Igyekszem változatos költeményeket hozni, és elkerülni a duplázást, de ennek ellenére megtörténhet, hogy véletlenül kétszer hozok egyet :)
Nagyon szeretem Pilinszky sötét szomorúságát és egyedi megközelítésmódját. Ha megkérdezik, hogy ki a kedvenc költőm, őt mindenképp mondom, másik két névvel együtt.
Ez a verse pár napja jött szembe velem, de rögtön kedvenc lett.
Pilinszky
János - Parafrázis
Mindenki táplálékaként,
ahogy már
írva van,
adom, mint
élő eledelt,
a világnak
magam.
Mert minden
élő egyedűl
az elevenre
éhes,
lehet a
legjobb szeretőd,
végül is
összevérez.
Csak
hányódom hát ágyamon
és
beléreszketek,
hogy kikkel
is zabáltatom
a
szívverésemet!
Miféle vályu
ez az ágy,
ugyan miféle
vályú?
S mi odalök,
micsoda vágy,
tündöklő
tisztaságú!
Szünetlen
érkező szivem
hogy falja
föl a horda!
Eleven
táplálék vagyok
dadogva és
dobogva.
Eleven
étketek vagyok
szünetlen és
egészen;
emésszétek
föl lényegem,
hogy
éhségtek megértsem.
Mert aki
végkép senkié,
az mindenki
falatja.
Pusztíts hát
szörnyű szerelem.
Ölj meg. Ne
hagyj magamra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése