynnvincent-ugyanugy-mas-mint-en.html">Ugyanúgy más, mint én</a> </i>esetleg az <i><a href="https://irasaimtarhaza.blogspot.com/2017/12/lauren-fern-watt-egy-kutya.html" target="_blank">Egy kutya bakancslistája.</a> </i>Más-más történetek ugyan, de mindegyiket szerettem és mély nyomott is hagyott bennem.</span></p><p><span style="font-family: times;">Aztán jött Owen története, ami ugyan nem túl hosszú, de annál elgondolkodtatóbb. Gondolom, te ugyanúgy vagy, mint én: ötleted sincs, mi az a Schwartz-Jampel szindróma. Olvasás után én azért rákerestem, mert ugyan írják a könyvben, hogy milyen tünetei vannak, és hogy emiatt a kisfiúnak sok gyógyszert kell szednie, gondoltam hátha jobban fogom érteni egy internetes keresés után. Röviden: 1-2 éves kor között diagnosztizálják, van egy elég jellemző arcszerkezet, a termet általában alacsony, az izmok gyengülnek. Az izületi merevség (amelyről a könyvben is sok szó esik) általában serdülőkorban stabilizálódik, az élettartalmat nem befolyásolja, viszont a szindróma súlyossága változó. Ízületi konstraktúra, csigolyák ellaposodása, látásromlás. <span style="background-color: white; text-align: justify;">Az SJS-ben szenvedő betegek kezelését elsősorban egy neurológusból, genetikusból, fizikoterapeutából, ortopéd sebészből, szemészből és pszichológusból álló csapat segít a legjobban.</span></span></p><p><span style="background-color: white; text-align: justify;"><span style="font-family: times;"><br /></span></span></p><p><span style="background-color: white; text-align: justify;"><span style="font-family: times;">Szóval ez a helyzet igazán nem egyszerű vagy könnyű de le a kalappal az egész család előtt. Owen, Colleen, Will, Kim vagy éppen a nagyszülők... Mindannyian elképesztően erősek. Akkor is, amikor fájdalmas híreket kapnak, amikor romlik a kisfiú állapota, és akkor is, amikor az élet a napsütéses oldalt mutatja számukra, mosolyokkal, sikerekkel, barátságokkal, és támogatással. Szerettem róluk olvasni, és hálás vagyok Wendy Holdennek, hogy megírta a történetüket.</span></span></p><p><span style="font-family: times;"><span style="background-color: white; text-align: justify;">Haatchi pedig, nos méltó névrokona lett a híres japán akitának, Hachikonak. A gyönyörű juhászkutya tényleg egy bundás mackó (keressetek rá a közösségi médiában a nevére, ha cukibbnál-cukibb képeket akartok látni róla), aki egyszerűen megnyitja az emberek szívét. </span>Újra
bebizonyosodott: a kutyák a legcsodálatosabb lények a világon, mindannyian
angyalok. Nem tesznek különbséget az emberek között: ugyanúgy teljes értékűnek
látnak egy fogyatékkal élőt mint egy egészségest, talán emiatt is képesek hidat
létrehozni közöttük.</span></p><p><span style="font-family: times;"><br /></span></p><p><span style="font-family: times;">Számomra a szöveg stílusa kicsit száraz volt, mintha egy riportot vagy esettanulmányt olvastam volna... De egyébként magát a családot megszerettem, és örülök, hogy nem hagytam ki ezt a könyvet az idei olvasmányaim közül. Tökéletlenül tökéletes, pont, mint Haatchi és Kicsi pé.<br />Jó szívvel ajánlom, ha kutyás, esetleg szociálisan érzékenyebb vagy, biztosan megérint,</span></p><p><span style="font-family: times;"><br /></span></p><p style="text-align: center;"><span style="font-family: times; font-size: large;">***</span></p><p style="text-align: center;"><span style="font-family: times;"><br /></span></p><p style="text-align: left;"><span style="font-family: times;">Bejegyzés <b><i>EXTRA</i></b></span></p><p style="text-align: left;"><span style="font-family: times;">Miután befejeztem a könyvet, azért elkezdtem kutakodni a neten és megtaláltam <i>A fiú és a kutyája</i> kisfilmet, amit Owenékről készítettek egyetemisták. Itt hagyom, hátha valaki hozzám hasonlóan szívesen megnézni a könyv olvasása után.</span></p><p style="text-align: left;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><iframe allowfullscreen="" class="BLOG_video_class" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/zsObs3432Zo" width="320" youtube-src-id="zsObs3432Zo"></iframe></div><br /><span style="font-family: times;"><br /></span><p></p><p style="text-align: right;"><span style="font-family: georgia;">*Hikari</span></p>K. A. Hikarihttp://www.blogger.com/profile/07143700590150879710noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2869340606965237624.post-68697191339470383102023-10-26T19:57:00.004+02:002023-10-26T20:02:07.275+02:00Önkéntesség: nem fizetnek érte, mégis gazdagabbá tesz<b style="background: 0px 0px rgb(255, 255, 255); border: 0px; color: #171717; margin: 0px; outline: 0px; padding: 0px; text-align: justify; transition: all 0.3s ease 0s; vertical-align: baseline;"><span style="background: 0px 0px; border: 0px; margin: 0px; outline: 0px; padding: 0px; transition: all 0.3s ease 0s; vertical-align: baseline;"><span style="background: 0px 0px; border: 0px; margin: 0px; outline: 0px; padding: 0px; transition: all 0.3s ease 0s; vertical-align: baseline;"><span style="background: 0px 0px; border: 0px; margin: 0px; outline: 0px; padding: 0px; transition: all 0.3s ease 0s; vertical-align: baseline;"><span style="font-family: times;"><div class="separator" style="clear: both; font-size: medium; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhwIUs_Axc9EP_yFIDGEVKx0vvuOTZ-PErci1NAOKpb4wRQ5X73VC0Ogo1zG9fZ703GNm7OT3bCJnLXLqo9FoxoPXO3-54V0xbOGT6QKIbEpfuJf5auAFBzs-ZWBHTT1MWF0Y1_nX-3STN9_MXjkET8FJE3V6iZMLzzbN3B4E0lhsHsdDJR6fY_snQL21Y/s880/bloggerk%C3%A9pz%C5%911.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="575" data-original-width="880" height="209" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhwIUs_Axc9EP_yFIDGEVKx0vvuOTZ-PErci1NAOKpb4wRQ5X73VC0Ogo1zG9fZ703GNm7OT3bCJnLXLqo9FoxoPXO3-54V0xbOGT6QKIbEpfuJf5auAFBzs-ZWBHTT1MWF0Y1_nX-3STN9_MXjkET8FJE3V6iZMLzzbN3B4E0lhsHsdDJR6fY_snQL21Y/s320/bloggerk%C3%A9pz%C5%911.jpg" width="320" /></a></div><br /><span style="font-size: medium;">Segíteni anélkül, hogy anyagi hasznod származna belőle, csupán azért, mert ezt akarod tenni: röviden talán ez az önkéntesség. Egy tevékenység, amitől a lelked lesz gazdagabb, a személyiséged pedig több. </span></span></span></span></span></b><p style="background: 0px 0px rgb(255, 255, 255); border: 0px; color: #222222; margin: 0px; outline: 0px; padding: 0px; transition: all 0.3s ease 0s; vertical-align: baseline;"></p><p><b style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: 0px 0px; background-repeat: initial; background-size: initial; border: 0px; color: #171717; margin: 0px; outline: 0px; padding: 0px; text-align: justify; transition: all 0.3s ease 0s; vertical-align: baseline;"><span style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: 0px 0px; background-repeat: initial; background-size: initial; border: 0px; margin: 0px; outline: 0px; padding: 0px; transition: all 0.3s ease 0s; vertical-align: baseline;"><span style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: 0px 0px; background-repeat: initial; background-size: initial; border: 0px; margin: 0px; outline: 0px; padding: 0px; transition: all 0.3s ease 0s; vertical-align: baseline;"><span style="font-family: times; font-size: medium;">Önkénteskedtem, imádtam.</span></span></span></b></p><span style="font-family: times;"><a name='more'></a></span><p><span style="font-family: times;"><br /></span></p><p><span style="font-family: times;"> Az a helyzet, hogy én ezt egy rendszeres cikksorozatnak szerettem volna. Nos, rendszertelenül rendszeresen lett, de a lényeg, hogy újra itt vagyok.</span></p><p><span style="font-family: times;">És hozok Nektek újra gazdikereső cukipofikat.</span></p><p><span style="font-family: times;"><br /></span></p><p><span style="font-family: times;">Először is hadd hozzak újra egy hirdetés Amigorol. <span style="background-color: white;">Hiszek abban, hogy minden kutya sorsfonala össze van kötve azzal az emberrel, akihez tartozik, aki valódi Álomgazdi számára. Amigora is vár egy ilyen ember: csupán még nem látta a posztját. (Írtam róla már <a href="https://irasaimtarhaza.blogspot.com/2023/02/onkentesseg-es-en-nyolcadik-resz.html.html" target="_blank">itt</a>, <a href="https://irasaimtarhaza.blogspot.com/2021/04/onkentesseg-es-en-hetedik-resz.html" target="_blank">itt</a> és <a href="https://irasaimtarhaza.blogspot.com/2020/06/onkentesseg-es-en-otodik-resz.html" target="_blank">itt</a>) De majd ezt, most! Barátnőm (akit @mancs_fotós néven instán is megtaláltok, fantasztikusan gyönyörű fotósorozatot készített, úgyhogy eldöntöttem: idén ez a kutya gazdis lesz! Pont. Más opció nincs.</span></span></p><p><span style="font-family: times;"><span style="background-color: white;">Amigo évekkel ezelőtt egy mellkasi sebbel került az Állatbarát alapítványhoz, de a hetekig tartó gondoskodásnak hála, mára ennek nyoma sincs. A története igazi happy endjéhez már csupán egyvalami hiányzik: a gazdis élet boldogsága.</span><br style="background-color: white;" /><span style="background-color: white;">Itt egy ötéves, gyönyörű, értelmes, okos, egészséges, ivartalanított, kutyakompatiblis, gyerekbarát, szuper kutya, akinek már a hosszabb séta és az egyéni figyelem is hatalmas mosolyt varázsol a pofijára.</span><br style="background-color: white;" /><span style="background-color: white;">Léteznie kell valahol a nagybetűs GAZDInak, aki rá vár, őt szeretné, és meglátja benne azt, amit én: ez a kutya tele van lehetőségekkel! Kutyasuli, kirándulás, sport, vagy csak összebújás a TV előtt? Bármibe a legnagyobb örömmel, és lelkesedéssel vetné bele magát az Embere oldalán.</span><br style="background-color: white;" /><br style="background-color: white;" /><span style="background-color: white;">Helyileg Nyíregyházán van, komoly örökbe fogadási szándék esetén írj bemutatkozó levelet az Állatbarát Alapítványak.</span><br style="background-color: white;" /><span style="background-color: white;">Ha örökbefogadni nem tudod, kérlek oszd meg ezt a bejegyzést: minden megosztás esély Amigo meséjének happy endjéhez.</span></span></p><p><span style="font-family: times;"></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="font-family: times;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgTWIpy4-u61x4tTdaSPKfM1dt7WolwJLYtPfBxMrTt0qLqsWL-fvA3WeSz67ADFabgJrJ6D8KVDi7USxsJDwwPjnIIIWC7QCCyELm-CxEWj3t4NnPg-QelXLsLW4LUUMeI9BhgI1xNJ61UBI1m58uz8sjb-X6PgfeQyD0CoJ3kdpvUCous-Mv5MjArFwA/s3948/D2S_7908.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="3948" data-original-width="2636" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgTWIpy4-u61x4tTdaSPKfM1dt7WolwJLYtPfBxMrTt0qLqsWL-fvA3WeSz67ADFabgJrJ6D8KVDi7USxsJDwwPjnIIIWC7QCCyELm-CxEWj3t4NnPg-QelXLsLW4LUUMeI9BhgI1xNJ61UBI1m58uz8sjb-X6PgfeQyD0CoJ3kdpvUCous-Mv5MjArFwA/s320/D2S_7908.jpg" width="214" /></a></span></div><span style="font-family: times;"><br /><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjSCrGhzBI38C-Tp6ZiyrvRhmGymDvNkhAenMke5Zkh6QjIDoN_wjGwPLgVt0GeNkX5bA9yd0qa6JsAkjD_dhKuUX58qMLBJr-G6CtFWUYOTkvSiHuCmWgFN8F-i5OGGgqQLRvWijA7ZppKza6x9R2Ed5VyVVpEdbu4lJNhEcFsq0AreMVtjPhZbfOzuWc/s3977/D2S_7875.