Laura Taylor Namey: A teázás és a jövő rejtelmei {Extrával}

Az emlékeknek különleges erejük van, akárcsak a szeretetnek, a történelemnek és az örökségnek.

Kiadó: Könyvmolyképző

Kiadás éve: 2024

Oldalszám: 344

Fülszöveg:
Lila Reyes élete a feje tetejére állt. Egy tripla tragédia után a szülei elküldik, hogy töltsön el
három hónapot Angliában a család barátainál, hogy lazítson, és képes legyen az újrakezdésre. Ám a gyér napfényt és a miami ízeket mindenféle szempontból nélkülöző kisváros inkább rémálomnak tűnik számára – amíg nem találkozik Orion Maxwell-lel. A teabolt eladója, Orion mindenáron ki akarja hozni Lilát a gödörből, és önként vállalja, hogy a személyes idegenvezetője lesz. Winchester színes zenei életét és a kies angol vidéket megismerő Lilának nem telik sok idejébe, hogy ne csupán Orion varázsolja el, hanem maga Anglia is. Hamarosan egy új jövő kezd körvonalazódni a képzeletében – vajon mindent maga mögött kellene hagynia, amit eltervezett?

A szülinapomra kaptam a könyvet, ennek ellenére hónapokig ott ült a polcomon várva, hogy sorra kerülhessen. Aztán hiába olvastam el, ezzel az értékeléssel is csúsztam szinte egy hetet, és nem azért, mert rossz lett volna a könyv, sőt! Csak valahogy mostanában máshogy jön ki a lépés, máshol van a fókuszom, háttérbe szorult a blog.

De erről a könyvről mindenképp mesélni szerettem volna nektek, mert nagyon-nagyon szerettem!

Lila egyvalamit tud: Anglia nem Manhatten és ő nem akar itt lenni, minden porcikája hazavágyik. Azonban Angliában élő rokonok panziójában épp szükség van egy beugró pékre/cukrászra, erre az ölébe hulló lehetőségre pedig minden makacssága ellenére sem tud nemet mondani.
Lila sokkal többet kap a borús angliai kisvárostól, mint amire számít: új lehetőségeket, élményeket, barátokat és a tanulságot: valóban vannak sebek, amiket gyógyít a távolság.

Azt hiszem bizonyos regények akkor kerülnek a kezembe, amikor a legjobb, és ugyanígy jártam ezzel a történettel. Néhány oldal után beszippantott, csak úgy pörögtek a lapok az ujjaim alatt és Lila-val együtt fedeztem fel a csendes kisvárost, a benne élőket, a helyeket, ahová érdemes elmenni.
Tényleg olyan volt, mint egy fantasztikus utazás.
Én pedig imádom az ilyen történeteket, amik ennyire "élnek és lélegeznek." Olyan időszakban került a kezembe, amikor egyszerűen szükségem volt valamire, amiben egy kicsit el tudok veszni, boldoggá tud tenni. Ez a történet pedig egy édes, lassan kibontakozó megmosolyogtató YA románc, amit egyszerűen jó volt olvasni. Élveztem, ahogy Lila magára talál, majd megtalálja a helyét is ebben az új helyzetben, barátságokat köt és finomabbnál-finomabb kubai ételeket készít. Azt hiszem, rá valóban igaz a mondás: aki szeret, etet. Elképesztően jó plusz pont volt ennél a történetnél a gasztronómia belevonása és felhasználása, főleg hogy nem csak úgy, félvállról lett beleírva, hanem valóban tökéletesen hozzáadva és eldolgozva a történet cselekményében, Kedvem támadt utána nézni egyik másik étel receptjének és elkészíteni, (megtettem, görgessetek a poszt végére :)) pedig én aztán tényleg nem vagyok egy konyhatündér.

Lila amolyan igazi tinédzser, de nem az idegesítő, hanem a szerethető és nagyon is életrevaló fajtából. Igaz, ami igaz: olykor azt éreztem, hogy túl tragikusan fogja fel a vele történteket, elvégre nem dől össze a világ, de aztán rájöttem: igazából talán mindannyian ilyenek voltunk 16-17 évesen.  Ráadásul Lila hamar talál valamit, ami gyógyítja a szívfájdalmat: a konyhát. Nagyon szimpatikus volt, hogy valamit ennyire szívvel-lélekkel, és mégis alázattal csinál, mint a különböző ételek készítését és felszolgálását. Olyankor és annak nyújt segítő között, akinek szüksége van rá.

Oriont igazán szimpatikus főhősnek éreztem, az első perctől kezdve nagyon szimpatikus volt. Nem csak a hősnő, hanem az én arcomra is mosolyt csalt, egyszerűen olyan a személyisége, hogy nem lehet mellette szomorú az ember lánya. Izgatottan olvastam az idegenvezetéseit, legszívesebben én is teát kóstoltam volna a boltjában, vagy felültem volna mögé a motorra, aztán vigyen, amerre gondolja. Szeretem az ilyen könyves srácokat: nem akar mindenáron egy balhés rosszfiú lenni, és ennek ellenére is tökéletesen elrabolja az olvasó szívét és simán kivívja magának a helyet az egyre hosszabb fictional book boyfriend listámon.

A mellékszereplők közül egyértelműen Lila nővére volt a kedvencem, és abuelita, utóbbi annak ellenére, hogy nem is szerepelt. De igazából minden karakterben volt valami kedves és szerethető, fantasztikus csapatot alkottak így együtt.

Recept olvasáshoz

Hikari konyhájából
Hozzávalók: Laura Taylor Namey regénye. Forró tea. Gyertya. Puha pléd.
Elkészítés: Kezd el olvasni a könyvet.. Ne tervezz semmit a következő két napra, mert úgyse fogod tudni letenni. Hagyd, hogy elvarázsoljon a történet, és járd be Angliát a szobád kényelméből.
Hőmérséklet 180 Fahrenheit, a tökéletes hőmérséklet egy abuelita tortájához.

Bejegyzés EXTRA

- Kedvenc receptjeim -

Szóval ugye a könyv tele van jobbnál jobb ételekkel, süteményekkel, most én a három kedvencemről hozok ide a poszt végére egy receptet.  Angolul vannak, de szerintem némi google kereséssel rá lehet bukkanni magyar elkészítésre is.

Úgyhogy olvassátok a könyvet, aztán irány sütni valamit!

Flan

Pastelito cubanó

Pan cubano