2016. február 7.

Hétvégi tetőpont[filmkritika]: A visszatérő



Nem is tudom azt, milyen szavakkal éljek, hogy ki tudjam fejezni mindazt a meghökkentő sokkot, amit a The revenant azaz A Visszatérő című Oscar-esélyes DiCaprio film okozott nekem.
Egyszerűen vannak jó és rossz pontok is amik alapján mérlegelni szándékozom, viszont mégis egyszerűen megoszlik az egész, mert néhol annyira nevetséges, hogy amikor meghatódni kéne is elkap a röhögőgörcs.
Fogadjátok magatokba, a két és fél órányi tömör sokkot, amiben Leo az életéért és a vérszomjas végső epic bosszúért küzd.



Nos, mint minden sztori ez is indul valahogyan megismerkedünk Hugh Glass-al(Leonardo DiCaprio), aki pawnee indián fiával Hawk-al hadakoznak egy csendes kis csoportban az indiánok seregével.
Bííp.
Valami hibádzik, ja, hogy a fiad is indán, UGYAN.
Szóval, a mi Glassunk egy nagyon természetismerő ember, aki hamar kiigazodik bármilyen katasztrófán mindaddig ameddig egy bénán végződött harc után az anyamedvével, akinek kis bocsát akarta levadászni, meg nem nyomorul egy életre.

Innentől a két és fél óra hamar megnyúlik negyven órára, ugyanis mint szem és fül (de leginkább szem) tanúi leszünk mindannak, hogy hogyan is küzd ez a szerencsétlenül járt manus az életéért, szinte már annyi nyálat láthatunk Leo száján kifröccsenni amennyit nem sajnálunk, hallhatjuk morogni, nyögni és még inkább morogni, ugyanis a medvemama annyira K.O-t ad neki, hogy három-négy napig teljesen életképtelen, amikor a csapat már nem bírja tovább cipelni őt, úgy döntenek, hogy két igen jól szituált emberkével otthagyják, aztán majd ha Leo meghal akkor mehetnek tovább, ha nem és lábra áll akkor is.

Itt jön a képbe Tom Hardy, akit háromezerszer is megismerhetünk a filmbe, ha valaki elszalasztotta ezeket, akkor sincs baj Leo még fel is firkálja nekünk a hóba, szóval igen, ő Fitzgerald.
A gonosz Fitz aki orv módon másik szemöldökbajnok társának is hazudik,merthogy ez a film meg sem született volna, ha nem lenne gyilkosság. Igen, emberek, ugyanis az említett kinyírja Leo szeme fényét, a fiát. Aztán otthagyja a francba.
Ha ez nem lenne elég, Leo túlél egy élve eltemetést, itt aztán valahol végleg betelhet neki a pohár, ugyanis kezdetét veszi a szenvedős morgásokkal tartkított csúszómászó életvitel, de őt a bosszú hajtja, főleg, hogy jól ott is lesz hagyva. Rendes emberekkel volt körülvéve ez az ember.
Van itt minden, alvás a hóba, gennyesedő sebek, halvadászat, aztán Bear Grylls módra evés, nyúlpózban történő gombatízórai, egy indiánnal való közös véresre sült flekkenezés, kibelezett lóban alvás. Élményfürdőt is kap, hogy ne legyen gondja, lecsúszhat a vízesésen kárpótlásként.
Végül a várva várt vérmes bosszú, ahol aztán az ember már tágra nyílt pupillákkal figyeli, végre hősünk sikerrel jár-e és imádkozni kezd, ölje már meg szerencsétlen Fitz-et, azonban elnyújtják.

 Nem sütök el több spoilert, mindenki a maga szájíze szerint értékelje a filmet, mellette szóljon, hogy a medvés harc az állati jól odateszi a pontot a filmre, a természeti felvételek és képek, pedig nekem akármennyire hosszúnak is tűntek jobban elnéztem volna, mint magát a történést, egyszóval nem zavart.
A szereplők egész jól alakítanak, Leo is küzd, és köpköd úgyhogy én a két és fél órát sokallottam erre, mert hát valós a sztori, de akkor is.
Csak aztán nehogy azt éljük meg, hogy a CGI medve hamarabb kap Oscar-t, mint Leo.
Nézzétek meg, egyszer nem olyan tragédia, hátha még tetszeni is fog valakinek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Üzemeltető: Blogger.