Katie McGarry: Aki mer, az nyer (Feszülö húr 2.)

"Hányan bújunk hamis külcsín és álarc mögé? Hányan teszünk úgy, mintha valaki mások lennénk, akik valójában nem vagyunk? Ennél is jobb, hányunkban lesz meg a bátorság ahhoz, hogy önmagunk legyünk, tekintet nélkül arra, hogy mások mit gondolnak rólunk?"

Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2014
Oldalszám: 492
Fülszöveg:
Ha kiderülne az igazság Beth Risk családi életéről, a tizenhét éves lány édesanyját börtönbe zárnák, ő maga meg ki tudja, hová kerülne. Mindenáron védeni igyekszik tehát az anyukáját, mígnem egy szép napon a nagybátyja beavatkozik, és választásra kényszeríti Bethet: az anyukája szabadsága vagy a saját boldogsága. Így találja a lány egy fedél alatt magát a nagybácsi feleségével, aki ki nem állhatja, és új iskolában, ahol senki sem érti meg. Egyetlen srác kivételével, akit viszont ő nem akar közel engedni magához, de hiába… 
Ryan Stone a város büszkesége, népszerű baseballsztár – olyan titkokkal, melyekről mélyen hallgat. Még a barátai előtt is, akikkel pedig mindenben osztozik, például őrült fogadásokban. Vajon mi a legőrültebb fogadás tárgya? Randira hívni a deszkás csajt, aki fütyül rá. 
A kifogástalan hírű fiú egyszeriben kockára teszi álmait – és az életét – a lányért, akibe szerelmes, a lány pedig, aki senkit sem enged igazán közel magához, immár saját meggyőződését vonja kétségbe…



Elolvastam az első kötetet, aztán egyre többen mondták, hogy a folytatás nem olyan jó.
De ez általában így szokott lenni a folytatásokkal, nem?
Úgyhogy felkötöttem a felkötnivalót, és belekezdtem.

A történet főszereplője ezúttal Noah fogadott testvére, Beth.
Aki egy igazán nehéz helyzetbe kerül: egy magáravált tett és máris a rég nem látott nagybácsi tűnik fel a szinen, hogy magához vegye a lányt.
És ha ez a hirtelen változás nem lenne pontosan elég a tökéletes Ryan is feltűnik, és eldönti, hogy bejut a lány falai mögé.

Beth igyekszik megtalálni a helyét, de a nagybátyja szabályai, az anyjáért való aggódás nem sokban segíti ezt elő.
Ráadásul Ryan ott koslat a nyomában, csupán azért, hogy a baseball isten nagybácsi kedvére tegyen.
Vagy mégsem. Talán valami mélyebb, összetettebb dolog van a háttérben.
Ami nem jelent egyet a megfelelő indokkal.

Őszinte leszek: az ötlet önmagában nem lett volna rossz...
De a kivitelezés most nagyon nem jött össze.
Mintha még az írőnőtől és távol álltak volna a saját karakterei.
Egyszerűen nem tudtam átérezni a problémáikat, vagy egyetérteni a döntéseikkel.

Beth bosszantó volt. Nagyon. Oké, Echo se volt a szívem csücske néhány döntése miatt, de ez a csaj...tökösnek hittem, reméltem, hogy az előző illetve ennek a kötetnek az eleje alapján tanúsított viselkedése miatt kedvelni fogom.
DE! Amikor ötvenszer hangoztatta, hogy "egy olyan srác nem szerethet egy olyan lányt, mint én" akkor bizony falra tudtam volna mászni. És ezzel a folytonos bizonytalankodással el is hasalt nálam.
Akkor Ryan: nála fordított a helyzet, ő meghunyászkodó kutyuskából vált egy viszonylag határozott elképzelésekkel rendelkező sráccá.
De hiányzott belőle valami,  hogy igazán megkedveljem.

A Beth anyját érintő csattanó sem lepett meg annyira, mint szerintem kellett volna. Csak megmutatta, hogy mindig van lejjebb.

Én sajnálom a legjobban, hogy ez a kötet, most nem aratott sikert nálam. Sokkal jobb is lehetett volna.
Vagy nem volt kiaknázva egy-egy dolog, vagy átesett az irónő a ló másik oldalára. Most nem lelte meg az aranyközéputat. Se a történetben, se a szívemhez.

Ennek  ellenére Beth és Ryan története jó példa arra, hogy fel kell magunkat és a döntéseinket vállalni, nem törődve a körülményekkel.
Néha ugorni kell...úgy is, hogy nem tudjuk elkapnak-e.