Marcel Theorux A ​phenjani varázsló

Egyedül akkor válhatsz valódivá, ha engedsz másokat valódivá válni.

Kiadó: Alexandra

Kiadás éve: 2023

Oldalszám:

Fülszöveg:

Cso Csunszu igazán szerencsés észak-koreai gyereknek mondhatja magát. Tudja, hogy a Nagy Vezető és utódja, a Kedves Vezető óvja álmát és országukat, és szülei leleményességének hála nem is éhezik, szemben több százezernyi sorstársával. Ám amikor szállodai szakácsként dolgozó édesapja egy furcsa, idegen nyelvű könyvet hoz haza munkahelyéről, élete mindörökre megváltozik.
Mint kiderül, a gyanúsan reakciós propagandának tűnő kötet egy szerepjáték-szabálykönyv, amelyet egy a sajátos észak-koreai kommunizmust tanulmányozó külföldi vendég hagyott a szállodában. Csunszu tanítója segítségével tárja fel a rejtélyes könyv titkait, és ismeri meg a fantázia varázslattal átitatott világát, ahol nem származása határozza meg sorsát, ahol saját maga cselekedetei ura, és ahol győzedelmeskedhet az életét maga alá gyűrő hatalmak felett.
Csunszu önbizalmat, új perspektívát és szerelmet nyer a rejtélyes könyvnek köszönhetően, ám Észak-Koreában a képzelőerő is a párt tulajdona, és a fiúra sokkal nagyobb veszélyek leselkednek, mint a démonok és a halottakat idéző mágusok. Vajon kiszabadulhat Észak-Korea végeláthatatlan kazamatáiból?

Ez a könyv egy facebook hirdetésben jött szembe velem,  és a borítóján már akkor megakadt a szemem. Aztán néhány hónappal később beszerezte a könyvtár is, én meg elsők között csaptam le rá. 

Érdekes olvasmányélmény volt, az biztos.

 Csunszu egy tízéves észak-koreai fiú, aki felfedezi a The Dungeon Master's Guide egy példányát, amelyet egy külföldi vendég hagyott hátra a szállodában, ahol édesapja dolgozik. A könyv felfedezése és az a furcsa, fantasztikus új világ, amit megnyit a számára, örökre megváltoztatja egész élete menetét.

Vakon kezdtem bele ennek a könyvnek az olvasásába, tényleg csak a borító miatt, de azt kell mondanom, hogy igen hamar beszippantott.

Főleg a hangulata. Hiszen adott egy gyermek, aki még nem tud semmit a világról, nincs számára más csak a vak engedelmesség az országa Kedves Vezetője iránt. Azonban ahogy haladunk a cselekményben, ahogy Cunszu maga is idősebbé válik, úgy kopik meg ez a szó-nélkül-mindent-elfogadó engedelmesség, és veszi át a helyét a kíváncsiság, a kérdések halmaza.

Ez a regény egy egész életet ölel fel, a Föld legfurcsább legelszigeteltebb és (talán) legfélelmetesebb országában leélt életet. 

Európai szemmel nagyon furcsa belelátni egy, a sajátomtól ennyire eltérő kultúrába, ugyanakkor rengeteg kérdést is felvetett bennem olvasás közben: valóban ennyire meghatározó a gyermeki szocializáció szerepe? Indokolt-e ilyen mértékű büntetés valamiért, amit a legtöbb ember nem is ért, hogyan lehet bűn? Hogyan hat az ember személyisége - mennyire torzító hatása van -, egy egész évtizednyi rabság, ahonnan még a halál is megváltásnak tűnik?

Utólag olvastam már utána, hogy ez a történet nem teljesen a fantázia szüleménye, mint ahogy én azt elsőre gondoltam: Marcel Theroux  felhasználta saját utazásait a környékre, kutatásokat interjúkat készített észak-koreaiakkal, ezáltal egyszerre egy külső narrátor, és mégis szereplője a történetnek. Nem olvastam még korábban ilyen módon írt regényt, érdekes volt.

Itt kellene jönnie annak a pontnak, ahol a szereplőket vesézem ki, de képtelen vagyok rá. És nem azért, mert rosszak voltak, hanem pont ellenkezőleg: szeretném, ha mindenki maga ismerné még Csunszot, Szoukot, bírálná, vagy éppen megértené Dzsimit, esetleg máshogy látná Kang tanítót. Aztán majd meséljetek....

Az elmúlt időszakom egyik legmegdöbbentőbb, legmeglepőbb olvasmánya lett A phenjani varázsló. Néha azt éreztem, hogy túl rövid, épp csak felületesen érint témákat, máskor pedig oldalakon keresztül hosszan taglalja. Nem mindig éreztem az egyensúlyt, és kissé ambivalens érzéseim is vannak így olvasás után.

Jó volt, de nem lett maradandó élmény. Közben meg olvastatta magát. Furcsa kettősség, de igazából az egész regényt ez jellemezte.

*Hikari