Brittainy C. Cherry: Déli vihar (Comprass 1.)

A gyógyulást az idő, a türelem a barátok hozzák el.

Kiadó: Maxim

Kiadás éve: 2024

Oldalszám: 336

Fülszöveg:

Nem akartam mást, csak menekülni. Egyáltalán nem számítottam rá, hogy az ő karjába rohanok.

Miután egy szeretetlen házasságból menekülve leléptem a városból, egy kisvárosba, Havenbarrow-ba költöztem, hogy újrakezdjem az életemet.

Nem számítottam rá, de azon kaptam magam, hogy vonzódom a város feketebárányához.

Zakkantnak minősítették. Hidegnek. Sötét múltú embernek.

Úgy tűnt, senki nem veszi észre a Jax szemében meg-megcsillanó fényt. A véletlenszerű, jószívű megnyilvánulásait, amelyekre olyankor került sor, amikor senki nem látta. Ahogy mosolyra fakasztott, és megnevettetett.

Jax segített nekem megszabadulnom a csomagtól, amit a hátamon cipeltem. Türelmes volt a fájdalmamat, és gyengéd a sebeimet illetően. Ő volt a nyugalom a hurrikánom közepette.

Azonban amikor mindkettőnk múltja visszatért kísérteni a jelenbe, gyorsan rájöttünk, hogy a szerelmi történetek időnként nem a reményeink szerint végződnek.

Időnként nem marad más, csak a vihar kártétele.

Sok más olvasóhoz hasonlóan én is az Elements sorozat miatt találtam rá a szerzőre sok évvel ezelőtt, és azóta visszatérek hozzá, ha valami biztosan jó olvasmányt keresek.

Kennedy egy veszteség után ragadt bele a szomorúságba és a fájdalomba és nem tud továbblépni. Korábban sikeres író volt, most képtelen írni. A környezete szerint már rég jól kellene lennie...

Hogy visszataláljon önmagához, kiszakad a világból.

Ám ekkor a múlt megjelenik a küszöbén a gyerekkori legjobb barátja személyében...

Totál nagy lelkesedéssel vetettem bele magam az olvasásba, idén még nem olvastam ugyse Cherry könyvet, és ha már április óta tologatom tényleg borzasztóan ideje elkezdenem!

Számomra nem hozza az Elements szintjét, bár tény, hogy az a sorozat piszok magasra tette nálam a lécet, igazából Cherry kiszúrt magával: túl jót írt elsőre. Ettől függetlenül nagyon beszippantott ez a történet is, mire észbe kaptam, már túlvoltam 100 oldalon és az órára pillantva igencsak esedékes volt végre elmennem aludni...

Engem ez a könyv egyszerűen jókor talált meg, a legnagyobb örömmel merültem el kisváros különleges milliőjében. Tipkusan az a kisváros, ahol a szomszéd jobban tudja, mit csináltál tegnap este, mint te magad, ennek pedig azért megvan a bája. Talán pont ez varázsolt el annyira. Egyszerűen jól esett most egy olyan helyen kalandozni, ahol a látványosságot a kávézó cicája jelenti, a kalandot meg az, hogy vajon tényleg van-e a könyvtárnak titkos szobája. 

Mert vannak helyzetek, amikor a letehetetlen könyv regényének receptje tényleg ennyi: érd el, hogy az olvasó ott sétáljon a szereplőiddel az utcán, és legalább olyan fontossá váljon számára a továbblépés, mint a hősöknek.

Ugyanakkor Brittainy sorai közt mindig finoman el van rejtve egyfajta tanulság is, és ez itt sem volt másképp. Gyönyörű, érzékeny emlékeztető ez a könyv egy nagyon fontos tanulságra: a gyógyulás sosem lineális. Ez a történet emlékeztetett rá, milyen fontos türelmesnek lenni önmagunkkal, és olykor időt hagyni arra, hogy a test, a gondolatok és az érzések beérjék egymást. Milyen fontos tudni kimondani, hogy egyedül nem megy, segíts!

Kennedy igazán erős hősnő, és pont az teszi erőssé, hogy ki meri mutatni a gyengeségét. Kedveltem az impulzivitását, a humorát, a belső erőt, amivel gyógyulni akart. Büszke voltam rá, amikor képes volt világos határokat húzni. Ugyanakkor nála gondolkodtam elég sokat azon, hogy a hiteles (karakter)fejlődés miatt hamarabb be kellett volna hozni a szakembert a történetbe...

Jax karakterét sokáig körüllengte egyfajta titokzatos aura, az olvasó egyszerűen érezte, hogy nem csak az apja itt a gond. És igazából ahogy haladt előre a cselekmény, döbbentem rá, hogy sokkal-sokkal több  minden van a háttérben, és onnantól még inkább egyetértettem Kennedy-vel: minden harmadik oldalon legszívesebben megöleltem volna Jaxet.

A mellékszereplők közül Joy, Connor (de jó, a folytatás az ő regénye :)) és Kennedy nővére volt a kedvencem, kellett, hogy  színt és némi könnyedtséget vittek a történetbe.

Ha második esélyről, sorsról, és szívdobogtató szerelemről vágysz olvasni, a Déli vihar el fog varázsolni. Nem váltja meg a világot, de kedves és szerethető. Egyszerűen jól esett a lelkemnek az egész.

*Hikari