Jandy Nelson: Neked adom a napot

"Légy bátor és merész. Vállaljál kockázatot."

Kiadó: Libri
Kiadás éve: 428
Oldalszám: 2015
Fülszöveg:
A ​tizenhárom éves fiú-lány ikerpár, Noah és Jude hihetetlenül közel állnak egymáshoz. Különleges burkot húznak maguk köré színekből és szavakból, ahová nem engednek be semmit és senkit. Egy nap azonban a burok felhasad, és a családi tragédia úgy kipörgeti az ikreket megszokott világukból, akár egy tornádó. 
Három esztendő múltán jóformán szóba sem állnak egymással. Az érzékeny lelkű Noah szerelmes barátságba keveredik a szomszéd sráccal, Jude pedig mesteréül választ egy goromba férfit, akinek több köze van a lány családjának széthullásához, mint hinné… 
Az ikrek nem veszik észre, hogy mindketten csak a történet egyik felét ismerik, és vissza kéne találniuk egymáshoz, hogy esélyük nyíljon világuk újjáformálására. 
Jandy Nelson világsikerű regénye döbbenetes művészi erővel szőtt mese, ami beszivárog a csontjainkba, akár a tűz melege egy didergető napon.




Akárkit kérdeztem, csak jót mondott a regényre.
Vártam majdnem három hónapot, mire beszereztem.
Csoda, hogy voltak elvárásaim?

A történet középpontjában egy testvér, jobban mondva egy ikerpár áll, Jude és Noah.
A fiú igazi művészlélek,minden percet rajzolással tölt.
A lány lázadozó, egyedül a homokszobor készítésben talál békere. Abban is csak azért, mert elmossa a víz.
Egy hirtelen tragédia azonban szétszakítja a gyerekek közti köteléket. És nincs rá garancia, hogy újra visszatalálnak egymáshoz.

Ami rögtön feltűnik olvasás közben, a két nézőpont és ezáltal valamilyen  módon a két idősík is.
Egyrészt olvassuk a 13 éves Noah részeit. Azt, amit megél ő maga, amint a színekbe, a vonalakba, a rajzaiban kerest vigaszt, ezek által mutatja be a családját, a történéseket.
Aztán ha Jude részét olvassuk, már 3 évvel később vagyunk.
A lány bejutott egy jónevű művészi gimnáziumba, de valahogy nincs minden rendben.
Bármit csinál is, az darabokra törik.

Bármiyen furcsa, a két szereplőnk èletútja azért a különböző idősik ellenére is találkozik.
Meghozzá a művészet, egy híres szobrász által.

Itt jött el az a pont, hogy nem egyszer belekavarodtam a történetbe.
Egyszerűen elvesztettem a történet szálát, és idő kellett ahhoz, hogy újra felvegyem.
Van egy érdekes stílusa az irónőnek, amit nem mindig tudtam követni, nem mindig értettem a dolgokat.

Viszont újdonság volt, hogy a műveszet; a rajzolás és a szobrászat ennyire központi szerepet kap. Ez határozottan jó pont, élveztem olvasni ezeket a jeleneteket, főleg a kőfaragásokat.

A szereplők...nem igazán nőtt a szívemhez egyikük sem, pedig Jude korombeliként van ábrázolva.
Noah dettó. Kedveltem ugyan a karakterét, de mély nyomott nem hagyott.
A szobrászt viszont nagyon bírtam, jó tanácsai voltak, kicsit apafigura volt a történetben. Jól jönne egy ilyen ember a valóságban is.

Annyira vegyes érzelmeim vannak. Nem mondom rossznak, de többet, talán mást vártam.
Olvastatta magát, mégse nyert meg magának.
Talán ha nem lesz mit olvasnom, újra előveszem. Mondjuk pár év múlva, hátha jobb lesz a véleményem.
Annak ellenére, hogy nem lett osztatlan siker még mindig úgy érzem, hogy  ez a regeny nekem adta a napot, a holdat, a csillagokat...az egesz világot.

.