Liz Nugent: Mindig is éjjel lesz

Sziasztok!

A mai napra egy pofátlanul bitang regényt hoztam el Nektek,amit már egy ideje próbálok megemészteni.

Nagyszerű, lebilincselően fondorlatos olvasnivaló!

Liz Nugent rendesen átvágja az olvasót! 

Nem. Nem, rossz értelemben! Sőt! 

Hatalmas pozitív csalódás ért, amikor nekikezdtem a könyvnek. Mostanság elég gyakori az, főleg a Lettero Kiadó könyveinél, (mindenféle reklám nélkül) hogy hihetetlen sebességgel falom az oldalakat, és érdekel is az, ami történik közben. Beszippant a történet, már az első fejezettől kezdve, sőt a Mindig is éjjel lesz esetében azt gondolom, már az első laptól.

Ezer szemünk rajta a betűkön, szinte megfeszülünk, hogy ugyan mit lehet meg ebből kihozni?! S, Liz Nugent megteszi velünk azt, amit nem sok írónő/író mer megtenni! A földig döngöli az elképzeléseinket/gondolatainkat, majd egy olyan kimenetellel zár, hogy mindent érzel már csak azt nem amit kéne. Gondolok itt a megkönnyebbülés helyetti mindent elöntő bosszúságra, idegességre, és az „Ó, JÉZUSOM! NE MÁR! „ gondolatokra.

Komolyan! Ha visszagondolok még mindig baromi mérges vagyok! S, nem azért, mert függővéges (bár, annak én örülnék a legjobban, azt hiszem) hanem, mert rohadt mód igazságtalan! Kegyetlen, szívtelen! A Fenébe is!

Mindennek az elején szeretném tisztázni, hogy már a fülszöveg olvasásakor éreztem valamiféle megmagyarázhatatlan vonzódást a regény iránt. 

Lydia és férje az ismert bíró valami rosszban sántikál. Még ők sem tudják, hogy az rossz volna, amikor megtörténik. Onnantól pedig egyenes út vezet a Pokolba. 

Lydia számos dolgon ment keresztül, még kislányként, ahol olyan dolgok is fedik a múltját, amelyek hatással vannak a jelenre. Remek életet él a családjával, csakhogy első gyermeke Laurence után, nem akar összejönni a következő. 

Így kerül a képbe Annie Doyle. 

Annie a lány, aki már korán megtapasztalta, mit jelent a lemondás, s az elengedés. Ugyan a maga módján képes érzelmeket kifejezni, a múltbéli szégyenfoltja miatt pecsétet nyomnak rá az emberek. 

Annie húga Karen, pedig minden megtenne a nővéréért, ameddig annak nyoma nem veszik. 

Hosszas keresés után, sem akadnak a nyomára, így a rendőrség és a család is kezdi feladni a reményt, hogy a prostituáltként dolgozó lány, talán életben volna egyáltalán.

Akkor mégis hogyan kerülnek a képbe Fitdzsimonték? 

Meddig képes elmenni Lydia, hogy védelmezze a saját szégyenfoltját?
Ki az Marnie ? Mi történt pontosan Annievel és akkor ki a legönzőbb a regénybe?

Még mindig nem tudok felülkerekedni azon a puszta tényen, hogy ez a regény bitang jó volt! Nagyon belenyúltam, s pont jókor jött! 

Imádtam, hogy egyszerre három szereplő életébe is beleláthatunk. Az ő gondolataikon, fájdalmaikon is átmehetünk egy-egy fejezet alatt. 

Ott van Lydia, aki tragédiát él meg tragédia után, miközben a saját szennyét próbálja a szőnyeg alá söpörni. Ő is rengeteg olyan dolgon esik át, amely a jellemét roncsolja, így képtelen arra, hogy megkülönböztesse mi a jó vagy helyes, s mi a helytelen cselekedet. 

Hatalmas zuhanásba kezd, mindaddig amíg teljesen elveszti önmagát, mígnem hosszas pihenés után ugyanolyan álnokká válik, mint minden történés előtt.

