Cynthia Hand: Angyalvágy (Anyalsors 3.)

"Az a boldogság, ha arra vágysz, amiben nem szenvedsz hiányt."

Kiadó: Maxim
Kiadás éve: 2013
Oldalszám: 484
Fülszöveg:

Az utóbbi évek több meglepetéssel szolgáltak, mint amire az angyalvérű Clara Gardner valaha is számított volna.

Miután kiderítette, milyen különleges szerepet játszik a többi angyalvérű között, eltökélte magát, hogy megóvja Tucker Averyt a gonosz erőtől, amely őt magát követi… még akkor is, ha ennek érdekében mindkettejük szívét össze kell törnie. A város elhagyása tűnt a legjobb megoldásnak, tehát visszatért Kaliforniába – akárcsak Christian Prescott, az ellenállhatatlan vonzerejű fiú abból a látomásból, amely egész kalandozását elindította.

Amíg Clara igyekszik helytállni egy számára ijesztően új világban, fölfedezi, hogy a bukott angyal, aki megtámadta őt, most minden lépését figyeli. És nem is egyedül. Fenyegetően közeledik a fekete szárnyúak elleni harc, és Clara tudja, hogy végül teljesítenie kell küldetését. Az pedig áldozatokkal és árulásokkal jár.

A trilógia befejező kötete. Vártam is, meg nem is.
Tulajdonképpen úgy voltam vele, hogy nehogymár a befejező kötetet ne olvassam el.
Határozottan azt kell mondanod, hogy ez volt eddig a legizgalmasabb kötet.

Clara a Standfordra megy tovabb, Angela kérésének eleget téve. Mint ahogy Christian is.
Szeretnének normális egyetemisták  lenni, normális életet élni, de ez nem több, mint egy hiú ábránd.
A nyugalom még sokáig nem fog szerepet játszani az életükben.
A szálak pedig egyre bonyolódnak, a sötétség sem oszlik szét.

Ahogy korábban említettem, számomra ez volt a legizgalmasabb kötet.
Egyrészt ott volt Clara látomása, ami nagyon kevés információt tartalmazott. Nem lehetett sok mindent megtudni belőle, még azután sem, hogy Christian megjelenik benne. Hisz miért pont ebből maradna ki?
Angela furcsán viselkedik, titkot őriz, és amikor lehull a lepel, az nem megnyugvást hozz, hanem bajt. Csőstől. Lavina módjára.

Dante Isteni szinjátékában van egy rész, ami igazán jól leírja a dolgokat: "Aztán mutatva vidám, bátor képet
belém is lelket öntött s kézre fogva
velem a titkok bús honába lépett."
Hogy mi okból, mikor és ki...azt nem mondom el, a regényben ott a válasz.

A cselekmény annyira pörgős volt, olyan titokzatos.
Csakhogy Clara valahogy megint elvett az élményből. Rendben, kevésbé volt idegesítő, mint az előző kötetben, de idegbajt kaptam attól, hogy epekedett Tucker után.
Mikor ott volt neki a másik srác. Igen, a story végére Christian párti lettem.

És akkor apucit még nem is említettem. Tiszta Angyali Küldetésbe vitte át a pasas az egészet, de még mindig bírom a karakterét. Ameddig kellett, jelrn volt, segített, kiaknázta a lánya képességeit. Sajnálom, hogy ezután újra lelépett.

Ennek a regénynek nem kellett volna epilógus. Legalább is számomra nem. A sok történés, a sok harc után nekem egyszerűen sok volt. Nem tudok másképp fogalmazni.

Méltó zárása a trilógiának, minden pattanásig feszült ideggel, és rejtèlyel együtt.
A vége igazán csattanósra sikeredett, talán ezért olvastam hajnali fél kettőig.
Senkiben nem bízhatsz, senki nem az, akinek látszik.
Hallgass a szívedre, a belső hangodra és jól fogsz dönteni.
Mert erős vagy. Erősebb, mint hinnéd.