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2655" data-original-width="3977" height="214" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjSCrGhzBI38C-Tp6ZiyrvRhmGymDvNkhAenMke5Zkh6QjIDoN_wjGwPLgVt0GeNkX5bA9yd0qa6JsAkjD_dhKuUX58qMLBJr-G6CtFWUYOTkvSiHuCmWgFN8F-i5OGGgqQLRvWijA7ZppKza6x9R2Ed5VyVVpEdbu4lJNhEcFsq0AreMVtjPhZbfOzuWc/s320/D2S_7875.jpg" width="320" /></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjHT1bJfQXwRrGAmL2X9wIA-YIKXkyS3_LudVKoV6qM9CuQ7UTNCZflYWSBWFZkyW_9MmBdsK-38Td6f99P4-z1qQDNK1NHdoBH0Dvrznfm2HvoI9hzB6ZXg1tpllWFng_VZd_AFkS8Fh9hjJUTzlhtA98NRG3eQQpwsXcp11GR8A2tk95shijumn3JU8A/s1863/D2S_7913.jpg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="1863" data-original-width="1244" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjHT1bJfQXwRrGAmL2X9wIA-YIKXkyS3_LudVKoV6qM9CuQ7UTNCZflYWSBWFZkyW_9MmBdsK-38Td6f99P4-z1qQDNK1NHdoBH0Dvrznfm2HvoI9hzB6ZXg1tpllWFng_VZd_AFkS8Fh9hjJUTzlhtA98NRG3eQQpwsXcp11GR8A2tk95shijumn3JU8A/s320/D2S_7913.jpg" width="214" /></a></div></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiAnWW4-hwOV8J90bPkGf0IgnePI9PjyrfF-uXpzn1msCd5HyPUaBE5Ze3V1SZ9gOlyoc4OedmwBEpw6piVYPaJf_N4YUajmzhTlr3UwHURvp5uN5zvAUgDi19I1WWR7gzJu_OGfMblHKkjLtvAb7m_JfxnDPhi24-F_QH5kjn_Mh31y2d9rX7qI8ebplk/s3644/D2S_7925.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="3644" data-original-width="2433" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiAnWW4-hwOV8J90bPkGf0IgnePI9PjyrfF-uXpzn1msCd5HyPUaBE5Ze3V1SZ9gOlyoc4OedmwBEpw6piVYPaJf_N4YUajmzhTlr3UwHURvp5uN5zvAUgDi19I1WWR7gzJu_OGfMblHKkjLtvAb7m_JfxnDPhi24-F_QH5kjn_Mh31y2d9rX7qI8ebplk/s320/D2S_7925.jpg" width="214" /></a></div><br /><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjnQEj1ShxenG8nX2cyno57BtU-nVrOb7_BGivsf4U99uWYeGfsFz-mqrr0zhdCDakHUUJeJbXYL7wNtMeA7b0h-E9OOaFV23dJb7iRV7iF7mEFpQykektoghfUrb-nEg6p8voPdrAWM4MUnv1iV6PrrVOL1K3Rtj8H4M3SjrHj42TtsrCqaFretj8zZHU/s4584/D2S_7963.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="3060" data-original-width="4584" height="214" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjnQEj1ShxenG8nX2cyno57BtU-nVrOb7_BGivsf4U99uWYeGfsFz-mqrr0zhdCDakHUUJeJbXYL7wNtMeA7b0h-E9OOaFV23dJb7iRV7iF7mEFpQykektoghfUrb-nEg6p8voPdrAWM4MUnv1iV6PrrVOL1K3Rtj8H4M3SjrHj42TtsrCqaFretj8zZHU/s320/D2S_7963.jpg" width="320" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg93ITRiQJ6ZErk-EZUQ2hn-Ljn04XdC7hWDXhXbqjHltRaPfmja3h58oDLOf8EJYqykbl6yRbLiI6Ot7y5AmnbhguGxIcFMbi36ur_tGkXIcWp8C2acEvjndbab-lE9TcIde1azQ4HEmFXktIz78w6qHdfjRhiLtjIDuOUKSpE8BZGDqUMdl5E8zahk3c/s5076/D2S_7940.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="3388" data-original-width="5076" height="214" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg93ITRiQJ6ZErk-EZUQ2hn-Ljn04XdC7hWDXhXbqjHltRaPfmja3h58oDLOf8EJYqykbl6yRbLiI6Ot7y5AmnbhguGxIcFMbi36ur_tGkXIcWp8C2acEvjndbab-lE9TcIde1azQ4HEmFXktIz78w6qHdfjRhiLtjIDuOUKSpE8BZGDqUMdl5E8zahk3c/s320/D2S_7940.jpg" width="320" /></a></div><br /></div><br /><span style="background-color: white;"><br /></span></span><p></p><p><span style="background-color: white;"><span style="font-family: times;"><br /></span></span></p><p><span style="background-color: white;"><span style="font-family: times;"><br /></span></span></p><p><span style="font-family: times;"><span style="background-color: white;"><br /></span></span></p><p><span style="font-family: times;"><span style="background-color: white;"><br /></span></span></p><p><span style="font-family: times;"><span style="background-color: white;"><br /></span></span></p><p><span style="font-family: times;"><span style="background-color: white;"><br /></span></span></p><p><span style="font-family: times;"><span style="background-color: white;"><br /></span></span></p><p><span style="font-family: times;"><span style="background-color: white;"><br /></span></span></p><p><span style="font-family: times;"><span style="background-color: white;">Aztán itt van ez a fehér, földszinti kis cukiság, Jeremy. </span>Az elején kissé tartott a kerekesszéktől, szerintem egyszerűen nem tudta hová tenni, de miután egy ideig figyelte a szeme sarkából, és rájött, hogy semmi ok a félelemre, teljesen természetesen kezelte. Nagyon szereti, ha babusgatják, egy kis simi reményében bármikor cukiskodik az embernek. Úgy vettem észre, hogy elsőre az ismeretlen férfiakkal is óvatos, de ezen pont olyan ügyesen lépett túl, mint a kerekesszéken, pár perc után magától ment ismerkedni, simit kérni.</span></p><p><span style="font-family: times;">Még nincs egy éves, és sok mindent tanulnia kell, hozzá a türelem és a szeretet lesz a kulcs. De én látom már őt a jövőben szeretve, élményeket gyűjtve, a gazdival cukiskodva.</span></p><p><span style="font-family: times;">Rövid szőrű és nagyon csepp eb, így mindenképp lakáskutya szeretne lenni. Más kutyákkal kijön, a macskák sem érdeklik és még gyerekbarát is. Egyszerűen tökéletes családi kutya, beleszeretni ér. Szintén a nyíregyházi Állatbarát Alapítvány védence.</span></p><p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgLBV53kKcMS1za7abRPVwgD3MfUZBpLpSOlccfW0xEJf2XmtnRmQAH0XgvSlgXSpsA6HEdq_qByrlIoNTkwIXm71HngIf_OlCv3t_b9569ED522KwH6j2e0Ebvcrm0jSpQ7XN4cEnys7Yqzk2bVdKRgxECq_2TeTGMRHbYiRstkD5FCRuQqJ939SB_4Us/s2048/129478447_2868526890071250_4999009057573941594_n.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2048" data-original-width="2048" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgLBV53kKcMS1za7abRPVwgD3MfUZBpLpSOlccfW0xEJf2XmtnRmQAH0XgvSlgXSpsA6HEdq_qByrlIoNTkwIXm71HngIf_OlCv3t_b9569ED522KwH6j2e0Ebvcrm0jSpQ7XN4cEnys7Yqzk2bVdKRgxECq_2TeTGMRHbYiRstkD5FCRuQqJ939SB_4Us/s320/129478447_2868526890071250_4999009057573941594_n.jpg" width="320" /></a></div><br /><span style="font-family: times;"><br /></span><p></p><p><span style="font-family: times;"><br /></span></p><p><span style="font-family: times;"><br /></span></p><p><span style="font-family: times;"><br /></span></p><p class="MsoNormal" style="text-align: right;"><span style="font-family: times; font-size: small;">Mára ennyi lettem volna. </span></p><p class="MsoNormal" style="text-align: right;"><span style="font-family: times; font-size: small;">Fogadjatok örökbe vásárlás helyett, vagy </span></p><p class="MsoNormal" style="text-align: right;"><span style="font-family: times; font-size: small;">ha ez nem lehetséges, legyetek önkéntesek menhelyen, sétáltassatok.</span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-family: times; font-size: small;">Az ott élő kutyák szeretete és hálája még a legborúsabb napba is napfényt csempész, ezt megígérhetem.</span></p><p class="MsoNormal" style="text-align: right;"><span style="font-family: georgia; font-size: small;"><i>*Hikari</i></span></p>K. A. Hikarihttp://www.blogger.com/profile/07143700590150879710noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2869340606965237624.post-43040549532216474962023-10-20T19:00:00.005+02:002023-10-20T19:13:29.164+02:00Borítómustra: létezik új esély egy rossz alku után?<p><span style="font-family: times;"><span style="background-color: white; color: #222222;"></span></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="font-family: times;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhBcEn7lbt2_dnXHVFK3Kybu54n1NL-B17BamR-pXYbaVDXf9mNX3Y5VxY9Gc_i_g5wKHfx2mUJBIqfqYPE2XbM9o0OcRFUcAFSaY3u-KJT8aOz11rv9OKTDkJ67DTkh0UF7dfjnKhj2erSxUdaz8Vo_J9HVmARcFWn35LuQmeoa71-Tyshm3iGWmPBAYE/s900/20160730_203011.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="825" data-original-width="900" height="293" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhBcEn7lbt2_dnXHVFK3Kybu54n1NL-B17BamR-pXYbaVDXf9mNX3Y5VxY9Gc_i_g5wKHfx2mUJBIqfqYPE2XbM9o0OcRFUcAFSaY3u-KJT8aOz11rv9OKTDkJ67DTkh0UF7dfjnKhj2erSxUdaz8Vo_J9HVmARcFWn35LuQmeoa71-Tyshm3iGWmPBAYE/s320/20160730_203011.jpg" width="320" /></a></span></div><span style="font-family: times;"><br />Halihó!</span><p></p><p style="background: 0px 0px rgb(255, 255, 255); border: 0px; color: #222222; margin: 0px; outline: 0px; padding: 0px; transition: all 0.3s ease 0s; vertical-align: baseline;"></p><p style="background: 0px 0px rgb(255, 255, 255); border: 0px; color: #222222; margin: 0px; outline: 0px; padding: 0px; transition: all 0.3s ease 0s; vertical-align: baseline;"></p><p style="background: 0px 0px rgb(255, 255, 255); border: 0px; color: #222222; margin: 0px; outline: 0px; padding: 0px; transition: all 0.3s ease 0s; vertical-align: baseline;"></p><p style="background: 0px 0px rgb(255, 255, 255); border: 0px; color: #222222; margin: 0px; outline: 0px; padding: 0px; transition: all 0.3s ease 0s; vertical-align: baseline;"></p><p style="background: 0px 0px rgb(255, 255, 255); border: 0px; color: #222222; margin: 0px; outline: 0px; padding: 0px; transition: all 0.3s ease 0s; vertical-align: baseline;"><span style="background: 0px 0px; border: 0px; margin: 0px; outline: 0px; padding: 0px; transition: all 0.3s ease 0s; vertical-align: baseline;"><span style="background: 0px 0px; border: 0px; margin: 0px; outline: 0px; padding: 0px; transition: all 0.3s ease 0s; vertical-align: baseline;"><span style="font-family: times; font-size: small;">Tudjátok, hogy nem vagyok valami nagy könyvboritómániás. Persze, nálam is vannak esetek, amikor kifejezetten a borítóba szeretek bele, de ha a történet nem fog meg, akkor csak külcsín miatt nem is olvasom el.</span></span></span></p><p style="background: 0px 0px rgb(255, 255, 255); border: 0px; color: #222222; margin: 0px; outline: 0px; padding: 0px; transition: all 0.3s ease 0s; vertical-align: baseline;"><span style="background: 0px 0px; border: 0px; margin: 0px; outline: 0px; padding: 0px; transition: all 0.3s ease 0s; vertical-align: baseline;"><span style="background: 0px 0px; border: 0px; margin: 0px; outline: 0px; padding: 0px; transition: all 0.3s ease 0s; vertical-align: baseline;"><span style="font-family: times; font-size: small;">Ebben a rovatban borítókat mutatok Nektek, amik valamiért megfogtak.</span></span></span></p><p style="background: 0px 0px rgb(255, 255, 255); border: 0px; color: #222222; font-family: "Open Sans", sans-serif; font-size: 15px; margin: 0px; outline: 0px; padding: 0px; transition: all 0.3s ease 0s; vertical-align: baseline;"><span style="background: 0px 0px; border: 0px; margin: 0px; outline: 0px; padding: 0px; transition: all 0.3s ease 0s; vertical-align: baseline;"><span style="background: 0px 0px; border: 0px; font-family: times; font-size: small; margin: 0px; outline: 0px; padding: 0px; transition: all 0.3s ease 0s; vertical-align: baseline;"><br /></span></span></p><span><a name='more'></a></span><p style="background: 0px 0px rgb(255, 255, 255); border: 0px; color: #222222; font-family: "Open Sans", sans-serif; font-size: 15px; margin: 0px; outline: 0px; padding: 0px; transition: all 0.3s ease 0s; vertical-align: baseline;"><br /></p><p style="background: 0px 0px rgb(255, 255, 255); border: 0px; color: #222222; font-family: "Open Sans", sans-serif; font-size: 15px; margin: 0px; outline: 0px; padding: 0px; transition: all 0.3s ease 0s; vertical-align: baseline;"><br /></p><p style="background: 0px 0px rgb(255, 255, 255); border: 0px; color: #222222; margin: 0px; outline: 0px; padding: 0px; transition: all 0.3s ease 0s; vertical-align: baseline;"><span style="font-family: times; font-size: small;">Idén ősszel úgy látszik szebbnél-szebb borítójú regényeket kapunk. Már <a href="https://irasaimtarhaza.blogspot.com/2023/10/eszes-rita-tukor-felhokon-tulra-interju.html" target="_blank">Eszes Rita</a> új könyvének a borítója hatalmas szerelem volt számomra, és hasonló lelkesedéssel figyeltem Róbert Katalin/Heteira regényéhez kiírt borítópályázatot is. Volt több nekem tetsző terv, de kifejezetten elégedett vagyok a végeredménnyel, határozottan polcon lesz a helye.