Kultúr: Madame Bovary

Sziasztok!

Ashley ismét köztetek, ezúttal egy filmet hoztam nektek. Másodszorra is végigszenvedtem, mert hát lássuk be elég nagy érvágás.

Nekem anno Gustave Flaubert könyve kötelező olvasmány volt.

Szerettem, mert jó volt. Magával ragadott és nem éreztem úgy magam közbe, hogy totálisan szana-széjjel tépném a hajam.

Most viszont így képiekben látva, eléggé megtette a hatást.

Miről is szól ez?
Emma anyja halála után visszatér apjához, és a folytonos érdeklődése a szerelmes regények iránt a tetőfokára hág, keresi a szerelmet az izgalmakat, a szenvedélyt.
Egyik nap kiszakadva az unalomból, apja balesetet szenved így a megözvegyült vidéki orvos Charles Bovary kisiet terepre.
Mindössze két találkozás után, Emma szinte rámászik az orvosra, aki édesanyja terrorjában él.
Hamar össze is házasodnak, ekkor jön rá Emma, hogy ez az élet nem neki való.
Charles még egy bálra is elviszi, ahol Emmácska táncolhat Vicomte-al is. (Víkont)
Emma terhes lesz, amikor már totálisan idegösszeroppanást kap, szenvedése során új helyre költöznek.
Itt találkozik Leonnal, aki tökéletes példaalanya a szenvedő szerkezetű szerelemnek.
Szőke herceg fehér lovon, azonban a megcsalás még várhat.
Hamar jön a képbe Rodolf is, a rejtélyes hapek, aki egyből belecsábítja a rosszba. Innentől nem telik el úgy nap, hogy hős szerelmes lánykánk fejében ne hercege járna, leszarva tőből családját és egyszem lányát. Csodálatos.
Mindenféle rosszat elkövet amit csak elképzelhet egy ember.
Na jó, talán nem mind.
Megcsal, hazudik, adósságba vereti a családját, csakhogy csilloghasson az emberek szemében.
Mikor Rod szépen pofáraejti, következik a visszatérő alany Leon, akiből szép szál legény lett, így ott is forr a románc a hazugság és a szex.
Aztán amikor minden összedől körülötte gyáva mód elfut a halálba. Otthagyván maga mögött mindent, amire ha egy kicsit is jobban figyel és nem az önző vágyálmait kergeti az izgalomról és a szenvedélyről, talán másképp alakult volna ez a történet. Igen, bizonyára.
Becsültem a film végéig Charl karakterét. Hiába nem vette észre, hogy Emma mennyire kezd ferdülni a rossz irányba amikor mindenre fény derült sem hagyta el, végig kitartott mellette, és az arzéneszegetős momentja után is segítette, eltemette.
Emmát csak szánni tudtam, néha már érett az a pofon, hogy " Hahó, anyukám! ÉBREDJ!" De hát ilyen az amikor az ember fiatalon ész nélkül házasodik.
Szép volt, jó volt, de elég is.