Poet Péntek

Sziasztok!

Mivel nagyon szeretem a verseket, gondoltam létrehozok egy ilyen rovatot. Minden hét péntekjén közzéteszek vagy egy saját magam, vagy pedig egy már befutott költő által írt verset.

Igyekszem változatos költeményeket hozni, és elkerülni a duplázást, de ennek ellenére megtörténhet, hogy véletlenül kétszer hozok egyet.


Elkezdtem az elejétől átírni az egyik kéziratomat néhány hónapja. Az első verzió mondhatni terápiás jelleggel íródott, megkönnyebbülést és feloldozást hozott az összes leírt szó.
Az újraírásnál viszont próbálom már távolabbról, kritikusabb szemmel nézni, és úgy alakítani.
A főszereplő, Aaaron élete és múltja azonban most is hatással van rám, és van, amikor nehéz írni a történetét. Ez a vers viszont ma meg akart születni... olyan, mintha Aaron ír(at)ta volna.

K. A. Hikari: Bűn

Üres lélek.
Fájó élet.
Szívverések.
Bűnöm kérded?

Már az is bűn,
Hogy megszülettem
Szokássá vált
Lélegeznem.

Már az is bűn
Ha megszólalok
Inkább nyelek
És hallgatok.

Már az is bűn
Ha könnyem csordul,
Anyám szeme
Szikrákat szór.

Már az is bűn
Ha szippantanék,
Fehér porba
Temetkeznék.

Már az is bűn
Ha vágyak égnek
Kitölteném
Az ürességet.

Bűnös talán
Egész lényem,
Vércseppes
A tükörképem.