Jamie McGuire: Gyönyörű tévedés (Maddox testvérek 1.)
Csávába kerültem. Nagy, katasztrofális, Maddox-csávába.
Kiadó: Maxim
Kiadás éve: 2015
Oldalszám: 365
Fülszöveg:
A függetlenségét szenvedélyesen védelmező Camille Camlin, becenevén Cami boldogan hagyta a háta mögött a gyermekkorát, mielőtt az véget ért volna. Dolgozik, amióta megszerezte a jogosítványt, és a főiskola első éve óta albérletben lakik. Most a Red Doorban pultos, és a munkán meg főiskolai óráin kívül nincs másra ideje. Trenton Maddox az Eastern Állami Egyetem koronázatlan királya volt, aki már középiskolásként egyetemista lányokkal járt. A barátai irigyelték, a nők be akarták törni, de miután egy tragikus baleset fenekestől felforgatta az életét, Trenton otthagyta az egyetemet, hogy megbirkózzon iszonyatos lelkifurdalásával. Tizennyolc hónappal később Trenton otthon lakik özvegy édesapjával és egy helyi tetováló szalonban vállal munkát, hogy fizetni tudja a számlákat. Amikor már azt hiszi, hogy az élet visszazökkent a megszokott kerékvágásba, a szeme megakad a Red Doorban egyedül üldögélő Camin. A lány hisz abban, hogy sikerül szigorúan plátói szinten tartania a Trentonhoz fűződő friss barátságát. De amikor egy Maddox fiú szerelmes lesz, az örökre szól – még akkor is, ha esetleg Cami miatt hullik szét a már így is szétforgácsolódott családja.
Jamie McGuire történeteit - és Travist - is a kedvenceim között tartom számon, így örültem, hogy végre betekintést kaphattam a többi testvér életébe is. Megérte elolvasni, már csak az utánozhatatlan Maddox stílus miatt is.
De nézzük bővebben: női főszereplőnk Camille egy bárban pultos, bár ezúttal csak vendégként van a szórakozóhelyen, amit bizony szívesen keresnek fel a Maddox testvérek is. Így nem csoda, hogy Trenton szemet vett a lányra, azon egyszerű tény ellenére is, hogy az bizony nem szabad préda.
Cami is tudja eme egyszerű tényeket, csupán annyi a probléma, hogy az a bizonyos barát Kaliforniában dolgozik, és szinte nem is jön haza. Emiatt talán meg is értem, hogy a lány miért érzi úgy, hogy szüksége van egy kis figyelemre és törődésre. Viszont egy Maddoxnak azt mondani, hogy "barátok vagyunk"? Értelme semmi, ilyen opció nincs.
Mint mondtam, nagyon szeretem Jamie könyveit, ez most valahogy mégsem aratott akkora sikert, mint vártam, illetve reméltem. És ennek talán az egyik fő oka, hogy rég volt dolgom ilyen idegesítő hősnővel.
Cami annyit könnyezett/sírt/pityergett, hogy egy idő azon se lepődtem volna meg, ha kiszárad a szemén keresztül. És akkor még nem említettem, a folyamatos T.J. vs. Trenton kötél játszását. Átkozottul nem tudta mit akar, és főleg az utóbbi srácot úgy rángatta és használta ki, mint valami marionett bábut. Ááá, nem idegesített a döntés képtelensége, dehogyis.
Ráadásul amikor úgy-ahogy Trenton mellett dönt, se lesz sokkal jobb...mégis ki az-az idióta, aki egyik percről a másikra csináltat egy tetkót, ráadásul az egyik legfájdalmasabb helyre?! Na, ugye...
A "kissé" idegesítő hősnőt kompenzálta Trenton. A testvérével ellentétben ő nem keveredik felesleges balhéba, de ha kell, megvédi magát és a szeretteit is. Komolyabb, felelősségteljesebb, mint Travis és pont ezt lehet szeretni benne. Ha már szóba került a testvér: nagyon örültem, hogy szerves része volt a történetnek, bár megmosolyogtató volt, hogy itt még csak ismerkedett "galambbal."
A mellékszereplőket ezúttal is nagyon eltalálta a szerző, Olive-t például nagyon megkedveltem. Imádni való, főleg, mikor az ötévesek komolyságával nekiáll magyarázni...egyszerűen megzabáltam.
A másik kedvenc Hazel volt. Egy piercinges, fültágítós, igazi tökös csaj, olyan szöveggel és ötletekkel, hogy elgondolkodtam azon, örülnék egy ilyen barátnőnek én magam is.
Ray-nél ugyanez volt a helyzet: hiába volt egy kész katyvasz a szerelmi élete, mindig Camil mellett állt, és támogatta ezt pedig becsültem benne. Nem kicsit.
Oké, nem szaporítom tovább a szót: Jamie McGuire határozottan tudja, hogyan kell olyan regényt írni, ami kikapcsol, épp emiatt gyorsan haladsz vele, ráadásul teremtett bele egy újabb egyedi Maddoxot. Ugyan nem akkora kedvenc, mint az Abby x Travis páros, de örültem, hogy nem hagytam ki.
