Öt dal, ami inspirál a júliusi camp nanowrimo alatt

Sziasztok!
National Novel Writing Month háromszor van egy évben. Novemberben a "hivatalos", amikor 50.000 szó a cél egy hónap alatt, de áprilisban és júliusban úgynevezett "Camp"-et tartanak, amikor te döntöd el a szószámot (de kitűzhetsz oldalszámot, vagy akár azt is, hány órát akarsz írni a hónapban).
Én is belevágtam a júliusi camp-be.


A tavaly novemberi kihívást elbuktam, ahogy az áprilisit is, így három a magyar igazság alapon megpróbálkoztam most a júliusival. Szerény 4500 szót tűztem ki célul és úgy néz ki, meglesz, ha minden jól megy, még túl is teljesítem.

Az évek alatt rájöttem, hogy olyan szerző vagyok, aki zenével tud írni. Sokkal könnyebben és gyorsabban visszajön egy adott írásom hangulata, ha van mellé egy playlistem.
Most az Aaron hangja szöveg mellé 56 dal van lementve Youtube-on. Van, amikor csak mennek egymás után a számok, de megesett már az is, hogy ismétlésre állítottam egy zenét, és lement 5-6 alkalommal vagy még többször. Attól függően, az adott jelenet írásakor mennyire tudtam ráhangolódni.
Mégis van 5 dal,  amelyeket többször hallgattam mint a többit és konkrét jelenetek megírásakor voltak mankóim.

Let me die
Totál véletlenül jött szembe velem ez a szám egyszer Youtube-on, és inkább a dallama, a hangulata volt az, ami megfogott. Aztán figyeltem a szövegre is. és rá kellett jönnöm, hogy megtaláltam a tökéletes dalt,  egy csomó lelkileg megterhelő jelenet megírásához. (az már más kérdés, hogy utána órákig letargiában vagyok.)
Mint ez is: "...a szokásosnál is jobban hatalmába kerített az a sötétség, ami az egész életemet jellemezte. Körbeölelte a szívemet, az elmémet, minden gondolatomat. Én pedig megadtam magamat neki."

Skillet: Never surrender
Elég sok Skillet-et hallgattam, amikor az Aaron hangja első verzióját írtam, és ezt a "jó szokásomat" megtartottam akkor is, amikor nekikezdtem az átírásnak. Bár tény, ami tény a 4-5 Skillet számból ez volt az egyetlen, ami a lejátszási listámon maradt és már annyiszor hallgattam, hogy akaratlanul is a kézirathoz kötődik számomra.
Főleg az ilyen mondatok leírásakor érzem, mint "Félek, hogy elmarok magam mellől mindenkit, csupán azzal, hogy létezem és akkor megint egyedül leszek."

Vad Fruttik: Sebek

Ez a szám egyike a nagyon-nagyon kevés magyar számnak, ami a listán van. Talán azért, mert a "sebeket" összekötöm a főhőssel, akinek mind fizikailag, mint lelkileg nagyon sok sebe van. Meg úgy általánosságba véve is imádom az egész dal szövegét.

Meg az ilyen idézeteimet is: "A csempének támasztott karjaimat nézem. A vékony, kifehéredett hegeket, amiket maximum egy csuklótól könyökig érő tetoválás tudna eltüntetni."

Ed Sheeran: Thinking out loud

Nagyon-nagyon sokáig ez volt a csengőhangom is, talán ezért került az inspiráló zenéim közé. Olyan igazi, jó nyálas romantikus jeleneteket írok rá a mai napig, ahogy az a nagykönyvben megvan írva.

Bár - például - ez az idézet, pont nem csöpögős: "Ez a nő minden alkalommal meglep. Amikor azt hiszem, a világom a feje tetejére áll, mindig itt van mellettem, és bebizonyítja, hogy a káoszban is képes vagyok megtalálni a boldogságot. Ezért pedig nem lehetek elég hálás neki."

Sia: Breathe me

Ez a dal az elsők közt került fel az Aaron hangja playlistemre, és azóta is letaszíthatatlanul ott trónol. Ha egyetlen számot kellene kiemelnem, amire azt mondom, hogy ez A DAL,  az egész regény "himnusza", ez lenne az. Benne van minden.

Ahogy az alábbi idézetben is: "Nem találok megfelelő szavakat, és ő se tudja a választ egyetlen kérdésemre sem, így azt teszi, amihez a legjobban ért: biztosít, hogy több vagyok annál, amit anyám éreztet velem. Hogy szerethető vagyok."

Ti szoktatok zenét hallgatni írás közben, vagy inkább teljes csendre van szükségetek?

*Hikari