Filmkritika: Backtrack (2015)

Adrien Brody végső kiborulása a fájó múlt emlékeinek nyomása alatt.
A sztori durván szólva is pszicho-thriller amiben semmi sem az aminek látszik.
A sok pozitív komment miatt úgy gondoltam adok neki egy esélyt, hátha változik bennem valami a szellemes filmek szájhúzása iránt.


Fura mód azt gondoltam, hogy megint egy sablon sztori,sablon elemekkel és a szereplők is gyengék lesznek.
Azonban nagyon-nagyon kellemeset csalódtam.
Adrien Brody nagyon jól játssza a szerepét, mint aki semmit sem tud az egészről és szép lassan kezd csak bármire is asszociálni.
Nem mondok semmiféle spoilert, azok után, hogy egy kedves olvasó rávilágított arra, hogy szeretek elég sok mindent elmondani a filmekről, és ez kellemetlen lehet annak aki még nem látta. Úgyhogy most csak annyit osztok meg amennyit szabad :)
Adott egy pszichológus Peter, aki egyik másodpercről a másikra veszti el a kislányát Evie-t.
Nagyon kemény időszak ez neki is és a feleségének Carolnak is,aki súlyos depresszió miatt kényszeríti magát az egész napos alvásra.
Pet legjobb barátja a másik pszichológus Duncan folytonos konzultációval ápolja őt.
Egyszer azonban fura dolgok veszik kezdetét, mert Peter rádöbben, hogy az összes eddigi páciense, mind halott.

Kezd az őrület határán járni, amikor ugyanis mélyebbre ássa magát a dologba és ahogy tisztul a kép ő is elszörnyülködik mindazon amit az emlékek fájdalma okoz neki.
Hamis emlékek, hamis fájdalmak, minden más. Minden hamis.
Képbe kerül Barbara a rendőr, aki végig segíti a férfit ebben a "kalandban" .
Tényleg nem spoilerezek tovább, viszont ajánlom ezt a filmet. Végig lekötött, bár kicsit nyújtottnak éreztem, főként idegesített az öncsapkodó ajtók sokasága, de ennek ellenére kellemes kis film volt a maga nemében.