Mészöly Ágnes: Darwin-játszma

"Nincs hova futni, a világ utolér."

Kiadó: Móra
Kiadás éve: 2014
Oldalszám: 304
Fülszöveg:
Minden olyan bonyolult…
Kata egy elitgimnáziumba jár, ő a legjobb matekos, rendszeresen maratoni távokat fut, a fiúkat le sem tudja vakarni magáról, és ráadásul az anyja is jó fej. Valami még sincs rendben az életében. Három barátnőjével együtt ő is úgy gondolja, minden könnyebb lenne egy másik osztályfőnökkel. Kata, Patrícia, Lidi és Zsófi titkos szövetséget köt: ők lesznek a Darwin’s daughters, az evolúció titkos ügynökei. Az osztályfőnökük ellen indított, kamasz daccal teli bosszúhadjárat szinte észrevétlenül durvul el. Ki tudja megmondani, hol a határ?
Itt és most, velünk, körülöttünk, bennünk játszódik és lüktet tovább a könyv szereplőinek élete.
Ennek a történetnek tétje van. Annyi bizonyos, hogy nem lányregény…



Semmit tényleg totálisan semmit nem tudtam erről a regényről. A szerző nevével is csak elvétve találkoztam.
De a cím megfogott, bár nem igazán tudtam mire számítsak.
Ennek ellenére belekezdtem.

A történet érdekesen indul. Kapunk egy történetvonalat, amit meg-megszakít néhány naplóbejegyzés.
De már ezekből is leszűrhető - vagy épp ezek miatt? - az alapkoncepció.
Van négy barátnő: Kata, Patricia, Lidi és Zsófi.
És van az ellenségnek kikiáltott új osztályfőnök Kecskeméti Gábor.
Meddig képes elmenni négy barátnő, annak érdekében, hogy eltűnjön az új ofő?
Mit tesznek, ha nem képesek már megállitani az eseményeket?

Mint mondtam, nem igazán sejtettem, mit rejt a könyv.
Diákcsínyekre számítottam az ártatlan fajtából, barátságra, civakodásra, némi szerelemre.
De valahogy, sokkal többet kaptam.

Mikor rádöbbensz arra, hogy a naplóbejegyzések jelentik a jelent a MOSTot, a többi pedig csak összegzés arról, hogy is jutottunk el odáig ahol vagyunk...
Nos az kicsit elgondolkodtató.
Az, hogy ami nem indult többnek egy viccnél, az elhidegülés, kezelés és totális száműzetés lett?!
Ám pirospont az írónőnek, mert az utolsó oldalakig nem jöttem rá, miért alakult így.
Ötleteim voltak ugyan, de ilyesmi végkifejletet nem vártam.

A szereplőkkel még szimpatizáltam az elején, de ahogy egyre többen tervezgettek a lányok, úgy kezftem én is húzni a szám, azt gondolva, hogy ezt azért mégse kellene.
Kata és Pat megmaradt valamennyire semlegesnek, ám Lidin és Zsófin meglepődtem, eléggé átlépték azt a bizonyos határt.
Márkról ne is beszéljünk.
Aki azért végig szimpatikus volt az Kata anyukája. Tetszett, hogy végig lehetett rá számítani, még krizishelyzetben is.

Vége a regénynek, de bennem nem záródtak még le a dolgok. Nem tudom, lesz-e folytatás...bár lehet nem is kellene.
Így mindenki a maga képzelete szerint alakíthatja a további eseményeket.
Érdekes történet volt, szokatlan formában megírva, de annál fontosabb kérdéseket felvetve.
És hogy mi a helyzet az érzelmekkel?
Szerintem igen is vannak...csak nem mindig a megfelelők.