</span></p><p style="background: 0px 0px rgb(255, 255, 255); border: 0px; color: #222222; margin: 0px; outline: 0px; padding: 0px; transition: all 0.3s ease 0s; vertical-align: baseline;"><span style="font-family: times; font-size: small;">Mutatom:</span></p><p style="background: 0px 0px rgb(255, 255, 255); border: 0px; color: #222222; margin: 0px; outline: 0px; padding: 0px; transition: all 0.3s ease 0s; vertical-align: baseline;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgZB_MnYh8NibSQzsOvgU34EYUsB2jP5bVMh4zMB4qtsSC6s-I-2ppEHtDPELYzsLCqfDZfUsfTYlIT1fFeabG5NWNyliMTLfXtO7jS0kkwOLBeKgupMrrUqIYK_U94pjYsoS1zZj45eQ-R_1XTfVfa9fO3KAUGRXEcdS-EO5C3PGyfNNrkL_2ygivE5qw/s1050/87bc636c9dfa12d6a99eaee8d9e8549e.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1050" data-original-width="700" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgZB_MnYh8NibSQzsOvgU34EYUsB2jP5bVMh4zMB4qtsSC6s-I-2ppEHtDPELYzsLCqfDZfUsfTYlIT1fFeabG5NWNyliMTLfXtO7jS0kkwOLBeKgupMrrUqIYK_U94pjYsoS1zZj45eQ-R_1XTfVfa9fO3KAUGRXEcdS-EO5C3PGyfNNrkL_2ygivE5qw/s320/87bc636c9dfa12d6a99eaee8d9e8549e.jpg" width="213" /></a></div><br /><span style="font-family: times; font-size: small;"><br /></span><p></p><p style="background: 0px 0px rgb(255, 255, 255); border: 0px; color: #222222; margin: 0px; outline: 0px; padding: 0px; text-align: right; transition: all 0.3s ease 0s; vertical-align: baseline;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: times;">Nektek hogy tetszik?</span><br /><span style="font-family: georgia;">*Hikari</span></span></p>K. A. Hikarihttp://www.blogger.com/profile/07143700590150879710noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2869340606965237624.post-40624584561784786442023-10-15T13:54:00.014+02:002023-10-15T14:19:32.288+02:00Novellázzunk: A tenger fantomja<p><b style="background: 0px 0px rgb(255, 255, 255); border: 0px; color: #222222; margin: 0px; outline: 0px; padding: 0px; transition: all 0.3s ease 0s; vertical-align: baseline;"></b></p><b style="background: 0px 0px rgb(255, 255, 255); border: 0px; color: #222222; margin: 0px; outline: 0px; padding: 0px; transition: all 0.3s ease 0s; vertical-align: baseline;"><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg7GqFjGWYluffveqsyi_M60LGZZfIBO6kJTATbG8LxlIZXEZOuHwlFRGFxlbUNPM5gSzQsRZnl4wtj4kLHURs8BZV6qliGYWviY-6gQEqd3SaprxW_cONb1h_omP6CtOHryhczMDH7uGTZDQXUUlC7cSWu5X3wYJAIlcA51wpDaRuLrse7mcDl1iMIG4s/s828/novella1.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="465" data-original-width="828" height="180" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg7GqFjGWYluffveqsyi_M60LGZZfIBO6kJTATbG8LxlIZXEZOuHwlFRGFxlbUNPM5gSzQsRZnl4wtj4kLHURs8BZV6qliGYWviY-6gQEqd3SaprxW_cONb1h_omP6CtOHryhczMDH7uGTZDQXUUlC7cSWu5X3wYJAIlcA51wpDaRuLrse7mcDl1iMIG4s/s320/novella1.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><a href="https://www.deviantart.com/metanagon/art/Flowering-water-878913600" target="_blank"><span style="font-size: xx-small;">Kép forrása</span></a></td></tr></tbody></table><br /><span style="font-family: times; font-size: medium;">Szeretnék sokkal több rövid történetet írni és publikálni a blogra. Ebben pedig most az Akronim magazin hívószavaiból merítek ihletet, most például a </span></b><span style="font-family: times; font-size: medium;"><span style="background: 0px 0px rgb(255, 255, 255); border: 0px; color: #222222; margin: 0px; outline: 0px; padding: 0px; transition: all 0.3s ease 0s; vertical-align: baseline;">bot</span><span style="background: 0px 0px rgb(255, 255, 255); border: 0px; color: #222222; margin: 0px; outline: 0px; padding: 0px; transition: all 0.3s ease 0s; vertical-align: baseline;"><b style="background: 0px 0px; border: 0px; margin: 0px; outline: 0px; padding: 0px; transition: all 0.3s ease 0s; vertical-align: baseline;"> szót. </b></span><b style="background: 0px 0px rgb(255, 255, 255); border: 0px; color: #222222; margin: 0px; outline: 0px; padding: 0px; transition: all 0.3s ease 0s; vertical-align: baseline;">Meglepő, hogy már egyetlen szó is mennyire beindíthatja a fejemben az ötletgyárat.</b></span><p></p><p style="background: 0px 0px rgb(255, 255, 255); border: 0px; color: #222222; margin: 0px; outline: 0px; padding: 0px; transition: all 0.3s ease 0s; vertical-align: baseline;"></p><p style="background: 0px 0px rgb(255, 255, 255); border: 0px; color: #222222; margin: 0px; outline: 0px; padding: 0px; transition: all 0.3s ease 0s; vertical-align: baseline;"><b style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: 0px 0px; background-repeat: initial; background-size: initial; border: 0px; margin: 0px; outline: 0px; padding: 0px; transition: all 0.3s ease 0s; vertical-align: baseline;"><span style="font-family: times; font-size: medium;">Fogadjátok szeretettel a legújabb írásom.</span></b></p><p style="background: 0px 0px rgb(255, 255, 255); border: 0px; color: #222222; margin: 0px; outline: 0px; padding: 0px; transition: all 0.3s ease 0s; vertical-align: baseline;"><span style="font-family: times;"><span style="font-size: medium;"></span></span></p><a name='more'></a><span style="font-family: times; font-size: medium;"><b style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: 0px 0px; background-repeat: initial; background-size: initial; border: 0px; margin: 0px; outline: 0px; padding: 0px; transition: all 0.3s ease 0s; vertical-align: baseline;"><br /></b></span><p></p><p style="background: 0px 0px rgb(255, 255, 255); border: 0px; color: #222222; margin: 0px; outline: 0px; padding: 0px; transition: all 0.3s ease 0s; vertical-align: baseline;"><span style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: 0px 0px; background-repeat: initial; background-size: initial; border: 0px; font-family: times; font-size: medium; margin: 0px; outline: 0px; padding: 0px; transition: all 0.3s ease 0s; vertical-align: baseline;"></span></p><p class="MsoNormal" style="font-weight: bold; line-height: 150%; text-align: justify;"><b><span style="line-height: 150%;"><span style="font-family: times; font-size: medium;"><br /></span></span></b></p><p class="MsoNormal" style="font-weight: bold; line-height: 150%; text-align: justify;"><b><span style="line-height: 150%;"><span style="font-family: times; font-size: medium;">K.
A. Hikari: A tenger fantomja</span></span></b></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;"><span style="line-height: 150%;"><span style="font-family: times; font-size: medium;">Minden
gyerek hamar megtanulja, hogy a hónap első teliholdján tartsa magát távol a
tengertől. A kelpiek vándorlása pont olyan, mint a hold ciklikussága: újholdkor
a legveszélytelenebbek, az első negyedben hallani, ahogy felkorbácsolják a
tengert, teliholdkor kijönnek a partra, az utolsó negyedben újból a hullámok
hátán lovagolnak, majd a következő újholdkor elcsendesülnek.<o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;"><span style="line-height: 150%;"><span style="font-family: times; font-size: medium;">Ez
így megy már évszázadok óta.<o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;"><span style="line-height: 150%;"><span style="font-family: times; font-size: medium;">Mae
is elsajátította ezt kőbevésett, megmásíthatatlan szabályt, ami alól akkor
sincs kibúvó, ha az ember nem lát. Ahelyett, hogy az eget figyelné, megtanulta
megkülönböztetni a hullámverés hangjait, a szél illatát az orrában, vagy éppen
a homok nedvességét a talpa alatt.<o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;"><span style="line-height: 150%;"><span style="font-family: times; font-size: medium;">Csak
azért használja a fehér botot, hogy az esetleges, útjába kerülő akadályokban ne
essen hasra, de egyébként nem lenne rá szüksége. Talán még a látóknál is jobban
ismeri a mindennapos útvonalait: tudja, hol kell nagyobbat lépnie, mert a palló
korhadt deszkái túl nagyot reccsennének a talpa alatt, ahogy azt is, hogy hol
kell ahhoz letérnie, hogy a lehető legkisebb vízellenállásba ütközve jusson el
a homokpadhoz.<o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;"><span style="line-height: 150%;"><span style="font-family: times; font-size: medium;">Itt
szemcsésebb a homok, mindig csiklandozza a lábujjai közét, de már megszokta, és
az eleinte furcsa érzés mára inkább kellemesen ismerős lett. Beszívja a sós
levegőt, és tisztában van vele, hogy már nincsenek napjai, hogy itt
biztonságosan elbújhasson a sugdolózás, a lökdösődés elől; legfeljebb órai
vannak hátra. <o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;"><span style="line-height: 150%;"><span style="font-family: times; font-size: medium;">Aztán
vissza kell térnie a házba, ahol biztonságban van. Legalább is azt mondják… de
abba senki nem gondol bele, hogy a kinti hullámverés talán kevésbé fájdalmas,
mint a négy fal közé beszorult megvetés, és undor?!<o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;"><span style="line-height: 150%;"><span style="font-family: times; font-size: medium;">Inkább
érzi, mint hallja, hogy más ütemben törnek meg a hullámok a lábánál, és már
nincs egyedül a zátonyon. Levegőt sem mer venni. Senki nem elég őrült a
falujából ahhoz, hogy idejöjjön. Tehát, ha nem a szárazföldről jött, akkor…<o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;"><span style="line-height: 150%;"><span style="font-family: times; font-size: medium;">Félbemarad
a gondolata, amikor megérzi a háta mögött a másik test melegét, és a botot
tartó kezét megböki… valami. Talán egy orr. Egy meglepően bársonyos orr. Meleg
levegőt prüszköl a bőrére.<o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;"><span style="line-height: 150%;"><span style="font-family: times; font-size: medium;">Mae
tudja, hogy félnie, sőt rettegnie kellene. Menekülnie. Ezt tenné mindenki.<o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;"><span style="line-height: 150%;"><span style="font-family: times; font-size: medium;">Azonban
ő nem olyan mint mindenki más. Így tehát nyugton marad, ugyanabban a pózban
ülve, mint percek óta.<o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;"><span style="line-height: 150%;"><span style="font-family: times; font-size: medium;">–
Hát szia – szólal meg csendesen, nem akarja elijeszteni azt, aki mögötte van.
Butaság, mert ő maga az, akit el akarnak ijeszteni, mégsem beszél hangosan. –
Ki vagy te?<o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;"><span style="line-height: 150%;"><span style="font-family: times; font-size: medium;">Az
orrába sós víz, hínár, és valamilyen ismeretlen, rothadó bűz szaga kúszik.
Mégsem változtat a légzése ritmusán, nem húzódik távolabb.<o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;"><span style="line-height: 150%;"><span style="font-family: times; font-size: medium;">–
Yugu – a hang egyszerre mély, és dallomosan magas. Mintha maga a tulajdonosa is
meglepődne, hogy ezt elárulta. – Nem félsz tőlem?<o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;"><span style="line-height: 150%;"><span style="font-family: times; font-size: medium;">–
De igen – feleli Mae. Nincs oka hazudni. – Ugyanakkor kíváncsi is vagyok. És a
kíváncsiságom nagyobb, mint a riadalmam. Hogy nézel ki?<o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;"><span style="line-height: 150%;"><span style="font-family: times; font-size: medium;">–
Miért nem írsz le te magad? – érkezik a kérdés a háta mögül. Aztán újra érzi a
különleges szagegyveleget a háta mögül, érzi, ahogy megsüllyed a homok
körülötte, majd egyenesen az arca előtt van az a lény, amelyik a legsötétebb
rémálmok főszereplőjeként híresült el.<o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;"><span style="line-height: 150%;"><span style="font-family: times; font-size: medium;">Mae
előre nyújtja a kezét, végigsimít a pofaszőrön, beletúr a sörénybe, amennyire
eléri megsimogatja az vállízületeket. Hosszú percekig nem szól, csak a keze
mozog: hol elidőz egy darabig, hol felületesen érint.<o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;"><span style="line-height: 150%;"><span style="font-family: times; font-size: medium;">–
Szőröd van, és nem nyálkás, mint a mondákban – kezdi el egy idő után. – Inkább
csak nyirkos, mintha megáztál… vagy éppen most jöttél volna ki a tengerből. A
sörényed durvább tapintású, kócos, talán nem is ismered, mi az a fésülködés, de
rád férne – az ajkain játszó mosoly halovány, gyorsan eltűnik. – Izmos vagy. Az
orrod bársonyos, nem érzem a fogaidat, amelyekkel megragadhatnál, hogy a víz mélyére vonszolj… – Yugu kinyitja a száját, végigkaristolja a lány karját,
csakhogy megmutassa: ez a része igaz volt a történeteknek. De még csak nyom sem
marad a fehér emberbőrön. – Nem tudom milyen színű lehetsz. Nem ismerem a
színeket – engedi le a kezét maga mellé. Ujjai rákulcsolódnak a botjára, lassan
feláll.<o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;"><span style="line-height: 150%;"><span style="font-family: times; font-size: medium;">–
Fekete vagyok, mint a legsötétebb éjjel, mint az óceán mélye – hallja meg a
hangot közvetlenül a fülénél. – Jön a dagály. Itt már nem vagy többé
biztonságban – Yugunak igaza van: Mae csak most érzi meg, hogy a víz már a
vádlija fölé ér. Mikor szaladt el így az idő, és ő miért nem vette észre?!<o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;"><span style="line-height: 150%;"><span style="font-family: times; font-size: medium;">Kényszeríti
magát, hogy ne adjon teret a pánikjának. Hiszen az nem változtat semmin.<o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;"><span style="line-height: 150%;"><span style="font-family: times; font-size: medium;">–
Mint fogsz tenni, Yugu? Elragadhatnál… nem ellenkeznék.<o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;"><span style="line-height: 150%;"><span style="font-family: times; font-size: medium;">–
Nem vár rád semmi az én világomban. Csak feketeség.<o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;"><span style="line-height: 150%;"><span style="font-family: times; font-size: medium;">–
Akkor nem sokban különbözik attól, amilyen a mostani világom. <o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;"><span style="line-height: 150%;"><span style="font-family: times; font-size: medium;">–
Nem várnak haza? – Mae egy pillanatra elgondolkodik a kérdésen, de az
otthonról nem jut más eszébe csak távolságtartás, megvetés. Sosem érezte magán
a felnőttek tekintetét. Senki nem vár egy olyan lányt, akinek a szeme csupán
két gödör, és két üveggolyó.<o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;"><span style="line-height: 150%;"><span style="font-family: times; font-size: medium;">Így
megrázza a fejét.<o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;"><span style="line-height: 150%;"><span style="font-family: times; font-size: medium;">Yugu
újra abban az alakban áll előtte, mint elsőként: izmos, veszedelmes, mégis óvó
fenevadként. Lefekszik a homokba, fogai közé veszi a fehér botot, és egyszerűen
elroppantja a fémet. Mae kitapogatja az állat nyakát, vállát, a háta vonalát.
Lábát átveti a hátán, két oldalt lógatja le, megmarkolja a sörényt. <o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;"><span style="line-height: 150%;"><span style="font-family: times; font-size: medium;">Érzi,
ahogy a lény feláll. Ilyen magasságban még a levegő illata is más, a bokája
körül már nincs hullámverés.<o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;"><span style="line-height: 150%;"><span style="font-family: times; font-size: medium;">Yugu
léptei puhák a homokban, és csendesek, ahogy elindul. Éppen csak megtöri
a hullámverést, ahogy halad előre, Mae pedig újra érzi, hogy a víz körbeöleli.
Először a bokáját, aztán már a csípőjéig, a melléig, a nyakáig ér. Szorosan
kapaszkodik, el ne sodródjon.<o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;"><span style="line-height: 150%;"><span style="font-family: times; font-size: medium;">Tudja,
hogy mikor tűnik el a feje is a víz alatt, a jeges érzés pillanatokra
letaglózza. De meglepő módon nem fél, inkább csak még jobban rásimul a ló
nyakára, szinte eggyé válik vele. <o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;"><span style="line-height: 150%;"><span style="font-family: times; font-size: medium;">Életében
először mindent lát: a víz zöldeskékjét, a hátasa fekete, úszóhártyás patait, a
többi körülötte élő lényt. <o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;"><span style="line-height: 150%;"><span style="font-family: times; font-size: medium;">Yugu
elragadta az örök sötétségből. A színek birodalmába.<b><o:p></o:p></b></span></span></p><br /><p></p>K. A. Hikarihttp://www.blogger.com/profile/07143700590150879710noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-2869340606965237624.post-86108951564031857112023-10-13T23:31:00.032+02:002023-10-15T15:27:12.354+02:00Eszes Rita: Tükör a felhőkön túlra {+ Interjú}<p><span style="font-family: times;"> </span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="font-family: times;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi9Bo5Y1hrg_5rTtIN707dhyphenhyphenf5mpDAlJw_jZTrMSwajQu8uHn13pAibEQ1omhWL2axQCWG2gJ3lhRyqxTbxXGc0oIDTf3YXU-XsOp-dJBbU-BHokXq5PuCfbZ9htiL3_EorpMGqh3MzdGAXZpmOO_F_nry5xZD8JbLG_EBP1sOVuu7Qb3koAQD7GL1dboY/s1015/t%C3%BCk%C3%B6r1.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="695" data-original-width="1015" height="219" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi9Bo5Y1hrg_5rTtIN707dhyphenhyphenf5mpDAlJw_jZTrMSwajQu8uHn13pAibEQ1omhWL2axQCWG2gJ3lhRyqxTbxXGc0oIDTf3YXU-XsOp-dJBbU-BHokXq5PuCfbZ9htiL3_EorpMGqh3MzdGAXZpmOO_F_nry5xZD8JbLG_EBP1sOVuu7Qb3koAQD7GL1dboY/s320/t%C3%BCk%C3%B6r1.jpg" width="320" /></a></span></div><span style="font-family: times;"><br /><span></span></span><p></p><blockquote><p><span style="font-family: times;"><span>Az igazi erő sokszor az összeszorított szájban és a
néma küzdelemben lakozik.</span></span></p><p class="MsoNormal"></p></blockquote><p class="MsoNormal"><span style="font-family: times;"><br /></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-family: times;"><i>Kiadó: Könyvmolyképző<br />Kiadás éve: 2023<br />Oldalszám: 344<br />Fülszöveg:<br /><span style="color: #1f1f1f;">Japán az 1600-as évek
vége felé. A határok lezárva, a császár túszként él saját palotájában, a
hatalom valódi gyakorlója a sógun. Az árva Szorana mindent, amit tud, az őt
befogadó nindzsáktól tanult, ám mivel hófehér külsejével feltűnő jelenség,
talán sosem válhat a láthatatlanság mesterévé. Ő azonban még ennél is többről
álmodik: a szamurájok kasztjához szeretne tartozni, és valami fontosat tenni
jelentéktelen életében.<br /></span><span style="color: #1f1f1f;">Renmu alakváltó nyestkutya. Egy megkeseredett varázstanuki, aki megtanulta,
hogy az emberekkel pusztán üzleti kapcsolatokat ápoljon: mellettük él, de sosem
velük. Napról napra éli az életét, kergeti a gyönyöröket, és semmit nem akar
kevésbé, mint valami jelentős dolog részesévé válni.<br /></span><span style="color: #1f1f1f;">Egy küldetés, egy találkozás, egy alku – és elindul a kaland, amely
mindkettejük életét fenekestől felforgatja. Miközben halálos szörnyek elől
menekülnek, szenvedélyes és tiltott vonzalom alakul a két számkivetett között –
azonban senki és semmi nem az, akinek vagy aminek eleinte látszik.<br /></span></i></span><i style="color: #1f1f1f; font-family: times;">Ha felszikrázik a levegő, és elszabadulnak a vágyak, vajon létrejöhet-e akár
csak egyetlen igaz dolog is egy rendszerszinten hazug világban.</i></p><p class="MsoNormal"><span></span></p><a name='more'></a><i style="color: #1f1f1f; font-family: times;"><br /></i><p></p><p class="MsoNormal"><i style="color: #1f1f1f; font-family: times;"><br /></i></p><p><span><span style="background-color: white; color: #222222; font-family: times;">Hatalmas megtiszteltetés, amikor előolvasó lehetek, így azt hiszem, nem meglepő, hogy azonnal igent mondtam nyáron Eszes Ritának, amikor megkérdezte, és atyaég, mennyire megérte.</span></span></p><p><span style="font-family: times;"><br /></span></p><p><span style="font-family: times;">Szorana egy albinizmussal élő női nindzsa, aki egy küldetés miatt alkut köt egy tanukival. Tudja jól, hogy nem bízhat meg Renmuban, ahogy azt is, hogy az alakváltó segítsége nélkül nem járhat sikerrel: meg kell szereznie egy különleges tükröt. Bármi áron.<br />A közös utazás azonban egyáltalán nem veszélytelen, hiszen semmi és senki nem az, aminek elsőként látszik. Létrejöhet-e valami igaz egy rendszerszinten hazug világban? </span></p><p><span style="font-family: times;"><br /></span></p><p><span style="font-family: times;">Nagyon kíváncsi voltam erre a történetre, és direkt nem kérdeztem Ritától szinte semmit, mielőtt belekezdtem a történetbe, hagytam, hogy a kíváncsiságomra a történet válaszoljon.</span></p><p><span style="font-family: times;">Olvastam én már erdélyi mítoszokról, tokiói alakváltó rókákról, vagy éppen hokkaido-i évszázadokig visszanyúló legendáról is, de biztos voltam benne, hogy Eszes Rita ezúttal is meglep majd.</span></p><p><span style="font-family: times;">Ismerős a <i>könyvmásnaposság </i>érzése? Tudjátok, amikor elolvastok egy szuper könyvet és utána nagyon nehezen találjátok meg a következő olvasmányotokat. Pont egy ilyen helyzetbe talált meg ez a különleges, zafír pöttyös történet, ami két oldal után teljesen beszippantott. Szeretem azokat a történeteket, amik ilyen hatásosan zárják ki számomra a valóságot, és visznek el egy teljesen új világba.</span></p><p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhr2KKHeRZvl7yryMfLgLnDSvnXTVz9WN6USH_jPVqJ0cBkDZpN_8NLTpDAQAG4XRNVRW0O9Zb17aX18J6uJeBj3B2tVdCLREL0gIyJec56Bdz_ItQqj97VMBnVYdhuPwRbiWGKIt2aL8m9BjDjyzxBB_zZiTpjHfcEMED_1uH6BTs3kPTnQBjI9d_N2y8/s2000/351729688_751690156639994_2661583848851416888_n.png" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2000" data-original-width="1333" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhr2KKHeRZvl7yryMfLgLnDSvnXTVz9WN6USH_jPVqJ0cBkDZpN_8NLTpDAQAG4XRNVRW0O9Zb17aX18J6uJeBj3B2tVdCLREL0gIyJec56Bdz_ItQqj97VMBnVYdhuPwRbiWGKIt2aL8m9BjDjyzxBB_zZiTpjHfcEMED_1uH6BTs3kPTnQBjI9d_N2y8/s320/351729688_751690156639994_2661583848851416888_n.png" width="213" /></a></div><br /><span style="font-family: times;"><br /></span><p></p><p><span style="font-family: times;">Ebben a történetben nem csupán az időbe utazunk vissza, hanem a mondavilágokat is jobban megismerjük. A szerzőnek van a közösségi oldalán egy igen nagy sikerű #szörnyesszerda néven futó projectre (keressetek rá a hashtagre, megéri), ahol sok, de tényleg nagyon sok yokai-ról oszt meg érdekességet. Mit csinál egy szerző, aki saját magát teszi a mondák szörnyeinek mesterévé? Hát persze, hogy így egy regényt! Ez lett a Tükör a felhőkön túlra.</span></p><p><span style="font-family: times;">És ha azt hiszitek (mint én is az elején), hogy ez a regény nem több, mint egy tanuki férfi meg egy nindzsa nő közös, kalandos, néhol életveszélyes, de mégiscsak emlékezetes utazása, hát akkor tévedtek. Mert persze, benne van az is, de amúgy meg a két szereplő szópárbajai közt ott van elrejtve egy csomó kérdés: tényleg olyan nagy baj átverni az embereket? Tényleg minden szörny rossz? Ha nem, akkor diszkrimináljuk őket? Ha abból a nézőpontból figyeljük őket, hogy tudnak-e együttműködni az emberekkel, akkor mi alapján szelektálhatjuk őket erre? Mi van nagyobb hatással ránk: a neveltetésünk, vagy a saját tapasztalataink?</span></p><p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEijmlijFoM0asYS4GdSPj6lCRTmKffDgTYo2ARBh9OY05wX1WLi5bNwzscMj3fPIGdLnZ5mClJDbeG07xVDxzGqXHRc87iWmqDzS9Ca7AFjbzbhCpIgDOzk7YIaS5YaVCWp0bgqkVzUrG45CyNpi9YIGnYdYK0tgv3LV9ilvDVYf-TqNVqNThtK8KswHWs/s1920/png-transparent-china-graphic-design-chinese-painting-plum-flower-ink-text-chinese-style.png" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1920" data-original-width="1080" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEijmlijFoM0asYS4GdSPj6lCRTmKffDgTYo2ARBh9OY05wX1WLi5bNwzscMj3fPIGdLnZ5mClJDbeG07xVDxzGqXHRc87iWmqDzS9Ca7AFjbzbhCpIgDOzk7YIaS5YaVCWp0bgqkVzUrG45CyNpi9YIGnYdYK0tgv3LV9ilvDVYf-TqNVqNThtK8KswHWs/s320/png-transparent-china-graphic-design-chinese-painting-plum-flower-ink-text-chinese-style.png" width="180" /></a></div><br /><span style="font-family: times;"><br /></span><p></p><p><span style="font-family: times;">Szorana végre-végre egy igazán talpraesett, életrevaló, erős hősnő. Olyan ritkán találkozom ilyen női szereplőkkel és amikor mégis, az annyira jó érzés. Neki feladata, <i>küldetése</i> van, amit teljesíteni kell. Akkor is, ha ehhez szerződést kell kössön egy idegesítő, csaló, - de azért valljuk be na: vonzó -, alakváltó tanukival. Voltak olyan momentek, amikor annyira <i>tipikusannagyon</i> fiatal lány, hogy rimánkodtam, hogy nehogy így maradjon, de szerencsére mindig szépen összekapta magát. Ő határozottan olyan hősnő, akit semmiképpen nem akarnék ellenségemnek, de barátnőmnek elfogadnám, még akkor is, ha őrült helyzetekbe kerülnék miatta.</span></p><p><span style="font-family: times;">Remmunak olyan hatásos belépője van a sztoriba, amiről nem is mondok semmit, de nálam bezsebelte a <i>legjobb könyves bemutatkozást</i> idén. Mindemellett pedig elképesztő stílussal és perverz humorral megáldott tanuki. Hol vigyorogtam miatta, hol fel akartam képelni, hol meg akartam ölelgetni. A fene se gondolta, hogy egy <i>nyestkutya</i> fog bekerülni egyszer a képzeletbeli fictional boyfriend listámra, de úgy látszik, mindennek eljön a maga ideje.</span></p><p><span style="font-family: times;">A többi yokai is igazán különleges, nem mesélnék róluk így külön csak annyit mondok: vigyázzatok, mert ebben a történetben semmi és senki nem az, akinek látszik és itt nincs olyan, hogy ez teljességgel képtelenség. Sok-sok meglepő fordulatot tartogat az olvasó számára ez az utazás.</span></p><p><span style="font-family: times;"><br /></span></p><p><span style="font-family: times;">Még számomra is hihetetlen, hogy tizenkét óra alatt elolvastam, de annyira gyorsan pörögnek az események, hogy az ember nem akarja letenni a könyvet, nehogy valamiről lemaradjon.</span></p><p><span style="font-family: times;">Gyere, csatlakozz Szorona és Remmu nem mindennapi kalandos utazásához, amely lenyűgöző betekintést nyújt a japán folklórba és legendákba. A <span>jókaiok </span>mindenütt ott vannak! Mit tennél, ha találkoznál eggyel? </span></p><p><span style="font-family: times;"><br /></span></p><p style="text-align: center;"><span style="font-family: times; font-size: large;">***</span></p><p style="text-align: center;"><span style="font-family: times; font-size: large;"><br /></span></p><p style="text-align: left;"><span style="font-family: times;"></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="font-family: times;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh55z8coD1p-mn-BFqbtG0erYmCmKP8fSrNb18mgHmBATutf4K3L3vIObMS4yI-u2yl6Kzg5t15eBrN2OfSkGIpIqdyqvS0K2aMxX28UmMO7tRSn4_PX3qFUOQpxay40EUBf8l-Q-5GSMxpgBJkvfdVfKxcx0HDLBljZ846CSDmHrMy9ZtMVeecwhep0Uo/s960/36383594_10156525434534224_6812557716234436608_n.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="960" data-original-width="660" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh55z8coD1p-mn-BFqbtG0erYmCmKP8fSrNb18mgHmBATutf4K3L3vIObMS4yI-u2yl6Kzg5t15eBrN2OfSkGIpIqdyqvS0K2aMxX28UmMO7tRSn4_PX3qFUOQpxay40EUBf8l-Q-5GSMxpgBJkvfdVfKxcx0HDLBljZ846CSDmHrMy9ZtMVeecwhep0Uo/w138-h200/36383594_10156525434534224_6812557716234436608_n.jpg" width="138" /></a></span></div><span style="font-family: times;"><br />Bejegyzés <b>EXTRA</b></span><p></p><p style="text-align: left;"><span style="font-family: times;"><b>- Interjú Eszes Ritával -</b></span></p><p style="text-align: left;"><b><i><span style="font-family: times; line-height: 150%;"><br /></span></i></b></p><p style="text-align: left;"><b><i><span style="font-family: times; line-height: 150%;">Hikari.:
Szóval a Rókatündér és az Észak sikere után újabb Japánban játszódó könyv
tőled. Melyik a saját kedvenced a 3 közül?</span></i></b></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%;"><span style="font-family: times;"><span style="line-height: 150%; mso-bidi-font-style: italic;">Eszes
Rita: <o:p></o:p></span>Nehéz kérdés, mindegyiket más miatt szeretem.
A <a href="https://irasaimtarhaza.blogspot.com/2018/11/eszes-rita-rokatunder-interju.html">Rókatündér</a> nagyon személyes, és az volt az első nagy sikerem, ezt sosem fogom
neki elfelejteni, hálát érzek iránta. A Tükör a felhőkön túlra a legújabb, persze,
hogy most szeretgetem, és büszke vagyok rá, hogy ilyen akciódús és szexi
könyvet sikerült írnom. Viszont épp a napokban beszéltem arról, hogy az
<a href="https://irasaimtarhaza.blogspot.com/2022/12/eszes-rita-eszakrol-fuj-szel-interju.html" target="_blank">Északról fúj a szél</a>t tartom a legértékesebb könyvemnek, ott tudtam leginkább
felhívni a figyelmet olyan problémákra, amik szerintem az egész világot
érintik, és ez fontos nekem. Ha valaki csak egyetlen könyvet akarna elolvasni
tőlem, valószínűleg azt ajánlanám.</span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%;"><span style="font-family: times;"><br /></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%;"><b><i><span style="font-family: times; line-height: 150%;">H.:
Ezúttal hogy választottál helyszínt? Minél hidegebb, annál jobb?<o:p></o:p></span></i></b></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%;"><span style="font-family: times;"><span style="line-height: 150%; mso-bidi-font-style: italic;">E.
R.: <o:p></o:p></span>Nehéz erre spoilermentesen válaszolni, de
nem, itt a hideg eleinte nem volt feltétel, a könyvnek nem azt az aspektusát találtam
ki elsőként, ami miatt aztán végül télbe helyeztem az egész történetet.
Igazából a kofunok, ezek az ősi, kulcslyuk alakú piramisok voltak, amiket
mindenképpen bele akartam szőni, ezek többsége pedig Szakaiban van, ami ma már
Oszaka része. Én laktam Szakaiban, közel Nintoku császár sírjához, sőt,
elárulom, hogy az a tanuki család, ami a könyvben felbukkan egy ilyen elvadult
piramis-szigeten, a valóságban is ott él. Szeretek olyan helyekről írni, ahol
jártam már, úgyhogy ez volt az első, amit kitaláltam, aztán a következő a
Kojaszan nevű sírhegy, ami tényleg olyan, mintha téren és időn kívül lenne,
engem elbűvölt, valahányszor meglátogattam. Miután ezek biztos pontokként
megvoltak, kezdtem el keresgélni, hogy merről érkezhetnének ide a szereplők.
Úgy emlékszem, Sikokut azért választottam, mert a legenda szerint ott él a
legtöbb jókai.</span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%;"><span style="font-family: times;"><br /></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%;"><b><i><span style="font-family: times; line-height: 150%;">H.:
Írod, hogy ezt a könyvet az olvasóidnak ajánlod. Szerinted mitől lett ilyen
sikeres a <a href="https://www.facebook.com/hashtag/sz%C3%B6rnyesszerda" target="_blank">#szörnyesszerda</a> rovat?<o:p></o:p></span></i></b></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%;"><span style="font-family: times;"><span style="line-height: 150%; mso-bidi-font-style: italic;">E.
R.: <o:p></o:p></span>Azt
hiszem, jó volt az időzítés, a szörnyesszerda 2021. januárjában indult, bár ha
előbb kitalálom, és már 2020-ban megcsinálom, talán még jobb lehetett volna. Szerintem
a covid miatti félelem és szorongás miatt az emberek vágytak a könnyed
szórakozásra, az elmaradt rendezvények és könyvmegjelenések után pedig örültek,
hogy mégis kaphatnak valami újat az íróktól. Mikor nevessünk a halál arcába, ha
nem egy világjárvány idején, nem igaz? Szóval próbáltam ezeket a kis
szemelvényeket nem csak ismeretterjesztőre, hanem viccesre is csinálni, anyag
meg volt bőven, nagyon sok egykor ijesztő lény ma már elsősorban mulatságos és
fura, jól esik kinevetni őket. Nem tudom egyébként, mennyi van még a
sorozatban, idén például kipróbáltam egy minisorozatot a sorozaton belül, egy
japán rémtörténet gyűjteményt fordítottam le angolról, de ott például jobban
örültem volna, ha kicsit borzongatóbbak a mesék, úgy éreztem, az illett volna
hozzá, de ma már nyilván nem tudtak akkorát ütni, mint háromszáz évvel ezelőtt.</span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%;"><span style="font-family: times;"><br /></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%;"><span style="line-height: 150%;"><span style="font-family: times;"><o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%;"><b><i><span style="font-family: times; line-height: 150%;">H.:
Nem titok, ez a boritó nálam szerelem. Te elégedett vagy az eredménnyel vagy
jobban szerettél volna alakokat a borítóra?<o:p></o:p></span></i></b></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%;"><span style="font-family: times;"><span style="line-height: 150%; mso-bidi-font-style: italic;">E.
R.: <o:p></o:p></span>Nem, én imádom az alak nélküli borítókat! Ha
emberek vannak rajta, azt nagyon nehéz úgy eltalálni, hogy tényleg mindenki
szeresse (nekem szerencsére van ilyen, a Rókatündér borítója, arra egy rossz
szót nem hallottam soha, mindenki imádja a rajta szereplő Midorit és az egész
összképet). Ezzel együtt, én bevallom, második helyezettnek tettem meg azt a
borítót, amit végül a közönségszavazat óriási fölénnyel elsőnek hozott ki. Nem
azért, mert kevésbé tetszett, mint az első helyezettem, de úgy éreztem, hogy
azon a borítón talán jobban látni, hogy ez egy szexi fantasy történet (azon a
képen egy marcona férfi volt és egy csinos lány a viharban, villámok között).
Utólag már nem változtatnék, és nagyon örülök, hogy mindenki ennyire szereti
ezt a borítót, ami igazi sikertörténet, őrült sok szavazatot kapott.</span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%;"><span style="font-family: times;"><br /></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%;"><b><i><span style="font-family: times; line-height: 150%;">H.:
Mi volt hosszabb idő: kitalálni vagy megírni a könyvet?<o:p></o:p></span></i></b></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%;"><span style="font-family: times;"><span style="line-height: 150%; mso-bidi-font-style: italic;">E.
R.: <o:p></o:p></span>Itt
most minden nagyon gyorsan ment, igazi örömírás volt, soha nem raktam össze még
könyvet ilyen tempóban. Írni hosszabb ideig tartott, de az is mindössze három
hónap volt.</span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%;"><span style="font-family: times;"><br /></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%;"><span style="line-height: 150%;"><span style="font-family: times;"><o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%;"><b><i><span style="font-family: times; line-height: 150%;">H.:
A Tükör címe ez volt a kezdetektől, de még az olvasóid is megkérdezted
megjegyezhető-e. Miért voltál ilyen bizonytalan ebben a kérdésben? <o:p></o:p></span></i></b></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%;"><span style="font-family: times;"><span style="line-height: 150%; mso-bidi-font-style: italic;">E.
R.: <o:p></o:p></span>Nem én voltam bizonytalan, hanem a kiadónál
többen féltettek ettől a címtől. Hogy esetleg nem tudják mihez kötni az
emberek, illetve, hogy túl „zen” hangulatot áraszt, nem gondolnak belőle arra,
hogy ez egy akciódús fantasy kalandregény, és akkor csalódni fognak. Azt
hiszem, emiatt próbáltam a borítóból is egy mozgalmasabbat választani, hogy
ellensúlyozza a cím lágyságát, amihez végül is én ragaszkodtam, hogy tartsuk
meg. Igazából örülök, hogy ez a könyv lett a kivétel a szabályban és nem álltak
meg az egyébként nyilván tapasztalat alapján elmondott aggodalmak. Szerintem
nagyon szépen összesimult a cím a képpel, és úgy tűnik, hogy az olvasók is
legalább olyan elégedettek, mint én.</span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%;"><span style="font-family: times;"><br /></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%;"><b><i><span style="font-family: times; line-height: 150%;">H.:
Először Midori, mint kitsune, most Renmu mint tanuki. Az alakváltód a kedvenc
yokaijaid?<o:p></o:p></span></i></b></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%;"><span style="font-family: times;"><span style="line-height: 150%; mso-bidi-font-style: italic;">E.
