Animeajánló Hikaritól: A pajzsos hős felemelkedése

A Bloggerképző mai feladata a kedvenc sorozatokra vonatkozik. Ez is olyan téma, amiről úgy gondoltam hó elején, hogy kihagyom (egyszerűen nem tudok filmekről írni) aztán ma reggelre átgondoltam a dolgot.

Jöjjön egy rövid ajánló a Tate no Yuusha no Nariagari című animéhez.

Főszereplőnket Iwatani Naofumi-t egyik nap egyszer csak megidézik egy másik világba. De nem szimplán a két szép szeméért, hanem azért, hogy legyen a Négy Legendás Hős egyike és mentse meg a világot, nemleges válasz nincs.

Ha az akaratán kívüli feladat nem lenne elég rossz, a négy hős közül ő a leggyengébb, a pajzs hőse és a környezetében senki nem akarja őt támogatni, sőt…

Naofumi úgy kezdi meg harcát a világért, hogy teljes szívéből gyűlöli, és a pusztulását kívánja. Nem éppen szerencsés.

Évekkel ezelőtt sokkal több animét néztem, mostanában eléggé leálltam velük, de ez szembejött, tetszett a tartalma, gondoltam „akció” „fantasy” „párhuzamos világ” címszavakkal nem lehet rossz.

Nem is volt az. Tény, hogy napjainkban nagyon felkapott ez a legesélytelenebb fazon is bizonyítani akar típusú fantasy, itt viszont nem történt 180 fokos változás egyik napról a másikra. Kis lépésekben haladtunk, az eleje mondhatni lassú is volt (24 rész hosszúsággal élhet is ezzel a luxussal), mégis beszippantott.

Amikor pedig Naofumi pedig megveszi a félig ember félig mosómedve Raphtalia-t még jobban beindulnak az események, hiszen harcost kell faragjon egy félénk, gyengécske lányból. Ő csak a védekezéshez ért, kell valaki, aki harcol helyette.

 „Én csak arra vagyok képes, hogy kihozzam belőled a legjobbat.”

Talán ezt szerettem nagyon ebben az animében: az őszinteségét. Nem akarta hirtelen naggyá tenni a pajzsos hőst, sőt, sokkal nehezebb utat kellett bejárnia az elismerés az erő megszerzéséhez, mint a többieknek. Ez később mondjuk megtérül, de akkor is.
Romantikát csak nyomokban tartalmaz, azt is inkább csak a néző tudja belelátni, a készítők nem boronáltak össze senkit senkivel, véleményem szerint jól is tették, nem hiszem, hogy jót tett volna a sztorinak egy (erőltetett) romantikus szál.

Egyébként hősünk nem csak Raphtalia-ról gondoskodik az anime során, hanem Filoról is, aki igazából egy nagyon cuki óriáscsirke. Aztán az anime során kiderül, hogy nem csak ez…. Elég falánk, kissé talán naiv is, viszont rettentő hűséges, nagyon szereti a „Mestert” és Raphtaliát egyaránt. Jól jönne egy Filo barát nekem is.

„Nem fogok veszíteni. Elég erőssé válok ahhoz, hogy megvédjek mindenkit.”

Szereplőink nagyon sok kalandod élnek át, hol vicces, hol pedig igen aggasztó kalandokba keverednek, és hiába van az animének 24 része, én azért örülnék második évadnak, főleg a végén beletett csavar miatt.

„Sajnos” az anime elején látható drasztikus dark vonal, amit a főhős haragja tart életben a végére eléggé lecsökken, és kapunk helyette egy full nyugis, színes, minden a legnagyobb rendben lesz hangulatot. Talán ezt felróhatnám hibának, de nem fogom.

Aki szereti a harcolós, másik világban játszódó, túlnyomórészt eseménydús animét, az szeretni fogja ezt is. Amióta befejeztem, keresem a hasonló történetű/hangulatú animéket, de egyelőre nem jártam sikerrel.

Ti láttátok már ezt az animét? Vagy tudnátok mondani hasonlót?

 *Hikari