Polina Hart A ​Fenevad hajnala (Piszkos mágia 1.)

Ha nem vagy mindennapi, ne is próbálj meg annak látszani.

Kiadó: Pitypang

Kiadás éve: 2025.

Oldalszám: 576

Fülszöveg:

Egy Névtelen lány, aki a szívével küzd.

Egy visszatérő álom, ami felébreszti a múltat és megváltoztatja a jövőt.

Elodie Yorros mindig is tudta, hogy a szolgaságnál többre hivatott. Taighduine lélektemetője megfoszthatta a nevétől, az emlékeitől és a szeretettől – de a reményt nem olthatta ki a szívében. Egyetlen cél vezérli: bejutni a híres Rhyfeli Hadi Akadémiára, ahol a Farkasföldi Birodalom katonáit képzik.

Elodie a járt út helyett tiltott ösvényre lép. Egy titokzatos hadnagy segítsége vajon elég lesz a túléléshez? Barátokra és ellenségekre talál, miközben beszippantja a farkaslovasok bátor és féktelen világa.

Egyre közelebb kerül önmaga megismeréséhez – de a veszély árnyékként követi. Mintha a halál istene figyelmeztetni akarná: sosem lett volna szabad a mágia közelébe férkőznie.

Vajon tisztában van vele, mire vállalkozott? Készen áll arra az életre, amit kezd megszeretni?

Egy történet, ahol a legszebb kötelékek is születhetnek fájdalomból.

Nem is tudom, hogy találtam rá az írónő oldalára, de olyan jól marketingelte a regényét, hogy felírtam a címet a végeláthatatlan várólistámra. Amikor pedig beszerezte a könyvtár, az elsők közt csaptam le erre a féltégla kötetre.

A Névteleneknek húsz éves korukban részt kell vennie az úgynevezett Szelektáláson, és három lehetséges út áll előttük: a halál, a szolgasor, vagy a hadiakadémia. De ha olyan szerencsés, hogy az akadémiára kerül, akkor is, csak a tengeri szolgálathoz vagy a gyalogsághoz csatlakozhat.

Névtelen farkaslovas semmiképpen nem lehet.

Csakhogy hősnőnknek mégis furcsa álmai vannak. Álmok, amik azt sugallják: olyan útra fog lépni, amiről eddig álmodni sem mert.

Mostanában nehezen fognak meg regények, meg amúgy időm sincs úgy olvasni, de nagyon közeledett az (egyébként hosszabbított) könyvtári kölcsönzés lejártának ideje, mondom csak hozzuk előre, hát hogy nézne már ki, ha olvasatlanul viszem vissza? (Amúgy nem néz ki sehogy. Egyszerűen a lelki békémnek kell, ha már hosszabbítok, olvassam is el. ) Úgyhogy belekezdtem.

Mivel ez egy sorozat nyitókötete, nem lepett meg a hosszabb bevezető, de azért kellett idő, hogy fel tudjam venni a fonalat. De igazán berántani ennek ellenére valahol a fele előtt kezdett, amikor már azt éreztem, hogy jólvan, most már tényleg tudni akarom, hogy merre fog kifutni a sztori. Nem arra, amerre én gondoltam, ennyit elmondok...

Amúgy kedves Polina Hart nagy köszönet, amiért nem ment el a sztori a mostanában romantasyk esetén olyan divatos "meglátjuk a love interestet és onnantól elmegy az eszünk" irányba. Pedig mehetett volna, oldalszám lett volna rá bőven. De nem, Elodie megmaradt önmagának és sokkal inkább figyelt a saját fejlődésére, mint a hadnagy hasizmaira. Végre egy fantasy, ahol ha lefektetnek egy szabályt a könyv elején, azt nem hágjuk át a könyv felénél azzal az indokkal, hogy miért is ne? És ez, esküszöm üdítő volt.

Ahogy üdítő volt a világ is. A könyv hátulján az van, hogy FW fanoknak tetszeni fog, és valóban, fel lehet fedezni hasonlóságokat a két könyvsorozat között, de Rhyfeli Hadi Akadémia és annak világa mégis izgalmas egyedi. És amúgy engem már olvasás előtt, csak a posztokban olvasva is totálisan megfogtak a szárnyas farkasok, de így, hogy közelebbről megismerhettük őket, a hierarchiájukat, a viselkedésüket. Imádtam. Kell egy farkas nekem is!

Elodie az én ízlésemnek kicsit túl sokszor ismételte magát, és ez egy idő után ez kezdett benne bosszantani. Nagyon egyet tudtam érteni az egyik tanárával: nem takarózat örökké a múltjával. Oké, mondjuk aztán összekapta magát, de addig el kellett jutnia az olvasónak, és mivel az ő bőrébe bújva követjük végig az eseményeket, néha ez egy hosszadalmas küzdelem volt.
De szerencsére ott volt a hadnagy, aki oldotta ezt a fajta önismétlést, és szépen húzta magával hősnőnket a fejlődés útján. Mondjuk nekem a végére még mindig nyitott kérdés a miért?, vagy, hogy ezt amúgy a Vezetőség hogy is nem tette szóvá.
A mellékszereplők közül egyértelműen a gyógyító Bella (vannak neki még titkai, ez tuti) és a barátnő Thia volt a kedvencem. De az ikrek is tök jól feldobták a történetet. 
Na meg a farkasok. Még azokat is imádtam, akik éppen csak feltűntek egy-két jelenet erejéig.

Izgalmas kaland volt ez a könyv, néha vérrel-verejtékkel-könnyekkel, és ugyan az elején kellett idő, hogy ráhangolódjak, az utolsó kétszáz oldalt egyszerűen lederaláltam. Hajnali negyed kettőig olvastam, ez azért sok mindent elmond, nem?
Elodie kalandja még csak most veszi igazán kezdetét azt hiszem, szóval tutira folytatni fogom a sorozatot.