Mit tennél, ha egy könyvszereplő bőrébe bújhatnál egy napra?

Szépséges kora estét!

Elgondolkodtál már azon, mi történne, ha felébredve valaki más lennél? Egy személy, aki eddig csak a képzeletedben létezett?
Mit tennél, ha egy könyvszereplő bőrébe bújhatnál egy napra?

Nagyon örülök annak, hogy Ada most novemberben is létrehozta a 30 napos Bloggerképző kihívást, mivel a napokban bennem volt a posztolhatnék, de ötlet az nem jött. Most viszont adott volt a feladat: egy személy, akivel cserélnék egy napra.

Elsőre számomra megírhatatlannak tűnt a feladat, aztán szinte fejbe kólintott a lehetőség: hiszen nekem itt a kéziratom!
Vajon milyen lenne Aaron életét élni egyetlen napig a valóságban?

Modell: Francisco Lachowski
Kép forrása

Persze, az író maga alkotja a karaktert, annak múltját, jelenét, jövőjét, rossz-jó szokásait egyaránt ismeri, nem érzem túlzásnak azt mondani, hogy számára valóban él a szereplő.
Szerintem hamar megszoknám a határozott, magabiztos személyiségét, ahogy a kihívást okozó feladatok megoldását meg konkrétan élvezném is.
Ugyanakkor a testbeszédjét elég idegennek érezném, mert a testbeszéde és a verbális stílusa is pont az ellentéte az enyémnek, Aaron-nek elég parancsol(gat)ó, magabiztos stílusa van. Furcsa lenne a sok gesztus,a teljes szemkontaktus folyamatos felvétele.
Élvezném nagyon az aktivitását, lehet, hogy tudat alatt direkt adtam neki egy sportos személyiséget. A huszonnégy óra alatt biztos beleférne vagy néhány kilométer futás, vagy egy spontán kosármeccs, ez a jellemvonás eléggé jellemző rá.
Szeretem kínozni is a szereplőimet. Robert Frost egyébként is azt mondta:

"ha nem sír az író, nem fog sírni az olvasó sem."

Szóval biztosan elmennék Aaron szülővárosába, hogy beszélgessek az édesanyjával. Az a nő - ha lenne ilyen - tutira megkapná a „Legkevésbé anyának való karakter” címet. Gyerekként is éreztette, és hiába nőtt fel Aaron és állt a saját lábára, azért a mai napig érezteti, hogy nem szereti, talán soha nem szerette a fiát. Halkan megjegyzem, hogy ilyen sajnos van a valóságban is. Sokkal több eset, mint az ember gondolná.
Ha már felfedezem a Aaron életének sötét részét, akkor beköszönnék a világosba is: átmennék a szomszédba, azokhoz az emberekhez, akik gyerekként befogadták. Biztosan ennék a háziasszony fahéjas tekercséből, és leülnék beszélgetni a ház urával a kandalló elé. Szerencsésnek érezném magam, ha megismerhetném a legjobb barátját és a húgát is.
Mivel csupán huszonnégy óra áll rendelkezésemre, azért haza is mennék, hadd érezzem át a szeretet amit szegény lelkileg megviselt karakterem kap a partnerétől.  

Aztán letelne a huszonnégy óra, én pedig reggel már a saját ágyamban, a saját testemben ébrednék. De biztos vagyok benne, hogy lenne ennek a különleges napnak utóhatása. Aaron Wilde valóban élt számomra, még ha csak néhány óra erejéig is.
És bennem, a gondolataimban, az általam leírt szavakban örökké élni is fog.

Ti kinek a bőrébe bújnátok egy napra?
Élő ember, vagy könyvszereplő?
Miért pont ő?

*Hikari