2023. március 17.

Poet péntek


Mivel nagyon szeretem a verseket, gondoltam létrehozok egy ilyen rovatot. Péntekenként közzéteszek vagy egy saját magam vagy pedig egy már befutott költő által írt verset. Igyekszem változatos költeményeket hozni, és elkerülni a duplázást, de ennek ellenére megtörténhet, hogy véletlenül kétszer hozok egyet.


Teljesen véletlenül találtam rá egy igazán különleges instagram oldalra: szoveges_onismeret néven találjátok és egy irodalomterapeuta van a nicknév mögött. Gondoltam csak beleolvasgatok, milyen posztjai vannak, de tény: ott ragadtam a posztok előtt.

A mai verset is nála találtam, de annyira megtetszett és megszólított, hogy úgy döntöttem, elhozom a blogra is, mert ezt nektek is el kell olvasnotok, olyan sok igazság van a sorok között.


Schmidt Lívia: Szinapszis


ma úgy döntöttem, hogy nem
váltom meg a világot - némán
állok és nézem a kék eget...
nem hatok egyre, sem egymásra,
nem kell több, csupán egy szelet
a szabadságból, de nemcsak úgy
félvállról... ígérem, véletlenül sem
görbítem meg a teret, ahogy nem
hajolok oda sok kis ponthoz, és a
végeláthatatlan kozmoszt sem
zsugorítom a tenyerembe...
ma nem...
ma repülni vágyok, kibontom hófehér
szárnyaim, és a lét elképzelhetetlen
határain ólomként zuhanok, mint
ezüst selyemszálak, úgy nyúlnak
el mellettem a csillagok - finom
fényüket ujjaimra tekerem... ha
akarom, ez is lehet szerelem, ez a
pár apró mozdulat - most súlytalan
a tudat, tollpiheként lebegek -
mire elérem a távolban úszó
mélyeget, egyre erősödik a
szívverés, és felgyorsul a szinapszis,
hogy megszülethessen végre
táguló pupilláimon egy új galaxis..


*Hikari

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Üzemeltető: Blogger.