Bessenyei Gábor: A jövő harcosai (Olimposz legyőzése 1.)

"Amit elmesélsz, abban hiszel. Amiben pedig hiszel, az létezik."
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2015
Oldalszám: 424
Fülszöveg:
Marcell, Erik és Adria meghökkentő dolgot lát: valaki lezuhan az égből.
Ráadásul túléli.
Amikor az aszfaltba krátert ütő, füstölgő testet figyelik, még nem sejtik, hogy hamarosan belekeverednek egy múltbéli összeesküvésbe és a rég elfeledett görög istenek hatalmi viaskodásába.
Valaki azt akarja, hogy az Olimposz isteneinek korszaka soha ne múljon el. És soha nem szülessen meg a jövő.
Marcell és Adria, a folyton akadékoskodó Erikkel különös, lebilincselő kalandra indulnak. Visszautaznak az időben, hogy leleplezzék az áruló istent, és megtalálják a jelenből ellopott tárgyat, ami nélkül a pusztító terv nem valósulhat meg.
Társukul szegődik egy örökké vérre szomjazó halálistennő, miközben állniuk kell a többi isten segítőkésznek tűnő rohamát is.
De megbízhatnak-e bármelyikükben? Vagy épp az árulót engedik közel magukhoz? Ki merné megvádolni Arészt, Athénét, Héphaisztoszt, Hermészt, Poszeidónt, vagy épp Zeuszt?
Mit ér a barátság? Hol kezdődik a bátorság?
Egyetlen esélyük, ha megkezdik a nyomozást az összezuhanó időben, és az élővé vált görög mítoszokból összerakják a mozaik darabkáit.
És kezdetét veszi az istenvadászat…


Az író dedikálással egybekötött könyvbemutatót tartott, én pedig eldöntöttem, hogy mindenképp el fogom olvasni.

A történet főszerepében három nyolcadikos van, akik a tanítás utolsó napján nem a jól megérdemelt pihenésüket kapják meg, hanem küldetést.
Meg kell menteniük a világot a pusztulástól.

A könyv hátlapján az olvasható, hogy a regény a Percy Jackson-sorozatra hasonlít.
Nem olvastam a sorozat köteteit, így nincs összehasonlítási alapom, és talán emiatt is élveztem kifejezetten a regényt.
Új volt. Az újat felfedezni pedig minden esetben izgalmas.

A cselekmény már az első perctől kezdve izgalmas, és kifejezetten magával ragadó.
In medias res-felépítesű történet, a szerző nem untatott minket felesleges bemutató körökkel és ezért hálás voltam.
Ugyanakkor hiába kerülünk a dolgok közepébe, szükség volt egy kis időre   amíg igazán kiforrotta magát a történet, de ez egyáltalán nem volt hátrány.
Bár valami listát elviseltem volna a könyv hátulján az istenek nevével + azzal,  hogy minek az istene, mert ennek hiányában néha kissé belezavarodtam, hogy akkor most kiről is van szó.

Nem csak a cselekmény nyerte el a tetszésem, hanem a szereplők is. Ugyan kedvencet nem avattam közüllük, de megkedveltem a csapatot.
Marcell valóban igazi vezér, nagyon ügyesen tartotta össze a csapatot.
Erik a kezdeti nehézségek ellenére, egy határozott, mégis higgadt karakterré nőtte ki magát.
Aria a Keérerel együtt a tökéletes példái annak, hogy a nők is lehetnek erősek és lehet nagy feladatuk, egyáltalán nem a gyengébbik nem képviselői.
A Moira-ról pedig mindig Vivien regénye ugrott be, bár igaz, hogy itt más oldalról ismerhettük meg a sors istennőt.

Bevallom őszintén sokkal jobbra sikerült nyitókötet, mint reméltem.
Igazából ezt a görög mitológiás témát nem tudtam nagyon hová tenni, nem igazán olvasok ilyesmit. De ez a regény elnyerte a tetszésem. A szereplők kedvelhetők, a cselekmény pörgős, az írásmód élvezhető.
Bár ha nekikezdtek ajánlom, hogy legyen a közelben egy lap, hogy tudjatok jegyzetelni.
A történet még csak most vette kezdetét, de biztos vagyok benne, hogy a jövő harcosai nem pihenhetnek túl sokáig.



