Csendes Nóra: Zápor utca

" – Boldog vagy? -kérdeztem.
– Most igen."



Kiadás éve: 2016
Oldalszám: 384
Fülszöveg:
Kockáztatnál ​a szerelemért?
Két történet – két tizennyolc éves lányról.
Ötven év választja el őket egymástól, és az életük nem is lehetne különbözőbb, mégis összeköti őket valami.
Bogi félénk gimnazista, Gergő pedig igazi vagány, aki több lányt bolondított már magába, mint amennyit meg tudna számolni. De mikor a szülők baráti nyaralása egy fedél alá kényszeríti őket, Bogi meglátja a kemény külső mögött az érzékeny művészt, aki a színpadra lépve álomszerű játékával önti dallamokba a benne lakozó fájdalmat.
Vajon lehet szerelem ennyire különböző emberek között?
Gergő különleges ajánlatot kap, és Boginak döntenie kell.
Egy kemény korszak sötét éveiben, az alföldi táj varázslatos ege alatt egymásra talál két fiatal. Amikor mindkettőjüket Budapestre küldi a családja, a lány azt hiszi, végre boldogok lehetnek együtt. De a fiú többre vágyik, kiútra… és a lány kegyetlen válaszút elé kerül.
Ki ez a lány, és hogyan fonódik össze a sorsa Bogi életével?
A regény a IV. Aranymosás Irodalmi Válogató nyertes műve. Az író a tizennyolc évével a kiadó legfiatalabb szerzője.
Megfordulhat az élet egyetlen pillanaton?
Kövesd a szíved!





Bevallom őszintén nem követ(t)em az Aranymosás pályázatokat, de az megmaradt, hogy Nóra neve már akkor is fel-felbukkant az ismerőseimnél.
Kiadásra került a története, a Könyvmolyképző kiadó pedig volt olyan kedves, hogy ezt is elküldték nekem mint recenzió. A 2017-es lélekszétszaggatás pipa, és még hol az év vége...

Egy lány is egy fiú, valahol a hatvanas években, amikor simán kikiáltják az embert kuláknak, még igazi indok se kell; amikor a szülői szó szent; amikor a vadvirágok jelentik az otthont.
Egy fiú és egy lány, napjainkban, amikor rohan a világ, annyira, hogy az embernek nincs ideje a másikra; amikor a telefon közvetíti az üzeneteket; amikor már nem mondunk el mindent a másiknak.
Két teljesen más világban létező emberek, akik mégsem különböznek annyira.

Amikor elkezdtem olvasni, talán hatvan oldalig jutottam, aztán nemes egyszerűsséggel félretettem.
Ugyan is a régebbi időszak az tömény szépirodalom. Sőt, a jelenkori fejezetek is olyan igényesen vannak megírva, mint egy szépirodalmi regény, vegyítve a kortárs irodalommal.
Ezt a könyvet nem lehet akármikor vagy akárhol olvasni.
Rá kell hangolódni.
Az se árt, ha van az embernek egy kis kuckója, ahová elvonulhat mondjuk egy bögre teával és harapnivalóval, mert teljesen magába szippantja az olvasót nagyon hamar a történet.
Olyan, mint valami örvény. Lehet kerülgetni és azt hangoztatni, hogy én nem kerülök a bűvkörébe, de előbb-utóbb mindannyiunkat elkap a lapokból áradó különleges hangulat.
Talán pont ezért volt hihetetlen számomra a szerző kora. Ilyen fiatalon ilyen igényesen megfogalmazott könyvet írni. Komolyan Nóra, szívből gratulálok!
Ilyen fiatalok, ilyen tehetségek kellenek a magyar irodalomba.
Ameddig van Nóra és lesznek követői, addig él bennem a remény is, hogy a modern világ nem győzi le az olvasást, a könyveket.

És ha még nem imádtam volna eléggé a történetet, jöttek sorban a szereplők.
Samu, Gergő, Boglárka, Róza néni, Gábor, Edó.
Mind mind kaptak egy kis szegletet a szívemben.
Furcsa de mégis jó érzés volt olvasni arról a kapcsolatábráról, ami összeköt mindenkit mindenkivel.
Még ha ez elsőre nem is nyilvánvaló, de később egyre jobban érezhető.
Ez a könyv nem csak két pár szerelmét írja le.
A másik féltése, a saját egoizmusunk, a többre vágyás mindig az emberi természet része volt és lesz.
Az ember ilyen törtető, egyre  nagyobbat álmodik. Így volt ez ötven éve, és így van most is.
És hogy mi a helyzet az igaz szerelemmel? Nem tudom milyen régi időkig kellene visszanyúlnom, hogy valóban úgy érezzem,  megtaláltam.

Rengeteg olyan véleményt olvastam, ami a végét szidja egy kicsit.
Én leszek a kivétel, ugyan is szerintem ennek így kellett lennie. Az életben se tudod, hogy jár-e a boldogan élnek amíg...

Nem sírtam, pedig számítottam könnyekre.
Helyette csak lehunytam a szememet, végiggondoltam a regényt.
Ha lehet egy könyvnek lelke, akkor ennek a könyvnek van.
És talán épp ezért nem ajánlanám bármikor, bárkinek olvasásra.
Féltő gondoskodással és szeretettel kell olvasni, elmerülni a sorok között, beszívni azt az szomorú-boldogságot, amit végig éreztem olvasás közben.