Hikari ajánlásával: Én igenis szeretek újraolvasni! (T5W #16)

Sziasztok!
Egy ideje már gondolkodok egy ilyen rovaton, most lett elég időm és kitartásom, hogy nekiálljak és elkészítsem.
A „Hikari ajánlásával” terveim szerint állandó rovat lesz, amit igyekszem rendszeresen hozni.
Különböző szempontok szerint válogatok majd össze három-öt könyv.

Mivel a „Hikari ajánlásával” rovat hasonló perspektívára épül mint a Top 5 Wednesday (és nem is biztos, hogy minden szerdán be tudok szállni majd) ezért ezen belül hozom le a posztokat. Annyi különbséggel, hogy lesz egy külön T5W kép, valamint a bejegyzés címében is megjelenik majd.

Az eheti téma nem más, mint:

Könyvek, amiket bármikor újraolvasnék

Igazából csalok egy kicsit, mert ez múltheti téma volt, de én meg kissé bamba voltam, és csak későn esett le, hogy már augusztus van.
Szerencse, hogy ide könnyen találok könyvet, mert nagyon szeretek újraolvasni. Általában azért veszek elő újra egy könyvet, mert régen olvastam, és fel szeretném eleveníteni miről szól, de ha nem az ok, akkor egyszerűen azért, mert elsőre (vagy másodjára) olyan mély nyomott hagyott bennem, hogy bármikor újra nekikezdenék.

Mutatom, számomra melyek ezek.

Jojo Moyes: Mielőtt megismertelek

Tudom, tudom a legtöbb T5W bejegyzésemben, vagy BOOK TAG válaszomban megemlítem ezt a könyvet, de nem tehetek róla, ha egyszer ide illik. Rengetegszer olvastam már újra, könyvtári és saját példányt egyaránt, mert ugyanúgy elgondolkodtat ötödik, mint első olvasásra.  Mindig mást veszek észre benne, mindig más gondolatokat ébreszt bennem.

Paula Zannoner: Célvonal

Újból olyan könyv, amit már nagyon sokszor említettem bejegyzésekben, de hasonló érzések miatt többször olvasós, mint Jojo regénye. Oké, be kell vallanom, hogy úgy, hogy idén negyedszerre olvastam, már jobban szemet szúrnak a hibái (a szám-személyben való ugrálás azért böki a szememet), de mégse tudom nem szeretni. Azok után meg pláne nem, hogy egy valódi ritkaság, könyvesboltban nem is kapható.

Katie McGuire: Szívkarambol

Ezt a könyvet nem olvastam ANNYISZOR, mint az első kettőt, de azért ez is megfordult már kétszer a kezemben, és egyszerűen nem tudom megunni. Ebből, pont az hiányzik, ami a Célvonalban és a Mielőtt megismertelekben ott van: a komoly, elgondolkodtató gondolatok. De azt hiszem, épp ezért szeretem. Néha kellenek olyan könyvek, amik csak szórakoztatnak és visznek magukkal, és egyszerűen kikapcsolnak a mókuskerékből.

J. R. Ward: Dobbanó szívek

Ezt csak tervezem újraolvasni (egyébként pont jövőhéten), mert régen olvastam, és mind a könyvet szeretném feleleveníti, mind a belőle írt értékelésem átírni, mert sokat fejlődtem ahhoz képest, ahogy 2015-ben értékeltem, változott a stílusom. Úgy emlékszem, anno szerettem, kíváncsian várom, most hogyan fogok viszonyulni hozzá.

Pusztai Andrea: A sárkányölő

Jelenleg ezt olvasom újra, mivel júniusban megvettem a 3. kötetet, és mivel egy éve olvastam a kezdő kötetet, inkább elkezdem az elejéről, hogy minden a helyére kerüljön, és ne érezzem magam elveszettnek a történelem útvesztőjében. Egyelőre úgy érzem, pont annyira olvastatja magát, mint elsőre. Pandi tud valamit, ez most már tényleg bizonyos.

Ti szoktatok újraolvasni? Van olyan regény, amit többször is elolvastatok?

A  többiT5W résztvevő bejegyzését  a zónában eléritek.
*Hikari