Kim Holden: Bright Side (Bright Side 1.)

„Ilyen az élet. Csak meg kell próbálnod a legjobbat kihozni belőle.”

Kiadó: WOW
Kiadás éve: 2016
Oldalszám: 496
Fülszöveg:
Titkok. Mindenkinek van egy.
Némelyik nagyobb, mint a másik.
És amikor a titkokra fény derül…
Némelyik meggyógyít…
Míg más elpusztít.
Kate Sedgwick élete minden, csak nem átlagos. Megrázó veszteségeken és tragédiákon ment keresztül, mégis sikerült megőriznie az optimizmusát, és továbbra is mindenben a szépet keresi (elvégre megvan az oka, miért szólítja Bright Side-nak a legjobb barátja, Gus). Kate erős akaratú, vicces, okos és rendkívül tehetséges zenész. Aki soha nem hitt a szerelemben. Ezért, amikor elhagyja San Diegót, hogy egy kisvárosi főiskolán folytassa tanulmányait Minnesotában, egyáltalán nem számít arra, hogy beleszeret Keller Banksbe. Mindkettejükben fellángolnak az érzelmek.
Mindketten harcolnak ellene.
Mindketten titkolnak valamit.
És amikor a titkokra fény derül…
Némelyik meggyógyít…
Míg más elpusztít.




Kerülni szoktam a nagyon szeretett/mindenki elolvassa könyveket. Vagy azokat, amik tele vannak csupa tökéletes értékelésekkel.
Nem tudom, miért egyszerűen csak..elbizonytalanít, hogy vajon valóban, ennyire jó a könyv?
Ez a könyv is ilyen agyondicsért. Viszont WOW kiadós, szóval lehet, hogy annyira nem alaptalan.
Nos, a polcom egyik sokszor dédelgetett kedvence lett.

Főszereplőnk, Katie nem csak az otthoni életét hagyja otthon, hanem a múltját is. Rengeteg mindenen ment keresztül, viszont vágyik a Nagy Főiskolai Élményre. Úgyhogy tiszta lappal és pozitívan áll minden dologhoz és emberhez, tényleg mintha az élet napos oldalán élne, ahová be akar vonni másokat is.
Ám amikor feltűnik az életében Keller Banks, olyan érzelmeket és érzéseket él át, amiket egyáltalán nem tervezett.

Bevallom őszintén, nem tudtam mit várok ettől a könyvtől. Annyira mondták, hogy készüljek mert sírni fogom, hogy úgy álltam neki az olvasásnak, hogy én már felkészültem. Persze, ahogy én azt gondolom.
Tény és való viszont, hogy nagyon sokáig nem éreztem azt a wooow-érzést, sőt, az elején a könyv se ragadt ott a kezemben. Kicsit be is tojtam, hogy mi lesz, ha nekem ez nem fog tetszeni? Ha a nagy titok is valami tucat story?
Igazából az is…olvastam már egy két könyvet róla, talán ezért se vágott földhöz.
Úgy voltam vele, hogy haha, érzéketlen vagyok, egem ez már nem hat meg.
Említettem már, hogy naiv a második nevem?
Mert bizony, megjött a katarzis, amit vártam. A kezemben ragadt a könyv. Bizony, folytak a könnyeim.
És akkor még mindig csak az elején voltam a történteknek.

Na már most, ha a történet odavág, a szereplőket egytől egyig megszereti az ember.
Ugye Katie, aki erős hősnőként nagyon hamar belopta magát a szívembe, végre nem valami síró-picsogó hisztikirálynő, hanem rátermett, erős nő, aki egyszerűen boldoggá teszi a körülötte lévőket. Hasonlított valakire, akit egykor ismertem…
Akkor ott van Clayton és Pete, a főhősnőnk első barátai. Clayton olyan, amilyen de egyszerűen így volt szerethető, és igazán aranyos srác. Akkor ott van Pete, aki egy kicsit mintha háttérbe húzódott  volna, kevesebb hangsúlyt kapott volna a többiekhez képest.
Shelly nem csak Katie munkáltatója, de barátnője lesz. Igazán belevaló csaj, bár ezt jó sokáig titkolja, ám amikor kimozdul a komfortzónájából ott valami nagyon jó dolog történik.
Két srácot hagyok a legvégére:
Gus, aki gyerekkori barátja főhősnőnknek. Mindig ott volt a lány mellett, vigyázott rá, Katie legszebb gyerekkori emlékei is fiúhoz köthetőek. Annyira bírtam ezt a macsó, de mégis védelmező viselkedést, amit végig csinált, arról nem beszélve, hogy nem szállt a fejébe a hírnév. Nagyon, nagyon kiváncsi vagyok az ő könyvére is.
És akkor ott van a korábban említett Keller Banks is. A másik személy, akinek titka van, legalább is ebben a könyvben. Mondhatnám, hogy nyálasnak éreztem egy idő után, és talán valamennyi igazság is lenne benne, de egyszerűen nem érdekelt. Mert Keller az Keller, nagyon vártam az ő fejezeteit is, hogy beleláthassak a fejébe. És tetszett, amit ott láttam.
Keller hamar felrepült a képzeletbeli-háremlistám elejére, és nem csak a stílusával, vagy a csibészes félmosolyával esetleg a szép kék szemeivel.
Tudja, hogy issza főhősnőnk a kávét. Nálam nyert ügye volt.


Igazából az elég kemény, amikor végigkísérsz egy karaktert majdnem ötszáz oldalon, ott vagy vele, amikor bolondos, amikor elkeseredett, amikor szerelembe esik.
Aztán az írónő maga lett a hirosimai atombomba.
És egyszerűen megszakadt a szíved.
Mert itt bizony ez történt. És kegyetlen érzés volt.

Igen, határozottan megérdemli ez a könyv a sok méltatást és dicséretet.
Adott-e újat? Igen is, meg nem is.
 Egyszerre szerettem és utáltam nagyon. Mindig furcsa érzés, ha egy olvasmányom ennyire kettős érzéseket kelt benne.
Sírtam, nevettem, reméltem, féltem. Külön-külön és egyszerre is.
És igen, ellenállhatatlan késztetést érzek, hogy mindenkinek, aki sokat jelent nekem, elmondjam, hogy az utolsó lélegzetemig szeretni fogom.
Most pedig megyek és feldolgozom…
…aztán keresek olyan olvasmányt, ami a nevetés miatt csal könnyeket a szemembe.

Nincsenek megjegyzések:

Üzemeltető: Blogger.