Bejegyzés EXTRA- Interjú Bessenyei Gáborral -

Hikari: Mikor és miért kezdtél el írni?
Bessenyei Gábor: Érdekes módon, csak tizennyolc éves korom után kezdett foglalkoztatni az írás. Persze azelőtt is voltak kísérleteim, próbálkoztam más kreatív dolgokkal, de az igazi vágy csak a főiskolás éveim alatt kapott el, ahol minden előzmény nélkül azt vettem észre, hogy az üres perceimben a novellás kötetem tervezgetem, amihez nem sokkal később hozzá is kezdtem. Nem volt ennek különösebb oka, csak az, hogy a fejemben volt néhány történet, és szerettem volna kivenni őket onnan.
De maga az írás nem a semmiből jött, a főiskolán újságírást tanultam, ami elég jól is ment, a tanáraim dicsértek, szóval hihettem azt, hogy megvan az alapvető íráskészségem.
H.: Magyar nyelven publikáltál. Soha nem gondolkodtál álnéven történő megjelentetésen?
B. G.: Azt hiszem, a ’90-es években nagyobb népszerűségnek örvendtek az írói álnevek, habár még most is sokan választanak maguknak. Én viszont vagyok annyira exhibicionista, hogy mindenképp azt akartam, hogy a saját nevemen jelenjenek meg a történeteim. :) Soha nem gondolkodtam írói álnéven.
H.: A görög mitológia a történet alapja. Mennyire volt nehéz ilyen témáról írni?
B. G.: Nem különösebben. Ha már mitológia, sokkal nehezebb lett volna egyiptomi vagy germán mitológiával foglalkozni. Az előbbi jóval bonyolultabb, mint a görög, az utóbbihoz pedig sokkal kevesebb anyagot lehet találni. A görög mitológia viszont szerteágazó, élvezhető, és sok forrással rendelkezik. Egyes istenek és mítoszok annyira köztudatban vannak, hogy néha úgy éreztem magam, mintha csak egy fan fiction-t írnék. :) Ami a témával kapcsolatban gondot okozhat, az inkább az, hogy jó néhány mítosznak több változata is létezik, illetve az sem egyszerű, hogy a múltbéli történetszálban a helyszíneket és az emberek viselkedését korhű módon ábrázoljam.
H.: Gondolom a téma hozzád is közel áll. Melyik mítoszt szeretted a legjobban papírra vetni?
B. G.: Az az érdekes, hogy az első mítosz, ami az eszembe jut, nem szerepel a regényben, mégsem beszélhetek róla, ugyanis a folytatásban még fontos szerepe lesz. Annyit mondhatok, hogy a tragikus végkifejletű mítoszok közelebb állnak hozzám, mint a többiek. :)
H.: Van a leírtak közt olyan mítosz, amihez nem volt kellő anyagod és fikcióval egészítetted ki?
B. G.: Nem igazán. A Kéer, az ókori halálistennő karaktere olyan, ami csak említés szintjén szerepel egy-két ókori szövegben, így őt szinte teljes egészében én alkothattam meg, mindenféle megkötés nélkül. Arra viszont ügyeltem, hogy a felhasznált mítoszokat úgy építsem be a történetbe, hogy ne kelljen változtatni rajtuk.
H.:  Három általános iskolás a főszereplő. Gondot okozott ennyire fiatal karaktereket alkotni?
B. G.: Ők már az általános iskola legvégén járnak, a két fiú főszereplőt egy nyár választja el a gimnáziumtól, a lány főszereplő pedig egy kicsit még tőlük is idősebb. Ezt csak azért mondom el, mert én őket már nem tartom annyira fiatalnak, közelebb érzem őket a fiatal felnőttekhez, mint a gyerekekhez. Nyilván, én azért már meghaladtam az ő korukat, de talán még nem vagyok annyira messze tőlük, hogy gondot okozzon visszahelyezkedni ebbe a korosztályba. :)
H.: Ha bárkivel találkozhatnál a szereplőid közül, ki lenne az?
B. G.: Kénytelen vagyok A jövő harcosaiból választani, mert ha olyan írásomból választanék, ami nem jelent meg, az senkinek nem mondana semmit. Így marad nekem A jövő harcosai egyik főszereplője, Adria. De vele inkább csak találkoztam volna, mondjuk, amikor még én is gimis voltam… :)
H.: Gondolom érkezik valamikor folytatás. Lehet tudni konkrétumot?
B. G.: Reményeim szerint még idén megjelenik a folytatás, de ez persze sok mindentől függ. A történet két hónappal az első kötet után veszi fel a fonalat, és minden fontosabb szereplő visszatér, de nem akarok semmi spoilert ellőni, így többet nem mondhatok.
H.: Ha úgy alakulna, te vállalnád a világ megmentését?
B. G.: Hú, de könnyű lenne rávágni erre, hogy persze. De azért az ember elgondolkodik azon, hogy ez milyen áldozatokkal járna. Ha az életébe kerülne, hiába a győzelme, ő már nem élvezhetné a sikere gyümölcsét. De ha amúgy is pusztulna a világ, ő pedig vele pusztulna, akkor már miért ne áldozná fel magát, hogy legalább a többieket mentse? Szóval, ha nincs más, vállalnám, de jobban örülnék, ha mást érne ez a megtiszteltetés. :)

Nincsenek megjegyzések:

Üzemeltető: Blogger.