R.: </span><span face=""Segoe UI Emoji",sans-serif" style="line-height: 150%; mso-bidi-font-family: "Segoe UI Emoji"; mso-bidi-font-style: italic;"><o:p></o:p></span>Mostanra talán igen, mert Midorit és Renmut
is nagyon megszerettem, de Renmut nem én választottam ugyebár, hanem az
olvasók, én csak hagytam magam meggyőzni, hogy miről írjak. Viszont tekintve,
hogy megint van egy alakváltós történet a fejemben, ezúttal macskával, és nem
is a japán kultúrkörből, azt hiszem, elmondhatom, hogy igen, ezt a kettős létet
nagyon különlegesnek és érdekesnek tartom. Talán azért, mert bennem emberként
is van egy elvágyódás néha, hogy milyen lehet teljesen vadon és szabadon élni,
akár az állatok.</span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%;"><span style="font-family: times;"><br /></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%;"><b><i><span style="font-family: times; line-height: 150%;">H.:
Van olyan jelenet, amit először nem akartál beleírni aztán mégis megíródott? </span></i></b></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%;"><span style="font-family: times;"><span style="line-height: 150%; mso-bidi-font-style: italic;">E.
R.: <o:p></o:p></span>Na,
várj csak, gondolkodom, de ezúttal nem emlékszem ilyenre, nagyon egy húron
pendültünk a szereplőkkel. Viszont van az a rész, amikor hajóra kell szállniuk,
és összevesznek az útvonalon. Ott nem teljesen voltam benne biztos én sem,
pontosan merre menjenek, szóval gyakorlatilag hárman voltunk a vitában, Szorana
és Renmu pedig kétoldalról győzködtek engem. Számba vettem minden eshetőséget,
és bevallom, kis hátsó szándékkal, hogy milyen jó kis bajba sodorhatom őket,
azt mondtam: oké, próbáljatok meg a rövidebb úton menni akkor.</span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%;"><span style="font-family: times;"><br /></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%;"><span style="line-height: 150%;"><span style="font-family: times;"><o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%;"><span style="font-family: times;"><b><i><span style="line-height: 150%;">H.:
Légy őszinte: kivel kötnél alkut egy lehetetlen és életveszélyes küldetés
kapcsán, ha </span></i></b><i><span style="line-height: 150%;">bármelyik
<b>yókait választhatnád? És miért vele?<o:p></o:p></b></span></i></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%;"><span style="font-family: times;"><span style="line-height: 150%; mso-bidi-font-style: italic;">E.
R.: <o:p></o:p></span>Hát én most már személy szerint csak és
kizárólag Renmuval, szerintem nagyon rendes fickó. De a jókaiokkal való alku
kicsit olyan a japán folklórban, mint a varázslatok – általában mindegyiknek
ára van, ritkán fordul elő, hogy csak ajándék, amiért nem kell (meg)fizetni. De
ha így belegondolok, egy házi védőszellemnek örülnék – persze, nem a szeszélyes
fajtának, úgyhogy sajnos egy rókaszellem kizárt, de mondjuk vannak azok a
hatalmas kőkutyák, párban, ami Kínában is létező figura, Japánban pedig az
Okinava szigetcsoporton nagyon elterjedt. Ők olyan jó fejek és hűségesek, mint
a valódi kutyák, de sokkal erősebbek. Kint ülnek a kerítésen vagy a ház előtt,
mint Európában az oroszlános kapuk díszei, és minden veszélytől igyekeznek
megvédeni a családot.</span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%;"><span style="font-family: times;"><br /></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%;"><b><i><span style="font-family: times; line-height: 150%;">H.:
Kinek a szemszögét szeretted inkább írni? Akiét kevésbé, mi volt vele a nehézség?<o:p></o:p></span></i></b></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%;"><span style="font-family: times;"><span style="line-height: 150%; mso-bidi-font-style: italic;">E.
R.: <o:p></o:p></span>Talán Renmut szerettem jobban írni, mert ő
volt a könnyebb. Amúgy is nagyon szeretek férfi szemszögből írni, ez az
életunt, cinikus pasas (legalábbis az elején) meg igazán jó játék volt. Az
elején még Szoranán is jól szórakoztam, gondoltam, ritkák az ilyen
hőskomplexusos nők… de egy idő után nagyon megsajnáltam, szerintem még egy
karakteremet sem cibáltam meg annyira, mint őt, a nehéz élete kicsit engem is
megviselt, főleg úgy, hogy nem is kapott teljes feloldást.</span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%;"><span style="font-family: times;"><br /></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%;"><b><i><span style="font-family: times; line-height: 150%;">H.:
A kéziratban Renmu neve Remmu volt. Hogyhogy végül változtattál?<o:p></o:p></span></i></b></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%;"><span style="font-family: times;"><span style="line-height: 150%; mso-bidi-font-style: italic;">E.
R.: <o:p></o:p></span>Valójában a Remmu volt egy köztes változtatás,
csak ezt senki nem tudja. A japán helyesírás szerint önálló „m” alak nem
létezik, tehát Renmu nevét így tagolják: Re-n-mu. Viszont kiejtésben az „nm”
hangok sokszor hasonulnak, például Oszaka egyik kerülte Nanba, ami kimondva
inkább Nambának hangzik, és latin betűkkel így is van kiírva az állomáson és
mindenhol, m-mel, míg japánul n-nel. Amikor Renmu nevét kitaláltam, először így
használtam, de aztán megtaláltam a könnyített változatát, a Remmut, egy
amerikai babanév oldalon, és azt gondoltam, talán erre jobban rááll majd az
olvasók nyelve is. De mivel az előolvasóim fele magától is Renmunak hívta
(pedig nem mondtam nekik, hogy ez ez eredeti verzió, vagy akár, hogy ez egy
opció), végül úgy döntöttem, oké, maradjunk meg a helyes japán írásmódnál,
aztán maximum fejben majd máshogy ejti, akinek összefolyik az a két betű.</span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%;"><span style="font-family: times;"><br /></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%;"><b><i><span style="font-family: times; line-height: 150%;">H.:
Szorona nevének jelentése "nyugodt égbolt”, ami nagyon illik hozzá.
Könnyedén találsz nevet a szereplőidnek?<o:p></o:p></span></i></b></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%;"><span style="font-family: times;"><span style="line-height: 150%; mso-bidi-font-style: italic;">E.
R.: <o:p></o:p></span>Van egy olyan hóbortom, hogy mindig megnézem
a szereplők nevének a jelentését, és olyat választok nekik, ami illik a
személyiségükhöz, még akkor is, ha nem hangzik el a könyvben, hogy mit jelent a
név. Ez különösen a japán neveknél fontos nekem, mert Japánban a valóságban is
így történik a névadás, jelentés szerint rakják össze szótagokból. De például
az Északról fúj a szélnél az összes brazil-portugál nevet is úgy választottam,
hogy megnéztem a jelentésüket. Ez mindig egy jó játék nekem az elején, és igen,
könnyen megy, mert élvezem.</span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%;"><span style="font-family: times;"><br /></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; tab-stops: right 16.0cm;"><b><i><span style="font-family: times; line-height: 150%;">H.: Mi a jövőbeni terved? Most
pihensz egy kicsit vagy már körvonalazódik új regény?<o:p></o:p></span></i></b></p>
<span style="font-family: times;"><span style="line-height: 106%; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-font-style: italic; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: Calibri; mso-fareast-language: EN-US; mso-fareast-theme-font: minor-latin;">E.
R.: </span><span style="line-height: 106%;">Sajnos kényszerpihenőn vagyok már egy jó
ideje, hiszen az, hogy a Tükör a felhőkön túlra most jelent meg, nem azt jelenti,
hogy most írtam, hanem azt, hogy már tavaly év elején. Öt darab regényötlet is
van a fejemben, és borzasztóan szeretnék valamelyiknek nekiállni, de most
rengeteg munkám van fordítóként, és egyszerűen nincs rá időm. Valahogy muszáj
átszerveznem az időbeosztásomat, még nem tudom, hogy, de sürgősen, mert
folyamatosan lelkifurdalásom van a fejemben elhallgattatott karakterekkel
szemben.</span></span><p class="MsoNormal" style="text-align: right;"><span style="font-family: times;">Köszönöm a fantasztikus olvasmányélményt, és</span></p><p class="MsoNormal" style="text-align: right;"><span style="font-family: times;">a szuper interjút, Rita!</span></p><p class="MsoNormal" style="text-align: right;"><span style="font-family: georgia;"><i>*Hikari</i></span></p>K. A. Hikarihttp://www.blogger.com/profile/07143700590150879710noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2869340606965237624.post-29503648495413274322023-10-11T19:40:00.004+02:002023-10-11T19:40:58.868+02:00Sáfrán Judit Az írisz emlékei (Örökölt királyság 1.) <p style="background: white; line-height: 18.0pt; margin-bottom: 7.5pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 7.5pt;"><span style="font-family: times;"><span style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; color: #1f1f1f;"></span></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="font-family: times;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhUBQIyxtkp6RDBY6xsMxDvEQnxwnQIByK2_T3Q1XuKoKFuneaHw7ZzzN0ctRNM9A5z8VbCB7Pt9gAIcaubk3Ug_nQu-Syw3A4ZTjTkE9ksCVpcWMnVKWEFHnx6JcnyQbVqrGVh1cw5teW6DSe86-5kTcLahLQgO-0H7xUeLFQMBJ-10Jn-qrxfxus-Ltc/s1015/%C3%ADrisz1.jpeg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="695" data-original-width="1015" height="219" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhUBQIyxtkp6RDBY6xsMxDvEQnxwnQIByK2_T3Q1XuKoKFuneaHw7ZzzN0ctRNM9A5z8VbCB7Pt9gAIcaubk3Ug_nQu-Syw3A4ZTjTkE9ksCVpcWMnVKWEFHnx6JcnyQbVqrGVh1cw5teW6DSe86-5kTcLahLQgO-0H7xUeLFQMBJ-10Jn-qrxfxus-Ltc/s320/%C3%ADrisz1.jpeg" width="320" /></a></span></div><span style="font-family: times;"><br /><blockquote><span style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; color: #1f1f1f;">A lényeg az út,
amit választottál</span>.</blockquote><o:p></o:p></span><p></p><p>
</p><p style="background: white; line-height: 18.0pt; margin-bottom: 7.5pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 7.5pt;"><span style="font-family: times;"><i>Kiadó: Newline<br />
Kiadás éve: 2022<br />
Oldalszám: 622<br />
Fülszöveg:<br />
</i><span style="color: #1f1f1f;"><i>A tizenhat éves Cylia öt évvel ezelőtt
elveszítette minden emlékét, s azóta sem sikerült azokat visszanyernie. Az
éjszakánként rátörő rémálmok miatt pszichológushoz jár és az ő segítségével
igyekszik helyretenni zavaros világát, ám ezt a szülei nem nézik jó szemmel.<br />
Amikor egy rémisztő támadás alkalmával a valóságban is szemben találja magát
álombeli megmentőjével, Keinnal, ráébred, hogy képzelgéseinek köze lehet a
múltjához, és senki sem az, mint akinek mutatja magát.<br />
A válaszok után kutató lány szembesül az igazsággal, miszerint egy hátrahagyott
uralkodói ház leszármazottja, akit ellenségei, a hitetlenek üldöznek. Döntésre
kényszerül; választhatja szülei bujdosó életét, vagy visszatérhet
szülőhazájába, hogy megismerje a múltját, és vele együtt felvállalja a
trónörökös szerepét.<br />
Vajon képes beteljesíteni a sorsát egy párhuzamos világban, ahol mindent áthat
az istenek ereje?<br />
El tudja fogadni, hogy az életével mostantól nem csak ő rendelkezik?<br />
Az Örökölt királyság lendületes, lebilincselő első kötete egy nem mindennapi
világba kalauzol el, ahol az emberi életek szétszakíthatatlanul