Ebben a nőben szinte semmi sem szent, képmutató, teljesen zavaros. Egyetlen igaz és fájdalmas emléke az, amikor az anyja elhagyta, s lelépett egy másik férfival, őt pedig az apja gondjaira bízta. Aki érthető okokból, de nem szerette őt igazán. Mindaddig amíg Lydia, ezt is jól elintézte.

Egyetlen kapaszkodója (gyermekkori mentsvára; Avalonon kívül) a saját önsajnálatából fia Laurence, akit a végletekig próbál védelmezni, s óvni (meg etetni). Ugyan a fiú már elmúlt tizenhét éves, s barátokra, kimozdulásra, lányokra volna szüksége, Lydia ezt megtagadja tőle. Mindaddig megy ez így, amíg öt év elteltével a fiú nem találkozik Karennal. A lány, aki már korán férjhez ment, de hamar el is vált. Ő az, aki valóban a nulláról indult, hogy aztán hatalmas karriert kezdjen modellként.

Mint minden jóravaló történetben ebben is akad csavar, talán túl sok is, hogy az agyam egyszerre fogja fel, mert úgy sodor a történet, hogy néha lélegezned kell egy keveset annak érdekébe, hogy minden eljusson hozzád. Egyes fejezeteken belül jó volt megismerkedni új szereplőkkel, illetve a maradandó mellékszereplőket  is. Tetszett, hogy Lyida, Laurence és Karen életében is történtek dolgok, amik miatt talán mind komorabbak, s a regény közepe felé a jól megszokott életükbe beüt a mennykő. Mind változáson esnek át, mind képesek feladni valami azért, hogy talán egy jobb életet kezdhessenek. Van, akin persze ez sem segít. 

Laurence és Karen szála már az első mozzanattól elég erős, bár aLaurenceben dúló csata jóval erősebb. Borzasztó, hogy szegény fiú/férfi min megy át, hogy mennyire képes kimúlni belőle az élet, s, hogy a remény utolsó kis fénye is magára hagyja. Talán Ő volt az, akit a regény egészében legjobban megkedveltem, Ő az, akivel az ember azonosulni tud, s akinek a jellemfejlődése szinte az olvasó szeme előtt történik.

Karen a másik ilyen szereplő. Ő az, igazi harcos. Az egész történet során csak küzd-es küzd. Hol önmagával, hol pedig az előítéletekkel, vagy a múlttal. Nem adja fel Anniet, holott már mindenki megtette. Egy elképesztően erős nő, aki kitört abból a csendből, amely őt vette körül.

Lydia egész életében hazudott, hogy önmagát megvédje, de közben akinek megingott volna hite benne, azt a végletekig manipulálta. Ő ilyen, érthető okokból, azért amit a múltban szenvedett el. S, hiába a segítség, amely kétszer is érkezik számára, egy kegyetlen, undorító nőszemély.

Imádom Liz Nugent stílusát! Ahogyan fogalmaz, kifejez vagy az érzelmeket írja le. Eléri, hogy az olvasó tényleg olvasni akarjon!  A történet egésze kicsit borongós, szomorkás, néhol túl sötét ahhoz, hogy át tudjuk érezni. Azonban épp ettől tökéletes! Ott van benne a sok folt, amely már szinte kirobban a sorok közül, mégis az írónő képes még ezer meg egy olyan dologgal szolgálni, ami tényleg mély nyomot hagy bennünk. 

A regénye egészében ott van a krimi szál, miközben erős drámaiságot hordoz magába. Mindennek habjaként, pedig elképesztően beteg- és kegyetlen is. Igazi kőkemény pszichothriller! Amelyben izgulsz, holott tudod, hogy mi történik. Végül csalódsz a saját magad igazába, hogy aztán olyan pofont kapj, ami után képtelen leszel felállni. 

Bátran ajánlom mindenkinek! (Aszövegre kattintva elérhetitek a kiadót)

(meg az élményt is.)