Tartozni szeretnék valahova, érezni, hogy beilleszkedem. Nem mindenki ezt akarja?
Kiadó: Menő könyvek
Kiadás éve: 2022
Oldalszám: 336
Fülszöveg:
Norah évek óta nem látta gyerekkori barátját, Skylert. Amikor
a fiú elköltözött, sokat beszélgettek, de az utóbbi időben kapcsolatuk arra
korlátozódott, hogy lájkolják egymás Instagram-posztjait. Norah éppen ezért
alig várja a családjuk nyárra tervezett közös lakóautó-útját. De amikor Skyler
végre megérkezik, úgy tűnik… mintha szívesebben lenne bárhol máshol. Norah
megbántottan és zavarodottan reagál. A gyerekkori barátságuk mintha a semmibe
tűnt volna. Egy váratlan, országszerte autózással töltött nyár új utakra és új
felfedezésekre vezeti Norah-t és Skylert. Nemsokára ismét más megvilágításban
látják egymást. Változhat-e a barátságból fakadó rivalizálásuk valami többé?
Kasie West regényeivel két éve ismerkedtem meg, és azóta is
amolyan komfort regény, ha valami aranyosat, könnyedet, romantikusat szeretnék
olvasni. Megörültem, amikor teljesen véletlenül, de találtam tőle olyan
könyvre, amit korábban nem olvastam.
Hősnőnk Norah élete felvételijére készül, abba a művészeti
iskolába, ahová évek óta szeretne bekerülni. Amikor édesanyja bejelenti, hogy
elmennek egy lakóautós, több hetes utazásra, gyerekkori legjobb barátjával és
annak családjával akiket négy éve nem látott már.
Azonban az utazás
során rá kell jönnie, hogy valami súlyos titok nehezíti el a levegőt
közöttük, és a félreértések hálója lassan kibogozhatatlan.
Nagyon kíváncsi voltam, hogy ezúttal milyen történetet
alkotott az írónő, ugyanis a korábbi regényeiben egyáltalán nem csalódtam,
kifejezetten tetszett mind a három könyve.
Itt azonban nehezen rázódtam bele a történetbe, valahogy nem
éreztem azt a bájat, ami a korábbi regények sajátossága volt. Kellett jó néhány
oldal, és az utazás valódi megkezdése ahhoz, hogy érdekelni kezdjen a
cselekmény, és az, hogy milyen kapcsolati háló fog kialakulni valójában
szereplőink között.
Egyébként az ehhez hasonló „road reading” könyveket
kifejezetten szeretem olvasni, sokszor én is utazáshoz választok hasonló
történeteket. Kasie Westtől jó ötletnek éreztem, hogy több városban is
megálltak a szereplők, és mindegyikben történt valami különleges és emlékezetes
pillanat, amivel az olvasót is sikeresen
bevonzotta a történet, ha korábban esetleg nem történt volna meg…
Norah számomra eléggé ambivalens szereplő lett. Voltak jó
jelenetei, de összességében inkább jellemezte a túlgondolás. Ha sokkal hamarabb
kommunikált volna, vagy épp fogalmazta volna meg a problémáit, akkor ez az
egész huza-vona se vitte volna el a történet elejét, beszélhettünk volna inkább
újrakezdésről, vagy jövőbeni reményekről, szóval igazából bármi másról, ami nem
az elmúlt négy év csendessége miatti sértettség.
A férfi főszereplőnk is hasonló Norahoz. Nem kommunikál,
pátyolgatja a sértettségét is, aztán fogja magát, és három mondattal megoldja
azokata problémákat, amin előtte sok-sok
oldalon keresztül problémáztak.
A húga, Paisy viszont aranyos volt. Kicsit néha mindenében
kanál, egyszerűen túlsok, de egyébként meg feldobja a tzöbbiewk néha komor
hangulatát. Ezra és Austinról túl sok minden nem derül ki, ahogy Norah
barátnőjéről, Willowról sem tudok igazán véleményt formálni, mert túlságosan
részletesen egyiküket sem ismerhettem meg.
A két anyuka menti a helyzetet valamennyire, de velük is az
volt a bajom, mint a többieekkel: nem éreztem indokoltnak ezt a fene nagy titkolózást.
Összességében valamennyivel gyengébbnek tartom ezt a könyvét
a többihez képest, de azért messze van attól, hogy rossznak tartsam, vagy
bánjam, hogy elolvastam.
Egyszerolvasósnak érzem inkább, ami például egy vonatúton
tökéletesen jól megállja a helyét, ha az ember csak valami romantikusra vágyik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése