Susan Ee: Túlélők világa (Angelfall 2.)

"Lenyűgöző az ember milyen gyakran kénytelen szembeszállni az életösztön diktálta parancsokkal, csak azért, hogy életben maradhasson."

Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2015
Oldalszám: 384
Fülszöveg:
Az ​angyalok dúlásának túlélői igyekeznek összefogni mindazt, ami megmaradt a régi világból.
Mikor egy csapatnyi ember szörnyetegnek véli és foglyul ejti Paige-et, Penryn húgát, a dolog elfajul és vérfürdőbe torkollik. Paige eltűnik. Az emberek halálra rémülnek. Anya szíve majd megszakad.
Penryn keresztülautózik San Franciscón, a testvérét keresve. De miért olyan üresek az utcák? Hová tűntek az emberek? Kutatás közben belebotlik az angyalok titkos tervébe, kezdi megérteni, hogy mi mozgatja őket, és teljes szörnyű1ségükben felsejlenek előtte rettenetes szándékaik.
Rafi eközben a szárnyait igyekszik visszaszerezni. Azok nélkül nem térhet vissza az angyalok közé, nem foglalhatja el az őt megillető helyet az élükön. Ha választania kell, hogy visszaszerzi a szárnyait vagy megmenti Penryn életét, vajon hogyan fog dönteni?




Amikor megtudtam, hogy bizony a foly, tatás is beszerezhető, intézkedtem.
Nem csak a gyönyörű borító miatt, bár tény, hogy az is közrejátszott.
De egyszerűen tudni akartam, hogy mi lesz a továbbiakban.

Nos, miután a Fészek megsemmisült, mindenki igyekszik menteni a menthetőt.
Elsősorban az életét.
Penryn a skorpiókkal történő ütközet után tetszhalott lett, a húga, akiért bármit megtenne egy szörnyszülött, ráadasul Rafit is elvesztette.
Mi a teendő ilyen helyzetben?
Az egyetlen elfogadható válasz: összeszedni magad és menni egyenesen tovább.
Annyi a kérdés csupán, hogy elég erő van-e benned hozzá.

Féltem, - úgy, mint a legtöbb folytatás esetében - hogy mi lesz akkor, ha nem lesz elég jó a kötet?! Ha unni fogom?!
Nos...
Nem igazódtak be a félelmeim. Igaz ugyan, hogy az elején nem volt annyi izgalom, az Ellenállás táborhelyén játszódó jelenetrkben inkább mindenki próbált alkalmazkodni a helyzethez.
Felmèrni a veszélyt.
Felkészülni arra mi várható.
Nem róhatom fel az írónőnek, lévén ez így volt logikus.
Ráadásul amikor beindult a cselekmény, akkor valóban peregtek a lapok a kezeim között.
Az utolsó húsz oldal pedig kárpótolt az elejéért, többszörösen.

Nem csak a történet, de a benne lévő karakterek is fejlődtek, nem is keveset.
Főleg Penrynen éreztem ezt. Nem valami tizenhét éves gyámoltalan kislány volt, hanem erős, határozott fiatal nő. Felnőtt a feladathoz. Mondhatni méltó lett a kardhoz.
Amit sajnáltam, az Rafi kései feltűnése volt. Bár igaz, ami igaz, addig is kaptunk morzsákat, és amikor feltűnt az teljesen rá vallott, de örültem volna, ha többet szerepel.
Már csak azért is, mert a Penryn x Rafi páros ezzel a kötettel a kedvencek közt landolt.
Paige vagy épp Carla is jó karakter lett, az előbbi főleg, ahogy fokozatosan felfedezte az erejét.
Gyanítom, hogy a nehézségek meg nem érnek véget, és mint Uriel mint Beliel fog még kavarni nem keveset.

Elég sokat elárul a kötettel való helyzetemről, hogy fél nap alatt faltam fel majdnem 400 oldalt?
Valószínűleg.
Kalandok es izgalom bőven van benne. Annyi romantika is, hogy azért ábrándosan mosolyogjak.
Aki ellenségnek tűnik, az lehet nem velejéig romlott.
A szem nem véletlenül a lélek tükre.
Ja és még valami: elég erős vagy a harcaidhoz.
Tartsd észben ezt a három dolgot, majd fedezd fel a túlélők világát. Azokét, akik nem adják fel, barmi történjék.