Lilly Shade: Az örökös

Drága Olvasóim,
Elég rész posztoltam már (pontosabban nyolc kerek napja) úgyhogy idejét éreztem, hogy ismét ellássalak benneteket egy kis értékeléssel.
Fura, hogy mostanában ennyire sokat olvasok, de hát nincs mit tenni, más nem igazán köt le.
A mai alanyomért ezer hála és köszönet az Álomgyár kiadónak és Lilly Shade írónőnek, amiért olvashattam recenziós példányként a könyvet. 

Elég sok negatív véleményt kapott a könyv. Ami nálam automatikusan azt jelentette, hogy szeretnék én is esélyt adni, hátha tapasztalok az olvasása közben olyasmit, ami felett más esetleg elsiklott és ezért került "ZS" vágányra a szemében Az Örökös.

 

Író: Lilly Shade

Kiadó: Álomgyár
Oldalszám: 304 oldal
Megjelenés: 2016
Műfaj: NA, romantikus
Ár: 3199 Ft.



Fülszöveg:
  Egy ​tökéletes férfi és egy különleges lány. Vajon mit rejthet a hibátlan álca?
William, a milliárdos üzletember Seattle-be utazik, hogy megtalálja elhunyt nevelőapja egyetlen vér szerinti gyermekét, akit ténylegesen megillet a férfira hagyott örökség. Miközben piszkos módszereivel a valódi örökös után kutat, összehozza a sors egy dacos, szemtelen, fiatal lánnyal, aki egyedi szépségével azonnal megbabonázza őt. William felrúgva saját szabályait, enged Jessica csábításának.
Ahogy egyre közelebb kerülnek egymáshoz, William rájön, hogy Jessica nem egy átlagos lány, a múltját sötét titkok rejtik, ami után a férfi hiába nyomoz, folyton zsákutcába fut.
Merőben eltérő személyiségük, életvitelük és a köztük lévő korkülönbség nehéz döntés elé állítja őket.
Megéri ennyit szenvedni egy boldog kapcsolat lehetősége miatt?
Ha fény derül minden titokra, képesek lesznek ugyanúgy nézni egymásra, mint azelőtt?
Lilly Shade története nemcsak arra bizonyíték, hogy nincsenek véletlenek, de arra is, hogy a sors sem mindig kegyes. A tökéletes nem valódi, és ami annak látszik, csupán álca. Az ilyen álcák pedig a legsötétebb titkokat rejtegetik.

 

No, mint azt -micsoda meglepetés- tudjátok rólam, oda-meg vissza vagyok az NA, erotikus, romantikus, dark-erotikus sztorikért.

Iszonyatosan megfogott a fülszöveg, bár már akkor gyanús volt a dolog, hogy valamennyire hajaz "kedvencemre" a Fifty Shades of Greyre.

Imádom a borítót, mert elképesztően gyönyörűre sikerült, szinte vonzza az ember tekintetét, és be kell valljam két kedvenc nevem miatt döntöttem úgy, hogy bele szeretnék olvasni. Ez már generációkra nyúlik vissza, hogy én megőrülök a William és a Jessica nevekért. 

Többé-kevésbe emiatt döntöttem úgy, hogy elolvasom. 

Na jó, ez így elég szegényes. Bár, a fülszöveg is nagyban hozzásegített.

Akartam adni egy esélyt, hogy hátha jobb lesz, mint azaz égetnivaló nyáltenger. 

 Mint az kiderül, kapunk két szereplőt: a húsz esztendős (ki kell emeljem bocsi, megköveteli a könyv) SZŰZ (nem, mintha gáz lenne, egyszerűen csak minden értékelésbe azt látom, hogy SZŰZ,SZŰZ, már belém ivódott.) lánykát Jessicát, aki a maga módján kicsit naiv, kicsit bohó és talán túlságosan is azt hiszi, hogy a szerelem örök. Egyetemista lévén, elég fura, nálam inkább az a gimi-korszakot idézte fel. Utáltam amikor hisztizett.

Nem is tudom mit mondhatnék még róla úgy istenigazából, néha egész jó gondolatokkal lett ellátva, olyan életbölcsesség félékkel, amik jókor jöhetnek a rosszabb napokon. 

Ott van még William, akiről mindent megtudunk nagyjából a fülszövegből. 

Imádom az arrogáns, beképzelt, bunkó pasikat, ez éltet szinte, mikor könyvet olvasok. 

Willből nagyjából ez mind jelen van, talán ezért is nem tudják őt megkedvelni sokan. 

Nagy célt fektetett elé az élet, ugyanis fel kell kutatnia az Örököst, és nagyjából ennyi. Will örök életcélja, hogy gazdag, pofátlan, össze-vissza szexel legalább három féle nővel, ameddig rá nem veszi magát, hogy Jessicával is csinálja, mégnem aztán paff, talán el nem éri a szerelem. 

Szerencsétlen Jess meg közben ezerrel teper Willnél, de hát a szerepek a mai világban már amúgy is felcserélődtek, ugyebár.

 

Voltak benne részek, amik amúgy egész jóra sikerültek, élvezhető volt. 

Will és Jess kapcsolata elég bonyolult, kicsit kusza helyenként pedig elég kemény feladatokon mennek át együtt, vagy külön-külön. 

Jóformán semmit sem tudunk meg szereplőink múltjáról, lehet ezt Lilly nekünk a második részre tartogatja. 

Itt éreztem talán a legjobban azt, hogy nincsenek kibontva egyes szálak, sőt néhol szépen el is lett felejtve, amit amúgy elkezdődött volna. 

Ezzel nincs semmi baj, hiszen első könyves írónőről van szó, nem szabad miatta lefújogni a sztorit. 

Nagyon próbálok jót írni róla, viszont vannak olyan dolgok, amiket ki kell emeljek, és szerintem a legtöbben már előttem is megtették: 

 Szemszög-váltás: Láttam már ilyesmit azelőtt is, szóval ez nem hiba, inkább csak gyakorlás kérdése. Sokkal élvezhetőbb lett volna a dolog, ha nincs az a fránya ismétlés, de komolyan. Nekem nagyban azért is volt ennyire "beleélhetetlen", mert ötezerszer az arcomba lett vágva amit már amúgy olvastam egyszer. Valahol pedig nem is stimmelt a párbeszéd. 

(Tudom, hogy jön a szöveg, hogy: "Na gyerünk Ashley, írjál jobbat.")

Vannak benne szóismétlések, amik elég zavaróak lehetnek, de engem nem különösebben érdekelt. 

A könyv maga első alkotásnak nem rossz, van benne fantázia, elegendő erő, hogy bízzak a jobb folytatásba. Viszont, reménykedem benne, hogy Lilly akkora csavart ad nekünk a második részben, amivel kompenzálja az első regény bakijait. 

Nálam ez most nem nyert annyira, bár lehet már csak a Tűzeső miatt is érzem így. (Kis utóhatás)

Az írónő pontosan tudja azt, mit akar átadni az olvasónak, néhol nagyon bejött a gondolkodásmódja, meg az ahogyan próbál nekünk mutatni valamit abból a világból, amiben William él.