"Jó volt úgy alkotni, hogy tudtam, mennyire nagy öröm lesz majd átadni..." - Interjú Dórival az M&G Kretív Sarok megálmodójával

Sziasztok!
Kilenc éves ma az M&G ami egy kedves barátnőm, Dóri fejéből pattant ki. *itt a konfetti meg az üdvrivalgás helye*
Akár ennek kapcsán is készíthettem volna interjút, de nem.
Ezúttal Dóri személyiségének kreatív oldalát szeretném veletek megismertetni. Mondhatni revansot veszek, most én interjúvoltam meg őt.
Fogadjátok szeretettel.

Hikari: Köszönöm, hogy elfogadtad a megkeresést. Mielőtt belekezdenénk mesélnél magadról egy kicsit?  Gyerekként is ilyen kreatív voltál, vagy ez később alakult ki?

M&G Dóri: Gyerekként is. A gyöngyfűzést 10-11 éves koromban kezdtem, de nem ez volt az első kézműves hobbi, amit elsajátítottam. Óvodás koromban már hímeztem, de csak a keresztszemes változatot sikerült megtanulnom, és tudtam kötni is. Anyukám szeretett fonalakkal dolgozni szabadidejében, amikor kicsi voltam, én pedig vállalkozó szellemű voltam, és kértem, hogy tanítson meg ezekre.

Ezeken kívül szinte mindenben részt vettem, amiben készítőzni kellett. Móron éltem sokáig, és ott a Lamberg-kastélyban sokszor tartottak gyerekeknek foglalkozásokat. Készítettem csuhébabát és agyagoztam is.

Anyukám is a kreatív dolgok felé hajtott. Minden farsangra magunk készítettük a jelmezeket. Vett nekem és a testvéreimnek egy két kötetes kreatív könyvet. Szerintem nem volt benne olyan, amit ne próbáltunk volna ki. Sokszor készítettünk sógyurmát, festhettünk az ujjainkkal. Szóval nem voltak határok, bármilyen kreatív projektbe belekezdhettünk és én ezt a lehetőséget maximálisan ki is használtam szerintem.

H.:  Hogy fogadta a környezeted, hogy gyöngyfűzéssel foglalkozol?

M&G D.: Nos, már azelőtt megismerkedtem a gyöngyfűzéssel, mielőtt elkezdtem gyöngyállatokat készíteni. Nővérem ugyanis tudott fűzni pár egyszerű karkötőt. Volt is otthon két ékszerkészítős könyvünk a Gyöngyvarázs sorozatból. De engem az ékszerek akkor nem kötöttek le. (Most se nagyon.) A gyöngyállatokkal két általános iskolai barátom ismertetett meg. Amikor mondtam otthon, hogy én ilyeneket szeretnék csinálni, akkor megvették nekem Ingrid Moras Apró ​ajándékok gyöngyfűzéssel című kreatív füzetét, továbbá megengedték, hogy magam menjek el alapanyagokat venni az egyik boltba.

Annyira nem tartották időpocsékolásnak a hobbimat, hogy tinédzserkoromban egy családtagom ajánlott be egy falusi alkotótáborba. Én tanítottam meg a gyerekeket gyöngyöt fűzni.

Mai napig dicsérik a munkáimat, bár azt nem tudják értelmezni, hogy még mindig a figurák készítése köt le a legjobban. Szerintem azt hitték, hogy egyszer végre felnövök ebben a hobbiban is.

H.: Ha választani kellene, melyik gyöngyfigurát szeretted leginkább készíteni?

M&G. D.: Ha tényleg választanom kellene, azt a cicát mondanám, amit Ashley-nek készítettem. Nem szokásom más kérésére fűzni, ebben az esetben kivételt tettem. Jó volt úgy alkotni, hogy tudtam, mennyire nagy öröm lesz majd átadni, nem bántam, hogy bevállaltam. Nem mellesleg szerintem az egyik legaranyosabb gyöngyállat, amit valaha készítettem. 

H.: Olvasáshoz saját készítésű könyvjelzőket használsz, vagy épp azt, ami a kezedbe kerül?

M&G D.: Nagyon szeretek gépen könyvjelzőket szerkeszteni. Vagy a kedvenc könyvem ihlette alkotásokat készítek vagy impresszionista festmények fotóiból vágok ki könyvjelző méretű jeleneteket. Általában ezeket vagy a mások által kézzel készített darabokat használom. Ritka pillanatok egyike, hogy egy kiadói példányt teszek bele a könyvembe. Ilyen csak akkor szokott előfordulni, ha éppen az van kéznél, és lusta vagyok keresni másikat.

H.:  Hogy zajlik nálad a munkafolyamat, milyen technikával/anyaggal dolgozol általában?

M&G D.: Úgy kezdődik, hogy „Nem igaz, hogy nincs egy olyan film, amihez perpillanat kedvem van!” és ráírok valakire, hogy mondjon már nekem egy jót. Persze végül nem azt fogom választani, hanem valami ezerszer látott Disney-rajzfilmet.

Komolyra véve a szót, a munka tényleg azzal kezdődik, hogy keresek egy alapzajt. Mindig úgy alkotok, hogy közben szól valami. Vagy rádiót hallgatok vagy filmet kapcsolok be, amit szintén inkább csak hallgatok, hiszen a leírást vagy a mintát követnem kell és a kezemre sem árt figyelnem. Aztán összeválogatom a gyöngyöket, amikre szükségem lesz. Kásagyöngyöt használok 10/0-s vagy 11/0-s méretűt, ezek nagyjából 2 mm átmérőjűek. A figurák készítése során damilra fűzöm fel a gyöngyöket. Én nem szeretem a hobbiboltokban kapható fajtát. Egyszerű horgászok által is használt damillal dolgozom. A figurákat pedig vattával tömöm ki.

Inkább az ékszerkészítés során beszélhetünk konkrét technikákról. A figuráknál fogni kell a damil két végét, egyiket elnevezni Pirosnak, a másikat Kéknek, és a rajz alapján figyelni kell, hogy Piros és Kék éppen hol mászkál, és mikor kerül rájuk egy-egy plusz gyöngy. Ennek ez a módszere. Nagyon jól átlátható rajzokat készítettek már egy csomó mindenhez, ahol a lépések is számozva vannak.

Az ékszerek alapja sokszor nem damil, hanem cérna. Ebben az esetben gyöngyfűző tűt használok, ami olyan vékony, hogy a legkisebb gyöngyön is átfér. A kedvencem itt a peyote technika, bár bevallom, nem sokszor alkalmazom. Nem szeretek ékszereket készíteni. Nálam tű, cérna és gyöngy általában varráskor kerül elő. Már csináltam gyöngyök segítségével egy lepkét az egyik turkált blézeremre, és az új ötletem az, hogy vászontáskára készítek hasonló mintákat.

H.:  Mennyi időt vesz igénybe általában egy figura elkészítése?

M&G D.: Sok óra. Némelyiket inkább napban kellene már mérni. Elég pepecselős egy ilyet elkészíteni, mert lépésenként csak 2-3 gyönggyel gazdagodik a mű, és egy átlagos méretű gyöngyállat szerintem áll körülbelül 400 lépésből. Bevallom, még sosem mértem meg pontosan, mennyi időt töltöttem el egy projektemmel. Régebben rááldoztam egy-egy figurára egész hétvégéket is. Reggelente nekikezdtem és addig csináltam, amíg jojózni nem kezdett a szemem. Ennek persze az lett az eredménye, hogy utána legalább egy hétig gyöngyre sem bírtam nézni. Most már tudatosabban űzöm a hobbimat. Heti 4-6 alkalommal beépítek a napomba 1 vagy maximum 2 óra gyöngyfűzést. Attól függően, hogy mennyi időm van.

H.:  Mik a terveid a jövőre nézve?  Gondolkodtál már azon, hogy a hobbid munkává nője ki magát?

M&G. D.: Egyelőre elég az új blog is, ahol bemutatom a tevékenységemet. Itt majd szeretnék alap fogásokat is prezentálni, hátha valaki szintén kedvet kap ehhez a hobbihoz. Szerintem ez egy kortalan elfoglaltság és olyan sokrétű, hogy mindenki talál neki tetsző projektet, amibe bele tud vágni.

Nem látom magam előtt azt, hogy csak ezt csináljam, mint egyedüli munka. Mivel már korábban önkéntesként tanítottam gyerekeknek gyöngyfűzést, amit nagyon imádtam, azt el tudom képzelni, hogy egyszer másodállásban foglalkozást fogok tartani kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Ez fenn is van a jövőbeli céljaim listáján. Én azt tapasztaltam, hogy egy ilyen kreatív tevékenység összehozza a gyerekeket. Mindegy volt, hogy kicsi volt vagy nagy, fiú vagy lány. Együtt fűztek, beszélgettek és mindannyian boldogan mutogatták egymásnak és nekem a végeredményeket. Néha elgondolkozom azon, hogy felnőttek között milyen lenne egy ilyet tartani. Naivan úgy érzem, hogy pont ugyanilyen. Együtt lennénk, és jól éreznénk magunkat. Tudom, hogy nem egy ilyen világot élünk, hiszen mindenki rohan mindenfelé – én is legtöbbször – de álmodozni szabad.

Köszönöm még egyszer, hogy időt szántál az interjúra.

Sok sikert kívánok a továbbiakban is.

Dóri kreatív blogja és facebook oldala.

*Hikari