összekapcsolódnak. Bele mersz vágni az utazásba?</i><o:p></o:p></span></span></p><p><span></span></p><a name='more'></a><span style="font-family: times;"><br /></span><p></p><p><span style="font-family: times;">Már akkor szemeztem ezzel a könyvvel, amikor csupán a borítóleleplezése volt. Most nézzétek meg: hát ugye, hogy gyönyörű?! Tudtam, hogy előbb-utóbb el fogom olvasni, így nagyon köszönöm a <a href="https://shop.newlinekiado.hu/Safran-Judit-Az-irisz-emlekei-Orokolt-kiralysag-I" target="_blank">kiadó</a>nak a recenziós példányt.</span></p><p><span style="font-family: times;"><br /></span></p><p><span style="font-family: times;">Cylia éli az átlagos fiatalok átlagos életét, szerető családja és barátai körében. Azonban amikor megtámadják, az addig ismert világa a feje tetejére áll.<br />Vajon a másik világ megadja számára azokat a válaszokat, amiket mind ezidáig hiába keresett? Képes lesz felnőni a feladathoz, amik leendő királynőként várnak rá?</span></p><p><span style="font-family: times;"><br /></span></p><p><span style="font-family: times;">Megint az a helyzet állt elő, mint mostanában mindig: elég volt a borító, hogy olvasni akarjam a könyvet. Igazán nem néztem utána se annak, hogy miről szól, se annak, hogy más milyen véleménnyel volt róla. Azt szerettem volna, ha tiszta lappal indít, és magával ragad az újdonság varázsa.</span></p><p><span style="font-family: times;">Sikerült is ezt elérnie! Dália elképesztően gyönyörű helyszín, Sáfrán Judit leírásai által szinte megelevenedik a történet. Ugyanakkor számomra ez az egyik olyan pont, ami kicsit visszavett az olvasás élvezhetőségéből: egyszerűen azt éreztem, a kevesebb néha több. Voltak olyan részek a történet során, amikor azt éreztem, hogy borzasztóan túlírt a szöveg, és a sok-sok apró részletre történő kitérés elveszi a teret a valódi cselekménytől, attól, hogy a szereplők haladjanak valamerre, hogy történjen velük valami. Persze, ilyen oldalszám mellett ugyan elférnek a hosszú leírások, engem azonban egy idő után fárasztott.</span></p><p><span style="font-family: times;">Sokkal jobban érdekelt az ország uralkodóinak nehézségei, az országban uralkodó hitrendszer, vagy éppen maga a Kapcsolat. Ez a történet annyi egyedi és jó ötlettel van tele, mégsem éreztem azt, hogy megfelelően ki lennének bontva. <br />Mégis mitől <i>hihetetlenek </i>a hitetlenek, amikor inkább mennek rendszer ellen, mint közvetlenül a vallás ellen? A Kapcsolat mindenképp romantikus értelemben vett kapcsolat kell legyen, vagy létrejöhet amolyan bajtársi, nagyon szoros baráti kapcsolatként is? Ha előbbi érvényes, akkor Solo és Kein kapcsolata kérdéseket vet fel bennem... Ezt az én vagyok a szent és te vagy a végzetem felállást soha nem ellenezte senki? Milyen következményekkel jár globálisan nézve, ha valaki mégis <strike>(megpróbálja</strike>) felbontani?<br /></span></p><p><span style="font-family: times;"><br /></span></p><p><span style="font-family: times;">Cylia mint hősnő... hát halljátok, bajban vagyok. Bizonyos szempontból egy tök jó hősnő, akiben van potenciál, a másik szempontból viszont egy hatalmas kérdőjel. Mert oké, amnéziája van, nem emlékszik az elmúlt néhány évre, de ez nem magyarázza, hogy miért nincs képben olyan dolgokkal legalább valamennyire, amiket már az amnéziája előtt is tudnia kellett. <br />Kein kell a történetbe, hiszen nélküle nem lenne romantikus szál, de igazán nem került közel hozzám a karaktere. Annyira <i>instant love</i> a Cylia-val való kapcsolata, hogy egyszerűen nem tudtam elhinni, hogy a vallomásainak súlya van, no meg a Soloval való kapcsolata is igazán érdekes számomra.</span></p><p><span style="font-family: times;">Héron és Sophie mindketten érdekes szereplők, látok bennük bőven potenciált a folytatást illetően, és ugyanezt gondolom például Chlodvigról vagy Erickről is. Van egy olyan megérzésem, hogy mindannyian fognak még meglepetéseket okozni a későbbiekben.</span></p><p><span style="font-family: times;"><br /></span></p><p><span style="font-family: times;">Az biztos, hogy ehhez a fantasy történethez kell egyfajta hangulat, viszont tökéletes őszi kuckózáshoz. Gyújts egy gyertyát, készíts egy forró teát, aztán fedezd fel te is Dáliát Cyliával együtt. Garantáltan emlékezetes utazás lesz.</span></p><p style="text-align: right;"><br /></p><p style="text-align: right;">*Hikari</p>K. A. Hikarihttp://www.blogger.com/profile/07143700590150879710noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2869340606965237624.post-24672152877586662672023-10-05T17:40:00.002+02:002023-10-05T17:40:25.018+02:00Marcel Theorux A phenjani varázsló<div><p class="MsoNormal"><span style="font-family: times;"><span style="background: white; color: #1f1f1f; line-height: 107%;"></span></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="font-family: times;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgpXCQdBnZ3ekit98IelY6ZJbx0gjcXSivV7StndamiQbMX8y6M3QCBuHqZZRY32D8FP2hF67dt7u01LbmdPPsyceTilagb3kP3PcN8zbozGJ_xdvFsovJCIXzY2cnUPGypk0X6-h67XqOVWn8Rgr-xnUKMmKSwJvdsIi4ofjSmgM6BydhyEal2uaMOPlA/s1015/var%C3%A1zsl%C3%B31.jpeg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="695" data-original-width="1015" height="219" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgpXCQdBnZ3ekit98IelY6ZJbx0gjcXSivV7StndamiQbMX8y6M3QCBuHqZZRY32D8FP2hF67dt7u01LbmdPPsyceTilagb3kP3PcN8zbozGJ_xdvFsovJCIXzY2cnUPGypk0X6-h67XqOVWn8Rgr-xnUKMmKSwJvdsIi4ofjSmgM6BydhyEal2uaMOPlA/s320/var%C3%A1zsl%C3%B31.jpeg" width="320" /></a></span></div><span style="font-family: times;"><br /><blockquote>Egyedül akkor válhatsz
valódivá, ha engedsz másokat valódivá válni.</blockquote><o:p></o:p></span><p></p></div><div><span style="font-family: times;"><br /></span></div><div><span style="font-family: times;"><i>Kiadó: Alexandra</i></span></div><div><span style="font-family: times;"><i>Kiadás éve: 2023</i></span></div><div><span style="font-family: times;"><i>Oldalszám:</i></span></div><div><span style="font-family: times;"><i>Fülszöveg:</i></span></div><div><span style="font-family: times;"><i><span style="background-color: white; color: #1f1f1f;">Cso Csunszu igazán szerencsés észak-koreai gyereknek mondhatja magát. Tudja, hogy a Nagy Vezető és utódja, a Kedves Vezető óvja álmát és országukat, és szülei leleményességének hála nem is éhezik, szemben több százezernyi sorstársával. Ám amikor szállodai szakácsként dolgozó édesapja egy furcsa, idegen nyelvű könyvet hoz haza munkahelyéről, élete mindörökre megváltozik.</span><br style="background-color: white; color: #1f1f1f;" /><span style="background-color: white; color: #1f1f1f;">Mint kiderül, a gyanúsan reakciós propagandának tűnő kötet egy szerepjáték-szabálykönyv, amelyet egy a sajátos észak-koreai kommunizmust tanulmányozó külföldi vendég hagyott a szállodában. Csunszu tanítója segítségével tárja fel a rejtélyes könyv titkait, és ismeri meg a fantázia varázslattal átitatott világát, ahol nem származása határozza meg sorsát, ahol saját maga cselekedetei ura, és ahol győzedelmeskedhet az életét maga alá gyűrő hatalmak felett.</span><br style="background-color: white; color: #1f1f1f;" /><span style="background-color: white; color: #1f1f1f;">Csunszu önbizalmat, új perspektívát és szerelmet nyer a rejtélyes könyvnek köszönhetően, ám Észak-Koreában a képzelőerő is a párt tulajdona, és a fiúra sokkal nagyobb veszélyek leselkednek, mint a démonok és a halottakat idéző mágusok. Vajon kiszabadulhat Észak-Korea végeláthatatlan kazamatáiból?</span></i></span></div><div><span style="background-color: white; color: #1f1f1f;"><span style="font-family: times;"><span><a name='more'></a></span><i><br /></i></span></span></div><div><span style="background-color: white; color: #1f1f1f;"><span style="font-family: times;"><br /></span></span></div><span style="font-family: times;"><div><span style="font-family: times;"><br /></span></div>Ez a könyv egy facebook hirdetésben jött szembe velem, és a borítóján már akkor megakadt a szemem. Aztán néhány hónappal később beszerezte a könyvtár is, én meg elsők között csaptam le rá. </span><div><span style="font-family: times;">Érdekes olvasmányélmény volt, az biztos.</span></div><div><span style="font-family: times;"><br /></span></div><div><span style="font-family: times;"><br /></span></div><div><span style="font-family: times;"> Csunszu <span style="background-color: white; box-sizing: border-box; color: #1e1915; vertical-align: inherit;"><span style="box-sizing: border-box; vertical-align: inherit;">egy tízéves észak-koreai fiú, aki felfedezi </span></span><i style="background-color: white; box-sizing: border-box; color: #1e1915;"><span style="box-sizing: border-box; vertical-align: inherit;">a The Dungeon Master's Guide</span></i><span style="background-color: white; box-sizing: border-box; color: #1e1915; vertical-align: inherit;"><span style="box-sizing: border-box; vertical-align: inherit;"> egy példányát, amelyet egy külföldi vendég hagyott hátra a szállodában, ahol édesapja dolgozik. </span><span style="box-sizing: border-box; vertical-align: inherit;">A könyv felfedezése és az a furcsa, fantasztikus új világ, amit megnyit a számára, örökre megváltoztatja egész élete menetét.</span></span></span></div><div><span style="font-family: times;"><br /></span></div><div><span style="font-family: times;"><br /></span></div><div><span style="font-family: times;">Vakon kezdtem bele ennek a könyvnek az olvasásába, tényleg csak a borító miatt, de azt kell mondanom, hogy igen hamar beszippantott.</span></div><div><span style="font-family: times;">Főleg a hangulata. Hiszen adott egy gyermek, aki még nem tud semmit a világról, nincs számára más csak a vak engedelmesség az országa Kedves Vezetője iránt. Azonban ahogy haladunk a cselekményben, ahogy Cunszu maga is idősebbé válik, úgy kopik meg ez a szó-nélkül-mindent-elfogadó engedelmesség, és veszi át a helyét a kíváncsiság, a kérdések halmaza.</span></div><div><span style="background-color: white; color: #1e1915;"><span style="font-family: times;">Ez a regény egy egész életet ölel fel, a Föld legfurcsább legelszigeteltebb és (talán) legfélelmetesebb országában leélt életet. </span></span></div><div><span style="background-color: white; color: #1e1915;"><span style="font-family: times;"><br /></span></span></div><div><span style="background-color: white; color: #1e1915;"><span style="font-family: times;">Európai szemmel nagyon furcsa belelátni egy, a sajátomtól ennyire eltérő kultúrába, ugyanakkor rengeteg kérdést is felvetett bennem olvasás közben: valóban ennyire meghatározó a gyermeki szocializáció szerepe? Indokolt-e ilyen mértékű büntetés valamiért, amit a legtöbb ember nem is ért, hogyan lehet bűn? Hogyan hat az ember személyisége - mennyire torzító hatása van -, egy egész évtizednyi rabság, ahonnan még a halál is megváltásnak tűnik?</span></span></div><div><span style="font-family: times;"><br /></span></div><div><span style="font-family: times;"><span style="color: #1e1915;"><span style="background-color: white;">Utólag olvastam már utána, hogy ez a történet nem teljesen a fantázia szüleménye, mint ahogy én azt elsőre gondoltam: </span></span><span style="background-color: white; color: #1e1915;">Marcel Theroux </span><span style="background-color: white; color: #1e1915;">felhasználta saját utazásait a környékre, kutatásokat interjúkat készített észak-koreaiakkal, ezáltal egyszerre egy külső narrátor, és mégis szereplője a történetnek. Nem olvastam még korábban ilyen módon írt regényt, érdekes volt.</span></span></div><div><br /></div><div><span style="font-family: times;"><span style="background-color: white; color: #1e1915;">Itt kellene jönnie annak a pontnak, ahol a szereplőket vesézem ki, de képtelen vagyok rá. És nem azért, mert rosszak voltak, hanem pont ellenkezőleg: szeretném, ha mindenki maga ismerné még Csunszot, Szoukot, bírálná, vagy éppen megértené Dzsimit, esetleg máshogy látná Kang tanítót. Aztán majd meséljetek....</span></span></div><div><span style="font-family: times;"><span style="background-color: white; color: #1e1915;"><br /></span></span></div><div><span style="background-color: white; color: #1e1915; font-family: times;">Az elmúlt időszakom egyik legmegdöbbentőbb, legmeglepőbb olvasmánya lett </span><i style="color: #1e1915; font-family: times;">A phenjani varázsló</i><span style="background-color: white; color: #1e1915; font-family: times;">. Néha azt éreztem, hogy túl rövid, épp csak felületesen érint témákat, máskor pedig oldalakon keresztül hosszan taglalja. Nem mindig éreztem az egyensúlyt, és kissé ambivalens érzéseim is vannak így olvasás után.</span></div><div><span style="font-family: times;"><span style="background-color: white; color: #1e1915;">Jó volt, de nem lett maradandó élmény. Közben meg olvastatta magát. Furcsa kettősség, de igazából az egész regényt ez jellemezte.</span></span></div><div><span style="font-family: times;"><span style="background-color: white; color: #1e1915;"><br /></span></span></div><div style="text-align: right;"><span style="font-family: times;"><span style="background-color: white; color: #1e1915;"><br /></span></span></div><div style="text-align: right;"><span style="background-color: white; color: #1e1915;"><span style="font-family: georgia;">*<i>Hikari</i></span></span></div>K. A. Hikarihttp://www.blogger.com/profile/07143700590150879710noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2869340606965237624.post-70825210923953174642023-09-26T11:42:00.003+02:002023-09-26T11:42:45.619+02:00Ilona Andrews: Pusztító mágia (Kate Daniels 1.)<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%;"><span style="font-family: times;"><span style="background: white; color: #1f1f1f; line-height: 150%;"></span></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="font-family: times;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhjDz2J19tvJL_c0mnpG9sjcp_gvQ6y1SW9IzpWxg8lqVWxv01a87b8p_Xt4BZdG9j4P56G-9ic3vLysYfWUW46h4WRq6kNfS0bxIyUgBJexehJVK5NsqEe_y9SwBe3D685jOkaaDBWKuVXwxIrWhXtE-TDkmt_qw3ERvw0zySVYqHco2ESmePpPbQw7IQ/s1015/magicbites.jpeg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="695" data-original-width="1015" height="219" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhjDz2J19tvJL_c0mnpG9sjcp_gvQ6y1SW9IzpWxg8lqVWxv01a87b8p_Xt4BZdG9j4P56G-9ic3vLysYfWUW46h4WRq6kNfS0bxIyUgBJexehJVK5NsqEe_y9SwBe3D685jOkaaDBWKuVXwxIrWhXtE-TDkmt_qw3ERvw0zySVYqHco2ESmePpPbQw7IQ/s320/magicbites.jpeg" width="320" /></a></span></div><span style="font-family: times;"><br /><blockquote><span style="background: white; color: #1f1f1f; line-height: 150%;">Mindenkinek
