Tavi Kata: Nyitótánc (Sulijegyzetek 1.)

Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2013
Oldalszám: 358
Fülszöveg:

Lilla imád táncolni, épp ezért alig várja az új középiskolát és a tánccsoportot, az új barátnőket, no meg a helyes fiúkat.
Csakhogy a szomszédba költözött nyáron a leghelyesebb srác, a kosaras Krisztián, aki úgy fest, mint egy rockisten.
A szülők azt mondják, valaha ők barátok voltak, de akkor miért olyan elutasító Krisztián?
Mi zajlik a kosárcsapatban, miért vitáznak egymással a fiúk, hol nyíltan, hol burkolva? Tényleg a tehetség számít?
Mi történik a lányok között? Hogyan lehet barátságból elutasítás, szeretetből harc? Van-e megbocsátás egy lánycsapatban?
Lilla nagyszájúan lavíroz az iskola nyüzsgő életében, barátságok és szerelmek között. Szurkol a kosárcsapatnak, szenved a feleltetések alatt, és hol örömmel, hol bánatosan éli a középiskolások mindennapi, ám izgalmas életét.

                                       ***

Újabb magyar írónő könyve került a kezembe, és mint az eddigi esetekben, ezúttal se bántam meg. Sőt ilyen könyvek után mindig felteszem magamnak a kérdést: "Miért nem olvasok többet hazai íróktól?" Erre a kérdésre egyébként a mai napig nem sikerült válaszolnom. :) De mindegy, most már akkor jöjjön a véleményem:
Tudni kell, hogy tetszett a könyv. Tényleg. Viszont ott volt azért a tudatom mélyén valahol a hasonlóan magyar, hasonlóan gimis történet a Szent Johanna Gimi..amit ugyan igyekeztem nem hasonlítgatni ehhez a könyvhöz, mégis tudat alatt mérce volt számomra. Hogy sikerült-e megugrani? Erről nem nyilatkozom.
És ezután az apró megjegyzés után a végítélet.
Tetszett a könyvben az E/1-ben történő írás, és az, hogy napi bontás helyett minden hónap alkotott egy nagyobb, új fejezet. Ez könnyen olvashatóvá, gördülékennyé tette számomra könyvet. Legalább is nálam így gyorsabban pörgött mintha az lett volna írva, hogy "xy hónap, ab napja" ha értitek mire gondolok. Persze ennek a fajta naplóregénynek is van egy hangulata, de nekem most ez a hónap szerinti taglalás kifejezetten bejött. Talán mert ritkán látok ilyet.
És akkor jöjjön a fekete leves *sóhaj*: nem akarom, és igyekszem nagyon nem lehúzni a regényt, mert egyrészt tudom mennyire nehéz írni, főleg olyat, ami megfogja a mai fiatalokat, ám néhány dolgon nem tudok csak úgy elsiklani.

Lilla

Először is a főszereplő, Lilla.  Nekem ő eléggé hideg-meleg személyiség, de nem akarlak kérdések között benneteket, úgyhogy erre ki is térnék: Velem egyidős a szereplő, úgyhogy azt hittem, majd közel fogom érezni magamhoz, valaki olyannak, akit szívesen ismernék a valóságban is. Ez az érzés ugyan nem maradt el teljesen, de egyelőre még csak halványan pislákol. Mert rendben, tizenöt éveshez képest érett, nem hisztizik, nem vásárol állandóan, nem az a legnagyobb baja, hogy milyen ruha van rajta az adott nap, és ez nálam jó pont. Ugyanakkor volt vele kapcsolatban egy olyan érzésem, mintha kissé egoista lenne, akit csak saját maga érdekel teljesen mélyen, a többi emberrel beéri a felszíni tudást. De erről később bővebben.

Krisztián

A fiúk, pontosabban egy bizonyos fiú: a szomszéd Havasi Krisztián. Komolyan, én őt nem tudom hová tenni. Mármint tényleg nem, és nem csak azért, mert Lilla nem tud róla sokat. Ez a srác nem akarja, hogy az ember sokat tudjon róla. Pedig főhősnőnk gyerekkori barátja, és most már szomszédja is, aztán mégis képes tahóként viselkedni a lánnyal. Vagy ha úri kedve úgy tartja éppen kedves. Ám úgy érzem, hogy még nagyon sok lehetőség és olyan tulajdonság lehet benne, amit még nem tudunk, de remélhetőleg ez változni fog.
Jöjjenek a - nem is mellékszereplők, inkább - kevesebb figyelmet kapott karakterek. A tanári kar, de főleg az osztály, amiből néhányukkal nagyon jóban is lesz Lilla, meg is hívja magához, illetve viszont, néhányukkal inkább csak beszélget. De Istenem, még így is, nem tudunk meg sok mindent. Illetve a kinézetet, meg ilyen nagyon alap mit-szeret dolgokat (lásd: rajzolni, kosarazni, táncolni stb.) és itt kifújt. Nem tudjuk meg, hogy ezeken kívül szeretnek-e valamit, ha igen mi az, hogy mivel töltik a szabadidejüket, hogy mi a kedvenc színük. Ez főleg azoknál a lányoknál zavart egy kicsit. Nem is tudom..ha mondjuk nincs velük különösebb kapcsolatom a suliiban lévő órákon kívül, akkor nem is kérdezem mélyebben a dolgaikról. De amikor valakit rendszeresen meghívok magamhoz, és viszont, akkor nem kellene ilyen felszínes dolgokkal beérni. Szerintem.

Szóval igen, a karakterábrázoláson még van mit csiszolni, de végül is ez még csak az első kötet, bármi történhet a további részekben, és remélem az írónő a folytatásban már egy kicsit pontosabb képet ad a szereplőkről, hogy jobban el tudjuk képzelni/magunkénak tudjuk érezni őket.
Arról nem is szólva, hogy egy évet nagyon nehéz ilyen rövid időintervallumban elmesélni, szóval ezt figyelembe véve azt gondolom, hogy a hiányosságtól eltekintve nem rossz első könyv, igazi könnyed sulis történet, elterelte a gondolataimat, elérte, hogy ne agyaljak, amire nagyon szükségem volt, így félévkor.
Ajánlom mindazoknak, akik most élik meg a gimnázium első évét. Azoknak, akik szeretnék újraélni ezt az időszakot. Azoknak, akik szeretik táncot, esetleg maguk is táncosok. Vagy egyszerűen csak azoknak, akik szeretnének kikapcsolni, kiszállni a mókuskerékből. Ez a könyv jó társ lesz hozzá.