Gallay-Nagy Krisztina: Poison of Love
A miénk a világ, szóval azt kell csinálnunk, amit szeretünk, nem pedig azon nyűglődni, hogy miért nem azt csináljuk, amit szeretünk. Úgyhogy hajrá!
Kiadó: Főnix Könyvműhely
Kiadás éve: 2019
Oldalszám: 360
Fülszöveg:
Natalie Bat, az ízig-vérig rocker kamaszlány bármit megtenne azért, hogy találkozhasson kedvenc rockbandája, a Poison of Love imádott énekesével, Adrian Arronnal. A bármit pedig igen tág fogalom, kiváltképp, ha az ember édesapja egy időgépen dolgozik egy kétes hátterű cégnél.
Így történhet, hogy Nat egy osztályba kerül rajongása tárgyával, a leendő rocksztárral. Adrian azonban tinédzserként közel sem olyan, amilyennek egy szerelmes rajongó a hírhedt frontembert képzeli. 1999-ben még nyoma sincs letölthető mobilalkalmazásoknak, a slágerlistákat popbandák uralják, a képregényhősökért rajongók egytől egyig csodabogárnak számítanak. Valaki pedig mindvégig a fiatalokon tartja a szemét, mert pontosan tudja, mihez vezethetnek a meggondolatlan, tizenéves Natalie tettei…
Hősnőnk Natalie, akinek az édesapja valami időutazással foglalkozó bizniszben van benne nyakig, ami miatt úgy alakul, hogy 1999-ben találjuk magukat, ahonnan nem mehetnek tovább semerre. A lány nem esik kétségbe, főleg, miután rájön, hogy kedvenc bandájának a Poison of Love tagjaival kerül egy iskolába.
Vajon mennyire bolygatja meg a jövőből érkező lány az életet? És vajon Nat képes lesz megfelelő módon a helyén kezelni a szituációt?
Már egy ideje kíváncsi vagyok a regényre, egyébként is nálam amolyan hívószóm, ha a történetnek köze van a zenéhez, ráadásul szuper jó volt látni a sok-sok lapszéli jegyzetet azoktól, akik előttem már forgatták a könyvet. Komolyan, több utazókönyvre kellene jelentkeznem egészen más hangulatú volt így olvasni, mintha könyvesboltban vettem volna, vagy könyvtárból kölcsönöztem volna könyvet.
A szöveg egyébként gyorsan olvasható, nem véletlenül fejeztem be két nap alatt a több, mint 350 oldalt. Jól gondoljátok, itt jön a DE rész: magával a cselekménnyel és a felépítéssel is voltak gondjaim. Olvastan olyan véleményeket, akiknek kifejezetten tetszett a sci-fi beütés, ezzel az egész időutazásos, párhuzamos univerzumok léteznek dologgal, engem viszont csak összezavart. Furcsák voltak ezek a 'kiszólások', ki is zökkentett az olvasás ritmusából, és bevallom: megesett, hogy csak átszaladtam rajta.
Ehhez kapcsolódik a másik problémám is: egy idő után, elképesztően bökte a csőrömet az, hogy Nat állandóan hangoztatta azt, hogyan kellene történnie a dolgoknak. Hahó, ha tisztában vagy a párhuzamos világokkal, akkor miért is nem fogadod el azt, hogy itt most nem lesz PoL vagy legalább is nem úgy, ahogy te vágysz rá?! Olyan érzésem volt, hogy nyomást akart gyakorolni a srácokra, mondván mindenképp úgy kell lennie mindennek, mint a jövőben... miért is? Ha valaki ezt átbeszéli velem és megmagyarázza komolyan nagyon hálás leszek érte.
Egyébként a majd' húsz év okozta szakadékot se éreztem, mármint attól eltekintve, hogy azok, akik a jövőben felnőtt, befutott rocksztárok, most még éppen csak szárnyukat bontogató kamaszok. Pedig józan ésszel azt gondolnám, hogy azért 1999. és 2018. között nem kevés különbség lehetett, és nem csak olyan értelemben, hogy közösségi média és videómegosztó portálék még egyáltalán nem voltak. Bár lehet, hogy egy kamasznak tényleg ezek a legégetőbben hiányzó dolgok, tudja a fene.
Natalie, - ahogy fentebb is írtam - ritkamód bökte a csőrömet ezzel a totális fangirl énjével és a hasonlítgatásaival. Még ha felnőtt bandatagokat is veszem figyelembe, ők elsősorban mégis csak emberek, és csak utána hírességek, szóval nem igazán tudtam hová tenni ezt a fene nagy rajongását. A kifogásán, hogy miért nem jöhet össze Adriánnal, pedig csak felhúztam magamat, ennél igazából bármi, de tényleg bármi jobb lett volna...
A többiekkel is bajban vagyok, egyedül talán Billy maradt meg a fejemben, róla szívesen olvastam volna kicsit többet.
Igazából nulla elvárással kezdtem olvasni a regényt, ezért nem is mondom, hogy csalódtam. Csak valahogy azt hittem jobban beszippant majd, esetleg avatok egy új kedvencet.
Nem így történt, és ezt tényleg sajnálom.
Ugyanakkor ha valami gyorsan olvasható, nem túl sokat agyalós tiniregényt keres az ember hétvégére, jó választás lehet.
Ugyanakkor ha valami gyorsan olvasható, nem túl sokat agyalós tiniregényt keres az ember hétvégére, jó választás lehet.
*Hikari
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése