2021. április 6.

Jessica Park: 180 másodperc


Néha olyasmi történik, amire nem számítasz. Néha valaki miatt megszeged a saját szabályaidat.


Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2019
Oldalszám: 368
Fülszöveg:
Három ​perc is elég ahhoz, hogy megváltoztasson egy életet.
Minden sebezhetőség ellenére. Minden félelem ellenére.
Vannak, akik az egész életüket anélkül élik le, hogy megváltozna a gondolkodásmódjuk. Allison Dennisnek viszont mindehhez 180 másodperc is elég…
Allison, aki a gyerekkorát nevelőcsaládok között ingázva töltötte, elhatározta, hogy senkit nem enged közel magához. Tizenhat éves koráig nem fogadták őt örökbe, így megtanulta, hogy jobb nem bízni a dolgok állandóságában. De harmadéves egyetemistaként egyre nehezebben tud elveszni a fülében zúgó fehérzajban.
A gyanútlan Allison egy délután épp a kampusztól nem messze sétál, amikor belerángatják egy társadalmi kísérletbe. Azt a váratlan feladatot kapja, hogy lépjen interakcióba egy vadidegennel, 180 másodpercen keresztül. Sem ő, sem a másik fél, a szívdöglesztő közösségi média sztár Esben Baylor, nem áll készen arra, ami ezután következik.
Amikor lejár az idő, az érzések olyan intenzitással törnek Allisonra és Esbenre, ami mindkettőjüket összezavarja és felvillanyozza. Legjobb barátnője unszolására Allison utazásra indul, hogy kiderítse, vajon az élmény, amin Esbennel osztozott, valódi-e – és azt, hogy képes lesz-e végre bízni magában, a többi emberben és a szeretet erejében.




Már akkor szemeztem ezzel a könyvvel, amikor a kiadó megjelentette. Jessica Parktól a Szeretni bolondulásig könyvet már olvastam, szerettem, úgyhogy tudtam, hogy előbb-utóbb erre is sort kerítek. Pechemre bezárt a könyvtár nem sokkal azután, hogy állományba került a könyv, úgyhogy maradt az, hogy akkor e-könyvként elolvasom.


Allison számára a szobája, és a fülében zúgó fehér zaj az egyetlen biztonság. Olyan magas falakat emelt a szíve köré, amin csupán Steffit, a legjobb barátnőjét engedte át. Neki ez tökéletesen jól megfelel így.

Egészen addig, amíg egy társadalmi kísérlet közepébe csöppen, ahol három percig szemeznie kell egy idegennel

Ez a három perc azonban a feje tetejére állítja az egész életét. és megkérdőjelez mindent, amit eddig biztosnak hitt.


Mostanában elég demotivált vagyok olvasás szempontjából, de a 180 másodperc vissza tudta hozni azt a lelkesedést, amit egy ideje már nem éreztem. Sajnos, nem sajnos, az online oktatással járó sok gép előtt ülés eléggé leszív nap végére annyira, hogy ne legyen kedvem utána még olvasni is, mert egyszerűen már nem éreztem kikapcsolódásnak. Aztán a húsvéti hosszú hétvégén elkezdtem ezt a könyvet és nem tagadom: másfél nap alatt befejeztem és annyira nagyon jól esett végre úgy igazán elmerülni egy történetben,


Nem tagadom, hogy mostanában van bennem némi szorongás az élettel, a mindennapokkal kapcsolatban, szóval olyan jó érzés volt olvasni egy könyvet, ami ennyire kedves, egyszerűen ennyire jó. Amit olvastam és tényleg elhittem, hogy létrejöhet akár a valóságban is: meg lehet mozdítani ennyi embert a jó ügy érdekében. Össze lehet őket fogni, buzdítani, cselekvésre késztetni.

Aztán lesz a történetben egy fordulat, olyan igazi, 180 fokos fajta és bevallom, onnantól elkezdett levinni az életről az, ami még hátra volt. Mert hiába maradt meg a pozitivitás meg az egész ami addig jelen volt, valahogy már nem úgy jött le, és csak túl akartam lenni a könyvön. A kevesebb néha több, és az írónő minden drámai klisét bedobott, amit csak bedobhatott.


Allison-nal sokáig nem tudtam dőlőre jutni, nem mindig viselkedett harmadéves egyetemistaként, sokkal inkább mondtam volna gólyának. Viszont, és ez mindenképp a karaktere pozitív tulajdonsága, hogy nagyon szép ívet járt be a karakterfejlődése. Egyszerűen hihető volt számomra az út, ahogy kibújt a csigaházból és egyre jobban nyitott mások fele is.

Esben az Esben, komolyan, mindenkinek kéne egy ilyen fiú az életébe. Lehet az mondani, hogy naiv volt, mert talán így van, de annyi negativizmus és rossz és bántás van a világban, hogy egyszerűen felüdítő volt valakiről olvasni, aki az élet napos oldalát akarja látni. Ráadásul igazi cselekvésre és tettekre buzdította az embereket, úgy, hogy üres fecsegés helyett ő maga is benne volt. Nagyon szipatizáltam vele az egész regény alatt.

Steffi és Simon volt a kedvencem a mellékszereplők közül, igazából hasonlítottak egymásra egy kicsit, legalább is abban, hogy mennyire fontos volt számukra Allison. Bár Steffi indokai nem voltak elég világosak, Simonnal úgy voltam egy kicsit, mint Esbennel: belőle is kéne egy mindenki életébe.

Az tuti, hogy kettőjük nélkül nem lett volna olyan ez a történet, amilyen.


Az tuti, hogy kevesebb drámával jobb lett volna ez a történet, de ez legyen a legnagyobb hibája. Mert egyébkén meg tagadhatatlan Jessica Park: olvasmányos, letehetetlen és valahogy jól esik a léleknek.
Romantikus egyetemi történet a változásról, az emberi jóságról, a lassan kialakuló bizalomról és arról, hogy az élet mindig megy tovább.

Nekem 180 másodperc kellett, hogy teljesen beszippantson és ne akarjam letenni. Neked?


*Hikari

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Üzemeltető: Blogger.