van gyenge pontja</span>.</blockquote><span style="line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></span><p></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%;"><span style="font-family: times;"><span style="line-height: 150%;">Kiadó:
Könyvmolyképző<br />
Kiadás éve: 2015<br /></span>Oldalszám:
320<br />Fülszöveg:<br /><span style="color: #1f1f1f;">Kate
Daniels az Atlanta városában előforduló paranormális problémák felgöngyölítésével
megbízott zsoldosként tengeti napjait. A szókimondó lány ereiben is mágia
csordogál, de ő jobban bízik a kardja erejében. Ő maga is bármikor célponttá
válhat, de nem futamodik meg a kihívás elől. Amikor azonban Kate gyámját
meggyilkolják, válaszút elé kerül: vagy megvárja biztonságban, amíg elcsitulnak
a kedélyek, vagy a természetfeletti gyilkos nyomába ered.<br /></span><span style="color: #1f1f1f;">Kate
az utóbbit választja, így akarata ellenére belekeveredik Atlanta két legerősebb
természetfeletti körének hatalmi harcába. Az egyik oldal a vámpírokat irányító
Halottidézők. A másik a Falka, az alakváltók félkatonai klánja. És mindkét fél
azt akarja, hogy Kate találja meg a gyilkost.<br /></span><span style="color: #1f1f1f;">A
New York Times sikerszerzője, Ilona Andrews Kate Daniels világának
megismerésére hívja az olvasót a sorozat első kötetében.</span></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%;"><span style="font-family: times;"><span></span></span></p><a name='more'></a><span style="font-family: times;"><span style="color: #1f1f1f;"><br /></span></span><p></p><p><span style="font-family: times;"><br /></span></p><p><span style="font-family: times;">Ismeritek az érzést, amikor évek óta szemeztek egy sorozattal, aztán úgy alakul, hogy bent is van a könyvtárban... aztán itthon döbbentek rá, hogy <i>hopp,</i> ez a második rész? Na, pont így jártam. Szerencsére a kiadó oldaláról e-könyvként gyorsan beszereztem az első kötetet.</span></p><p><span style="font-family: times;"><br /></span></p><p><span style="font-family: times;">Kate zsoldosként tengeti mindennapit, amikor azonban egy számára fontos embert meggyilkolnak, újra kell gondolnia addigi elveit.</span></p><p><span style="font-family: times;">A lány hamarosan belekerül a vámpírok és az alakváltók harcába, azonban a nyomozása nem várt eredményekre vezetik: sokkal több minden forog kockán, mint elsőre gondolta.<br />Egymással harcoló természetfelettik, és árnyékban megbújó veszély leselkedik rá.</span></p><p><span style="font-family: times;"><br /></span></p><p><span style="font-family: times;">Kíváncsian kezdtem bele a könyvbe, hisz' mindig izgalmas olyan szerzőtől (vagyis ebben az esetben szerzőpárostól) olvasni, akihez korábban még ne volt szerencsém. Viszont a történetet meg sokan szeretik, és figyelembe véve, hogy nem egy mai sorozat, ez azért bizakodásra adott okot.</span></p><p><span style="font-family: times;">Az első dolog, ami feltűnt, ez a máiával kapcsolatos érdekes világfelépítés. Szoknom is kellett jó néhány oldalon át, hogy akkor most mi működik, és mi nem, vagy épp azt, hogy hiába a mágia, amiről azt gondolná az olvasó elsőre, hogy a szereplők használják is, a hősnő igazából karddal harcol.</span></p><p><span style="font-family: times;">Tetszett a gyilkossággal behozott krimi szál is, igazából a cselekmény ezen része volt a felelős azért, hogy ne érezzem, hogy leül a történet száz oldal környékén. Ugyanakkor a megoldással enyhén elégedetlen vagyok, én azért nagyobb durranást szerettem volna, figyelembe véve, hogy előtte háromszáz oldalon az odavezető utat kísértük figyelemmel.</span></p><p><span style="font-family: times;"><br /></span></p><p><span style="font-family: times;">Kate eléggé nagyszájú, kissé néha már túlságosan független női karakter. Olykor azt lreztem, hogy esetében a kevesebb tényleg több, és igazán letehetné végre ezt a szúrós páncélt, amit a maga védelmére tart a szíve körül. Nem mindig vitte előrébb ez a felfogás, bár az is igaz, hogy megmentőre se várt soha.</span></p><p><span style="font-family: times;">Curran a férfi főszereplőnk, de azon kívül, hogy az Alakváltók Ura, meg ritka arrogáns, nem igazán maradt meg bennem róla túl sok információ. Vagy csak túl magasra tettem a lécemet ha alakváltó férfiakról van szó (köszi Nalini Singh, és Eszes Rita)</span></p><p><span style="font-family: times;">Derek viszont egy érdekes karakter, remélem visszatér még.</span></p><p><span style="font-family: times;"><br /></span></p><p><span style="font-family: times;">Összességében számomra ez egy egyszerolvasós fantasy, amiben túl sok vér folyik, és túl sok bél fordul ki, de egyébként meg nem rossz. Néhol ugyan kissé kusza, és talán logikátlan is, de bevezető kötetként megállja a helyét, felkeltette az érdeklődésem a folytatás iránt.</span></p><p><span style="font-family: times;"><br /></span></p><p style="text-align: right;"><span style="font-family: georgia;"><i>*Hikari</i></span></p>K. A. Hikarihttp://www.blogger.com/profile/07143700590150879710noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2869340606965237624.post-12118013692268047882023-09-12T19:00:00.003+02:002023-09-12T19:01:21.363+02:00Borítómustra: a yókaiok mindenütt ott vannak<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj-N9wmMMQsaoPGayqm2HOaoQiDp3uiGs6g1F1B5ry_YnarJpW3iIUxHTivd593WwoHjPmA5t0eBugmM2zq02_mkgvuKKvN8XlJ2nEx_tLODEc2n_LFesT395cyp-yZJxnKB5PVJy2S91vXJERg6d8aTQID4tHANLJ2JMAHLlyXkbRu1hu7gsfOQ5r54jY/s900/20160730_203011.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="825" data-original-width="900" height="293" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj-N9wmMMQsaoPGayqm2HOaoQiDp3uiGs6g1F1B5ry_YnarJpW3iIUxHTivd593WwoHjPmA5t0eBugmM2zq02_mkgvuKKvN8XlJ2nEx_tLODEc2n_LFesT395cyp-yZJxnKB5PVJy2S91vXJERg6d8aTQID4tHANLJ2JMAHLlyXkbRu1hu7gsfOQ5r54jY/s320/20160730_203011.jpg" width="320" /></a></div><p> </p><br /><span style="font-family: times;">Halihó!</span><p></p><p></p><p style="background: 0px 0px rgb(255, 255, 255); border: 0px; color: #222222; margin: 0px; outline: 0px; padding: 0px; transition: all 0.3s ease 0s; vertical-align: baseline;"></p><p style="background: 0px 0px rgb(255, 255, 255); border: 0px; color: #222222; margin: 0px; outline: 0px; padding: 0px; transition: all 0.3s ease 0s; vertical-align: baseline;"></p><p style="background: 0px 0px rgb(255, 255, 255); border: 0px; color: #222222; margin: 0px; outline: 0px; padding: 0px; transition: all 0.3s ease 0s; vertical-align: baseline;"><span style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: 0px 0px; background-repeat: initial; background-size: initial; border: 0px; margin: 0px; outline: 0px; padding: 0px; transition: all 0.3s ease 0s; vertical-align: baseline;"><span style="font-family: times; font-size: small;">Tudjátok, hogy nem vagyok valami nagy könyvboritómániás. Persze, nálam is vannak esetek, amikor kifejezetten a borítóba szeretek bele, de ha a történet nem fog meg, akkor csak külcsín miatt nem is olvasom el.</span></span></p><p style="background: 0px 0px rgb(255, 255, 255); border: 0px; color: #222222; margin: 0px; outline: 0px; padding: 0px; transition: all 0.3s ease 0s; vertical-align: baseline;"><span style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: 0px 0px; background-repeat: initial; background-size: initial; border: 0px; margin: 0px; outline: 0px; padding: 0px; transition: all 0.3s ease 0s; vertical-align: baseline;"><span style="font-family: times; font-size: small;">Ebben a rovatban borítókat mutatok Nektek, amik valamiért megfogtak.</span></span></p><p style="background: 0px 0px rgb(255, 255, 255); border: 0px; color: #222222; margin: 0px; outline: 0px; padding: 0px; transition: all 0.3s ease 0s; vertical-align: baseline;"><span style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: 0px 0px; background-repeat: initial; background-size: initial; border: 0px; margin: 0px; outline: 0px; padding: 0px; transition: all 0.3s ease 0s; vertical-align: baseline;"><span></span></span></p><a name='more'></a><span style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: 0px 0px; background-repeat: initial; background-size: initial; border: 0px; margin: 0px; outline: 0px; padding: 0px; transition: all 0.3s ease 0s; vertical-align: baseline;"><span style="font-family: times; font-size: small;"><br /></span></span><p></p><div><span style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: 0px 0px; background-repeat: initial; background-size: initial; border: 0px; margin: 0px; outline: 0px; padding: 0px; transition: all 0.3s ease 0s; vertical-align: baseline;"><span style="font-family: times; font-size: small;"><br /></span></span></div><div><span style="font-family: times;">Idén új Eszes Rita regény érkezik, ami <span style="background-color: white;">az 1600-as évek végén játszódik, a főszereplői pedig egy szexi alakváltó tanuki, és egy albinizmussal élő női nindzsa, azaz kunoicsi.</span></span></div><div><span style="background-color: white;"><span style="font-family: times;">A borítótervező pályázatra sok, jobbnál-jobb tervek érkeztek, de nekem már ott is megvoltak a kedvenceim. Így nagyon izgatottan vártam, hogy végül milyen borítót kap ez a különleges történet.</span></span></div><div><span style="background-color: white;"><span style="font-family: times;">Nekem nagyon tetszik, igazán boldog vagyok, hogy erre esett a kiadó választása.</span></span></div><div><span style="background-color: white;"><span style="font-family: times;">Mutatom:</span></span></div><div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiMW-aZpXEOj3IP0AlW2DRuzFFrJuNdJlcoebUQ9lgpY0OkN7rHyNZjhU0AqxBm6BSlpwST8MZSZZnDZTuD_AgiGnxcZVONicmAqAqqIE5GWr8qSD-qdyOutGSxMU5533Xn8PA4pCi8IzokczD6nSK7WhBjk-bgqEAuAj7RTZsSrYYNg1FeurBr0InD32w/s1050/304790478_5489241754501334_6490418126186920473_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1050" data-original-width="700" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiMW-aZpXEOj3IP0AlW2DRuzFFrJuNdJlcoebUQ9lgpY0OkN7rHyNZjhU0AqxBm6BSlpwST8MZSZZnDZTuD_AgiGnxcZVONicmAqAqqIE5GWr8qSD-qdyOutGSxMU5533Xn8PA4pCi8IzokczD6nSK7WhBjk-bgqEAuAj7RTZsSrYYNg1FeurBr0InD32w/s320/304790478_5489241754501334_6490418126186920473_n.jpg" width="213" /></a></div><br /><span style="background-color: white; font-family: -apple-system, BlinkMacSystemFont, "Segoe UI", Roboto, Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 14px;"><br /></span></div><div style="text-align: right;"><span style="font-family: times;"><span style="background-color: white;">Nektek hogy tetszik?</span></span></div><div style="text-align: right;"><span style="background-color: white;"><span style="font-family: georgia;"><i>*Hikari</i></span></span></div><p style="background: 0px 0px rgb(255, 255, 255); border: 0px; color: #222222; margin: 0px; outline: 0px; padding: 0px; transition: all 0.3s ease 0s; vertical-align: baseline;"><span style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: 0px 0px; background-repeat: initial; background-size: initial; border: 0px; font-family: times; margin: 0px; outline: 0px; padding: 0px; transition: all 0.3s ease 0s; vertical-align: baseline;"><span></span></span></p>K. A. Hikarihttp://www.blogger.com/profile/07143700590150879710noreply@blogger.com0