Ne feledjétek, egy Maddox sosem lehet tévedés...
Kiadó: MaximKiadás éve: 2015
Oldalszám: 365
Fülszöveg:
A függetlenségét szenvedélyesen védelmező Camille Camlin, becenevén Cami boldogan hagyta a háta mögött a gyermekkorát, mielőtt az véget ért volna. Dolgozik, amióta megszerezte a jogosítványt, és a főiskola első éve óta albérletben lakik. Most a Red Doorban pultos, és a munkán meg főiskolai óráin kívül nincs másra ideje. Trenton Maddox az Eastern Állami Egyetem koronázatlan királya volt, aki már középiskolásként egyetemista lányokkal járt. A barátai irigyelték, a nők be akarták törni, de miután egy tragikus baleset fenekestől felforgatta az életét, Trenton otthagyta az egyetemet, hogy megbirkózzon iszonyatos lelkifurdalásával. Tizennyolc hónappal később Trenton otthon lakik özvegy édesapjával és egy helyi tetováló szalonban vállal munkát, hogy fizetni tudja a számlákat. Amikor már azt hiszi, hogy az élet visszazökkent a megszokott kerékvágásba, a szeme megakad a Red Doorban egyedül üldögélő Camin. A lány hisz abban, hogy sikerül szigorúan plátói szinten tartania a Trentonhoz fűződő friss barátságát. De amikor egy Maddox fiú szerelmes lesz, az örökre szól – még akkor is, ha esetleg Cami miatt hullik szét a már így is szétforgácsolódott családja.
Jamie McGuire történeteit - és Travist - is a kedvenceim között tartom számon, így örültem, hogy végre betekintést kaphattam a többi testvér életébe is. Megérte elolvasni, már csak az utánozhatatlan Maddox stílus miatt is.
De nézzük bővebben: női főszereplőnk Camille egy bárban pultos, bár ezúttal csak vendégként van a szórakozóhelyen, amit bizony szívesen keresnek fel a Maddox testvérek is. Így nem csoda, hogy Trenton szemet vett a lányra, azon egyszerű tény ellenére is, hogy az bizony nem szabad préda.
Cami is tudja eme egyszerű tényeket, csupán annyi a probléma, hogy az a bizonyos barát Kaliforniában dolgozik, és szinte nem is jön haza. Emiatt talán meg is értem, hogy a lány miért érzi úgy, hogy szüksége van egy kis figyelemre és törődésre. Viszont egy Maddoxnak azt mondani, hogy "barátok vagyunk"? Értelme semmi, ilyen opció nincs.
Mint mondtam, nagyon szeretem Jamie könyveit, ez most valahogy mégsem aratott akkora sikert, mint vártam, illetve reméltem. És ennek talán az egyik fő oka, hogy rég volt dolgom ilyen idegesítő hősnővel.Cami annyit könnyezett/sírt/pityergett, hogy egy idő azon se lepődtem volna meg, ha kiszárad a szemén keresztül. És akkor még nem említettem, a folyamatos T.J. vs. Trenton kötél játszását. Átkozottul nem tudta mit akar, és főleg az utóbbi srácot úgy rángatta és használta ki, mint valami marionett bábut. Ááá, nem idegesített a döntés képtelensége, dehogyis.
Ráadásul amikor úgy-ahogy Trenton mellett dönt, se lesz sokkal jobb...mégis ki az-az idióta, aki egyik percről a másikra csináltat egy tetkót, ráadásul az egyik legfájdalmasabb helyre?! Na, ugye...
A "kissé" idegesítő hősnőt kompenzálta Trenton. A testvérével ellentétben ő nem keveredik felesleges balhéba, de ha kell, megvédi magát és a szeretteit is. Komolyabb, felelősségteljesebb, mint Travis és pont ezt lehet szeretni benne. Ha már szóba került a testvér: nagyon örültem, hogy szerves része volt a történetnek, bár megmosolyogtató volt, hogy itt még csak ismerkedett "galambbal."
A másik kedvenc Hazel volt. Egy piercinges, fültágítós, igazi tökös csaj, olyan szöveggel és ötletekkel, hogy elgondolkodtam azon, örülnék egy ilyen barátnőnek én magam is.
Ray-nél ugyanez volt a helyzet: hiába volt egy kész katyvasz a szerelmi élete, mindig Camil mellett állt, és támogatta ezt pedig becsültem benne. Nem kicsit.
Oké, nem szaporítom tovább a szót: Jamie McGuire határozottan tudja, hogyan kell olyan regényt írni, ami kikapcsol, épp emiatt gyorsan haladsz vele, ráadásul teremtett bele egy újabb egyedi Maddoxot. Ugyan nem akkora kedvenc, mint az Abby x Travis páros, de örültem, hogy nem hagytam ki.
Ne feledjétek, egy Maddox sosem lehet tévedés...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése