Marie-Aude Murail: Oh boy!
"Kösz, hogy figyelmeztetés nélkül beléptél az életembe. Kösz, hogy megváltoztattad a folyását és megváltoztattál engem is."
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve:
Oldalszám: 192
Fülszöveg: 2014
Három testvér néhány órája magukra maradt a világban, de megesküdtek, hogy soha senki nem választhatja el őket egymástól. A legidősebb Siméon, tizennégy éves. Cingár, barna szemű. Különleges ismertetőjele: intellektuálisan koraérett, már az érettségire készül. A középső Morgane, nyolcéves. Barna szemű, elálló fülű, osztályelső. Különleges ismertetőjele: a felnőttek minduntalan elfeledkeznek a létezéséről. A legkisebb Venise, ötéves. Kék szemű, szőke, elragadóan bájos. Olyan kislány, amilyet mindenki szeretne magának. Különleges ismertetőjele: forró szerelmi történeteket játszik el a Barbie babáival. A Morlevent gyerekek nem hajlandók a sorsukat az első jöttment szociális asszisztensre bízni. Az a cél hajtja őket, hogy kikerüljenek a gyermekotthonból, ahová elhelyezték őket, és családra leljenek. Két személy lehetne a gyámjuk. Csakhogy eleinte egyiknek sem fűlik hozzá a foga. Aztán meg egyszerre mindkettőnek. De az egyik nem túl rokonszenves, a másik meg felelőtlen, ráadásul… Ja igen! És ez a két személy ki nem állhatja egymást.
Olyan emberek szerették illetve ajánlották a regényt, akiknek én magam is adok a véleményére. Ahogy nézegettem az értékeléseket sokan szerették is.
Úgyhogy én is lecsaptam rá a könyvtárban.
Lecsaptam rá, szerettem, de úgy éreztem, valami hiányzik.
Adott három testvér, Siméon, Morgane és Venise, akiket az apjuk elhagyott, az anyjuk meg öngyilkos lett. Jól kezdődik, gondoltam, és akkor még épphogy belekezdtem a regénybe. Mivel hármuk közül senki sem nagykorú, evidens, hogy kellene egy gyám...csakhogy se egy nagyszülő, se egy nagybácsi, se egy nagynéni nincs a listán. Kellemetlen. Elindul a gondolkodás, aztán a mi koraérett zsenink kitalálja, hogy apucinak talán vannak más gyerekei, akik tulajdonképpen féltestvéreik, mi sem egyszerűbb, megvan a gyám.
Ha ez ilyen könnyű lenne...
Annyi az öröm az ürümben, hogy a Morlevent nem egy gyakori vezetéknév, így hamar találnak is két embert, akik ezt a nevet viselik, és szóba jöhetnek. Csakhogy hiába találnak rájuk, nem akarják a gyereket.
Aztán hirtelen még is. Egymás közti rivalizálás talán, de hirtelen meggondolják magukat. De vajon mi a legjobb a gyereknek?
Csupán 192 oldal. Nem sok, sőt...mikor befejeztem azt éreztem, hogy szívesen olvasnám még. Nagyon is szívesen.
Komolyan ennek a könyvnek egy orbitális nagy hiába van: a rövidsége. Úgy kezded el olvasni, hogy áá, ezen majd szépen átszaladsz, nem olyan hossszú...ahaaa. Csakhogy amint beindulnak a szálak, nincs gyors átszaladás, mert egyszerűen összefacsarodik a szíved három ártatlan kisgyerekért, akik bekerültek a felnőttek kisded játékaiba, és hatalmi harcukba.
Komolyan az elején mindenkire haragudtam, a bírónőtől kezdve, a Josiane és Barthélemy Morleventig mindenkire. Az előbbi nem tud dönteni, az utóbbi kettő meg úgy acsarkodik egymásra, mint két utálatos kutya.
És mindennek a közepén ott vannak a gyerekek. Siméon, aki legidősebbként igyekszik példát mutatni a húgainak, akitől leckét vehetnénk bátorságból, és akaratból, mert amikor a dolgok rosszra fordulnak, ő akkor se adja fel, és küzd tovább.
Morgane az örök középső. Hiába osztályelső, a bátyja nyomába még nem ér, viszont a húgával ellentétben ő már nem kicsi és édes.
Venise-t se hagyhatom ki. Aranyos, imádni való, egyszerűen megfordulnak utána az emberek. Tőlem megkapja a három szívecskét.
Azt hittem, hogy nem fogok tudni alig kétszáz oldalról egy bejegyzés hosszúságúan áradozni, de úgy látszik, tévedtem. Ennek a könyvnek valóban kellett idő, hogy leülepedjen, és megjöjjenek hozzá a megfelelő gondolatok.
Elkezded, azt hiszed, hogy valami gyorsan olvasható könnyed történet került a kezedbe. Aztán hatni kezd: összefacsarja a szíved, néhányszor meg is tapossa, hadd fájjon, szinte kioltja a reményt is. Aztán ott a vége, amikor minden puzzledarab a helyére kerül, a szíved újra egyben lesz, te pedig szomorú mosollyal teszed le ezt a könyvecskét, amiben egy csoda van. Egy csoda története testvérekről, családról, össze- és kitartásról, "jó-rossz" nézőpontokról.
Pedig minden "csak" egy gyermeki esküre vezethető vissza.
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve:
Oldalszám: 192
Fülszöveg: 2014
Három testvér néhány órája magukra maradt a világban, de megesküdtek, hogy soha senki nem választhatja el őket egymástól. A legidősebb Siméon, tizennégy éves. Cingár, barna szemű. Különleges ismertetőjele: intellektuálisan koraérett, már az érettségire készül. A középső Morgane, nyolcéves. Barna szemű, elálló fülű, osztályelső. Különleges ismertetőjele: a felnőttek minduntalan elfeledkeznek a létezéséről. A legkisebb Venise, ötéves. Kék szemű, szőke, elragadóan bájos. Olyan kislány, amilyet mindenki szeretne magának. Különleges ismertetőjele: forró szerelmi történeteket játszik el a Barbie babáival. A Morlevent gyerekek nem hajlandók a sorsukat az első jöttment szociális asszisztensre bízni. Az a cél hajtja őket, hogy kikerüljenek a gyermekotthonból, ahová elhelyezték őket, és családra leljenek. Két személy lehetne a gyámjuk. Csakhogy eleinte egyiknek sem fűlik hozzá a foga. Aztán meg egyszerre mindkettőnek. De az egyik nem túl rokonszenves, a másik meg felelőtlen, ráadásul… Ja igen! És ez a két személy ki nem állhatja egymást.
Olyan emberek szerették illetve ajánlották a regényt, akiknek én magam is adok a véleményére. Ahogy nézegettem az értékeléseket sokan szerették is.
Úgyhogy én is lecsaptam rá a könyvtárban.
Lecsaptam rá, szerettem, de úgy éreztem, valami hiányzik.
Adott három testvér, Siméon, Morgane és Venise, akiket az apjuk elhagyott, az anyjuk meg öngyilkos lett. Jól kezdődik, gondoltam, és akkor még épphogy belekezdtem a regénybe. Mivel hármuk közül senki sem nagykorú, evidens, hogy kellene egy gyám...csakhogy se egy nagyszülő, se egy nagybácsi, se egy nagynéni nincs a listán. Kellemetlen. Elindul a gondolkodás, aztán a mi koraérett zsenink kitalálja, hogy apucinak talán vannak más gyerekei, akik tulajdonképpen féltestvéreik, mi sem egyszerűbb, megvan a gyám.
Ha ez ilyen könnyű lenne...
Annyi az öröm az ürümben, hogy a Morlevent nem egy gyakori vezetéknév, így hamar találnak is két embert, akik ezt a nevet viselik, és szóba jöhetnek. Csakhogy hiába találnak rájuk, nem akarják a gyereket.
Aztán hirtelen még is. Egymás közti rivalizálás talán, de hirtelen meggondolják magukat. De vajon mi a legjobb a gyereknek?
Csupán 192 oldal. Nem sok, sőt...mikor befejeztem azt éreztem, hogy szívesen olvasnám még. Nagyon is szívesen.
Komolyan ennek a könyvnek egy orbitális nagy hiába van: a rövidsége. Úgy kezded el olvasni, hogy áá, ezen majd szépen átszaladsz, nem olyan hossszú...ahaaa. Csakhogy amint beindulnak a szálak, nincs gyors átszaladás, mert egyszerűen összefacsarodik a szíved három ártatlan kisgyerekért, akik bekerültek a felnőttek kisded játékaiba, és hatalmi harcukba.
Komolyan az elején mindenkire haragudtam, a bírónőtől kezdve, a Josiane és Barthélemy Morleventig mindenkire. Az előbbi nem tud dönteni, az utóbbi kettő meg úgy acsarkodik egymásra, mint két utálatos kutya.
És mindennek a közepén ott vannak a gyerekek. Siméon, aki legidősebbként igyekszik példát mutatni a húgainak, akitől leckét vehetnénk bátorságból, és akaratból, mert amikor a dolgok rosszra fordulnak, ő akkor se adja fel, és küzd tovább.
Morgane az örök középső. Hiába osztályelső, a bátyja nyomába még nem ér, viszont a húgával ellentétben ő már nem kicsi és édes.
Venise-t se hagyhatom ki. Aranyos, imádni való, egyszerűen megfordulnak utána az emberek. Tőlem megkapja a három szívecskét.
Azt hittem, hogy nem fogok tudni alig kétszáz oldalról egy bejegyzés hosszúságúan áradozni, de úgy látszik, tévedtem. Ennek a könyvnek valóban kellett idő, hogy leülepedjen, és megjöjjenek hozzá a megfelelő gondolatok.
Elkezded, azt hiszed, hogy valami gyorsan olvasható könnyed történet került a kezedbe. Aztán hatni kezd: összefacsarja a szíved, néhányszor meg is tapossa, hadd fájjon, szinte kioltja a reményt is. Aztán ott a vége, amikor minden puzzledarab a helyére kerül, a szíved újra egyben lesz, te pedig szomorú mosollyal teszed le ezt a könyvecskét, amiben egy csoda van. Egy csoda története testvérekről, családról, össze- és kitartásról, "jó-rossz" nézőpontokról.
Pedig minden "csak" egy gyermeki esküre vezethető vissza.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése