Anthony O'Neill: A sötét oldal

Sziasztok! 

Mint tudjátok, nem nagyon kenyerem sem szájízem a sci-fi, sem az ehhez kapcsolódó alműfajok, viszont tettem magamnak egy ígéretet, miszerint: mindenbe belekóstolok, legyen akármilyen műfajú. 

Hát, ezen vad elhatározásaim egyike miatt került a kezembe az Agave kiadó jóvoltából Anthony O'Neill könyve: A Sötét oldal, amiben minden van. De komolyan. 

Írta: Anthony O'Neill

Cím: A sötét oldal

Angol cím: The Dark Side

Kiadó: Agave

Fordító: Pék Zoltán

Megjelenés: 2017

Oldalszám: 352 oldal

Tartalom: 

Purgatórium a különc milliárdos Fletcher Brass törvénytelen holdbéli kolóniája: háborús bűnösök, gyilkosok, szexmániások és kalandvágyó turisták Mekkája. Az egész világegyetemben nem lehet jobb kábítószereket, olcsóbb plasztikai sebészeket vagy baljósabb útleírásokat találni. Brass feketepiaci mennyországában azonban érik a baj. Egy száműzött zsaru érkezik erre az elvadult új határvidékre, és azonnal egy könyörtelen gyilkosságsorozat ügyében kell nyomoznia, amelyben maga Brass és a nem kevésbé ambiciózus lánya is gyanúsított.

A sötét oldal a tudományos SF, a brutális krimi és a holdbéli kalandregény ötvözete; egy feszült, stílusos és akciódús thriller, amelyben az izgalmakat csak a holttestek száma múlja felül.

Kapásból ezzel indít a könyv. Gondolhat arra az ember, hogy "Na, megint megint egy olyan regény, amiben a Hold a központi helyszín.". Tulajdonképp igaza is van, ugyanis az emberek elfoglalták a Holdat. Nem is akármilyen célzattal. Birtokba vevésük alapkoncepciója az volt, hogy kolóniákat alapítsanak, illetve helyezzenek el a már jól ismert börtönök és kutatóállomások hada mellett. 

Hogy nem váljon unalmassá a környezet, különféle rétegek képeibe tekinthetünk bele, mindössze pár pillanatig, de az is elég, hogy örökre nyoma maradjon az emberbe. 

Központi probléma a korrupció, itt jön a képbe Fletcher Brass. És, hogy ki Ő?

Piszkosul gazdag, rohadtul fondorlatos és öntörvényű egy üzletember.
A Hold túloldalán fekvő purgatóriumként üzemeltetett magánkolónia tulaja. Egyébként
El is nevezte gyorsan ezt a városkát "Szin"- nek.
A Szinben olyan emberek kapnak helyet, akik életükben túl sok galád tettet vittek véghez.
Itt találkozhatunk ismételt új arccal, aki elég sok dőzsölt személy szemében szálka lehet, erős stílusával. Damien Justus, A nyomozó. Minden kalamajkája ellenére úgy dönt, hogy menti ami még menthető, főképp a családjával a központba, így menekülni kényszerül. Micsoda véletlen, hogy pont a szin ad helyet számára. Itt aztán lehetőséget kap, hogy rendőrként igénybe vegyék szolgálatait, csakhogy itt még nem gondolta volna Ő maga sem, hogy mibe fog csöppenni.

Hirtelen mi magunk is gyilkosságba kavarodunk, ugyanis megölik Brass egyik számára közeli emberét, ez pedig csak elősegíti a nagyban forrongó káoszt, amely már-már kezdődő terrortámadásokba fullad. Itt sem új a dolog, hogy mindenki harcol mindenki ellen, csak a végső hatalom megszerzése miatt. 

Újabb szereplőt kapunk, a már klasszikusok közé. 

Egyébként egy gyilkológépről beszélünk. Egy törvényt követ, hogy Brass rossz,gonosz. Mindenkit megöl, gondolkodás nélkül aki az útjába kerül, sőt valamikor előre megválogatja, hogy ki lesz az. Keresi a bajt, kis cseles. 

Kicsit többet is beszélvén róla, egy android őkelme, valahogy elég poén szorult belé, már amikor ezt az olvasóval is meg akarja osztani. Nem nagyon tudhatunk meg róla sok mindent, csak épp annyit amennyit lehet. Nem gondolná az ember, hogy a sötét oldal másik feléről érkezett csak nyugodalmasan sétáló android, nagyjából a másodpercek tört része alatt kibelezi azt, aki vele szembe megy. Aztán még oda vág némi filozofálásként érvényesült poént is. Imádtam. 

Folyik tovább a hatalmi harc, ami teljesen olyan, mintha valami politikai csatornán mazsoláznék. 

Őszintén meg kell mondjam, hogy a legutolsó ilyen kategóriába tartozó könyvem Ridley Scott: Alienje volt, amit nagyon szerettem, és lehet, hogy ebből a hibából tettem ennyire nagyra a mércét.

A történetet nézve, van egy klisé része, amit vagy elfogad az ember vagy nem. A másik oldalról nézve, ami tán a sötétebb is, jóval a regény fele után ott a lehetőség arra, hogy beletekintsünk a Holdbéli élet egyes részeibe, történeteken keresztül vizslassunk az különböző emberek életét.

Van itt minden, korrupció, harcok, lövöldözés, prostik, minden ami illegális és persze a bődületes vérengzés.

Ami olykor elég szomorú, kegyetlen és nyomorúságos tud lenni.

Aztán a sok különböző szál valahol összeér, és rájössz, hogy ezt bizony végig sejtetted, csak nem akartál rá gondolni.  Vagy mégsem?

Nagyon tetszett az, amilyen stílusban ír, ahogyan fogalmaz, az egyes humoros elemei, illetve világnézete. Tökéletesen hasonló probléma lötykölődik most a Földön is. 

Rétegekre kell bontani a könyvet, hogy megértse az ember, néhol elég komplex a dolog, máshol pedig majd szétesik a lazaságban. Remekül lett fordítva és megírva is. A borító pedig valami elképesztően, pofátlanul csodás. Engem baromira megfogott!

Ajánlom annak, aki keres konkrét válaszokat keres egy történetben mindarra, ami alapvető probléma, csak más szemszögből nézve. Thriller, sci-fi és noir irodalmi krimi a leginkább amivel jellemezni tudnám, viszont megér abszolúte egy misét!