Amikor már nem nehéz az iskolatáska...

Sziasztok!
Felgyorsult a világ, körbevesz minket a digitalizáció, sőt, fel fog nőni egy olyan generáció (a szakirodalom a 2010 után születetteket sorolja ide, és Alfa generációként utal rájuk) akik már az anyatejjel szívják magukba a digitális tudást.
Csak hátránya van a digitális kornak? Komolyan?


Múlt héten kerültek szóba a generációk közti különbségek Szociálpedagógia órán, aztán itt van a mai Bloggerképzős feladat is, ami az okos eszközök és a köztem lévő kapcsolatra kíváncsi.
A cikk címe már napok óta itt van a fejemben, csak eddig nem igazán jöttem rá, hogy tudnám felhasználni.
De mint tudjuk, a legváratlanabb helyzetekben jönnek a legjobb megoldások.

Én még a Z generációba tartozom, abba a társaságba, akiknek azért szüksége van az okos eszközökre: kell a telefon, a laptop, a tablet.
Igyekszem nem általánosítani, és a bejegyzésben inkább a saját helyzetem alapján mesélni.
Mert nekem már nem nehéz az iskolatáska.

Szeptemberben ugyan egyetemet kezdtem, de már a gimnázium utolsó évét is laptoppal csináltam végig. Gépen volt az összes órai jegyzet, minden tétel, egy idő után tankönyvet se vittem magammal, hanem a padtársamét használtam, ha mégis kellett. Egyedül matematikából volt papíralapú füzetem, azt nem tudta kiváltani a Word.

Most elkezdtem az egyetemet és tudjátok mivel járok suliba? Enni- és innivaló meg laptoptáska. Slussz-passz. Oké, néha bekerül a táskába a kindle is, de azt sokszor itthon hagyom.
Van kilenc órám + egy e-learning tárgyam, ami azt jelenti, hogy van a gépem "EGYETEM" mappájában kilenc dokumentum az órai anyaggal. Nem vettem augusztusban az írószerben kilenc szép borítójú füzetet.
Tizenkettő kötelező tankönyvem van így első félévre, abból négyet szereztem be papíralapon,  többit megtaláltam (hozzáteszem, legálisan!) a neten. Vannak ugyan szövegkiemelőim, de nem használom, mert egyetlen kattintással kiemelem a dokumentumból, amire szükségem van.
Sőt, be tudom állítani gépen azt is, hogy felolvassa az adott PDF dokumentumot, így akár ebéd előkészítés, vagy vasalás közben is tudok haladni az anyaggal.

Részlet a Pszichológia pedagógusoknak című tankönyvből

Ugyanakkor látom a másik oldalt is: amikor előadáson hozzám hasonlóan laptoppal jegyzetelnek hallgatók, de ahogy van néhány perc üresjárat, kerül elő a telefon, hogy azért gyorsan megnézzék, történt-e valami a világhálón, válaszoljanak néhány üzenetre (még akkor is, ha igazából ezzel ráérnének).
Épp a napokban történt, hogy tanárnő megállt az előadás közepén, és eléggé kiakadt, hogy ő nem engedte meg, mégis volt, aki egyszerűen elkezdte fotózni a kivetített diákat. És még csak meg sem próbálta titkolni, vagy nem túl feltűnően csinálni.
Szerintem jogos volt a tanárnő felháborodása.

Megvan a digitális kor, és az okos eszközök előnye, de véleményem szerint tudni kell ezeket ésszel illetve mértékkel használni.
Tudni kell nemet mondani a telefon pityegő hangjára, ha egyébként valakivel személyesen beszélgetünk, tudni kell nemet mondani a monitor világítására és inkább egy könyvet a kezünkbe venni mondjuk elalvás előtt.
Szokás kérdése.

Ti hogy álltok hozzá az okos eszközök használatának kérdéséhez?

*Hikari